SZÁZ ÉVE SZÜLETETT TIBAY ZOLTÁN[1]
Tibay Zoltán
(Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem)
Tibay Zoltán nagybőgőművész, zeneakadémiai
professzor 1910. szeptember 6-án született Soroksáron. A Nemzeti Zenedében Schmitz Róbert tanítványa volt. 1932-ben szerzett
művészi oklevelet, s lett a Magyar Királyi Operaház tagja, ahol a
későbbiek során mint „magángordon-szólista”
tevékenykedett. A Budapesti Filharmóniai Társaság zenekarában a
"szólónagybőgős" címre érdemesítették. Évekig a Léner, illetve a Waldbauer-Kerpely
vonósnégyes rendszeres partnere, az 1960-as években pedig a Budapesti
Kamaraegyüttes alapító tagja volt.
1934-től rendszeresen adott önálló
koncerteket Budapesten, számos alkalommal fellépve a Magyar Rádióban
is. Nevéhez fűződik az első olyan hangverseny, melyen a
nagybőgő – hazai művész kezében – szólóhangszerként
szerepel. E koncertet 1934. augusztus elsején egyenes adásban közvetítették, s
ez óriási sikert jelentett számára.
Ragyogó muzsikus, virtuóz szólista, a magyar
zenei élet egyik büszkesége volt. A sajtóban megjelent kritikák mind lelkesen
emlékeztek meg játékáról, és csak felsőfokú jelzőkkel méltatták.
A NEMZETI ÚJSÁG 1939. március 15-i számában
olvashatjuk: „Tibay Zoltán, az Operaház fiatal
művésze pompás felkészültséggel és stílussal játszotta a 'Per questa bella mano' nagy
szólóját". A bariton koncertáriát Littasy György
énekelte. Egy másik kritikában ugyanerről a koncertről így
számoltak be: „A nagyigényű kontrabasszus szólamot Tibay
Zoltán játszotta, hegedűt megszégyenítő, káprázatos virtuozitással és
puhán vibrált hanggal. Ezt a különleges számot a közönség megismételtette”.
A negyvenes évek elején több ízben
fellépett a Kassai Rádióban is. 1948. május 21-én Bécsben, a Brahms-Saalban volt szólóestje.1958-ban pedig Párizsban, a francia
televízió számára adott hangversenyt.
Az 1948-ban adott koncertjéről 1948. május
26-án a Wiener
Kurier a következőket írta: „Különleges hangszeren játszott Tibay professzor. A nagybőgő szólóhangszerként
igen ritkán szerepel, és Tibay csodálatos hangokat
csalt ki e hangszerből. Virtuóz előadása egyedülálló.”
Tibay Zoltán játékát sajnos csupán egyetlen
felvétel őrizte meg, Franz Schubert: A-dúr, Pisztráng-ötösét Malcolm Frager
zongoraművésszel és a Bartók-vonósnégyessel játszotta lemezre a Hungaroton
stúdiójában.
1945-től haláláig a Liszt Ferenc
Zeneművészeti Főiskola tanára volt. 1960-ban docenssé, később
professzorrá nevezték ki. Kitűnő, eredményes pedagógus volt: több
mint ötven élvonalbeli nagybőgőst indított el mind a magyar, mind a
külföldi zenei élet gazdagítására. Kiemelkedő tanítványai rangos
zenekarokban játszanak, s közöttük számos kiemelkedő pedagógust is
találunk.
Tibay Zoltán 1985. április 17-én jubileumi koncert
keretében ünnepelte születésének 75-ik, és pedagógiai pályafutásának 40-ik
évfordulóját. A Zeneakadémia Nagytermét megtöltötte a tanítványok, a
tanítványok tanítványai, a pályatársak, szakemberek és tisztelők
sokasága. Ezen a koncerten növendékein kívül díszvendégként fellépett
Ludwig Streicher, a Bécsi Zeneakadémia professzora, Tibay nagy tisztelője, aki először járt
Budapesten. Játékával óriási sikert aratott, emlékezetessé téve a
jubileumot.
Tibay Zoltán 1989. május 24-én hunyt el. Halála
után róla nevezték el a Zeneakadémia XXX-as,
nagybőgő-termét. Születésének 100 éves évfordulójára növendékei és
tisztelői emlékeztek 2010. március 8-án, a Zeneakadémia Kistermében, ahol
egykori tanítványai adtak tiszteletére koncertet: Berkes Balázs, Duka Norbert, Enreiter István, Kubina Péter,
Lukácsházi István, Nagy László, Sztankov Iván,
Tóth István és Tibay Zsolt, valamint vendégként
Járdányi Gergely.
Emlékező beszédet mondott Berkes Balázs
és Cziglényi Ákos, méltatva Tibay
Zoltánt, az embert és tanárt. A hangversenyen elhangzott Vas László Szólószonátája Tibay
Zsolt előadásában, és ősbemutatóként Gallai Attila Concertója,
melyet Kubina Péter játszott.
A tanár úr fia, Tibay
Zsolt, aki jelenleg a tokiói Musashino Academia Musicae professzora,
három napos – a Zeneakadémia és annak tanára, Kubina
Péter által szervezett – kurzust tartott, amelyen huszonhat
szakközépiskolás és főiskolás vett részt.
Reméljük, hogy hasonlóan tanulságos, hasznos,
népes hallgatóságot vonzó szakmai találkozók a jövőben is segítik majd
megőrizni felejthetetlen professzorunk emlékét.
Enreiter István