A ZETA
zongoratagozatának tisztelgéséről
|
A |
z ötlettől a megvalósulásig több mint egy év telt el.
2010. december 4-én a Józsefvárosi Zeneiskolában, majd december 5-én a Bartók
Béla Emlékházban került megrendezésre a Weiner évforduló. Magam az első napi
programon tudtam részt venni.
A
program megálmodója, létrehozója, szervezője, lelke Ábrahám Mariann, a
Zongoratanárok Tagozatának vezetője, a Zenetanárok Társaságának választmányi
tagja volt. Tevékenységének köszönhetően a résztvevő gyerekek és a felkészítő
tanáraik „zenei ajándékokat” kaptak (kotta, CD stb.), melyet szponzorok biztosítottak.
Valamennyi ajándék személyre- és névre szóló volt. Ábrahám Mariann bámulatos
energiával lelkesítette kollégáit, akik szívesen vettek részt növendékeik
felkészítésében. A Józsefvárosi Zeneiskola vezetője és munkatársai nem csak a
kényelmes, nyugodt helyszínt biztosították, hanem egy napon át szeretettel
vették körül a szereplőket, a vendégeket. Tudták, átérezték a személyes
felelősséget, ami egy ilyen emlékkoncert lebonyolításának feltétlen velejárója.
Az igen
szépre sikeredett programfüzetet lapozgatva azon töprengtem, vajon a pedagógus
Weiner gyermekek számára írt, könnyebb, nehezebb műveit hallhatja a közönség,
vagy a kiemelkedő zeneszerző sajátos, olykor utóromantikus hangzású, illetve
hihetetlenül színes, szellemes, játékos műveivel ismerkedhet meg a hallgató.
Nos, a nagy és méltó megemlékezés teljes Weiner-képpel szolgált.
A
műsort a gyerekek indították. Tizennyolc zeneiskola – budapesti és vidéki –
küldte el növendékeit, hogy bemutassák tudásukat. A gyermekek részére írt
félperces darabok éppúgy ihletett, biztos felkészülésről tanúskodó előadásban
hangzottak el, mint a hosszabb terjedelmű 4 - 6 perces darabok. Az, hogy jó pár
darabot több előadásban is hallottunk, az nem volt zavaró. Mindegyik előadó
másként fogalmazott, egy-egy mű gyorsabban, ritmikusabban hangzott el, illetve
óvatosabban, talán félénkebben szólalt meg. Nem volt zavaró, mert minden
játékos saját egyéniségét adta. Különös és örvendetes hangsúlyt kap napjainkban
a tehetséggondozás, a tehetség felismerés kérdése. Ezen a napon láthattuk,
hallhattuk, a pedagógusok látják növendékeik értékeit, s kellő módon fejlesztik
őket. A gyerekek – talán 6 éves volt a legfiatalabb – érezhetően követték
tanáraik útmutatásait, de mindenkor sajátos jelleget tudtak adni a műveknek.
Élvezetes volt a többször is meghallgatni a „Tavaszi szél”, a „Lányom, lányom,
gyöngyvirágom”, vagy a „Megy a kocsi” című népdalfeldolgozásokat.
A
rendező ragyogó ötlete volt, hogy a Róka-tánc több előadására versenyt hirdetett.
A hallgatóság nagyon figyelt, szavazataikat valóban a megszólalás igényességére
adták le. Ez a mű nem csak több előadásban, hanem több feldolgozásban is megszólalt
(egyéni előadásban, ill. négykezes változatban is).
Jó volt
hallgatni a négykezes, ill. a kétzongorás darabokat is
Weiner
műveit megszakította két kortárs zeneszerző Mező Imre és Balassa Sándor műve.
Mező Imre művét Kiss András tanár kérésére készítette el a szerző; Kiskarácsony,
nagykarácsony című 50 darabból álló zongorasorozatából tizenkettőt szólaltattak
meg a gyerekek. Balassa Sándor Ládafia című sorozatát Baráth András művésztanár
interpretálta. E mű vezetett át a felnőttek koncertszakaszába. (Csak sajnálni
tudjuk, hogy a szereplő gyerekek és az őket kísérő szülői, tanári kör nem várta
meg a hangverseny ezen részét.) Weiner Leó szerzői
találékonyságára, finom hangzásvilágára, zenei szellemességére fel kellett
figyelni.
D.
Kemény Erzsébet a Magyar parasztdalok (Op. 34.) művet szólaltatta meg. E műben
a bartóki, kodályi világot állítja a hallgató elé a szerző a rá jellemző sajátos
hangon. Kálló Eszter (cselló) és John Olívia (zongora) a Románc (Op. 14.) művet
mutatták be. A korai mű olyan hangzásvilágot jelenít meg, amely varázslatos,
hihetetlen, éteri. Mintha a késői Brahms, vagy Richard Strauss kamarazenei
művei ihlették volna Weinert a mű megírásakor. Más karakterű korai művel
ismerkedhetett meg a hallgatóság a D-dúr hegedű-zongora szonáta II. tételének
előadásakor, Deák Anna és Schmidt Ildikó közreműködésével. Az a meleg,
bársonyos hangzás sokáig emlékezetes marad. Szabados-Tóth László (klarinét) és
Zentai Katalin (zongora) előadásában az Op.28-as Ballada hangzott el. Ez már a
XX. század modern hangzásvilágát közvetíti a hallgatónak. Igen attraktív,
színes ez a mű.
Ragyogó
ötlet, hogy a hétköznapok tanárai bebizonyíthatták művészi képességeiket. A
korábbiakban említést tettünk a tehetséggondozás pedagógiai felelősségéről.
Meggyőződésem, az tudja ezt a tanári szerepet kellő profizmussal megvalósítani,
aki időt és alkalmat teremt a maga számára is, hogy értékes, jelentős
kamarazenei műveket gyakoroljon, szólaltasson meg.
2010.
december 4-dike a zenepedagógia ünnepe volt. Méltó módon, kellő hangsúllyal,
nagy igényességgel emlékeztek gyerekek, pedagógusok, művészek és érdeklődők
Weiner Leóra úgy, hogy a közel hatórányi intenzív zenélés minden perce érdekes
volt. Weiner Leó szellemi örökségét megérthették, átélhették a szereplők, és a
jelenlévők.
Csillag
Ferenc
a ZETA elnöke