PÉTER MIKLÓS

Az első falusi zeneiskolától az egyik

legmodernebb fővárosi zeneiskoláig

Varga György életútja

Varga György, a Budapest XVI. kerületi Rácz Aladár Zeneiskola igazgatója a 2009/2010. tanév végén saját kérésére nyugalomba vonult. Két zeneiskola, az abonyi Bihari János és a Rácz Aladár Zeneiskola vált országosan és külföldön is ismertté és elismertté az ő igazgatói munkássága során. Példaértékű tanári, zenekarvezetői és vezetői tevékenységével, valamint kivételes szervezői képességével elért eredményei teszik indokolttá, hogy munkássága főbb állomásait felidézve köszöntsük ebből az alkalomból.

Varga György 1947. október 27-én született Abonyban, ahol a legendás hírű igazgató, Szabó Sándor az első falusi zeneiskolát létrehozta. Varga György itt kezdett klarinétozni, és a helyi gimnáziumban tett érettségit követően mindjárt a negyedik osztályba vették fel a debreceni Kodály Zoltán Zeneművészeti Szakközépiskolába, majd a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola debreceni tanárképző tagozatán szerzett klarinét-tanári oklevelet 1970-ben. Mivel szülőhelye társadalmi ösztöndíjat biztosított részére, ezért egykori iskolájában kezdte meg a tanári pályát. Munkabírása már akkor kivételes volt, mert e mellett még tanított a ceglédi zeneiskolában, és játszott a Szolnoki Színház zenekarában is.

Már kezdő tanárként elkezdte a zeneiskolai fúvószenekar szervezését, ami vezetése alatt először a hazai, majd a külföldi nemzetközi fesztiválokon is sikert sikerre halmozott, az esetek többségében első díjat aratva. Első nemzetközi sikert 1984-ben a csehszlovákiai Cheb városban érte el az abonyi zenekarral. Ezt követték a nyolcvanas években még elég ritka nyugati szereplések: a nyugat-németországi Hammelsburgban I. díj, valamint a fesztivál karmesteri díja, ugyancsak I. díj a belgiumi Neerpeltben, valamint a rostocki Keleti Tengeri Fesztiválon, majd a spanyolországi Valenciában, 1990-ben. További versenydíjakat nyertek Lengyelországban, Olaszországban, Hollandiában és Franciaországban is. Varga György szerint ebben az is közrejátszott, hogy igen sok tehetséges fiatal volt a zenekarban: az 50 fős együttesből 35-en lettek zenetanárok vagy zenekari muzsikusok.

1983-ban Varga György igazgatója is lett az Abonyi Bihari János Zeneiskolának. Kezdettől arra törekedett, hogy a zeneiskolai oktatás minél korszerűbb legyen, hogy minden eredményesnek ígérkező újítás kipróbálásra kerüljön. Fontosnak tartotta, hogy az iskolának minél több egyéni és céges szponzori támogatói legyenek, mert a költségvetési keretek mindig csak a legszükségesebb feltételek biztosítására voltak elegendők. A zenekar eredményei nyomán például osztrák hangszergyártó cégektől kaptak hangszereket, amire addig még nem volt példa. Azt is elérte, hogy a szülőkön túl az egész település társadalma a magáénak érezte a zeneiskola és a zenekar eredményeit, és lelkesen támogatták működését. Így például – megelőzve a későbbi időket és példát adva más zeneiskoláknak –, a falusi zeneoktatás 35 és 40 éves jubileuma alkalmából kiadott programfüzetben több mint száz abonyi szponzor neve szerepelt, akik támogatták az ünnepi rendezvények megvalósítását, a vendégként érkezőket pedig a helyi családok fogadták és szállásolták el.

Varga György kezdettől részt vett a fokról-fokra kiépülő zenei társaságok, szövetségek munkájában. Alapító tagja a Magyar Zeneiskolák és Művészeti Iskolák Szövetségének, amelynek első közgyűlését éppen Abonyban tartották. Kezdeményezésére ez alkalommal rendeztek az országban először hangszer-árverést. Ezen több mint 200 hangszer került kalapács alá, így az ország jó néhány zeneiskolája jutott aránylag olcsón addig hiányzó hangszerekhez. Ez több helyen is lehetővé tette egy-egy olyan fúvós hangszer oktatását, amire addig nem volt mód.

Abony volt a székhelye 1994-ben az IGEB, a Nemzetközi Fúvós-zene Kutató Társaság kongresszusának is, amelyen 33 ország kutató-tudósa és fúvós szakembere vett részt. A kongresszus érdemi, szakmai részéről egyébként a Magyar Televízió mintegy 30 órában tudósított – Abonyból. Ekkor már az abonyi iskola igazgatója az IGEB magyarországi szervezője és titkára volt, és ugyanezt a funkciót töltötte be a Fúvószenekarok Világszövetségében. (WASBE). A nemzetközi társaságok mellett alapító tagja a Magyar Fúvószenei Szövetségnek, a Magyar Fúvószenészek és Fúvósegyüttesek Társaságának, és kuratóriumi tagja a Lajtha László Társaságnak. Kiváló szervezőkészségét felismerve, a MZMSZ őt bízta meg az Európai Zeneiskolák Szövetsége (EMU) IV. Európai Ifjúsági Zenei Fesztiváljának előkészítésével, amelyre 1995-ben került sor Magyarországon. Erre a feladatra a MZMSZ külön Fesztiválirodát hozott létre 1992-ben Varga György irányításával. Az 1995-ös Fesztiválon tizenháromezer fiatal muzsikus vett részt harminc országból, amire Magyarországon még nem volt példa, és jól jelzi, hogy mekkora feladat volt ennek előkészítése. Ilyen Fesztivál egyébként Kelet-Közép-Európában addig még nem volt, így regionális jelentőségűvé is vált. Megrendezését az Európai Unió is támogatta.

1997-ben Varga György fájó szívvel bár, de megvált az abonyi zeneiskolától, mert nem kapott megfelelő támogatást ahhoz a tervéhez, hogy a zeneiskola új épületet kaphasson, amit az iskola addig elért hazai és nemzetközi eredményei és sikerei indokolttá – és az ő elképzelése és terve szerint – lehetővé is tettek volna. Ezért pályázta meg és nyerte el a Budapest XVI. kerületi Rácz Aladár Zeneiskola igazgatói állását, ahol az önkormányzati vezetés támogatta a meglévőnél jóval nagyobb és korszerűbb önálló zeneiskolai épület létrehozásának tervét. Varga György addig-addig keresgélt a számára akkor még alig ismert hatalmas kiterjedésű, Rákosszentmihályt, Árpádföldet, Sashalmot, Cinkotát és Mátyásföldet is magába foglaló, 75.000 lakost számláló kerületben, míg végre talált egy olyan kevéssé kihasznált régi iskolaépületet, amely alkalmasnak tűnt megfelelő át- illetve újjáépítést követően az új zeneiskolai központ számára. A kerület vezetése magáévá tette ezt a javaslatot, és 1998 tavaszán megszavazták az új zeneiskolai központi épület kivitelezését, és 2001-ben a Rácz Aladár Zeneiskola beköltözhetett a teljesen újjávarázsolt, húsz hangszigetelt teremmel, hangversenyteremmel, és a zenei felvételek készítésére is alkalmas korszerű stúdióval rendelkező épületbe. 2004-ben már ebben az új épületben rendezték meg azt a nemzetközi zenepedagógiai konferenciát, melyen svéd, belga és német szakemberek is részt vettek.

A Rácz Aladár Zeneiskola új igazgatója azonban nem csak az új épület létrehozásán fáradozott, hanem új irányt jelölt ki a szorosan vett zeneoktatási feladatoknak is. Kevésnek találta a viszonylag nagy létszámú, 800-900 fős létszámához képest, hogy addig csak egy vonószenekar működött. Igazgatói, zenekarvezetői és nemzetközi tapasztalata, de saját pedagógiai meggyőződése alapján is szükségesnek tartotta, hogy minél több kisebb-nagyobb zenekar és együttes jöjjön létre. Ma már az iskolának 19 különféle együttese van: a vonószenekar mellett fúvószenekar, blockflöte-fuvola-klarinét-gitár-cselló-ütőegyüttes is működik, továbbá Orff-csoport, népzenei csoport, historikus zenei együttes, citera-zenekar, stb. A szimfonikus zenekarban pedig a zeneiskolások mellett tanárok és szülők, egykori diákok is muzsikálnak. Létrejött a népzenei és a jazz-tanszak, így Big Band és szaxofon-együttes is működik, sőt, szintetizátor-zenekar is.

Varga György az elsők között ismerte fel az elektronikus eszközök zenepedagógiai felhasználásának fontosságát és szükségességét. Ezért az iskola tanárai közül hármat is erre a területre irányított, először tanulni, majd tanítani. Ma már e tanárok akkreditált tanári továbbképzéseket tartanak az elektronikai eszközök zenepedagógiai felhasználásáról, amiről az iskola honlapján /www.razeneiskola.hu/ megfelelő tájékoztatás olvasható. Ugyane honlapon megismerkedhetünk az iskola teljes tantestületével – valamennyi tanár fényképe is szerepel! –, a különböző tanszakokkal és az együttesekkel is. Elolvashatjuk a Stúdió ajánlatát minőségi zenei felvételek – CD-k, DVD-k – készítésére. Legutóbbi nagy sikerük e téren Mozart valamennyi hegedű-zongora szonátájának felvétele öt lemezen, Szabadi Vilmos hegedűművész és Gulyás Márta zongoraművész előadásában, de természetesen az iskola együtteseinek felvételeit is a Stúdió készíti, amelyeket örömmel vesznek meg a szülők és az együttesek egyre nagyobb számú közönsége.

Az együttesek és az elektronikai tevékenység mellett nem szorulnak háttérbe a tanulók egyéni produkciói sem: a hangszeres versenyeken, így például különösen a zeneiskolai zongoraversenyeken részt vevő tanulók többsége előkelő díjakkal tér haza. Az iskola névadója, Rácz Aladár emlékére cimbalomversenyeket rendeznek, és a cimbalom tanszak az országban élenjáró színvonalú.

A nemzetközi kapcsolatok kiépítését és fenntartását a Rácz Aladár Zeneiskolában is igen fontosnak tartotta Varga György. Közel 30 országgal sikerült cserekapcsolatot létesíteni, amelynek során együttesek, tanárok és tanulók igen nagy számban vettek részt kölcsönösségi alapon. A fenti szám azt is jelzi, hogy Európa szinte majdnem minden országával volt vagy van kapcsolatuk. Sőt, nem csak kapcsolatuk, de támogatásuk is. Az iskola kedvezményesen vásárolt zongorát a hamburgi Steinway gyártól, és a braunschweigi Schimmel zongoragyártól is. Támogatja az iskolát Trevor J. James angol fuvola- és szaxofon-gyáros, sőt több magyar elektronikai cég is tárgyi eszközökkel, számítógépes programokkal.

Évenként szaxofonos napot rendeznek, – 2010-ben már a tízediket –, amelyen mindig részt vesz támogatóként a FonTrade Kft., de néhány külföldi cég és világhírű szólisták is. Az elmúlt tanévben itt rendezték meg a IV. Nemzetközi Chopin-versenyt.

A Rácz Aladár Zeneiskola Varga György irányításával rendszeresen szervez tanári továbbképzéseket is, a művészek részére pedig mesterkurzusokat, kihasználva az ideálisnak mondható és teljesen korszerű felszereltséget. Az elmúlt évek során mesterkurzust tartott az iskolában Dimitrij Baskirov, Rados Ferenc, Geszty Szilvia, Mihail Voszkreszenkij, Király Csaba és Dieter Flury, a Bécsi Filharmonikusok szóló fuvolása és művészeti igazgatója.

Az iskola együttesei fokról-fokra önállósulnak is: az iskolából kikerült egykori tanulók egyesületekké, klubokká alakítják legalább részben egykori zenekarukat. A felnőtté váló és az iskolát elhagyó tanulók mellett azonban az iskola nem feledkezik meg utánpótlásuk megfelelő előkészítéséről sem: zenei óvodás foglalkozásokat tartanak 4-6 éveseknek, sőt, Babamuzsika címen 6 hónapostól 3 éves korig anyukákkal együtt jövő piciknek is tartanak játékos-zenés foglalkozásokat. E foglalkozások még nem a hivatalos zeneiskolai keretben zajlanak, az önkormányzat szívesen támogatja anyagilag is az ilyen külön tevékenységeket, mint ahogyan az együttesek vezetői is külön keretből kapnak szerény plusz juttatást. Sikerült az iskolát támogató Alapítványt is létrehozni: a „Zenével a Holnapért” Alapítvány révén a szülők és támogatók elsősorban adójuk 1 %-ának felajánlásával évente több százezer forinttal segítik az iskola munkáját. Az iskola munkájának intenzitását más oldalról jól mutatja, hogy a növendék-hangversenyek és az együttesek bemutatóinak száma egy-egy tanévben százötven felett van!

Varga György kezdettől megkapta a kerületi önkormányzat támogatását és segítségét. Az önkormányzat ugyanis felismerte a zeneiskola meghatározó szerepét a kerület közművelődésében, így támogatta pályázataikat, az együttesek külföldi cseréjét, az új hangszerek és az elektronikai eszközök beszerzését, a már említett óvodai foglalkozásokat, és még hosszan sorolható a támogatások köre. Az iskola jó hírét olyan események is jelzik, hogy például utazási irodák is szívesen irányítanak ifjúsági csoportokat az iskolába, ahol hangversenyeken vesznek részt, vagy beülhetnek egy-egy együttes próbájára, stb.

A fentiekben remélhetőleg sikerült érzékeltetni, hogy Varga György milyen sokrétű és milyen elmélyült munkát végzett az elmúlt évtizedekben a magyar zeneoktatás minél magasabb szintre emelése, és eredményeinek nemzetközi elismertetése érdekében. Munkája mindig újító szellemű volt: felismerte, hogy mire van szükség a magyar zenei nevelés továbbfejlődéséhez, mi a következő megteendő lépés. Menedzser típusú igazgató, kiváló szervező, nemzetközi eredményeket elért zenekarvezető, minden jó kezdeményezést felkaroló és támogató. Iskolája ma egyike a legkorszerűbb magyar zeneiskoláknak, amely egyre több követőre talál. Munkásságáért számos elismerésben részesült, így szülőfalujában az „Abonyiak az abonyiakért”, a XVI. kerületben a „Tizenhatodik kerületi lokálpatrióta” kitüntető címeket kapta. A Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszt mellett olyan díjakat is a magáénak tudhat, mint az Artisjus Díj, a Weiner Leó Díj és a Lajtha László Díj.

Tavaly 63 évesen úgy érezte, hogy itt az ideje a visszavonulásnak. Pályaképét és példa értékű életművét áttekintve reméljük, hogy nyugdíjasként is segíteni fogja a magyar zenei nevelés fejlődését és fejlesztését, tapasztalatait továbbra is kamatoztatja ennek érdekében. Minden estre már az eddigiek alapján is érvényes rá a latin költő híres sora: „Exegi monumentum aere perennius”, „Ércnél maradandóbb emléket alkottam”. Életműve a magyar zenei nevelés egyik jelentős pillére marad, amire tovább lehet építeni.