Konferencia a rögtönzésről*
„Rögtönözne minden épkézláb gyermek, ha hagynák.”
(Kodály Zoltán)
|
A |
zenetanítás három alappillére a befogadás, az
újraalkotás és az alkotás – tudja ezt minden zenetanár. Ezeken viszi keresztül a
tanító a rábízottakat. Kétségkívül a harmadik a legnehezebb, ez az, amihez kell
az első kettő teljes készsége. Nem is jut el mindenki erre a szintre. Vagy
mégis? Vajon jól van-e ez így? Valóban különleges adottság kell ahhoz, hogy
valaki akár nyílt színen, akár mások előtt is képes legyen muzsikát alkotni? A
rögtönzés a zenealkotás kétségkívül látványosabb, ám nehezebb útja, ellentétben
a komponálással, itt a pillanat dönt el mindent és az alkotás folyamata azonos
az előadáséval.
A Kodolányi János Főiskola és a Zenetanárok Társasága 2010.
május 8-9-én a rögtönzés szerepéről a zenei előadásban és a pedagógiában címmel
rendezett konferenciát az Óbudai Társaskörben. Dr. h. c. Szabó Péter Ph. D, a KJF rektora és Csillag Ferenc, a ZETA elnökének a köszöntője után az esemény első
előadója, a rendezvény spiritus rectora e műfaj
nemzetközileg is elismert professzora, Gonda János zenetörténész, zeneszerző,
egyetemi tanár volt. Ezzel a költői kérdéssel indított: van-e teljes szabadság,
van-e teljes kötöttség mentesség?
Az első nap a népzeneében jelentkező improvizatív
megoldásokról szólt, melyet Kobzos Kiss
Tamás előadóművész, az Óbudai Népzenei Iskola igazgatója rögtön meg is
kérdőjelezett: a népzenében van is meg nincs is ilyen. Számos bemutatott
példán, gyűjtési felvételen keresztül mutatta be azt a gondolkodásmódot, ami a
parasztember sajátja, ha nem szolgálatból, azaz nem tánc alá, hanem csak úgy
magának muzsikál.
Sebő Ferenc zenetudós vitte tovább
a gondolatot. A városi népzenéről beszélt, mely szerinte nem létezik.
Felvezette a népzene útját a 19. századtól, a gyűjtések és a hangrögzítések
eredményeit. A népzene lényegében kreatív improvizáció, mely csak a nyelv
tökéletes ismeretében valósítható meg.
Faragó Béla zeneszerző a sokat
emlegetett pentatóniáról beszélt. Távoli kultúrák zenei jelenségeit mutatta be,
melyekben a közösség összetartó és közös zenei jegyek alapján gondolkodó
alkotásaira figyelhettünk fel.
Komlós
Katalin
zenetörténész, egyetemi tanár továbblépett a névtelen alkotókon: Bakfark Bálint
lantfantáziáitól indulva a 19. századi operafantáziákig vitte végig az
improvizáció történetét és szerepét különböző szerzők és zenei korszakok környezetében.
Tihanyi
László
zeneszerző-karmester kortárs szerzők művein keresztül mutatta be a rögzített és
kötetlen improvizatív anyagok megjelenését.
Kozma András egyetemi tanár az
indiai klasszikus zene nagy mestere. Évtizedek óta foglalkozik nemcsak ezzel,
de a hindu kultúra egyéb ágaival is. Kiderült, az indiai nyelvben nincs
kifejezés, nincs szó a rögtönzésre, másként gondolják ők ezt az egészet.
Érdekes és értékes előadásából leplek hullottak le az indiai muzsika
varázslatos világáról, ám azt is megtudtuk: ennek megismeréséhez talán egy élet
is kevés.
Binder Károly zongoraművész,
zeneszerző nagy egyénisége e műfajnak. Nemcsak az improvizációról, de magáról a
jazzről is olyan alapvető dolgokat mondott el, amelyek igencsak segítettették a
továbbiak megértését. Tőle származik a címként használt bon mot: a zene egyszer
csak megelevenedik.
Borbély
Mihály
szintén a Zeneakadémia tanára, ráadásul több műfajban is otthonos. Épp ez a
laza, magától értetődő otthonosság a muzsika különféle nyelvezeteiben ragadta
magával a hallgatóságot, no meg az általa mutatott és hozott pazar zenei anyag.
A konferencia másnap, vasárnap reggel Szabó Dániel, a KJF Művészeti Tanszék művészeti vezetőjének
előadásával folytatódott. Tanítványaival, de a jelen lévő, általa akkor
megismert zenész növendék segítségével mutatta be, milyen a párbeszéd, milyen a
társasjáték a jazz előadók között. Merthogy a zene nem más, mint kommunikáció.
A hallottak alapján kiderült sok jó módszer van, de a legfontosabb az egyéniség
fejlesztése, kiaknázása olyan tanáregyéniség által, aki tudja és szereti amit
csinál. Megemlítette az előadó e dolog valódi hasznát: aki improvizál, jobban
megérti a szerkezeti elemeket a klasszikus zenében, így könnyebben elsajátítja
azt.
Apagyi Mária zongoraművész tanár és dr. Lantos Ferenc Kossuth-díjas festőművész
a zene és a vizuális művészetek összhangjáról beszéltek. Kiderült, nem zongorázni
vagy festeni tanítanak, hanem egy zenei ill. képzőművészeti nyelvet mutatnak
meg növendékeiknek. Gyakorlatban is bemutattak egy közös gondolkodást egy olyan
egyetemista lánnyal, aki mindezt előző nap kezdte.
Gonda János gyakorlati példákon
mutatta be nagyon szemléletesen, jól követhetően, kitűnő zenei környezetben a
rögtönzés útját.
Laczó Zoltán zenepszichológus,
egyetemi docens a tőle megszokott bravúros előadói attitűddel, számos
anekdotával, valamint más nagy gondolkodókra való utalásokkal
fejtette ki: a rögtönzés tanítása nem más, mint a tehetség gondozása.
Délután gyakorlati bemutatókat láthatott a jelenlévő,
egyébként végig igen nagyszámú közönség. Sáry
László zeneszerző, a Színművészeti Egyetem tanára a tanári kreativitásra
hívta fel a figyelmet.
Révász Ágnes, az egri AMI Farkas
Ferenc Zeneiskola improvizációs műhelyének vezetője, majd a pécsi ANK Martyn
Ferenc Művészeti Szabadiskola improvizációs műhelye mutatta be gyakorlati
példákkal munkájának lényegét.
Nem
unatkozott, aki itt töltötte ezt a két napot. Nemcsak nem unatkozott, de fel is
töltekezhetett újabb ötletekkel, izgalmas zenékkel és izgalmas személyiségek megismerésével.
Az előadók jöttek, csodás dolgokat mondtak és mutattak. Aztán mentek, mi meg
maradtunk a kérdéseinkkel és a kételyeinkkel. Sajnos a legtöbb tudós és művész
csak saját magát hallgatta meg, igazi párbeszédre csak a végén kerülhetett sor
– már csak a kiszabott idők pontatlan betartása miatt is. Pedig sok kérdés
merült fel – és maradt bennünk, egy-egy előadó után.
Várjuk
tehát a folytatást, jó és hasznos ez a téma, keveset tudunk róla. Lassanként a
rögtönzés mumusból átalakul egy jól
használható, a növendékek számára is megfogható és kívánt zeneoktatási
metódussá.
Dr. Fehér Anikó
* A
Konferencián elhangzott előadások többségének közzététele a PARLANDO tervei között szerepel. Jelen lapszámunkban Gonda János előadását jelentetjük meg,
de már Szerkesztőségünkben van Apagyi
Mária – dr. Lantos Ferenc (Integratív, komplex művészeti nevelés. Audiovizuális
pedagógia), Faragó Béla (Pentaton
örökségünk a világ népzenéiben), Laczó
Zoltán A rögtönzés néhány pszichológiai és pedagógógiai vonatkozása), Révász Ágnes (Az egri AMI Farkas Ferenc
Zeneiskola improvizációs műhelye) és Sáry
László (Kreatív zenei gyakorlatok) előadásának szerkesztett változata.