Apagyi Mária – dr. Lantos Ferenc

Integratív, komplex művészeti nevelés*

Úgy tűnik, hogy a művészet nélkülözhetetlen az ember számára, és amióta művészet van, valamilyen formában művészeti nevelés is van. Mégis ma, a művészeti nevelés – különösen közismereti vonatkozásban – egyre jobban kimarad a tantárgyrendszerből. Ez annak a következménye, hogy a zenei és a vizuális nevelés is – formálisan – egyre belterjesebbé vált, és gyakorlatilag nincs kapcsolatban más szakterületekkel, vagyis saját magát szorította a perifériára.

Természetes azonban, hogy a művészeti közismereti és a művészeti szakmai képzés szorosan összefügg, vagyis egymást kölcsönösen minősítik. Ebből következik, hogy gyakorlatilag mindkét terület bajban van. Hogyan lehetne ezen segíteni?

1968 óta foglalkozunk ezzel a témával, tehát több mint negyven éves tapasztalatunk birtokában alapállásunk – nagyon röviden – a következő:

1. Célnak nem a művészetet és nem is a művészeti nevelést tartjuk, hanem az EMBERMŰVET, az emberi élet minőségét. A művészet eszköz ehhez a célhoz. Ezért nem mindegy, mit, mikor, hogyan és kinek tanítunk.

2. A művészeti nevelés csak akkor lesz igazán fontos, ha interdiszciplináris alapokra épül, vagyis más szakterületekkel tartalmi kapcsolatba kerül. Ezért szabadiskolánkban a zenei és a vizuális nevelés, és ma már a mozgásművészeti is ehhez kapcsolódva – megtartva sajátosságait – egymással összefüggésben történik.

3. A művészetet nem lehet tanítani, a NYELVET lehet és kell tanítani, a nyelv önálló alkalmazására, az önálló megnyilatkozásra kell építeni.

4. A követelmények nem lehetnek előre meghatározottak. Mindenkitől önmaga maximumát kell elvárni, a tanártól éppúgy, mint a tanítványtól.

A képzési folyamat táblázat formájában:

A kiindulás a Teremtett Rendből a természet építkező logikájából és a szakmai alapismeretekből történik. Fontosnak tartjuk a természet működésének, a működés logikájának a megértését, legalább is szemléleti szinten. A természet, amelynek mi is részei vagyunk, adja a mintát, mely mindannyiunk számára – akaratunktól függetlenül is – meghatározó és általános érvényű. A szakmai ismeretek, pedig az emberi kultúra termékei. Ez a terület az, amelyik tehát embertől függő. Itt azokra a sajátos vizuális és zenei nyelvi alapokra gondoltunk, amelyek koroktól, stílusoktól és divatoktól függetlenek, és éppen ezért „minden időben” korhoz kötötten, sokféleképpen alkalmazhatók.

E két területből való kiindulás – elvileg – a számunkra létező teljes világot (a természetit és az emberit) egyesíti. A két területnek három közös (interdiszciplináris) meghatározója van:

– az elemek rendszere, amelyek sajátosak (például mások a zenei elemek, mások a vizuális elemek, mások a természet elemei………)

– a szerkezeti elvek rendszere, amelyek általánosak (például ugyanúgy jellemzők a szimmetria, aszimmetria ellentét, párhuzam ritmus, stb. viszonyok az állatvilágra, a növényvilágra, vagy például Cézanne festményeire, vagy Mozart szonátáira………)

– a funkciók rendszere, amelyek konkrétak (vagyis az elemek és a szerkezeti elvek kapcsolata és milyensége a mindenkor szükséges funkciók szerint alakul, épül össze, és lesz belőle szitakötő, tulipán, szonáta vagy festmény………….)

A tanárnak tehát törekednie kell arra, hogy kézben tartsa az interdiszciplináris területeket, hogy a mélyben rejlő kapcsolatokra tudja építeni a tananyagot. Nem arra kell hangsúlyt fektetnie, hogy a saját tantárgyát önmagában ismertesse, és sajátíttassa el, hanem más területekkel összhangban, a közös alapokra építve.

Ez a megközelítésmód más és más szakmai hangsúlyokat eredményez, mely a váratlan, új körülményekhez is érzékenyen tud alkalmazkodni.

A közismereti művészeti képzésben is tisztázni kell, hogy a művészeti szakmáknak melyek azok az alapjai, amelyek minden ember számára szükségesek. Ezt a tantervek általában nem veszik figyelembe, mert nem az emberre, hanem a szakmára összpontosítanak. -

A képzési szinteken a hagyományos értelmű interpretációra irányuló pedagógia mellett (amikor előre lehet tudni, hogy hova kell a tanulónak eljutnia, vagyis pontosan meg van határozva, hogy mit kell tudnia) hangsúlyozott szerephez kell juttatni a kreativitást fejlesztő improvizációs és komponáló gyakorlatokat is. Ezek megszabadítanák a megszokott és a legtöbb esetben „idomított” megoldásoktól az interpretációt is, és sokkal nyitottabb, szélesebb skálájú gondolkodást fejlesztene ki tanítványainkban. Ez a három terület egymást kiegészítve és segítve eredményezne komplex, kreatív és sok irányban nyitott személyiségeket. (Természetesen tisztában vagyunk azzal, hogy ez a gyakorlatban nem olyan egyszerű, mint így leírva. Ezért hangsúlyoznunk kell a tanár emberi, szakmai, szemléleti nyitottságának és pedagógiai rátermettségének a szükségességét is.)

A Zongorálom – Kreatív zongoratanulás című kottakönyv anyaga a fentiekben bemutatott táblázat alapján készült. Az interdiszciplináris összefüggésekre építve, a zongorából kiindulva, a teljesség igénye nélkül, alapvető zenei ismereteket tartalmaz, különböző stílusú zongoradarabokat, beleértve az egyszerű jazz karaktert is (2-4-6 kezes és 2 zongorás művek), technikai gyakorlatokat, improvizációs és kompozíciós feladatokat, gyerekrajzokat és a növendékek zenei kompozícióit, melyekhez szervesen kapcsolódnak vizuális művészeti, építészeti, irodalmi és természeti analógiák. Az egyes fejezetek végén további kutatásra ösztönző példák is találhatók.

Az anyag az interpretációs kérdésekkel párhuzamosan, a ma egyre aktuálisabb zenei improvizáció és önálló komponálás egymást kiegészítő kapcsolatára épül. Az improvizációt tehát nem önmagában tárgyalja, hanem nyelvtanulás közben. – Fontos lenne, hogy az improvizáció ne külön tantárgyként szerepeljen, hanem szervesen beépítve minden hangszeres, énekes óra anyagába. Kodály valaha azt mondta, hogy az éneklés „kéznél van”. Az improvizáció ugyanígy „kéznél van”, azonnal lehet kapcsolódni. Természetes azonban, hogy bármilyen nyelvtanulás esetében a nyelv rendszeres gyakorlata elengedhetetlenül szükséges ahhoz, hogy az aktuális nyelven meg tudjunk nyilatkozni.

Az improvizációnak óriási a jelentősége a zenetanításban, ezt a tapasztalatok is egyértelműen bizonyítják.

Néhány fontosabb szempont:

1. Nyelvről, nyelvhasználatról lévén szó, mindenkit, a zeneileg gyengébb képességű gyereket is aktivizálja.

2. A sok zenei szabály megismerésének eredményeképpen a növendék, a tanuláskor sorra kerülő művekben is felismeri ezeket.

3. Miután ismeri és érti a különböző zenei szabályokat, értelmet kap a rendszeres hangszeres játék, tehát megkönnyíti a gyakorlást.

4. A gyerek kíváncsian, érdeklődve vesz részt a munkában, mert egy-egy szempontot többféleképpen lehet megoldani, s így a lehetőségek szélesebb skáláját ismeri meg.

5. Zenei tanulmányai nem passzív befogadásra, hanem sokirányú aktivitásra épülnek.

6. A kortárs zene megismerése és megértése nem okoz problémát.

7. Határozottabb, magabiztosabb lesz, például szerepléskor a gátlások csökkennek, vagy feloldódnak, az izgulás is csökken, vagy teljesen megszűnik.

8. Fejleszti a gondolkodást, fejleszti a kreativitást, színesebb, gazdagabb lesz, így az anyag nem csak a zenei kreativitást, hanem az emberi kreativitást is nagymértékben segíti. Végső soron az egész ember személyiségére pozitívan hat.

Összefoglalva a Kottáskönyvről

A kottakönyv a zongoratanuláson keresztül bevezet a zene általános ismereteibe, és az analógiákon keresztül felhívja a figyelmet a világ-egész összefüggéseire.

Az I. és II. kötet rendszerezése az interdiszciplináris kapcsolatokra épült:

1. Elemek rendszere – Zenei elemek

2. Szerkezeti elvek rendszere – Ellentét-Átmenet,- Ritmus, - Szimmetria, - Aszimmetria, Aranymetszés, - Párhuzam, - Ismétlés, - Visszatérés. A Variáció témaköre zárja a sort.

Minden fejezet végén összefoglalásként, a tárgyalt témához kapcsolódó improvizációs és kompozíciós feladatok segítik feldolgozni az illető anyagot.

A III. kötet kottagyűjteményt tartalmaz, a zongoristáknál megszokott sorrendre építve: Etűdök, J. S. Bach művei, Szonatina, Szonáta, különböző stílusú zongora kompozíciók. A kötetekben a következő kortárs szerzők művei találhatók: Binder Károly, Dubrovay László, Esztényi Szabolcs, Király Csaba és Sári József. A képzőművészeti analógiák Lantos Ferenc munkái.

Fontosnak tartjuk hangsúlyozni, hogy a kapcsolatok keresésénél tehát nem a történeti korok szerinti összehasonlításra gondolunk, vagyis nem arra, hogy például milyen volt a barokkban vagy a reneszánszban a zene, a képzőművészet, a matematika vagy a biológia, bár ez a fajta összehasonlítás nagyon fontos és érdekes. De nem eredményezi azt az interdiszciplinaritásra épülő organikus integrációt, mely egy mélyebb összefüggésekre épülő, nagyobb rálátású és sokkal nyitottabb megközelítést tesz lehetővé. Meggyőződésünk, hogy e nélkül ma már semmilyen pedagógiában nem léphetünk tovább, a művészetpedagógiában sem!

A zenei és vizuális kapcsolatok

Bartók Béla: Mikrokozmosz II. kötet 54. Kromatika című kis darabjából indulunk ki.

A mű címe: Kromatika, utal a színességre, mind a tizenkét hang szerepel benne.

A népdalhoz hasonló négysorosságot is felfedezhetjük formailag:

A A3 B A

(Ugyanakkor a kicsi-kicsi-nagy formára is gondolhatunk: 3+3+5 ütem)

A sorok ütemeinek száma: 3 3 2 3

A sorok szerkezete: párhuzam párhuzam imitáció tükörkép

A harmadik sor változásai jelzik a pozitív aranymetszés helyét. A nyolcad mozgás ritmusa a transzlációs szimmetriát idézi.

Megismerve a művet, a növendékek* szerkezeti analógia rajzai:

Karlovecz Zoltán 15 éves 1979 Kopjás Anita 12 éves 1979

Árvai Tamás Szabó Dániel 20 éves 1996

(Tanár mind a négyüknél: Apagyi Mária)

A rajzokat figyelve, látható, hogy mindegyik ugyanarra az alapképletre épült, mégis minden megoldás más és más, nagyon sokfélék. Némelyik közelebb áll a kiindulóponthoz, némelyik szabadabban értelmez.

Természetesen a zenetanítás és a zenélés önmagában teljes egész, a zenész növendékeknek csak azért van szükségük a rajzolásra, mert így talán érthetőbb és meggyőzőbb számukra a világ jelenségeinek sokféle variációja, mely egyúttal egyetemes elveket tükröz vissza.

Zenéhez kapcsolódó mozgás

Az előadás befejezéseként Apagyi Mária (zongora) és Hágen Zsuzsa (mozgás) improvizációját mutattuk be DVD-n. (Az ANK Martyn Ferenc Művészeti Szabadiskola igazgatója, Garamvölgyi Attila beindította a mozgásművészeti tagozatot is Hágen Zsuzsa mozgásművész tanár vezetésével.)

---

* A Kodolányi János Főiskola és a ZETA közös rendezésében megtartott „Rögtönzés a zenei előadásban és pedagógiában” c. Konferencián (2010. V. 8-9., Óbudai Társaskör) elhangzott előadás szerkesztett, kibővített változata. Dr. Fehér Anikónak a Konferenciáról készült összefoglalója, Gonda János (A rögtönzésről általában: a konferencia célja) nyitó előadásának szerkesztett változata a Parlando 2010/4. számában, Laczó Zoltán (A rögtönzés néhány pszichológiai és pedagógiai vonatkozása) előadása a 2011/5. számban, Sáry László: Kreatív zenei gyakorlatok c. előadása pedig folyóiratunk 2010/6. számában olvasható. A Konferencián elhangzott előadások közül Révász Ágnes (Az egri AMI Farkas Ferenc Zeneiskola improvizációs műhelye) és Faragó Béla (Pentaton örökségünk a világ népzenéiben) előadásának megjelentetését tervezzük. (A Szerk. megj.)

* Schubert Mária, Péczely Lilla és Nagy Ákos színes rajzai a www.parlando.hu -n láthatók.