Egy temetés margójára

 

Nem nekrológot írok, mert nem tehetem. Schiff Klári nénit* alig ismertem, mégis rendkívül szerettem. András koncertje után ott ragyog előttem valamelyik bécsi, pesti vagy salzburgi művészszoba környékén, körülötte mosoly, méltóság és sugárzó emberség. Aki odalépett hozzá, mindig kapott egy jó szót, őszintén, az illető szemébe nézve érdeklődött hogyléte vagy családja iránt. Miközben bizonyosan fia koncertjéért izgult.

          Inkább kérdések sora járta át fejemet, amint a ravatalnál Schubert vonósötösének drámai lassú tételét, majd András emlékező szavait hallgattam. Nem újak voltak ezek a kérdések, és sosem vártam igazán választ rájuk. Inkább együtt éltem velük hosszú évek óta. Miért éppen Schiff András zongorajátéka áll hozzám legközelebb? Miért jelenik meg saját zongorázásomban illetve tanításomban heti, napi rendszerességgel az ő szín- és formavilága, hangképzése anélkül, hogy akarnám? Mint a levegővétel: az ember akaratán kívül teszi, mert ez így természetes. Miért éppen ő? Hiszen rengeteg kiváló zongoristát ismerek, nagyszerű muzsikusoktól tanultam hang­verseny­ter­mek­ben, tanórákon.

          András szavai Édesanyja urnája fölött elemi erővel hatottak rám. Éppen olyan nemes egyszerűséggel és mély őszinteséggel beszélt, ahogyan zongorázik. Nem szégyelli a múltját, a gyerekkorát, s nem szégyelli, hogy imádja az Édesanyját. Mint ahogy azt sem, amikor megcsuklik a hangja. S hirtelen rájöttem a titok nyitjára: világszerte elismert, utazó művészként meg tudott maradni gyereknek. Előadásában a legismertebb darabok is újszerűen hatnak, mert a gyermek rácsodálkozásával vezeti közönségét a harmóniák és formák kalandos világába. Zongorázására nem csupán a „jó“ vagy „kiváló“ jelző illik, hanem leginkább az „emberi“ és a „gyermeki“.

          Szomorú és mégis csodálatos, hogy a Klári nénitől való búcsú adta meg a választ kérdéseimre. Ő persze most bölcsen mosolyog rajtunk, és reméli, hogy imádott fia gyermek marad legalább kilencvenöt éves koráig.

Geréb László

 


* Schiff Ödönné, született Csengeri Klára, Schiff András zongoraművész édesanyja, élt 95 évet. Temetése 2010. november 7-én volt Budapesten, a farkasréti izraelita temetőben. A temetést követően Schiff András feleségével, Yuko Shiokawa hegedűművésznővel közösen hangversenyt adott édesanyja emlékére az Óbudai Társaskörben. Ezen a hangversenyen többek között ősbemutatóként elhangzott Kurtág György műve, melyet Schiff Klári néni halálára komponált.