Vendégségben Richard Straussnál
Sorozatszerkesztő: Zsoldos Mária
|
H |
a egyetlen zeneszerző kottáival, lemezeivel vesszük körül magunkat,
olyan, mintha hozzáköltöztünk volna. Belépünk otthonába, világába, stílusába,
részt kérünk gondolataiból, elmerülünk jellemző hangulataiba. Mindenünnen ő néz
ránk, fiatalon és idősen, derűsen és töprengőn, ábrándosan és felszegett
fejjel, sokféleképpen, mégis ugyanazzal a tekintettel. Most Richard Strauss
vendégei leszünk, sokféle portréjában mindig ugyanazt a tekintetet keressük.
Először talán azt
vesszük észre, hogy ragyogó megfigyelő és ábrázoló volt. Strauss az életet
elsősorban képekben élte át, jelenetekben fogalmazta meg. Valóságos vagy
kitalált személy, esemény, eszme, realitásként kelt benne életre.
Itt van például
Cervantes Don Quijote-ja. Szövegét Strauss nem használta fel, de szimfonikus
költeményét annyira operaszerűen írta meg, hogy-bár a mű formája variáció-jelenetek
sorának érzékeljük. A szimfonikus változatok alapjául szolgáló moll és dúr téma
Don Quijotét és Sancho Pansát személyesíti meg, a harmadik láthatatlan személy,
illetve zenei karakter Dulcinea, aki csak a lovag vágyképeként jelenik meg. A
drámai személyek bemutatása után leszünk tanúi az első variációnak, illetve kalandnak.
Ez a legtipikusabb Don Quijote-i kaland, hiábavaló harc az óriásoknak vélt
szélmalmokkal. A viadal kimenetele, mint a zenekar jelzi, nem lehet kétséges,
aligha lepődünk meg, amikor hősünk a földre kerül.
Kevésbé illusztratív,
teljesebb, belülről ábrázolt egy másik Strauss-Nietsche hős, Zarathustra,
akiben zeneszerzőnk megérezte az életöröm héroszát, az élet által kínált
élmények gyönyörű szivárvány-ragyogását. A hangfestés, a program-mozzanatok
mögött meglelhetjük a straussi életmű valamennyi eseményének főszereplőjét: a
nagy egyéniséget, a hőst.
A romantikus típusok
után most állítsunk magunk elé egy dekadens, beteglelkű, rögeszmés
Strauss-Hofmannsthal figurát, az Elektrát. És, ha e rémdrámából felocsúdtunk,
máris egy egészen más hős, egy népi monda kedves, utcagyerek alakja bukkan
elénk. Till Eulenspiegel fiatal csínytevő kópé és bár akasztófán végzi, a nép
emlékezetében győztesként él tovább.
Strauss következő hőse a
világ meghódítására induló ifjúság apoteózisa, Don Juan személyében. A program
szerint kiábrándulás, csömör, rezignáció az osztályrésze, de a zene fő
vonulatában a mohó életvágy, a túltengő, kiáradó energiák, a győzelemről győzelemre
való önfeledt száguldás hőskölteménye e mű.
Végül a keringőbe
foglalt straussi hősportré, a rezignáció, az emlékezés, az örökre elmúlt
aranykor utáni vágyakozás alakja: Ochs báró. A Rózsalovag a szépség soha el nem
múló füstjeként körülvesz és beburkol bennünket.