LACZÓ
ZOLTÁN
FOGLALKOZÁSA:
ÉNEKMONDÓ
SzJ szám: ?? nincs
Minősítése: LISZT FERENC-DÍJAS
A Zenetanárok Társasága Választmányának tagja. Ha
elfoglaltsága engedi, eljön az ülésekre. Esetleg késve. Hihetetlen tapintattal,
észrevétlen foglalja el helyét. Ha őt és szakmáját nem érintő kérdésekről
folyik a szó, szótlanul végigüli a grémium megbeszélését, anélkül, hogy
tudnánk, mi a véleménye. Majd ugyanolyan csendben, ahogy jött, néhány – az
észrevevés mezsgyéjén billenő – személyes elköszönéstől eltekintve eltűnik a
lépcsőházban. Ha C.G. Jung köztünk lenne, bizonyos, hogy az introvertált
személyiségtípusba sorolná, mint hogy társas előfordulásaira ez a
visszafogottság, szerénység, szűkszavúság jellemző.
Ilyenek lennének a vegyészek
zenészek között? Sokakat ebből a „műfajból” rajta kívül nem nagyon ismerünk. Az
azonban bizonyos, hogy a debreceni
Kossuth Lajos Tudományegyetemen vehette át diplomáját, amelyet restaurátori
munkában is hasznosítani tudott[1].
Otthonról járt be az egyetemre, hisz’ szülei is Debrecenben éltek. Már egyetemi
évei alatt kiderült, hogy miként bizonyos atomok más atomokhoz különböző
erősségű és számú vegyértékkel kötődnek, neki is – egész élete tanúsága szerint
– igencsak több „vegyértéke” volt, amelyek már fiatalon feltűntek. A Főnix színjátszó együttes, a Délibáb népzenei együttes voltak azok az
első, erős meghatározó élmények, amelyek további kötődéseit
vegyérték-erősséggel meghatározták, s továbblendítették, civil muzsikuspályát
futó zenészek számára alig követhető tevékenység-mezők felé. A 27 éves
fiatalember egy népzene találkozón vett részt, Kecskeméten, akkor már több népi
hangszer (koboz, lant, tekerő, citera, mások) ismertségre szert tett előadójaként.
Kiss Tamást szólította színpadra Buda Ferenc[2] költő (Kossuth
díjas 2007-ben) teljesen spontán Kobzos
Kiss Tamásként aposztrofálva. A név rajta „ragadt”. Nem is bánta, mert így
kevésbé volt összetéveszthető a Kiss
Tamás nevet viselő édesapjával[3].
Amennyire
’kobzos’ volt, ugyanolyan perfekcióval énekelt magyarul, törökül, provanszálul.
Ennek révén újabb vegyérték kibontakoztatására nyílt lehetőség, amellyel aztán
a világhírűvé és a régi zene művelésének emblémájává vált Clemencic Consort[4]-hoz kapcsolódott
már 1981-től, tartós erős szálakkal.
Különleges összefonódások váltak meghatározóvá Kobzos
Kiss Tamás pályáján (= KKT). Teljesen természetesnek és determinánsnak tartható
a családi és debreceni eredet. De ha már család és Debrecen, akkor a magyar
történelem különböző rétegei is hívogatókká és rabul ejtővé váltak.
Tinódi Lantos Sebestyén[5] modellként szolgált az énekmondásban. Miként a maga
korában Tinódi, KKT is járta az országot, a történelmi Magyarországot, Európát,
a világot. Ezen közben magyar történelmi és magyar irodalomtörténeti nagyságok
kerülnek látóterébe és nagyítója alá.
Tinódi Cronica-jának 9 órányi hangzó anyaga
keletkezett történész búvárkodása nyomán. Ugyanilyen értéksúllyal énekli
Balassi Bálint verseit a korabeli dallamokkal. S ha már Balassi és istenes
versek, – a kor emblematikus figurája, „nagy természetének” teljes
ellenpontjaként „restaurálja” a „Bocsásd meg, Úristen”-t. (Ez a csodálatos,
bűnbocsánatért esedező dallam-szöveg egység a jelenlegi református
zsoltároskönyv 220. számú dicsérete.) Ismertségénél fogva hasonló előadói
kifejezéssel hangzik a többi között a reprezentáns Egy katonaének („Vitézek, mi
lehet ez széles föld felett…”), vagy a Hogy Júliára talála, így köszöne néki („Ez
világ sem kell már nekem…”) – a női szépségnek szóló hódolat.
A
református lelkész édesapa is ösztönző lehetett, de talán maga a Debreceni Református
Kollégium is. Épp a 455 éves kultúrtörténeti „erődítmény” sugallhatta 1993-ban
a Protestáns Énekmondók c. kazetta
megjelentetését (a hangrögzítés a Musica Historica együttessel történt). Ilyen
megalapozott ’vértezetben’ kerülhetett sor 1995-ben egy rangos japán turnéra,
amelynek egyik főszereplője a Kollégiumi Kántus, a másik pedig KKT volt, hogy
elvigyék a magyar református történeti zene jó hírét-nevét a Felkelő Nap
Országába. (Nem ez volt első és utolsó együttműködésük. Közös, ilyen irányú
tevékenysége jutalmául KKT 2010-ben átvehette a Kollégium Szenci Molnár Albert
díját.)
Az
irodalmi ihletettségű hangfelvételek sorolása talán elhomályosítaná azt a
missziót, amelyet KKT a magyar
identitástudat permanens ébrentartásával folytat. Az identitástudaton való
virrasztó őrködés legalább annyira földrajzi határainkon belülre is szóló
üzenet (szerintem kevesen tudják és hallják - sic), mint a határainkon túl élő magyarok számára dedikált magyar
és európai történelmi tudat erősítésének szándéka. Hogy is kerülne másképp Csíkszeredára a Clemencic-Consort 2009-ben (Kobzosunk idén 21. alkalommal énekel a
fesztiválon!), hogy ott a historikus zenélés csúcsai kerüljenek bemutatásra a
Kárpátok közel eső földrajzi csúcsaival vetélkedve.
Kincseink
így jutnak el a Lincoln Centerbe (New
York)[6], Bartók zenéjének népi forrásait
felmutatandó. Másik pólusként Sanghaj
és Peking egyetemeinek hallgatóságával
ismerteti meg KKT a magyar népzene ázsiai érintettségét (1999). Ez a tanulmányút ihleti barátja, Du Yaxiong professzor kínai zenéről
szóló tanulmányának fordítását, amelyet a Flaccus kiadó adott ki)
Nem
ismer sem földrajzi, sem stiláris, sem
műfaji gátakat. Jelzi ezt a korábbiakban bemutatott sokféleségen túl török muzsikus-, énekmondó társával[7] való
baráti együttműködése, együttmuzsikálása.
Már
énekmondó pályafutása kezdetén fenntartás nélkül, teljes azonosulás mellett
kapcsolódik be Szabados György[8] alkotóműhelyébe,
hogy kompozícióinak vokális részeit interpretálja, s így válik a kötött és
népi-klasszikus kis formákat előadó dalnok a kortárs zenei improvizáció
titkainak tudójává.
Az
eddigiek természetéből adódóan sokra értékeli és személyesen is támogatja a táncház mozgalmat, de értékeli a
tradíciók őrzésének szolgálatába szegődő könnyűzene produkcióit, élen az „István, a Király”-jal.
Magyar
történelem hangszalagokba szőve az
államalapítótól: Szent Istvántól, Szent
Lászlót érintve a XIX. század irodalomtörténetéig, prózai és dalnoki
megjelenések Európát átszelve Spanyolországtól Törökországig, a glóbusz
körbefonása Amerikától, Kínán át Japánig – végállomás:
Magyarország. Budapest, III. kerület, Nagyszombat utca, Óbudai Népzenei Iskola - igazgatói
működés, tanítás, oktatói tevékenység a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen,
éber őrködés a népzene életben tartásán.
Színházi
zenei közreműködések, televíziós anyagok szerkesztése, televíziós megjelenések:
riportok látható, rádióban is hangzó és olvasható formákban őriznek valamit KKT
perpetuum mobile alkotó aktivitásából. És akkor még nem esett említés az 1981 és
2010 között megjelent 41 hangrögzített anyagról, a számos audió-kazettáról, plasztik
lemezről, majd a technikai fejlődés sodrában az 1990-es évek elejétől
kezdődőleg kiadott CD-ről.
Az a
megtiszteltetés ért, hogy Kobzos Kiss Tamás – ismerve serdülőkori életem debreceni,
mi több kollégiumi múltját, szellemi, lelkületi kötődését, –megajándékozott egy
olyan CD-vel, amely emlékeim teljes mozgósítását hozta. Nevezetesen Szenci Molnár Albert zsoltárfordításait
tartalmazta a szóban forgó korong, az elsőként megszólaló zsoltár első sorát
használva lemez-címként: Mindennémű
Háborúság Ellen. A 2001-ban megjelent CD-n megszólaló strófákat maga KKT
állította össze, s a 14 számot tartalmazó lemez zsoltáranyagának egyik
közreműködője ő maga volt. Érdekes volt beazonosítani a jelenlegi
zsoltárkönyvben szereplő genfi zsoltárfordításokat (a szövegeket Bourgeois írta
a Zsoltárok könyve alapján) a maguk archaizáló nyelvét használó Szenci M. A.
nyelvvel, mindegyik cím alá írva „az XY.
zsoltárnak franciai nótájára”
(értsd: francia – genfi – dallamára).
A dallamok teljes azonosságot mutattak. A 14 zsoltár közül négy hangzott
négyszólamú, a kor divatjának és stiláris kívánalmainak megfelelő tenorba
helyezett cantus firmus-szal - a Soli Deo
Gloria kamarakórus előadásában. Három
zsoltárt női hang énekelt, míg a többit lant kíséretével KKT. Világos
artikuláció, a szöveg prozódiájához alkalmazkodó kifejező ritmika, a zsoltárszövegből
kihajló legcsekélyebb érzelmi változásokra való rárezdülés szuggesztivitása
jelent meg az előadásban. Áhítatos, hittel áthatott imádságként jelenítette meg
az énekes a zsoltárok csaknem fél évezredbe visszavezető üzenetét.
Hét év
a követési különbség az előbbi zsoltáros ajándék CD és a következő, ugyancsak
ajándékul nekem szánt diszk megjelenése között. (Hét év alatt több más lemez
azért megjelent). S hogy az melyik, kiről, miről szól,
az ajánlóból és a szubjektív vallomásokból azonnal kiderül: „A Helikon
Kiadó népszerű Hangzó Helikon-sorozatának újabb kötetében Csokonai költeményei az eredeti dallamokra Kobzos Kiss Tamás által
énekeltetnek.”
„Csokonai
és én? Mióta eszemet tudom, Csokonai közelében éltem – ha nem is mindig
tudatosan… …Iskolába menet minden reggel Izsó Miklós szobra mellett mentem el.
Szóval gyerekként úgy éreztem, hogy mi Csokonai rokonai vagyunk…. Csokonai-énekeket
tanultunk énekórán is (Egy tulipánthoz, A reményhez, A tihanyi
ekhóhoz), bevallom, kicsit untam is őket, olyan sokat énekelték a rádióban…”
A
szerkesztő és előadó KKT kitűnően ismerte fel, hogy Csokonai költészete mennyire sokrétű, s mennyire adja vissza a
magyar rokokó szellemiségét kecsességével, humorérzékével, évődő pajkosságával,
érzelmességével, verstechnikai virtuozitásával. A válogatásból többek között az
életigenlő felvilágosodó vagabund képe rajzolódik ki előttünk.
Az
énekmondó által 19 kiválasztott vers közül csak a legismertebbeket és a legsikerültebb
előadásban megjelenítetteket hadd említsük: Szegény
Zsuzsi a táborozáskor, Tartózkodó kérelem, A Reményhez, A Tihanyi Ekhóhoz,
Szerelemdal a Csikóbőrös Kulacshoz. — Utóbbi kettő az előadó-művészet
bravúrja. A „tihanyi ekhó”-ban a teljesen szabad, szöveghez és érzelmi
rezdülésekhez igazodó rubato előadás szolgálja a sóvárgó reménykedés
kifejezését. A „kulacsos nótában” magunk is ott érezzük magunkat a borozó
társaság tagjaként, amint szomszédunk vállára borulunk, s pityókásan, kissé
borízű hangon valljuk meg szerelmünket a „csikóbőrősnek”. Micsoda zsáner-festés
artikulációban, finom dinamikában, hangszerelésben!... Végig, mindegyik énekelt versben, dalban, nótában… Ki tudja már ebben a
delíriumban, hogy melyik micsoda?
Csokonai
után mi, ill. ki következhet? Petőfi, Kölcsey, Arany, Ady, Tóth Árpád, a dalnok
édesapja: Kiss Tamás, Buda Ferenc és Petőfi válogatások teszik nagyon debrecenivé,
nagyon lokálpatrióta hangoltságúvá a lemezt. A civis főváros ma is megbecsüli
lokálpatriótáit: Debrecen Város Önkormányzatának „Kölcsey Ferenc” ösztöndíja segítette a „Nem megyek én innen sehova” c. Petőfi vers megzenésítésével induló
CD megjelentetését 2008-ban.
Kobzos
Kiss előadásának egyik legfőbb erénye teszi mindenki számára élvezhetővé az
egymást követő, igen karakteres vers-megzenésítéseket. Erénye? Kitűnő artikulációja,
minden zenei, szövegi helyzethez gyors adaptációra képes moduláló világos
tenorja. Minden szó hangulatához, tartalmi árnyalatához képes cizelláltan
igazodni, még ’telítettebbé’ téve a szó kontextusban hordozott jelentését.
Mondhatni, Debrecen derűs, ’múlatós’, bút feledni akaró-vágyó arculatát hozza a
válogatott versekben. Közel a sanszon műfajához. Ahol íratlan követelmény az
árnyalt szövegkiejtés. A színek, hangulatok változatosságát a kísérő együttesek[9] még
felerősítik. A bolgár ritmus beköltözése is figyelemfelkeltő a 10. számban.
Politikai szín jellemzi a Hatalom c. 12. dalt. Hasonlón a 13. Buda Ferenc
verse: a Malom „nótásítása”. És hogyan lesz Petőfiből rockos nóta? Úgy, hogy véletlenül betévedt egy angol üzletember[10] a
felvétel közben, s bekapcsolódott a hangulat megemelésébe. Milyen távoli nagy
ív feszül a Szenci M. A. zsoltárok áhítata és a könnyed, szórakoztató Debrecen
színei között?! Bárányfelhő mögül kimosolyodik Kobzos KT…
Az
előzőhöz képest két év elteltével, a jelen sorok rovása közben írhatom, hogy
néhány hónapja, még kereskedelemi forgalomba ki sem kerülve vehettem át az előadótól
a legújabbat – újbóli megtiszteltetésként értékelve –, a kopernikuszi fordulatot jelentőt, KKT 41., azaz, negyvenegyedik „Boldog vizeken” címet viselő CD-jét.
Mi ebben az új, a minden eddigi 40-től eltérő? Mert nem (irodalom) történeti,
nem uralkodókat idéző, nem istenes, nem zsoltáros, nem Erdély, nem török, nem
trubadúr és nem Chronica… Hát akkor mi?
Milyen,
mi tárgyú mondanivalója van még az énekmondónak az egyetemes és a magyar
kultúra számára? A kvantum-mechanikából váltott KKT a newtoni fizikára. Igen,
nem tévedés, nem fordítva. Ugyanis velem, személyesen, ma csak a newtoni fizika törvényei eshetnek meg (!)…
A
mondanivaló címzettje Én vagyok, Te vagy, Mi vagyunk. Címzettje az EMBER,
akinek magánélete van, érzelmei rezdülnek, hevülnek, lángolnak, simogatnak, s
zabolátlanul kiáltja a Világegyetembe: BOLDOG vagyok! Nem lehet nem elhinni ezt a vallomást, mert
olyanokkal mondatja el, akik ezt az érzést költészetükbe megfellebbezhetetlen
szuggesztivitással üzenik mindnyájunknak, személyesen, hogy helyettünk öntsék
szavakba, akik ismerjük, átéltük egyszer, kétszer, többször ezt az érzést. A teljesség igénye nélkül hadd
utaljunk rájuk, akik a csoda „tolmácsai” – Radnóti
Miklós, Karinthy Frigyes, Nagy László, Tóth Árpád, s koronaként a sort William Shakespeare zárja. Ebben a
boldogság-érzésben 43 muzsikus társa osztozik közreműködőként. Köztük Szakcsi Lakatos Béla, Győriványi Ráth
György, Dresch Mihály, Juhász Attila, Pozsár
Máté és még a további 38 barát. Támogatóinak, hangtechnikai kivitelezőinek
nem mulasztották el a méltán exkluzív köszönetnyilvánítást.
A
művészi kifejezés hogyanját, milyenségét, mibenlétét pár szóban, mondatban vállalhatatlan
gyarlóság lenne itt megfogalmazni. Azt azonban vállalhatjuk, hogy Kobzos Kiss
Tamás egy új világot oszt meg velünk előadó-művészetének vokális és hangszeres
és kamaramuzsikáló – eddig nem általánosan ismerten szenzitív – eszközeivel, s
részévé tesz az Ő belső Világegyetemének, az Emberi Lényeg egy szeletének legkevésbé sem introvertált feltárásával.
Azon
túl, hogy a bőség kínálta tallózás kínjával szembenézve több, inkább néhány
regisztrálható tényt felsoroltunk Kobzos
Kiss Tamás működéséről, – s akkor még nem szóltunk 1975 óta elnyert 14 díjáról, kitüntetéséről, ösztöndíjáról,
nem listáztuk főbb szerepléseinek figyelmet érdemlő külhoni színtereit – talán
nem hat meglepőnek annak hangsúlyozása, hogy személyében a magyar, az európai,
az egyetemes kultúra nagykövetét tisztelhetjük. Céljaiban, eddigi és további
szándékaiban sok rokonságot mutat a kodályi koncepcióval, amelynek egyik
principális sarokköve a tradíció- és értékőrzés, értékközvetítés, külön hangsúllyal a pedagógiában.
Közben
szervezi tovább a népzenei versenyeket, találkozókat. Most ezekben a napokban,
soraink gyarapítása közben, éppen Gödöllőre fókuszálja tekintetét. Ha ideje engedi,
azért eljön majd a ZETA soron következő választmányi üléseire, s észrevétlen
foglalja el helyét. Ha őt és szakmáját nem érintő kérdésekről folyik a szó,
szótlanul végigüli a grémium megbeszélését. Majd ugyanolyan csendben, ahogy
jött, néhány – az észrevevés mezsgyéjén épp billenő – személyes elköszönéstől
eltekintve eltűnik a lépcsőházban … 2011. március 15-től azonban LISZT FERENC-díjasként.
Szerénységét
figyelembe nem véve, mi nagyon
büszkék vagyunk rá.
Fogadja hát ezúttal őszinte
gratulációnkat és jókívánságainkat!
***
Utóhang és figyelmeztetés: ha valaki kedvet kapna Kobzos Kiss Tamás honlapjának
meglátogatásához, és ha mindent figyelmesen végig kíván olvasni, szánjon rá egy
egész napot. Ha minden felvételét,
kiadványát meg akarná nézni, hallgatni, szánjon rá egy egész hónapot. Ha ezek
alapján kis monográfiát akarna írni – alkotói szabadság keretében, szánjon rá egy szűk(?) évet.
[1] Néprajzi Múzeum, Budapest, 1974, majd 1976-79 között a
Múzeumi Restaurátor és Módszertani Központban
[2] *1936 Debrecen, a finn-ugor és belső ázsiai
népköltészet fordítója (kazah és kirgiz népmesék, kötetei közül: Füvek példája
és Ébresszen aranysíp (versek), Kócmadzag (gyermekversek), Évgyűrűk bilincsei
(próza), Csöndország (versek), Hatalmam: nyugalom (versek, műfordítások). A
kötetek három évtizedet ölelnek fel 1992-ig
[3] …aki költő, író, s magyar-történelem tanári diplomája
mellett református lelkész. Tanítványai sorában tudjuk Buda Ferencet is.
Édesanyja is magyar-történelem szakos tanár.
[4] René Clemencic (*1928, Bécs), zeneszerző; furulya,
csembaló, klavikord és orgona szólista; dirigens, együttes szervező. Temérdek
régizenei előadását őrző felvételek külön zenetörténeti stúdiumul szolgálnak.
Ld. Google…
[5] Tinódi L. S. *1515 előtt Tinódon, †1556, Sárvár. Énekmondó, költő, zeneszerző. Török Bálint szigetvári udvarában szolgált deák-énekesként. Ura török fogságba esett. Később, az 1540-es évektől hadi, politikai események hírvivője, hírmondója, verselője. Históriás énekei 1554-ben Kolozsvárott jelentek meg Cronica címmel. Balassi Bálint és Zrínyi Miklós költészetének előfutára volt.
[6] Jánosi
András együttesében közreműködőként 1991-ben. Azóta Jánosi az Óbudai Népzenei
Iskola és a Liszt Ferenc Zeneakadémia Norvégiában master fokozatot szerzett
tanára.
[7] Erdal Şalikoğluval, 1992-2008 között koncertek
Isztambulban
[8] *1939 Budapest. 1983. Liszt díj; 1990. Artisjus díj; 1991. Az Év Lemeze (Az Idő Elszáll); 2011 Kossuth díj
[9] Musica Historica együttes,
Jánosi együttes, Misztrál együttes, Csörsz Rumen István: duda, Kiss Attila: dob,
Kevin Johnson: különböző gitárfajták, Móser Ádám: harmonika)
[10] Kevin Johnson, üzletember, rockzenész, Debrecenben él 1986 óta, ismeri a város kultúráját, történelmét, benne Petőfit.