Korreferátum
A konferencia szervezői által javasolt 6 kérdéskörből
kettőre szeretnék röviden reflektálni. Az első:
Mi a
zeneelmélet-oktatás célrendszere a képzés kimeneti követelményeit,
illetve a
pályaalkalmasság kritériumait figyelembe véve
Amikor ZENÉt tanítunk,
legyen az zeneelmélet, vagy egyéb néven nevezett tárgy, mindig stílust kell tanítanunk. „Absztrakt”
zeneelméletnek (vagy szolfézsnak) nincs értelme, csak a történetileg beágyazott
és meghatározott stílustanulmánynak van. Bármely kor zenéjét, kompozíciós
nyelvét akarjuk professzionista szinten megismerni vagy megtanítani,
elengedhetetlen az elméleti háttér és a gyakorlati megtapasztalás együttes
jelenléte, mégpedig – meggyőződésem szerint – tökéletesen egyenlő, 50-50%
arányban.
[Ha a zeneelmélet és a szolfézs tárgy
egy tanár kezében van, akár ezt magát tekinthetjük elmélet + gyakorlat egymást
kiegészítő stúdiumának.]
A zeneelmélet (legalábbis
felsőoktatási szinten) nem egyenlő az
összhangzattannal, ami a funkciós zene harmóniavilágának alig 150 évét foglalja
magába. A zeneelméletnek az európai zene teljes történetét át kell fognia, a
görögöktől napjainkig. A zeneelmélet továbbá nem zenetörténet a szó hagyományos értelmében, tehát életrajzokkal,
történeti összefüggésekkel, a művészetek társadalmi beágyazottságával, stb. nem
szükséges foglalkoznia. A zeneelmélet a
zenei nyelv története, ahogy azt a különböző korokban a zeneszerzők
használták, annak minden aspektusával, alaprétegével, változó elemeivel,
dialektusaival együtt. A strukturális összetevőkön (dallam, ritmus, ellenpont,
harmónia, forma) kívül ez magában foglalja a hangrendszerek, hangsorok
használatát éppúgy, mint a hangolásokét és temperálásokét, vagy a konszonancia/disszonancia
koncepciójának történeti változásait.
Rendkívül fontosnak tartom a zenei terminológia pontos ismeretét és megértését.
Zenei diplomával rendelkező szakemberek nem engedhetik meg maguknak a zenei
terminusok helytelen használatát, az amatőrizmus egyik legfeltűnőbb megnyilvánulását.
Ez is a zeneelmélet-oktatás feladata. Ne kerüljön ki felsőoktatási intézményből
olyan muzsikus, aki nem tudja, mi az a ritornell,
kettős ellenpont, vagy hemiola.
A második kérdéskör:
Ha
feltételezünk egy az előzőekben körvonalazott célrendszert,
akkor milyen
tartalmi/módszerbéli repertoárt kellene ehhez rendelnünk?
A zenei nyelv történetét a 13-tól a 21. századig
szükséges áttekinteni. Az anyagot a rendelkezésre álló tanulmányi idő
(=szemeszterek száma) függvényében, az I. évfolyam indulása előtt kell megtervezni.
Természetesen kevés az idő, de egyetlen emblematikus darabon (Landino
„ballata”, Schütz „kleines geistliches Konzert”) keresztül is rengeteg lényeges
stílusjegyet lehet megtanítani és megtanulni. Az ehhez szükséges gyakorlati
készségek és ismeretek (C-kulcsok, lapról olvasás, legalább középszintű
zongoratudás) megszerzése a szolfézs-órák feladata.
Néhány gyakorlati szempont:
1. Bármiféle stílusismeret elsajátításához
nélkülözhetetlen a gyakorlati megtapasztalás,
azaz megszólaltatás. A 14. századi Machaut-mise egy tételének 4-szólamú eléneklése
biztosan nem lesz CD-felvétel színvonalú, de a puszta meghallgatásnál
sokszorosan értékesebb és tanulságosabb. Vonjunk be hangszereket is a közös zenélésbe.
Ez minden korszakra, műfajra vonatkozik. (A választott anyag természetesen
igazodik a csoport képességeihez. Egyszólamú virelai, vagy Haydn-kánon éppolyan tanulságos lehet.)
2. A diktálások ne korlátozódjanak zongorás
diktálásra. Egyoldalúvá válik a hallás, és érzéketlen lesz vonós és fúvós
hangszerek, vagy énekhang lejegyzésére. Ez fáradságosabb, mert megfelelő
részletek átjátszását igényli hanghordozóra, de megéri. Egy egyszerű
Schubert-dal dallamát is egészen más énekhangról, magas szintű interpretációban
leírni. Ha régi zene részletét diktáljuk, a megfelelő hangszer hangszíne
hozzátartozik a műhöz: zongorán nem tudjuk az oboa da caccia karakterét visszaadni.
3. Az órák ne váljanak végtelenségig nyúzott
összhangzattanpéldák felmondásaivá: ehhez túl drága a kontakt-órák ideje. A
gyakorolandó anyagra (30 összhangzattan-feladat, 10 continuo-részlet, stb.),
mint otthoni munkára adjunk egy hónapot, vagy két hónapot, és annak a végén
kérjük számon.
4. A zenei „nyelv-történetnek” vannak olyan
nagyon fontos, és kissé elhanyagolt területei, mint a féllábbal a modalitásban,
féllábbal a dúr-moll tonalitásban álló 17. század. Igazi funkciós zenéről 1700
előtt nem lehet beszélni, ezért Frescobaldi, Buxtehude, Purcell zenéje a
modalitás és modern tonalitás izgalmas keveredése. Ugyanilyen izgalmas a
funkciós gondolkodás lazulása a 19. században. És persze semmiképpen ne
maradjanak el a 20-21. század új gondolatai.
5. Szemeszterenként 1-1 önálló szóbeli, illetve
írásbeli szereplés jótékonyan segíti a beszéd- és íráskészséget. Erre
legalkalmasabbak a formai elemzések: 1-1 szabadon választott tétel vagy darab
illusztrált bemutatása.
* Komlós Katalin egyetemi tanár (Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem, Budapest Zeneelmélet tanszék) korreferátuma a Zeneelmélet-tanítás a zeneművészeti felsőoktatásban c. konferencián (Szegedi Tudományegyetem Zeneművészeti Kar, 2010. április 23.) hangzott el, melynek szerkesztett változatát a professzor asszony készítette el.