…Nagyon kisfiú voltam, mikor Hozzá kerültem. Félelemmel vegyes áhítattal hallgattam minden szavát,
lenyűgözött páratlan tudása, bölcsessége, szakmai megkérdőjelezhetetlensége,
kérlelhetetlensége. Ars poetica-ja számomra mai napig is hitvallás.
Aztán
elkövetkezett életem talán egyik legszebb periódusa, mikor diplomám után
barátságával tisztelt meg, mikor néhány évig kicsit a „fia” lehettem. Szinte
nem telt el úgy nap, hogy ne beszéltünk volna egymással, szinte nem volt olyan
kérdése az életnek – akár szakmai, akár privát problémáról volt szó – melyet ne
vitattunk volna meg. Irántam való szerető, gondoskodó figyelme több volt
számomra, mint megtiszteltetés, útmutatásai, a régi, nagy mesterek tanításaihoz
hasonló bölcs megállapításai mai napig is meghatározzák gondolkodásomat,
cselekedeteimet. Szavai nem egyszer visszacsengenek a fülemben, mondatait
idézem, hivatkozom rájuk.
Az
utóbbi húsz év zivataros forgatagában szakmai-emberi szilárdsága mindannyiunk
számára példa marad, világlátása, értékrendje, politikai éleslátása, társadalmi
érzékenysége egy ötven év alatt erősen megnyomorított értelmiség számára adott
erőt és hitet: van értelme új hazát építeni, van remény egy normális, európai
jövőt álmodni. Mint minden nagyformátumú, nagyhatású ember, az ő élete is tele
volt konfliktusokkal, melyekkel egész életében birkózott, sokszor nem kevés
ellenséget szerezve magának, de mi, akik közel álltunk hozzá, tudtuk, nincs még
egy melegebb szívű, jobb szándékú ember, ki mindig a jóra, a szépre törekedett,
azt kérte számon, azért perelt, azért veszekedett, gyakran önmagát sem kímélve
ezekben a helyzetekben. Hitte, nincs szeretet nélkül értelmes élet, nincs
tisztesség nélkül élhető jelen és jövő, nincs dallam nélkül zene!
Hiszem,
sőt tudom, hogy Ő megtalálta lelkében ezt a dallamot, mely nekünk, tanítványainak,
tisztelőinek, utódjainak nem ad most már más feladatot, mint hogy tovább
énekeljük azt!
Hamar Zsolt