Kulturális Projektnap a Deákban
A Zene Világnapjára
Kínai mondás
Projektem szereplői 6-18 éves diákjaink, akik mind
érdeklődési körükben, mind pedig tantárgyi és egyéb tudásukban, viselkedési
kultúrájukban, szorgalmukban, motiválhatóságukban igencsak eltérnek egymástól.
Egyben mégis közösek: valamilyen művészeti ágban bontogatják szárnyaikat,
időt-energiát nem kímélve gyakorolnak, alkotnak, és örömmel vesznek minden
olyan lehetőséget, ahol megmutathatják tehetségüket. A projektemben résztvevő
másik csoportot pedig azok a gyerek alkották, akik nem egy adott művészeti
ágban tehetségesek, hanem azok, akikre mindig lehet számítani, ha valamit meg
kell szervezni, ki kell hirdetni, segítőket kell toborozni, vendégeket kell
fogadni és kísérni; ők az igazi segítői a programjaim zökkenőmentes lebonyolításának.
Közöttük olyanok is vannak, akik már befejezték tanulmányaikat nálunk, elmentek
az intézményből, de ha nagyobb eseményre készülök, mindig visszajönnek segíteni.
A
könyvtáros, még ha tanórák keretében tanítja is őket, egészen más viszonyt, más
kötődést tud kialakítani a gyerekekkel, mint bármilyen más szakos tanár. Ez a kapcsolat
adta az ötletet már az első kulturális programom megszervezésénél is. Támaszkodok
a művészi képességeiket csillogtatni akaró gyerekekre a műsor, a bevezető, a
hangverseny alatt és a háttérben dolgozni szerető kommunikációs képességeikben,
szervező képességeikben kiemelkedő, jó ötleteket, megoldásokat hozó gyerekekre.
Más lesz így az egész program hangulata, hatása, nagyobb az öröm az elismerés a
végén. Nem a kollégákat terhelem le minden munkával, de aki közülük kedvet
érez, minden alkalommal kapcsolódhat a csapathoz, segíthet, irányíthatja a
gyerekek munkáját.
És természetesen egy iskolában adott az a többséget
tömörítő réteg is, akinek előadjuk a megszervezett műsort, a találkozót híres emberekkel,
a kulturális értékeket kiemelő világnap eseményeit megnézhetik, versenyezhetnek
a szervezett „szellemi akadályversenyen”. Ez a többségi csoport elsősorban a
diákjaink és a hozzájuk tartozó szülők, nagyszülők, testvérek, barátok
csoportja.
A célközönség
bemutatása
Minden projektnek az alapja
egy ötlet. De legyen ez akármilyen újszerű, érdekes, mindig a célközönség
igényeiből kell kiindulnia. Különleges dolgok, találkozók, beszélgetések,
előadások iránt mindig megvan az igény. Ezek a programok szükségleteket és
igényeket elégítenek ki. Az, hogy megvan diákjainkban az igény, az egyértelműen
látszik abban, hogy mind saját szervezésű mind pedig más intézmények programjain
egyénileg vagy osztály keretben is rendszeresen részt vesznek. Nincs nagy létszámbeli
különbség: alsóban 206, felsőben 229, és gimnáziumban 284 fő tanult a 2009/2010. tanévben iskolánkban.
A
gyerekek kultúra iránti motiváltságát, valamint kulturális igényeit háromféle
témára kiterjedően vizsgáltam meg előzetesen:
2. milyen keretek között;
3. aktív szerepvállalásra is
jelentkeznének-e (szervezési feladatok, vendégek fogadása, beszélgetés
levezetése, technikusi háttérmunka…)?
Minden
általunk megnevezett személyre illetve programlehetőségre pozitív visszajelzést
kaptunk felsős és gimnazista diákjainknál.
A
diákok délutáni kulturális programokra nehezebben maradnak vagy jönnek vissza,
mintha délelőtt, óra keretében történik a találkozó, beszélgetés, előadás. Ha
komplett projektnap, Deák – nap, Juniális keretében zajlik le a program, akkor
pedig még nagyobb arányú a szimpátia a program iránt. A diákok egy része
rendkívül szeret aktívan részt venni az iskola kulturális, szabadidős
tevékenységeiben.
A projektnap
bemutatása
Projektemben gyerekek számára terveztem a kultúra
egyes szegletének megmutatását úgy, hogy abban maguk is aktívan vegyenek részt,
és aktivitásuk a program lezajlásával se záruljon le végleg. Az aktív részvétel alatt értem az énekkar
koncertjét, a verset jól mondó diákok szavalatát, hangszeres előadást, de a
technikusi munkát is, mellyel látványosabbá, élvezhetőbbé válik a program, a
vendégek fogadását, mely oldottabbá teszi a hangulatot, a logó tervezését és
természetesen a szervezési munkákban való segítést is. Az utómunkák alatt pedig
azt értem, hogy vegyenek részt diákjaink az elkészült alkotások kiállításának
munkálataiban, írjanak róla a diák újság és az évkönyvünk részére, vagy a
honlapon való megmutatásához.
A Zene világnapjára
október 1-re tervezett kulturális projektem egy komplex projektnapként valósult
meg. (Minden tanévben megemlékezünk más világnapokról is.) Évről évre rövid
zenehallgatással indul ilyenkor a reggel, a gyerekek a hangszóróból áradó
zenére lépnek be az épületbe. Alsóban az egész délelőttöt betöltő programot
szerveznek a tanítók, mellyel a zene fontosságát, szépségét és más művészeti
ágakkal való kapcsolatát emelik ki. Innen jött az ötlet. Ha alsóban évről évre
tudunk új dolgokat megvalósítani a zene értékeinek továbbadásában, miért
álljunk meg a felső és gimnázium szintjén egy reggeli zenehallgatásnál, hiszen
úgy is olyan kevés a művészeti oktatást célzó órák száma.
2010-ben a Zenei világnap középpontjába J. Haydn került. Ez a
téma bővült ki a művészetek sokszínű képviselőinek megjelenésével. A reggeli
megnyitó műsorban nemcsak rá emlékeztünk néhány általa írt zeneszám
megszólaltatásával, de ennek a napnak az eredeti, Yehudi Menuhin által
megfogalmazott gondolatát, az eredeti célt is felelevenítettük: „Örülnék, ha nemcsak koncerteken,
rádióműsorokban szólalnának meg régi és főként mai művek, hanem spontán
megnyilvánulásként utcákon, tereken is muzsikálnának, énekelnének kórusok, jazz
zenészek és a komolyzene legjelentősebb előadói.” Így aztán énekkarunk útnak indult egy kis örömzenélésre
az iskolánkhoz közel eső kis terekre. Sokan megálltak hallgatni őket, többen
szóba elegyedtek a gyerekekkel és érdeklődtek az alkalom iránt, ami kihozta
őket a térre, illetve az intézményünk iránt is. Többen beálltak énekelni is
egy-egy ismert dal hallatán. Az igazi meglepetés az volt, amikor megkérdezték,
hogy mikor énekelnek újra a téren?
Ezen a
napon nem volt tanítás, de természetesen mindenki itt volt az iskolában. A
programok előre ki lettek hirdetve kis plakátokon és a gyerekek által „szabad
rablásnak” nevezett módon iratkoztak fel oda, ami a legjobban érdekelte őket.
Mindenkinek három program meglátogatása volt kötelező, de ennél sokkal többre
is elmentek. Kollégák felügyeltek a programokon, melyek pontos időbeosztása ki
volt függesztve, így mindenki pontosan tudta mikor, melyik teremben lesz adott
program, illetve honnan, kivel indulnak a külső helyszínekre.
A projekt
céljai
1. Felhívni a figyelmet az iskolánkra, a tanórán kívül
folyó sokrétű munkára, művészeti nevelésre, annak hatására a környezetünkre,
továbbá, hogy megmutathassák diákjaink a tehetségüket, többlettudásukat az
órai kereteken kívül is.
2. Hagyomány teremtés.
3. Fedezzék fel lakóhelyük építészeti, művelődéstörténeti
szempontból fontos épületeit, szobrait, lássák a kapcsolatot a különféle
művészeti ágak, események között.
4. Találkozzanak lakóhelyük híres művészeivel, ismerjék
meg a média világát a benne dolgozók szemén keresztül.
Ahhoz, hogy ezek megvalósulhassanak egy olajozottan
működő projekt teamet kellett létrehozni segítőkész, lelkes kollégákból és
diákokból a minimális költségvetés pontos beosztásával és az iskolavezetés
támogatásával, mivel csak az iskola épületének és technikai felszereltségének
használatával vált megoldhatóvá a projekt.
A projekt
konkrét programjai
Három külön korosztályra terveztük meg az egész napos
programot, melyek közös megnyitó műsorral kezdődtek, aztán mindenki indult a
saját programjára.
Alsó tagozat
programjai:
§
Hangoló Zenés Gyerekszínház: Nemes László előadásában a közönség aktív
bevonásával.
§
Hangszerbemutató: Felsős és gimnazista diákok bemutatója a kicsiknek, az ismertebb mű esetén közös énekléssel kísérve.
§
Népi hangszerkészítés: nádból, mákgubóból, fadarabokból, fűzfából.
§
Zenei vetélkedő 4 fős csapatokban: egy – egy híres zeneszerző vagy zeneművész köré
csoportosítva a feladatokat, melyek között volt az értő olvasásra, a logikus
gondolkodásra, a képi látásra, a kézügyességre, a zenei hallásra, és a
zenefelismerésre alapuló próbatétel is. Ez igazi csapatverseny volt, mert
mindenki a képességének megfelelő feladatban jeleskedhetett csoportjának
sikeréért.
§
Osztályéneklési verseny: Egy dalt a tananyagból, egyet pedig
azon kívülről kellett előadni hangszeres kísérettel, tapssal, lábdobbantással
vagy bármilyen, a tanulók által készített ritmushangszerrel. Minden évfolyamon
külön hirdettünk első helyezettet, mivel egészen más repertoárból énekel egy
elsős vagy egy negyedikes osztályos.
§
Táncház: A
Mecsek Táncegyüttes két tagjai (akik évek óta tartanak nálunk néptánc szakkört)
mondókázásokkal, fiú- és leánycsúfolókkal kezdték a programot, melyet csárdással zártak.
§
A délelőtti
programok zárása: a zenei vetélkedő
eredményhirdetése és közös karaoke. Mivel egy iskolában nincsenek titkok, legalább
is a kulturális programok terén, így gyorsan elterjedt a híre, hogy a nagyoknak
tervezünk karaoket[1], mire a kicsik is kérték.
Nekik musicalekből válogattunk dalokat, illetve Presser-Adamis dalokat,
melyeket legnagyobb meglepetésünkre ismertek és csak úgy zengett a folyosó az
énekhangoktól.
Felső
tagozat programjai
§
Zenei akadályverseny 4 fős csapatokban: ugyanaz az elv és megvalósítás, mint alsóban, csak
nehezebb feladatokkal. 5-6. és 7-8. évfolyamnak azonos nehézségi fokú és
mennyiségű feladatok. Összesen 16 csapat versenyzett.
§
„Örökségünk”
helytörténeti verseny: Erre 6-7-8.-os
diákokat hívtunk, mivel egy alapvető történelmi tudásra szükség volt.
Segítségnek szemelvényeket, rövid filmeket néztek meg a gyerekek. A feladatok megoldásait
mindig hangosan elmondták, mivel a téma újra előkerült egy későbbi feladatnál,
így segítséget jelentett ez is a gyerekeknek. A témák között szerepeltek Pécs
történelmének jeles eseményei, híres pécsi családok, tevékenységük, hagyatékuk
a jelenünkben, Pécsett járt, koncertezett híres zeneszerzők helytörténeti
vonatkozásai, szobraik, az 1000 éves egyházmegyével és Pécs 2010 Európa
Kulturális Fővárosa Projekttel kapcsolatos kérdések, feladatok. Összesen 14
csapat mérte össze tudását.
§
A lakásdíszítés művészete: Őszi hangulatú asztalterítékeket kellett maguk által
hozott anyagokból készíteni a 4 fős csapatoknak. Ez nem verseny, hanem bemutató
volt.
Gimnázium
programjai
§
A J. Haydn
korában épült, az utóbbi 30 évben görög katolikus templomként működő Xavér-templom megtekintése Bodogán
László parókus vezetésével, aki az építészeti bemutatón kívül a belső tér
díszítettségén keresztül hite rejtelmeibe is bepillantást engedett
diákjainknak.
§
A „Zsolnayak világa”. Dr. Kovács Orsolya művészettörténész előadása a Zsolnayak életét,
munkáit, újításait a tervezés és a gyártás terén egyaránt bemutatta, melyet a
vetítés tett még szemléletesebbé.
§
„Múltunk titkai”-ról Gábor Olivér régész tartott előadást a pécsi ásatások
érdekességeiről; a bemutatásra hozott leleteket megfoghatták a gyerekek.
§
„Így játszunk mi” - Deák zenészek hangoskodása. Iskolánkba több diák is jár, akik, ha
idejük engedi, összeállnak egy kis közös zenélésre. Régi és új nagy sikerű
dalokat próbáltak eredeti vagy általuk átírt formában eljátszani. A siker nem
maradt el.
§
Karaoke a klubban: Most a projektnap végén tanári felügyelet mellett késő délutánig
tartott az énekelés.
■
Múzeumlátogatás: a Csontváry Múzeum kiállítását nézték meg a legtöbben.
§
Média tagozatos
osztályunk hosszú délután a Pécs TV-nél járt, ahol az esti híradó munkálatait
követték végig.
Közös
programok gimnáziumban és felső tagozaton
§
„Haydn másképpen” képzőművészeti alkotóhely: ezen a programon száz diák vett részt, ebből 64
felsős és 36 gimnazista. Egy alkotást mindenki létrehozott, de sokan kettőt,
hármat is. Csak a fantázia vagy az idő szűkössége szabott határt az alkotásnak.
Kétféle témában lehetett alkotni: az egyik egy közismert Haydn portrét lehetett
átalakítani különféle technikákkal és eszközökkel, a másik egy Haydn korának
megfelelő viseletben lévő párt kellett felöltöztetni stílusban, színben
egymáshoz és a korhoz harmonizálóan. A több mint háromórás alkotóidőt egy
rajzos kolléga vezette egy segítővel. A délután folyamán a legjobb alkotásokból
már a kiállítást is elkészítette diákok segítségével.
§
Zenehallgatás a Pécsi Városi Könyvtár Zenetárában J. Haydn műveiből, közben anekdoták hallgatása, a
művekkel kapcsolatos érdekes történetek mesélése. A folyósón Haydnról kiállítás
volt látható. A délelőtt során négy csoport, délután hat csoport ment át a
Zenetárba. A foglalkozást délelőtt a nagyoknak és délután a kicsiknek is
Stepperné Epresi Mária tartotta, a könyvtár zeneműtárosa.
§
Várostörténeti séta: A Barbakánig kísérték fel a csoportokat kollégák, ott megkapták a
feladatlapokat a gyerekek, amiket párban kellett megoldani. Adott útvonalat
kellett bejárniuk, figyelni a házakat, emléktáblákat, szobrokat és
megválaszolni segítségükkel a kérdéseket. A séta vége ismét a Barbakánnál volt,
ahol ellenőrizték a megoldásokat és igazolást kaptak a teljesítés eredményéről.
Gimnazista diákjaink között van sok, aki nem pécsi, nekik volt nagyobb élmény a
séta, és érdekes módon ők oldották meg jobb eredménnyel és nem azok, akik nap,
mint nap átrohannak az adott terület egyes részein.
§
A nyomtatott könyv művészete: a PTE Központi Könyvtárában lévő Klimo Gyűjtemény és
az ott lévő első nyomtatott könyvekből készült kiállítás megtekintése Pohánka
Éva könyvtáros vezetésével. A klasszicista épület, a püspöki hagyaték
bemutatása mellett az egyetemi könyvtárban elfoglalt helyét is megismerték a
gyerekek.
§
Táncház a
Mecsek Táncegyüttessel, ahogy már az alsónál leírtam. A nagyoknál körtánccal
kezdtek, majd, ahogy oldódott a hangulat, úgy alakultak párok és csárdás
variációkat, dunántúli ugróst jártak. A zene itt is CD-ről szólt.
§
Filmvetítés:
Amadeus. A filmnek sok nézője volt, ezért is ment le kétszer a nap folyamán.
§
Foltvarrás technikájával
ajándéktárgy készítése.
§
Beszélgetés Uhrik Dóra Liszt Ferenc díjas, érdemes
művésszel a Pécsi Balett alapító
tagjával. Mivel iskolánkhoz a ’70-es évek végén, ’80-as évek elején szülőként
is kötődött, így mindig szívesen jön vissza hozzánk. A mesélést pedig egy balett-táncos diáklány néhány derék-,
lábujj- és nyaktörő balett lépéskombinációja tette látványossá.
§
Beszélgetés Bencze Attilával a média világáról, értékekről, tisztességről és a művészetközvetítés
kapcsolatáról.
A projektnap értékelése
Abban mindenki egyetértett (iskolavezetés, kollégák,
diákok), hogy sikeres, jó hangulatú, érdekes volt a nap, mely sok meglepetést
hozott, pozitív érzéseket hagyott bennünk. A hozzászólások a gyerekek rendkívül pozitív részvételét,
fegyelmezettségét, érdeklődését emelték ki, illetve a diákok osztályközösségben
kimondott véleményeit.
A jelenléti ívek mutatják, hogy
diákjaink alacsony hiányzással, a kollégák maximálisan megtervezve és
megszervezve, jelenlétükkel támogatták a külső és belső helyszíneken zajló
eseményeket. A jó szervezés eredménye volt a zökkenőmentes lebonyolítás. Úgy
érzem minden tekintetben sikeresnek minősíthető ez az október 1. projektnap.
[1] A karaoke
a szórakozás egy olyan formája, ahol előre felvett zenei kíséret lejátszása
mellett élőben énekelhetsz. A zenei kíséretet karaoke berendezések biztosítják,
amelyek a zene lejátszásán túl egy képernyőre kiírják a dalok szövegét. A karaoke japán szó, jelentése: csak hangszerek. A karaoke mint
szórakozási forma egyesek szerint egy amerikai show műsorból, mások szerint
Japánból származik, s még nincs két évtizede sem, hogy elindult onnan. Mára
meghódította az egész világot: karaoke berendezéseket találhatunk bárokban,
éttermekben, vagy külön erre a célra szakosodott klubokban, ahová az emberek
azért járnak, hogy elénekelhessék kedvenc dalaikat, és jól szórakozzanak.