A versenyek
tanulságairól Perényi Eszter számol be
Elismerően szólt a versenyen résztvevő
gyerekek technikai tudásáról, viszont az egyéni hangot némileg hiányolta
Perényi Eszter, aki két megmérettetésnek, a XIII. Koncz János, valamint a XIV.
alkalommal megrendezett Kovács Dénes Hegedűversenynek is a zsűri elnöke volt. A
hegedűművész, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem tanszékvezetője a
tapasztalatai mellett arról is beszámolt, szakmai szempontból mennyire
elhibázottnak tartja a seregszemlék szétválasztását, valamint azt, hogy a
kisebbek és a középiskolások különböző helyszíneken mutatják be tudásukat.
–
Miért
döntöttek úgy, hogy teljesen különválasztva, más-más városban, Szombathelyen és
Győrött versenyeznek a különböző korosztályok?
– Úgy értesültem, ennek csupán
bürokratikus okai vannak, és nem is tudni pontosan, hogy kik határoztak így.
Pedig a pedagógusok és mi, zsűritagok is többször tiltakoztunk az új rendszer
ellen. Régóta figyelemmel kísérem a versenyt, tizenöt esztendeje veszek részt a
bírálóbizottság munkájában. A Koncz-megmérettetés alapítóinak ugyanis az volt a
szándéka, hogy a versenyen is jelenjen meg a tanulás folyamata, ezért két
általános és két középiskolai korosztály mérhette össze tudását, s mellettük
még a legkisebbek is pódiumra léptek. Korábban ezért a két verseny egy helyen
zajlott, de hat évvel ezelőtt mindezt kettéválasztották, s azóta
külön városban versenyeznek a középiskolások és az alsósok... Ez szakmai
szempontból hibás döntés. Talán azonban volt eredménye annak, hogy ennyit
tiltakoztunk, mert a következő, három esztendő múlva esedékes versenyt
valószínűleg már ismét egy helyen rendezik meg…
– Ha
együtt szerepelnek, akkor a gyerekek is képet kapnak arról, hová juthatnak el,
s mindez a pedagógusok számára is tanulságos…
– Így igaz, s a korábbi évek is azt
igazolták, hogy az a rendszer hasznos volt mind a versenyzőknek, mind a
tanároknak, hiszen remekül látszott, honnan indul valaki és a sokéves
tanulással mire lesz képes. S akadt bizony a növendékek között, akinek egészen
a Zeneakadémiáig vezetett az útja… A korábbi
megmérettetések kiválóak voltak, neves külföldi zsűritagok is rendszeresen
részt vettek a bírálóbizottság munkájában. A Moszkvából érkezett professzornak
például annyira tetszett az itteni metódus, hogy azt mondta, otthon is ezt
szeretné bevezetni… A válogatás korábban úgy zajlott,
hogy az utazó zsűri kiválogatta, kik azok, akik indulhatnak a megmérettetésen.
Harmincan voltak a középiskolások, ötvenen a kicsik, s így a verseny maga volt
a döntő. Jó lenne, ha középfokon is ez az utazó zsűri működne… A rendszer ugyanis változott, az iskola jelöli ki a
versenyzőket. Jobbnak tartanék egy ennél objektívebb válogatást…
–
Mi a véleménye a gyerekek tudásáról?
– Ebben az esztendőben a Koncz verseny
is Kovács Dénes előtt tisztelgett, aki 2010-ben lett volna nyolcvan esztendős,
de már öt esztendeje nincs közöttünk… Ő volt egyébként az, aki ismét bevezette
a Zeneakadémián az előkészítő tagozatot, s ennek tagjai rendszeresen a Koncz
verseny győztesei közül kerültek ki. Kovács Dénes nagy gondossággal ápolta is
ezt a megmérettetést. Miután a Mozart-művek előadásával tett szert a legnagyobb
hírnévre, ezért az osztrák zeneszerző alkotásai is szerepeltek most a versenyben,
a kötelező darabok között. S kiderült, a Mozart-darabok nehéz feladat elé
állítják nemcsak a kicsiket, hanem a középiskolásokat is. Az a hangvétel, az a
különleges, letisztult hangképzés, ami ezekhez a művekhez szükséges, szinte
mindenkinek gondot jelentett. Érdekes módon nem is a hegedűverseny okozott
problémát, hanem a rövidebb darabok… A produkciók
során az artikulációnál éreztem hiányosságokat. A következő versenyben úgy vélem,
talán barokk mű is szerepelhetne a programban, hogy a fiatalok jobban
megismerkedjenek a korhű előadások nehézségeivel. S azt kissé szomorúnak
tartom, hogy szinte csak három: a győri, a szombathelyi és a Bartók Béla
Szakközépiskolából kerültek ki a döntősök. Ezeknek az iskoláknak a növendékei
kiemelkedtek a mezőnyből. Régebben azonban sokkal színesebb volt a kép, sokkal
több intézmény növendékét lehetett felfedezni a győztesek között…
–
Azért most is feltűnt néhány remek tanár…
– Igen, nagy sikert arattak például
Ácsné Szily Éva (VI. kerületi Tóth Aladár Zeneiskola) növendékei. Több díjat,
köztük két nagydíjat is elnyertek a tanítványai, ő maga pedig tanári nagydíjat
kapott. S el kell mondjam, hogy a Szombathelyen szervezett
Koncz verseny rendezés szempontjából nagyon magas színvonalú volt, komoly
díjakat osztottak szét, és még szakmai tanácskozás is zajlott a versengés
alatt. Sajnos azonban azt is meg kellett állapítanom, hogy a mostani
korcsoportos megosztás sem jó… Vissza kellene állítani a régi rendszert, hiszen
a szakma is azt ajánlja, hogy legyen két korcsoport a kicsiknél, kettő a
nagyoknál, s az ötödik keretében pedig a legkisebbek mutatkozhassanak be. Ahogy
azt sem tartom szerencsésnek, hogy most azok a pedagógusok sem vehetnek részt a
zsűri munkájában, akiknek a tanítványa a versenyez. Ezzel ugyanis remek
szakembereket zárunk ki… Hibás az a kikötés is, hogy az előadott darabok hossza
maximum hét perc lehet. Ez azt eredményezte, hogy a mostani versenyen mindenki
túl gyorsan játszott, hogy biztosan beleférjen a kiszabott időbe...
–
Milyen egyéb tanulságai vannak még a megmérettetéseknek?
– Akadt olyan gyerek, aki többször
kezdett bele az előadásába, s hiába volt egyébként remek, így végül nem jutott
a döntőbe… Hosszan vitáztunk ezen a grémium tagjaival, de végül arra jutottunk,
ez verseny, képesnek kell lenni a megfelelő pillanatban jól játszani. Egyébként
is versenypárti vagyok, fontosnak érzem, hogy a fiatalok tanulják meg a
komolyabb kidolgozást, mélyüljenek el az adott darabban. Ahogy az is lényeges,
hogy akkor és ott, az adott pillanatban tudják a legjobb teljesítményt
nyújtani. Összegezve a versenyeket, érett, átgondolt produkciókat hallhattunk,
amelyeken érződött a komoly, felelősségteljes munka. S tényleg nagyon jó
technikai színvonal jellemezte a növendékeket. Ezt azért is tartom nagy eredménynek,
mert a mai, felszínességről szóló világban, tényleg szinte ellenszélben kell
dolgozniuk a gyerekeknek, s elmélyülniük az adott darabokban. Olyan
érzékenységet kell produkálniuk, amelyre máshol nincs szükség… Hiányoltam
viszont kicsit az egyéni hangot, persze ezt nemcsak a kicsiken, hanem a nagy
művészeken is számon lehet mostanában kérni… Úgy tűnik, az uniformizálás
irányba megy a világ, s mindenki inkább a virtuóz technikára, és nem a sajátos
hangvételre figyel. Azt viszont remeknek tartom, hogy az egyik díjazottat
kiválasztotta Fischer Iván is, így együtt játszhatott a Budapesti Fesztiválzenekarral.
Ahogy annak is örültem, hogy a megmérettetéseken kiderült, sok a jó pedagógus,
köztük több fiatal is akad. Jó látni, hogy ezt a szolgálatot, ami a zenetanári
hivatás jelent, ma is sokan, lelkesen vállalják. Az szintén jó hír, hogy
kiderült, egyre többen íratják be a gyereküket szolfézsra. Úgy tűnik, ismét van
igény arra, hogy a kicsik zenei nevelést is kapjanak, s ezek biztató
tendenciák…
R. Zs.
A
szombathelyi XIII. Koncz János és a győri XIV. Kovács Dénes országos hegedűversenyek
díjazottjairól az alábbi honlapok tájékoztatnak:
http://www.konczverseny.hu http://www.gyorikonzi.hu