ASZALÓS TÜNDE

GONDOLATOK ÉS KÉRDÉSEK A IV. Budapesti Nemzetközi és

III. „Chopin + ……” Zongoraversenyről (2010. március 11-15.)

2010-es Chopin év tiszteletére szervezett lengyel-francia-magyar rendezvénysorozat magyarországi része volt ez a verseny (16 ország, 66 résztvevő). A megnyitó ünnepség kezdetén Havasiné Darska Izabella zongoraművész tájékoztatást adott a Ferenczy-versenyek történetéről, továbbá arról is, hogy az egyik évben hazai, a másik évben pedig nemzetközi ez a megmérettetés. Szólt arról is, hogy 2009-ben a Ferenczy György Alapítvány – (és) Chopin Társaság – elnyerte a Chopin Társaságok Nemzetközi Szövetségének tagságát.

A megnyitón Pless Attila zongoraművész, az előző versenyek zsűritagja 6 Chopin – etűdöt játszott. A két zsűri ezek után a XVI. kerületi helyszíneken – az Erzsébetligeti Színházban és a Rácz Aladár Zeneiskolában – megkezdte a versenyzők meghallgatását a szokásos sorsolás alapján. A műsorfüzet átnézése után feltűnt, hogy milyen kevés a hazai résztvevő. Vajon miért? És vajon miért nem hallgatják a tanárkollégák az ilyen tanulságos és élményt nyújtó produkciókat? Viszont örömmel tapasztaltuk, hogy Fr. Chopin (1810 – 1849) művei mellett Messiaen, Fauré és Ligeti műveiből is játszottak a versenyzők, Bartók darab viszont alig volt műsoron! Valahányszor visszagondolok a versenyre, egy probléma – többek között – foglalkoztat; a Liszt – művek címei jól vannak-e a szláv nyelvekre lefordítva? Az Un Sospiro c. darab helyett a Desz-dúr koncert-etűd hangzott el. A versenyző tanára nem kért korrekciót a konferálás előtt, és utána sem. (Zsűritaggal erről nem beszéltem.) Az interpretációk során – nem csak a magyar résztvevőknél – felmerült a kérdés: ilyen orkesztrális, hatalmas, tömbös hangzást igényelnek-e a művek? Elképzelhető az, hogy ilyen „zajos” előadásmód volt a korabeli zongorán? (Pleyel zongora volt akkor a favorit.) A szalonokban úgyszintén? Vajon ezek a „lírikus vallomások” (Molnár Antal) nem igényelnek-e úgymond gyöngédebb, árnyaltabb, plasztikusabb kifejezésmódot? (Természetesen szenvedélyességgel, indulati/érzelmi telítettséggel.) Az a finom ornamentika ilyen magamutogató virtuozitás? A hangszerkezelésben, általában a billentéskultúrában nem lehetne jobban megmutatni a zongora hangszín lehetőségeit és hangjának szépségeit? Kevés kivételtől eltekintve a balkéz – amint kísérőszólamot játszott – kívánnivalót hagyott maga után. Magyarul szólva: a két kéz viszonya nem volt differenciált, a kíséret „darabosan”, hangosan, egyenetlenül szólt. Ezek a művek igen kiművelt technikát igényelnek a romantikus szólamvezetés problematikája mellett. Az is kiderült, hogy milyen nehéz piano játszani a cantabile karakter megtartása mellett – de nem „suttogni” (Solymos Péter) a hangszeren. „Ez a halk líra gyakran nyer éles fényt a körülötte felcsapó szenvedély lángjától.” (dr. Kecskeméti István.) Ennél találóbban Chopinről nem szólhatunk.

Érdemes azt is megvizsgálnunk, hogy zongorametodikánk és tanárképzésünk, valamint instruktív darabjaink alkalmasak-e arra, hogy kultúráltabban és stílusosabban interpretáljuk Chopin műveit. Megtanítjuk-e növendékeinket mindenre, ami ehhez szükséges? Megtaláljuk-e azt a darabot, amit a tanítvány maradéktalanul meg tud oldani? Van mindehhez megfelelő, célravezető eszköztárunk? A deklamációs stílus – amit a Chopin játéknál igényelünk és emlegetünk – továbbá a líraiság és a virtuozitás ötvözete érzékenységgel párosulva, csak az egészen kiváló tehetségeknél volt tapasztalható. Érződött ezeknél a versenyzőknél a tanári muzikalitás is (olykor modorosság azért sajnos ismét jelen volt.) A mazurkák világa különlegesen érdekes. Ismét dr. Kecskeméti Istvánt idézem: …„a műfajcím csak ihlet-teremtő, útravaló program, amely rögtönzésszerűen is változtatható. Valóban úgy érzi az ember, hogy mintha leírt improvizáció lenne.”

E megállapításokat nagyszerűen hívták életre a díjnyertes fiatalok. Műfajhatárokat átlépve, nekünk szokatlan, ugyanakkor kitűnő előadásban hallottunk műveket; az áttetsző faktúra költőiséggel párosulva igen meggyőző volt. Az sem kizárható, hogy a zenei előadóművészet arra tendál, hogy mindent másképp játszunk? Az előadó egyéniségében domináns szerepe van a szerzői hűségnek – ez kétségtelen tény napjainkban is.

      Következzen néhány vélemény a zsűritagoktól (sajnos a IV. Nemzetközi Chopin – versenyről nem sikerült értékelést kapni.) Réti Balázs a III. „Chopin + ……” bírálóbizottság tagja a következőket mondja: Első alkalommal vehettem részt a „Chopin + ……” Nemzetközi Zongoraverseny zsűrijében, ami nagy megtiszteltetés volt számomra. A kiválóan megszervezett verseny rendkívül kellemes környezetben, az Erzsébetligeti Színházban zajlott le. A versenyzők felkészülten játszottak, nem volt kiugróan gyenge produkció, bár többeknél előfordultak betanult hanghibák. Érdekes volt hallani a döntőben, hogy a kisebbeknél többen nem tudták már ugyanazt a színvonalat nyújtani, míg a második korcsoportban jó néhányan meg is tudták haladni az előző fordulóban mutatott teljesítményüket.
Az első korcsoportból a 12 éves Piotr Pawlak első fordulós műsora tetszett a legjobban (Debussy: E-dúr arabeszk, Chopin: Fantaisie-Impromptu). A gálakoncerten, megosztott első díjasként is ugyanezeket szólaltatta meg. Túl a technikai, zenei és mentális felkészültségen, szinte felnőtt, érett művészként játszotta ezt a két darabot. Éppoly meggyőzően adta elő a lírai és a drámai részeket is. Végig ihletetten, ugyanakkor külsőségektől mentesen és szinte mozdulatlan testtartással játszott. Nála éreztem leginkább a játékszabadság és a játékfegyelem egyensúlyát. Az agogikák – nem úgy, mint sok más produkcióban – sosem veszélyeztették az egész darab felépítését. Véleményem szerint éppen ez különböztette meg játékát az egyébként nagyon muzikális, szintén első díjas Marta Czech zongorázásától.
A második korcsoportban számomra kiemelkedett a megosztott első díjas Elizaveta Nazaruk játéka, melyet gyönyörű hang, érzékenység, ízléses agogikák jellemeztek (Chopin: Esz-dúr Noktürn). Mindemellett erő is van a zongorázásában (Chopin: c-moll polonéz) és a humorhoz is van érzéke (Debussy: General Lavine-eccentric). A korcsoport további első díjasait illetően Szymon Nehring játékában az erőteljes egyéniségét, személyiség jelenlétét éreztem meghatározónak, míg Michel Aude-Liesse zongorázása rendkívül kidolgozottnak, bár kissé hűvösnek tűnt számomra.
                A magyar produkciók közül Heinrich Attila Chopin keringőjét (cisz-moll, op. 64 /2) és Balogh Ádám mazurkáját (b-moll op. 24 /4) éreztem kiemelkedőnek, mindketten harmadik díjat, valamint a legeredményesebb magyar versenyző díjat kaptak saját korcsoportjukban.
                Egy nemzetközi versenyen természetszerűen adódik a lehetőség magyarok és külföldiek játékának összehasonlítására. Ráadásul szép számú külföldi versenyző jött el, főként Lengyel- és Oroszországból. Mégsem tenném ezt most, mert a versenyen hallott magyar produkciók alapján nyilvánvalóvá vált, hogy ez a minta nem reprezentatív. Valószínűleg sokan a nyíregyházi országos versenyre készültek éppen. Emellett a programfüzetből az is nyilvánvalóvá vált, hogy a külföldi zongoristák közül többen már konzervatóriumok vagy hasonló intézmények előkészítő osztályaiban tanulnak, míg a magyarok kivétel nélkül zeneiskolások. Bizonyosan szorosabbra válhatott volna a verseny, ha például a Zeneakadémia előkészítő tagozatáról is jöttek volna versenyzők. Valószínűleg a külföldiek inkább akkor jönnek el, ha úgy érzik, hogy díjra esélyesek, hiszen nem kis befektetés külföldre menni versenyezni.
                Mindentől függetlenül megfigyelhető volt, hogy sokszor a gyengébb külföldi produkciók is mennyivel szabadabban, bátrabb agogikákkal és több előadói eszközt felvonultatva szólaltak meg. A mérték persze sokszor átlendült a túloldalra. Hozzá kell tennem, hogy a díjazott magyarok esetében ezek a problémák már nem merültek fel az interpretációt illetően. A Jan Jański professzor úr vezette zsűri döntéseiben a jóindulat jeleként értelmezhető a sok megosztott díj, ami remélhetőleg ösztönző hatást gyakorol a fiatal zongoristák további teljesítményére.
                Összességében úgy vélem, színvonalas versenyt és időnként kiemelkedő produkciókat hallhatott a zsűri és a közönség. Ez egy szép és hasznos megmérettetés, melyre 2012-ben remélhetőleg újra sor kerül.

Prof. Jan Jański: Nyolc év tapasztalata alapján kijelentette, hogy a Chopin művek tanítási és előadási színvonala érezhetően emelkedett, de továbbra is szorgalmazná a Chopinről szóló könyvek olvasását és a hangfelvételek – legfőképp a világon elismert Chopin tolmácsolóinak – gyakori hallgatását, a helyes kifejezési eszközök és azok mértékének minél helyesebb kiválasztása érdekében.

Darska Izabella: A kevésbé sikeres előadásokban nekem a Chopin művekből mindig hiányzik Chopin emberi lénye és lengyel mivolta.

Chopin, - mint ember:

1. „szeretet sugárzó”, „feddhetetlen becsületesség, tisztesség, önzetlenség”, „visszafogott, egyszerre szerény és méltóságteljes, könny-tiszta ember”,
2.   a betegsége és a fokozódó fizikai gyengesége miatt halálvárásban és gyógyulási reményben 15 éven keresztül élő – egyébként élni szerető és akaró – ember, aki mindennek ellenére „finom lelkű, harmonikus és fegyelmezett maradt”,
3.   aki egész életén át a szíve mélyén két értéket őrzött:
a családi otthont és a hazáját (ahonnan elhibázott döntése alapján a forradalom elől elmenekült, és ahová már később – bár akart – a betegsége miatt visszatérni nem tudott),
valamint saját otthonát (melyet sohasem sikerült megteremtenie),
4.   aki „egész életében nyitott, őszinte, igazmondó volt”, de aki a testi-lelki szenvedését, „a belső életét külső jelekkel soha nem árulta el”, „ még a hozzá legközelebb állók társaságában zárkózott maradt” és „csak a zongorájának tárta ki a lelkét”. (Idézetek: Mieczysław Tomaszewski „Chopin – ember, életműve, kicsengése”.)

Chopin, - mint lengyel:
A lengyel háromnegyedes táncok sokaságának és sokszínűségének az ismerete nem csak a mazurkákban és a polonézekben hiányzik, de más darabjaiban is, ahol ezek a táncok sokszor rejtve, és ráadásul majdnem mindig stilizálva jelennek meg, néha csak egy pár hang erejéig. A lengyel nyelv a magyartól eltérő hangsúlyozásával, a lengyel népzenére jellemző szinkópa gyakori jelenlétével és szabálytalan helyeken megjelenő hangsúlyokkal együtt a következő nagyon fontos terület. Ezeken akár a zene tudatos elemzésével, akár alaposan és helyesen kiválasztott hangzásélmények hallás utáni másolásával lehetne javítani.

Havasiné Darska Izabella munkáját egy „maroknyi”lelkes csapat, a XVII. ker. Bartók Béla Zeneiskola tanári kollektívája, élükön Tóváriné Perémi Orsolya igazgatóhelyettessel és a XVI. kerületi Rácz Aladár Zeneiskolából Karsai Irén és ugyancsak kiváló csapata segítette. A versenytitkári feladatot Papp Károlyné főisk adjunktus látta el.

A Rácz Aladár Zeneiskolában tartott gálahangversenyen a Szingapúr-ból érkezett 1991-es születésű Shaun Choo szerepelt. (Salzburgban Karl-Heinz Kämmerling a tanára.) Lenyűgözve hallgattuk, reméljük, hogy nem utoljára.

Befejezésül Varga György – a Rácz Aladár Zeneiskola igazgatója – mondatait idézem: „Örömmel várjuk vissza ezeket a fiatalokat, mint világjáró művészeket! Emlékezzenek jó szívvel ránk, magyarokra!”

A versenydíjazottak:

III. „Chopin + ……” Nemzetközi Zongoraverseny:

I. korcsoport:

I. díj: Czech Marta – Lengyelország

Pawlak Piotr – Lengyelország

II. díj: Kierc Rozalia – Lengyelország
Sabikova Zuzana – Szlovákia

III. díj: Heinrich Attila Henrik – Magyarország
(Miskolc, Csabay Csilla növendéke)
Milachich Tatjana – Oroszország

Különdíjak:

— a legfiatalabb versenyzőnek:
Nowak Kinga Anna

— a legeredményesebb magyar versenyzőnek:

Heinrich Attila Henrik

— a Chopin művek legszebb előadásáért:

Pawlak Piotr Czech Marta

— a francia művek legszebb előadásáért:
Pawlak Piotr Czech Marta
— a magyar mű legszebb előadásáért:
Milachich Tatjana

II. korcsoport:

I. díj: Nazaruk Elizaveta - Oroszország
          Nehring Szymon - Lengyelország
          Michel Aude-Liesse – Franciaország
II. díj: Czech Karolina – Lengyelország
           Fedoseeva Alina – Oroszország
III. díj: Balogh Ádám – Magyarország
                 (Pécs, Megyimóreczné Schmidt Ildikó növendéke)

Különdíjak:

— A legeredményesebb magyar versenyzőnek:
           Balogh Ádám
— A Chopin művek legszebb előadásáért:
           Nazaruk Elizaveta
— A francia művek legszebb előadásáért:
           Michel Aude-Liesse
           Nazaruk Elizaveta
— A magyar mű legszebb előadásáért:
           Balogh Ádám
           Nehring Szymon

— A kiváló felkészítő munkáért a zsűri elismerésben részesítette:
Maria Serafin – lengyel zongoraművész-tanár

IV. Budapesti Nemzetközi Chopin Zongoraverseny:

I. díj: Choo Shaun - Szingapúr
II. díj: Wota Maciej - Lengyelország
III. díj: Książek Krzysztof - Lengyelország

Különdíjak:

— A legeredményesebb magyar versenyzőnek:
          Balázs János (LFZE, Budapest, Dráfi Kálmán növendéke) rendkivüli tehetség
— A Chopin Etűd legszebb előadásáért:
         Choo Shaun
— A Chopin Mazurka legszebb előadásáért:
          Książek Krzysztof
— A Chopin Polonéz legszebb előadásáért:
          Wota Maciej
— A francia művek legszebb előadásáért:
          Vişovan Aurelia - Románia
          Jurinič Aljosa – Horvátország
— A magyar művek legszebb előadásáért:
          Choo Shaun
          Sandor Peter - Szlovákia