2010. november 19-21. között került megrendezésre a
IV. Országos Szaxofonverseny Pomázon. A Teleki-Wattay Művészeti Iskola
jóvoltából ismét nagyon színvonalas körülmények és rendkívül barátságos
fogadtatás várt ránk. A festői környezet és az inkább fesztiválra, mint
versenyre emlékeztető hangulat érezhetően inspirálólag hatott a növendékekre.
Esténként érdekes, nagyon változatos koncertek hangozottak el. Elsőként a
megelőző versenyek győztesei léptek színpadra, meggyőző szakmai fejlődésükről
adva tanúbizonyságot.
A közel
hetven résztvevő négy korcsoportban, két fordulóban mérhette össze tudását.
Szerencsére ez alkalommal a kötelező műveket sikerült úgy összeválogatni, hogy
bármelyhangolású hangszeren elérhető volt a kottájuk, színvonalas művek, és nem
róttak megoldhatatlan feladatot az indulókra. A felkészültség, és a tanárok
hozzáértése minden újabb versenyen érezhetően magasabb szinten van jelen. Mi
lehet ennek az oka?
Az
egyik természetesen maga a verseny, ami úgy érzem önmagában képes elegendő
útravalót adni a következő három évre. A hallottak tanulságán kívül közel harminc
tanár és a zsűri szakmai konzultációi mindig rengeteg ötlettel, tapasztalattal
segítik a hangszer oktatását. De van, ami ezen a versenyen egyedülállónak mondható.
A szaxofon természetéből adódóan a klasszikus zenén kívül rendkívül fontos
szerepet tölt be a jazz és a könnyűzene világában. Ezért is nagy öröm, hogy immáron
másodszor hallhattunk külön jazz kategóriát, méghozzá meglepően professzionális
szinten.
Ezzel
elértem kis irományom igazi mondanivalójához. Egyre nyilvánvalóbb, hogy a
gyermekek zenéhez való viszonya, a gyorsan változó mindennapi élet, az őket
körülvevő környezeti hatások, valamint a különböző médiák vibrálóan színes
stílusa miatt megváltozott. Hogy ennek örülnünk kell, vagy sem, nem az én
tisztem eldönteni. Tény, hogy a harminc évvel ezelőtt markánsan kialakult zenei
oktatási mód már nem motiválja eléggé a gyermekeket. Min kéne tehát
változtatnunk ahhoz, hogy fenntarthassuk a következő generációk zenei
érdeklődését?
Egy
péntek délelőtt jut eszembe, amit egy Takefu nevű japán kisvárosban töltöttem.
Az egyhetes modernzenei fesztivál egyik pihenőnapján egyedül sétálgattam a kis
utcákban. Kevés emberrel találkoztam össze, hiszen mindenki tette a dolgát,
ahogyan ezt a japánoktól megszoktuk. Autók sem nagyon jártak, hiszen
gyalogszerrel minden elérhető távolságban volt. Szinte teljes csönd
uralkodhatott volna mindenütt, a tengerparton sorakozó halászbárkáktól az apró
kis teaházakig, éttermekig, amelyeket valószínűleg a kétszáz évvel ezelőtt élt
sógunok és szamurájok is ugyanilyennek láttak. Egy valami azonban megdöbbentő
volt. Körülbelül húszméterenként hangszórók sorakoztak az utcákon. Valószínűleg
eredetileg földrengésre és cunamira figyelmeztető jelentések miatt telepítették
őket ilyen hatékony lefedettséggel. Ezek azonban nem mindennapos események még
ezen a vidéken sem. Hogy ne álljanak feleslegesen, a nappali órákban klasszikus
zenét sugároznak. Végighallgathattam sétám során két Mozart zongoraversenyt,
Bach Goldberg variációit és még sok olyan muzsikát, amely rendkívül megnyugtató
atmoszférát teremtett a kicsi házikók között.
De
térjünk vissza Európa szívébe. Tény, hogy lassan büntetnünk kéne itthon azt a
fajta akusztikai környezetszennyezést, ami lépten-nyomon sokkol minket kérlelhetetlen
techno-sakál-metál monotonságban dübörögve, ha gyanútlanul betérünk a legtöbb
üzletbe, kiszolgálóegységbe, vagy bekapcsoljuk rádiónkat, televíziónkat. Hogy
milyen hatással van ez a legérzékenyebb generációkra? Szerintem azt
eredményezi, hogy egy idő után evidenciaszinten fogadják azt ami igénytelen,
agresszív, is intoleráns. Arról csak álmodhatunk, hogy a klasszikus zene
visszahódítja a neki kijáró helyet, de minimálisan törekednünk kéne saját
magunk érdekében arra, hogy ne vegyen minket mindenhol körül olyan, ami nem
csak értéktelen, de káros is.
Visszatérve
Pomázra. A problémát másik oldalról nézve, azt a nagyon örvendetes felfedezést
tehettük, hogy a szaxofon repertoárjában találhatunk olyan eredeti és átírt
darabokat, melyeket méltán nevezhetünk remekműveknek, és ezen felül nagyon sok
igényes darab születik olyan zenei nyelvezettel, amely a mai fiatalok világához
közel áll. Jó döntés volt, hogy a zsűri tagjai (Borbély Mihály, Elek István, Puskás Levente, Kedl László, Götz Nándor)
ennek szellemében idén együtt adtak koncertet, függetlenül attól, hogy
klasszikus, vagy jazz szakemberek. Örülhettünk, hogy immáron fúziós koncert is
létezik nálunk, nem csak étterem.
Szólni
kell arról a nagyon nehéz feladatról, ami a zenepedagógusok legnagyobb
kihívása. Olyan zenét oktatnak és próbálnak megszerettetni, amely már szinte
teljesen eltűnt a legtöbb növendék hétköznapjaiból. Felmerül a nagy dilemma,
miszerint kérlelhetetlenül ragaszkodnunk kell-e a kizárólagosan klasszikus
értékeken alapuló repertoárhoz, kockáztatva azt, hogy esetleg emiatt sok
tehetséges gyermek lemorzsolódik elhivatottságunk ráspolyán? Vagy próbáljunk
ügyes kompromisszumot kötni néhány igényes feldolgozás közbeiktatásával,
időnként olyan zenei nyelvezetet használva, ami minimálisan ismerősen cseng
Petike fülében, amikor összeszedve bátorságát belefúj a nagy hangszerbe.
A verseny nyerteseinek névsora:
Eredmény 2010.
I. korcsoport.
I.
díj: Bencze Máté – Bartók Béla zeneiskola AMI, Hajdúböszörmény Tanár:
Linzenbolb Gábor
II.
díj: Poller Péter–Kodolányi János AMK zeneiskolája – Pécsvárad Tanár: Kreszits
Margit
III.
díj: Tutti Kata – Mohács Térségi Ált. Művelődési Központ és AMI Mohács Tanár:
Hetyei Csaba
Különdíj:
Klacsák Zsófia – Egressy Béni AMI
Budapest Tanár: Balogh Gábor
II.
korcsoport:
A
zsűri harmadik díjat nem adott ki.
I.díj:
Klacsák Balázs – Egressy Béni AMI Budapest Tanár: Balogh Gábor
II.díj:
György Kristóf – Vujicsics Tihamér AMI, Szentendre Tanár: Nagy Viktor
III.
korcsoport:
I.
díj: Barta Péter – Weiner Leó
Alapfokú Zene-és Művészeti Iskola Kisvárda – Tanár: Badó István
I.díj:
Jászberényi Tünde – BONI Bartók
Béla AMI Bonyhád – Tanár: Seleljo Jaroszlav
II.
díj: Lieli Adél – Mohács Térségi
Általános Művelődési Központ és AMI Mohács – Tanár: Hetyei Csaba
III.
díj: Eppel Noel – BONI Bartók Béla AMI
– Tanár: Seleljo Jaroszlav
III.
díj Vadász Gellért – Bartók Béla
Művészeti Szakközépiskola és AMI Zeneiskola Békéscsaba, Tanár: Soós János
IV.
Korcsoport:
A
zsűri első díjat nem adott ki.
II.
díj: Ligeti Norman Vujicsics Tihamér AMI Szentendre – Tanár: Nagy Viktor
III.
díj: Purwánto Marcel Armando Dohnányi Ernő Zeneiskola Budapest – Tanár: Horváth
György
Jazz
I. korcsoport
A
zsűri első díjat nem adott ki.
II.
díj: Cseke Dániel Farkas Ferenc Zene- és Aranymetszés Művészeti Iskola
Nagykanizsa – Tanár: Vámos Béla
III.
díj: Lévai Attila – Nádasdy Kálmán AMI és Általános Iskola Budapest – Tanár:
Cseh László
III.
díj: Tóth Máté Bence – Szent István Zeneműv. Szakközépisk AMI Budapest Tanára:
Majthényi Csilla
Különdíj: Szöllősy Bence Teleki-Wattay Művészeti Iskola Pomáz
Tanára: Pozsár Eszter
Jazz
II. korcsoport:
I.díj:
Erdélyi Péter – Rácz Aladár Zeneiskola AMI Budapest Tanár: Kollmann Gábor
II.
díj: Hoffer Miklós – Rácz Aladár zeneiskola AMI Budapest – Tanár: Kollmann
Gábor
III.
díj: Varga Dániel – Rácz Aladár Zeneiskola AMI Budapest – Tanár: Kollmann Gábor
A
zsűri a kiváló felkészítő munkáért a következő tanárokat részesíti jutalomban:
Badó
István – Weiner Leó AMI – Kisvárda
Balogh
Gábor Egressy Béni Zeneművészeti szakközépiskola és Gimnázium –
Budapest
Hetyei
Csaba - Mohács Térségi Ált. Művelődési Központ és Ami Mohács
Kollmann
Gábor - Rácz Aladár Zeneiskola AMI Budapest
Nagy
Viktor – Vujicsics Tihamér AMI Szentendre
Seleljo
Jaroszlav – BONI Bartók Béla Művészetoktatási Intézményegység –
Bonyhád
Kiváló
korrepetítori munkáért a következő tanárokat részesíti jutalomban:
Lengyel
Andrea – Lauder Javne Zeneiskola – Budapest
Seleljo
Alexandra – BONI Bartók Béla Művészetoktatási Intézményegység –
Bonyhád
Hrebenku
Nóra – Weiner Leó Alapfokú Zene-és Művészeti Iskola Kisvárda
Vajas
Anna – Weiner Leó Alapfokú Zene-és Művészeti Iskola Kisvárda
A
legtöbb növendéket indító iskola:
Mohács
Térségi Ált. Művelődési Központ és AMI – Mohács
A
zsűri két iskolát részesített jutalomban, akik elsőként vettek részt a
versenyen és eredményt értek el:
Bartók
Béla Művészeti Szakközépiskola és AMI, Zeneiskola Békéscsaba
Bartók
Béla Zeneiskola AMI – Hajdúböszörmény
Götz Nándor