Dr. Gyimesi
László oktatási reformról, létszámról
Az
új kormány dokumentumaiban az szerepel, hogy kiemelt fontosságúnak tartják a
művészetoktatást, így az előjelek egyelőre biztatóak – vélekedik a jelenlegi
helyzetről dr. Gyimesi László, a Magyar Zeneművészek és Táncművészek
Szakszervezetének főtitkára. Ő is
érdeklődve várja, mennyiben változik a közoktatási törvény, amelynek az
átalakítását tervezik, és milyen finanszírozási modell alapján dolgoznak majd a
jövőben. A szakszervezet a tanévet közös tanácskozással kezdte, amelyet immár
hagyományosan a Magyar Zeneiskolák és Művészeti Iskolák Szövetségével közösen szerveztek
szeptember 8-án.
– Az utóbbi
hetekben pedagógus-létszámcsökkentésről lehetett olvasni a lapokban. Mindez
mennyiben érinti a zenepedagógusokat?
– A megjelent, nyilvános adat szerint ezerkétszáz pedagógus-álláshely
szűnik meg az idei tanévben. Mivel 160-170 ezer pedagógus működik az országban,
így ez a szám nem több, mint a demográfiai változásokat is követő természetes
mozgás… Nyugdíjba mennek néhányan vagy távoznak a pályáról, akadnak intézmények,
amelyek bezárják a kapuikat. Így ebből az adatból nem lehet messzemenő
következtetéseket levonni. A demográfiai mozgások is – sajnálatos módon –
negatív irányúak évtizedek óta. Csökken a gyerekek száma, így kevesebb osztály
indul, s ezért kevesebb pedagógusra van szükség…. Természetesen minden
álláshely elvesztése veszélyeket rejt magában, de a mostani csökkenés az 1 %-ot
sem éri el. Egyébként, ha évről évre végignézzük a statisztikákat, zenepedagógusi
területen is megfigyelhető némi hullámzás, de ez is 10 % alatt marad. Úgy vélem
tehát, ez a csökkentés nem érinti különösebben a zenepedagógusokat.
– De az egyes hangszercsoportokon belül nagyon
eltérő a helyzet…
– A zeneoktatás területén az utóbbi időben az okozott jelentősebb
változás, hogy a hangszerválasztás terén a korábbi évekhez képest eltolódtak a
hangsúlyok. A gitár nagyon népszerű lett, s ezt az igényt a tanárképzés
képtelen követni. A zongora elég stabilan tartja magát, akárcsak a hegedű, de a
fúvós hangszerek mindig nagy kérdőjelet jelentenek. Ezeket az instrumentumokat
sajnos kevesen választják, emellett a brácsa és a bőgő sem jelent nagy
vonzerőt. S hiába sok a gitártanuló gyerek, ha nincs fúvós, hiszen akkor a
fúvós tanárra sincs szükség. Szerencsére a kollégák rugalmasak, vállalnak mást
is, a például furulya sok fúvósnak a foglalkoztatását biztosítja, mert a saját
hangszere nem lenne elég. S persze, az is probléma a szakmai szórás mellett,
hogy van területi szóródás is. Van ahol gyerek lenne, csak tanár nincs és
persze fordítva…
– Hoffmann Rózsa oktatási államtitkárral
találkoztak már az oktatási szakszervezetek, Ön is az MZTSZ képviseletében.
Egyébként ez a szakszervezet is azok közé tartozik, amellyel rendszeresen
egyeztetnek a döntések meghozatala előtt. Milyen változások várhatóak a
következő tanévben?
– Az
új kormány dokumentumaiból eddig az derül ki, hogy a művészetoktatást, így a
zeneoktatást is hangsúlyozottan fontos ügynek tekinti. Semmilyen jele nincs
annak, hogy ezen a területen negatív irányba mutató intézkedéseket tervezne a
kormányzat. Az eddigi egyeztetéseken ezek a gondolatok megerősítésre kerültek.
Konkrétumokról azonban még nem esett szó. Azt tudni, hogy a kormány a
közeljövőben készül a közoktatási törvény módosítására. Hogy ez milyen ívű
lesz, pontosan nem tudom megmondani. Annyit azonban az erre vonatkozó
vázlatokból már lehet tudni, hogy ez nem érinti a művészetoktatás rendszerét.
Legalábbis nem hangzott el, hogy e téren bármilyen változtatást terveznének.
Ugyanakkor egy új közoktatási törvényt is meg akarnak alkotni, s feltehetően
sokminden újra megfogalmazásra kerül.
– Teljesen átírnak mindent?
– Nem
hiszem, mert az új törvény nem azt jelenti, hogy minden újra kezdődik, hanem politikai,
jogalkotási szempontból szabadabb kezet biztosít a jogalkotónak. Nem módosítgatja
a régit, hanem egy újat alkot helyette. Azt gondolom, hogy a dolog jogi része,
s az alapfokú művészetoktatásnak a közoktatási rendszeren belül elfoglalt helye
senki által nem megkérdőjelezett. Nem érzem azt, hogy most a szokásos harcot
kellene folytatni, amit sok éven keresztül vívtunk… Ami viszont nagy
változásokat idézhet elő, az az egész közoktatás finanszírozásának a kérdése. A
kormányzat a mostani rendszertől eltérőt akar.
– S ez már a 2011-es évben is
megjelenik?
– Nem,
hiszen az a néhány hét, ami rendelkezésre áll az új költségvetés elkészítéséhez,
kevés ahhoz, hogy egy teljesen finanszírozási rendszert át lehessen vezetni.
2011 hasonlít ebből a szempontból 2010-hez. Ami a jövő zenéje, hogy a kormányzat
ún. központi bérfinanszírozásra készül. A közoktatás rendszerében a legnagyobb
kiadás a bérek és a járulékaik, ez kb. a 80-90%-át teszi ki a teljes rendszer finanszírozásának.
Jelenleg a normatívák ezt fedezik részben, sajnos egyre csökkenő részben, ezért
a fenntartókra és a szülőkre hárul a kiegészítés. Arra a kérdésre, hogy a
központi bérfinanszírozás jó vagy rossz, nehéz választ adni. Ha a központi
bérfinanszírozás célkitűzése az, hogy 2-3 év után ez által a jelenlegi
pedagógus átlagbérek jelentősen nőjenek meg, akkor persze érdemes komolyan
venni. S megnézni az előnyeit és a hátrányait, akárcsak a mostani rendszernek.
Nagyon markáns álláspontot ezért korai lenne még kialakítani. Amit lehet ma tudni,
hogy a zeneoktatás finanszírozása évek óta helyben jár illetve nominálisan is
csökken. Ha nagyon le akarom egyszerűsíteni a választ, ha mi olyan ajánlatot
kapunk, ami a jelenleginél kedvezőbb, akkor szívesen tárgyalunk róla. Egyébként
a Magyar Zeneiskolák és Művészeti Iskolák Szövetségével közösen, hosszú évek
óta tartjuk együtt a hagyományos tanévnyitó találkozónkat. Az új kormány
közoktatásért felelős helyettes államtitkára, dr. Gloviczki Zoltán eljött, és elmondta
gondolatait a közoktatás és ezen belül a művészetoktatás jövőjéről. Olyan
egyeztetés még nem volt, ami csak a művészetoktatást érintette volna, ezért
valamennyien érdeklődéssel vártuk személyét és mondanivalóját. Fontos az, hogy
hogyan indul a tanév, a kollégák milyen híreket visznek az iskolákba erről a tanácskozásról.
Réfi Zsuzsanna