KROÓ GYÖRGY KIADATLAN ÍRÁSAI IX.

GUSTAV MAHLER EZREK SZIMFÓNIÁJÁNAK

KELETKEZÉSTÖRTÉNETE

Sorozatszerkesztő: Zsoldos Mária

Remekművek keletkezéséhez gyakran tapadnak legendák. Ilyennek bizonyult az a hiedelem is, amely szerint Gustav Mahler 1906 nyarán mintegy 8 hét alatt komponálta másfél óra időtartamú, kétrészes, gigantikus előadóegyüttesre írott művét, a VIII. szimfóniát. Ma már tudjuk, hogy a szigorú értelemben vett komponálási időszak is legalább 6 hónapig tartott és a végleges, hangszerelt változat elkészítésének munkálatai belenyúltak a következő esztendőbe is. Feltehetjük a kérdést, miért osztja Mahler a VIII. szimfóniát tételek helyett részekre, miért ad mindkét résznek alcímet a benne megzenésített szöveg megjelölésével, még szigorúbban fogalmazva a kérdést, mennyiben tekinthető egyáltalán szimfóniának a nyolcadik. A részekre, azon belül esetleg tételekre osztott szimfónia gondolata alapvetően a zenekari mű rejtett vagy nyílt programjellegével, a szimfónia és a szimfonikus költemény műfajok kapcsolatával, egymáshoz közelített jellegével függ össze. Mahlert ez a lehetőség már első szimfóniája óta foglalkoztatta. Tudjuk, hogy az I. szimfóniát 1889-ben Budapesten mutatták be. A bemutató műsorlapján az akkor még 5 tételes kompozíciót a szerző így jelölte: szimfonikus költemény 2 részben. A  mester következő, II. szimfóniája hasonlóan két részes. A III. szimfónia Mahler eredeti terve szerint szimfonikus költemények sorozata lett volna. Mind a három esetben olyan szimfóniáról van tehát szó, amely programjellegű, és a szerző a szimfonikus tételrendet éppen e program szolgálatában rendelte a kétrészes koncepció alá.

A VIII. szimfónia legnagyobb újdonsága, hogy a két rész nem tételekben koncipiált, hanem egységként fogalmazott. Erre utal a két rész műfaji különbsége is: az első rész oratórium jellegű, a második operajelenetre emlékeztet. A szöveges szimfónia természetesen Beethoven IX.-jéből eredeztethető. Ezt írja Mahler éppen Beethovenre való hivatkozással 1897-ben: „Amikor egy nagyobb szabású zenei formát tervezek, mindig elérkezem egy ponthoz, ahol a szavakhoz kell fordulnom, mint zenei gondolataim hordozójához. Valami nagyon hasonlónak kellett történnie Beethoven esetében is a IX. alkalmával...”.

Mahler szabadon értelmezte a szimfónia elnevezést. „Számomra az a szó, hogy szimfónia, azt jelenti, hogy egy világot teremtek minden rendelkezésemre álló technikai eszköz segítségével. S ennek a formáját az örökké új és változó tartalom határozza meg...”.

A VIII. szimfónia tehát ebben az értelemben szimfónia, az első rész formája egy rendkívüli méretű, hatalmas kódával ellátott szonáta-allegrónak felel meg. Ennek az első résznek az alcíme: Himnusz: Veni, creator spiritus. Mahler nem tünteti fel a himnusz szerzőjének nevét, de egyértelműen a 8. század vége felé született bencés szerzetesnek, Hrabanus Maurusnak tulajdonítják a művet. A 2. rész felirata: Zárójelenet a Faustból. A zeneszerző itt is szűkszavú, de a szöveg elolvasása után kiderül, hogy Goethe Faustjáról van szó.

Mahler a komponálásnál lényegében mindkét szöveget érintetlenül hagyta. A himnusznak két szó kivételével minden egyes sorát megzenésítette és bár a Faust zárójelenetéből mintegy 45 sort mellőzött és minimális sorcserével is élt, elmondhatjuk, hogy Goethe művét is hűségesen építette be a szimfónia 2. tételébe.

Mahler új kapcsolatot teremtett a különböző korból származó, különböző műfajhoz tartozó két irodalmi alkotás között. Tehát a himnusz fényt és szeretetet összekapcsoló vallomását olvasta ki a Faust zárójelenetéből is az „ewig Weibliche”, tehát az örök asszonyi jelképben felmutatva.