A készülő, új oktatási törvény kapcsán több iskolában töltött időről, egész napos iskoláról, állami fenntartásról, életpálya-modellről is hallani. Arról, hogy az oktatás terén milyen átalakulás várható, s mindez mennyire érinti a zenepedagógusokat, dr. Gyimesi László, a Művészeti Szakszervezetek Szövetségének elnöke, a Magyar Zeneművészek és Táncművészek Szakszervezetének főtitkára beszélt, aki azért hangsúlyozta, ő sem látta a kész tervezetet, bár igyekszik ebben az ügyben autentikus forrásokra támaszkodni. S azt mindenképp pozitívumként értékeli, hogy az alapfokú művészetoktatási munkahelyeket, a pedagógusok foglalkoztatását nem fenyegeti közvetlen veszély, ráadásul az új közoktatási rendszerben változatlanul komoly szerepet szánnak a művészetoktatásnak.
– Számos híresztelésről lehet mostanában hallani az új oktatási törvény
kapcsán. Hogyan látja a lehetséges változtatásokat, s mindez miként érinti a
zenepedagógusokat?
–
Konkrét tervezetet még én magam sem láttam, hiszen az új koncepció
vitája még mindig folyik kormányszinten, akad azonban néhány autentikus
információm. A legfontosabb elem az én számomra az, hogy az újonnan felépített
közoktatási rendszerben az alapfokú művészetoktatás és az iskolai művészeti
oktatás – ismereteim szerint – jelentős szerepet tölt be. Az is lényeges, hogy
a közoktatáson belül is kiemelten fontos szerepet szánnak a művészeti
oktatásnak. Ez két dolgot jelenthet, hiszen a NAT-on belül is létezik művészeti
nevelés, s emellett önálló iskolatípusokban valósul meg az alapfokú és
középfokú művészetoktatás. Nyilvánvalóan a NAT-alapú nevelés nem tudja azt,
amit az egyéni hangszeres oktatás, ezek nem tudják kiváltani egymást, így a
reményeim szerint nincs alapvető változás. Ez kulcsmozzanat. A másik nagyon
lényeges újdonság, hogy az állami felelősségvállalás szintje várhatóan
eltolódik. Jelenleg két meghatározó pontja van: az egyik az oktatással
összefüggő állami felelősség, a másik az oktatási rendszerhez való központi
költségvetési hozzájárulás biztosítása. Az új koncepció szerint az állam
nemcsak hozzájárulást kíván biztosítani, hanem fenntartani kívánja a rendszert.
Ezen belül – függetlenül attól, hogy az állam vagy más tartja fenn –,
biztosítani akarja a legmeghatározóbb tételt, a pedagógusok bérét.
– Akadnak emiatt is aggodalmak, hiszen mindez beleszólást eredményezhet a
tantestület felépítésébe, a vezetők kinevezésébe…
– Minden aggodalom helyénvaló
olyan helyzetben, amikor mindenki alulinformált. Én is csak feltételes módban
tudok beszélni, s olyan információkra hagyatkozom, amelyeket felelős
politikusoktól hallottam vagy olvastam. Az, hogy jobb-e vagy rosszabb ez a
modell, nem tudom megmondani, csak azt, hogy ez egy új koncepció, ami a jelenlegihez
képest jelentős változást hoz. Ha azonban megnézzük a jelenlegi működést, az
önkormányzatot és az államot túlzás mereven elválasztani egymástól, hiszen az
önkormányzati rendszer is része az államnak. Kötelező feladatokat látnak el
közpénzből, a forrás tekintetében semmi különbség sincs az állam és az
önkormányzat között. A tekintetben, hogy milyen jogosítványok hol maradnak,
nyilvánvaló, ha egy iskola állami fenntartásban működik, akkor az állam nevezi
ki az igazgatóját. Az pedig, hogy a fenntartó mennyire szólhat bele az iskola
belső életébe, a jogszabályoktól függ.
Miután most erős központosítási
törekvések figyelhetők meg, biztos, hogy mindez beavatkozást jelent az iskola
belső életébe, de nem hiszem, hogy ez olyan nagy változást okozna. S miután az
általános képzésben akadnak nagy elmaradások, szakmai hiányosságok, talán nem
olyan súlyos gond, ha mindezt másképpen kéri számon a fenntartó, mint ahogy jelenleg
teszi. Ha feszesebbek a központi tanterv-részletek, irányok, azt sem tartom
veszedelmesnek, ha azok nem veszélyeztetik alapvetően a pedagógusok szakmai
autonómiáját. Azt gondolom, hogy a terveken nyilván szakemberek dolgoznak.
Visszatérve
a fenntartáshoz, továbbra is megmarad a lehetősége annak, hogy az iskolának önkormányzatok,
egyházak vagy más személyek, például alapítványok legyenek a fenntartói. Ebben
az esetben, ha jól értem a koncepciót, az állammal valamilyen módon szerződést
kell kötniük a feladatellátásra, s ezáltal a
fenntartás tekintetében sok minden maradhat a régiben.
– Eddig, ha egy önkormányzat művészeti iskolát indított, nem szüntethette
meg, hanem átvette fenntartásra a megye. A terv szerint most ezeket az
intézményeket automatikusan átveszi az állam?
– Igen, fordul a kocka. Most
minden átkerül állami fenntartásba, az összes feladat az államnál jelentkezik,
de van lehetőség arra, hogy az önkormányzat maga csinálja tovább, viszont ehhez
az állammal megállapodást kell kötnie. Viszont így a sorból biztosan kiesik a
megye.
– S így talán biztosabb lesz az
intézmények működése.
– Elméletileg valóban
biztonságosabbá, kiszámíthatóbbá válik. Viszont még számos részlet hiányzik, s
nagyon lényeges, hogy a közoktatási törvény harmóniában legyen a készülő
önkormányzati törvénnyel. Lehet, hogy lesznek nagyobb centrumok, a többi hely
kihelyezett tagozatként működik majd. Ez a gyerekek szempontjából nem hoz
változást, viszont lehet, hogy kevesebb intézmény lesz, több feladat ellátási
hellyel. Ilyen megoldás létezett már korábban is a
magyar művészetoktatásban.
Azt
azonban nem szabad elfelejtenünk, hogy az indulópozíció azonban nem rossz,
hiszen – ellentétben a néhány évvel, ezelőtti állapotokkal – nem az alapfokú
művészetoktatási rendszer létének fontosságát kell bizonygatnunk. Nem tudjuk
azonban még azt sem, hogy a struktúra átalakítása milyen változásokkal jár a
pedagógusok számára. Ma Magyarországon, a pedagógusok szerencsére megkapják a
fizetésüket, ugyanakkor hat esztendeje nem volt béremelés. A mostani változás
azonban életpálya-modellt is tartalmaz, ami 2013-tól kezdődően jelentősebb
béremelkedést helyez kilátásba.
– Viszont óraszámemelés is várható…
– Ami az óraszámemelést illeti, a
kormányzaton belül is komoly viták voltak, vannak erről. A legutolsó hivatalos
információ az, hogy a javaslat nem tervez óraszámemelést, viszont a heti
munkaidőből, az általános 40 órából meg akar határozni egy részt, amelyet
kifejezetten az iskolában, az iskola tevékenységével összefüggésben kell
tölteni. A jelenlegi szabályozás szerint a pedagógusok munkaideje 40 óra
hetente, s akár ennyi órában foglalkoztathatja őket az igazgató. Ebből 22 órát
kell tanítással tölteni. Ha jól értem, a tervezett szabályozás kinyitja azt a
lehetőséget, hogy 32 órát töltsön az iskolában, ebből legyen 22 óra tanítás, s
ezen felül napi két óra marad, ami nem kevés, de nem is lehet sokkal több
annál, mint amennyit egyébként átlagosan minden bizonnyal ott is töltenek. Ez
persze nem feltétlenül igaz minden esetben, így a művészetoktatás minden
pedagógusánál sem. S nem is biztos, hogy minden munkakörnél ez szükséges,
hiszen például egy zenetanárnak egészen más az időbeosztása, mint egy történelemtanárnak.
– S hogyan vélekedik az egész napos iskoláról?
– Csak azt tudom válaszolni, amit
a szeptember 7-i, tanévnyitó értekezleten Gloviczki
Zoltán, a NEFMI közoktatásért felelős helyettes államtitkára elmondott: az
egész napos iskola semmilyen körülmények között nem fogja akadályozni azokat a
foglalkozásokat, amelyek szükségesek a zeneoktatáshoz. Hozzátette, a kormány
elfogadott egy koncepciót, amelynek folyik még utómunkálata, s az az ígéretek szerint néhány napon belül nyilvánosságra
kerül. Ma még nagyon keveset tudunk az egész napos iskola ügyéről. Várjuk meg,
mi lesz. De azt is tudomásul kell venni, hogy a változások mindig változásokkal
járnak, amelyek előnyöket, hátrányokat egyaránt jelenthetnek. Új törvény lép a
régi helyébe, és ezzel párhuzamosan a közigazgatási és az önkormányzati
rendszer is átalakul. Hogy mi lesz a kormányhivatalok szerepe, hová kerülnek a
tanüggyel foglalkozó csoportok, most még nem tudjuk. Ezek érdeksérelmekkel
járhatnak, a mi feladatunk az – már amennyiben erre lehetőségünk nyílik – hogy
ezeket megelőzzük, illetve a folyamatában pedig tompítsuk, orvosoljuk, képviselve
a területet, és kollégáinkat.
– S valóban, ezek a változások mikortól lépnek életbe?
– Legkorábban a következő
tanévtől, de lehet, hogy még későbben. Feltételezem, bizonyos fokozatosság
mindenképpen lesz. Még akkor is, ha maga az új közoktatási törvény nagyon
gyorsan átfut a törvényhozáson. Szakszervezeti pozícióból két dologra kell
koncentrálnunk: a munkahelyek megőrzésére és a pedagógusok foglalkoztatására. Ezt
ebben a pillanatban, a koncepció terve alapján ezeket nem látom közvetlenül veszélyeztetettnek.
Réfi Zsuzsanna