Méltó teremavatás

B

ensőséges esemény színhelye volt a Tóth Aladár Zeneiskola 2011. február 26-án. A Bántai Vilmos Budapesti Fuvolaverseny gálahangversenyére és a Bántai-terem avatására került sor. Magyar Margit igazgató asszony megnyitója után a verseny helyezettjei és a névadó fuvolaművész egykori tanítványai és művész kollegái adtak hangversenyt. A műsorszámok között színes visszaemlékezésekre került sor a volt növendékek és a kollegák részéről. A tantermet, amelyben egykor a Tanár Úr tanított, Bántai-teremmé avatták. Falán fényképek, tablók és plakátok idézik a korábbi évek és események emlékeit. Az alkalmi kiállítás tárolóiban megcsodálhattuk a fuvolaművész egykori hangszereit, kottáit, jellegzetes és személyes relikviáit. Az alábbiakban a visszaemlékezések sorát kívánom gazdagítani annak méltatásával, amit Bántai Vilmos a személyes tanítványokon túl a magyar fuvolaoktatásért tett.

Köztudott, hogy a sajátos arculatot mutató magyar fuvolaoktatás elindítása Jeney Zoltán fuvolaművész nevéhez kapcsolódik, aki a több kötetes Fuvolaiskolája, és további, a pedagógiai munkát segítő kiadványai által megteremtette az állami zeneiskolák hivatalos tananyagát. Metódusában Jeney azzal számolt, hogy - a korabeli (1950-es évek) felfogás szerint - a tanulók kb. 12 éves korban kezdenek fúvós hangszeren játszani, és már rendelkeznek az zenei írás-olvasás alapismereteivel.

Az évtizedek múlásával azonban a fuvolatanulás egyre fiatalabb életkorban lett aktuális. Nem ritkán 8-9 éves gyerekek jelentkeztek azzal a kívánsággal, hogy fuvolázni szeretnének. A tananyagban hézag keletkezett. Az alsó tagozatos tanítványoktól sem minőségileg, sem mennyiségileg nem lehetett olyan tempóban követelni, mint a 3-4 évvel idősebbektől. Ezt ismerte fel Bántai Vilmos. Közreadta – többek között – a „Fuvola ÁBC”-t, „A válogatott etűdök” több kötetét, a „Skálaiskolát” két füzetben és Sípos Évával közösen olyan zeneirodalmi és népzenei válogatásokat, amelyekkel már a fiatalon kezdő fuvolások is megbirkózhatnak. A módszertani útmutató is igazodik a megváltozott helyzethez. Kitér az olyan esetekre is, mint pl. a levegővétel-gyakoriság, amelyekben a tanulók életkori sajátosságai miatt lassabban születik sikeres megoldás.

Ezek a kötetek kezdetben a Jeney Fuvolaiskola kiegészítésekén kerültek bevezetésre. Később azonban olyan népszerűek lettek a fuvolát tanítók és tanulók körében, hogy nem ritkán a korosztályos versenyek kötelező anyaga ezek közül kerül ki. A kötetek tartalma igényes válogatás eredménye. Stilárisan azt az időszakot ölelik fel, amelyben a hangszer igen népszerű. A nehézségi fok megválasztása és a fokozatok egymásra épülése egyrészt igazodik a fiatal korosztályhoz, másrészt szabad mozgásteret is biztosít a tanár számára. Bizonyos gyakorlattípusok közül válogatni is lehet, vagy egyszerűen átugrani. Mindezek mellett tartalmazzák azokat a jellegzetesen zenei és technikai követelményeket (a dallam és a zenei karakterek formálása, artikulációs gazdagság, a légzés és hangképzés kontrollja), amelyek nem hiányozhatnak a fuvola tanításából.

Mindezek ismeretével válik teljesebbé emlékezésünk a legendás fuvolaművészre és tanárra, valamint méltóbbá az, hogy róla termet neveznek el.

Tősér Dániel

fuvolaművész, főiskolai docens,

a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem tanára