I. Hárfás Tábor - Nyári hárfás iskola

 

Az elmúlt húsz évben hatalmas változások történtek a hárfatanítás területén Magyarországon. A történelmi–gazdasági–kulturális változások következtében olyan lehetőségek nyíltak meg a hárfás diákok, a gyakorló hárfa tanárok vagy az épp akkoriban hárfa tanárnak készülők életében, amit elképzelni sem tudtunk, hiszen nem is ismertünk. Saját élményem, hogy nekem, aki a nyolcvanas évek közepén kezdtem hárfázni, mekkora meglepetés volt, hogy az általam ismert egyetlen – természetesen szovjet – hárfa modellen kívül létezik és nemsokára fizikailag és anyagilag is elérhető lesz számunkra több tucat különböző típusú és méretű hangszer. Hogy húsz éven belül nemhogy megduplázódik, hanem megsokszorozódik a hárfatanszakok és a hangszeren tanulók száma. ( A '80-as években az egész országban összesen 4-5 helyen lehetett csak alapfokon hárfát tanulni; most, 2011-ben kb. 15 alapfokú hárfatanszak működik!)

        Ez a megnövekedett létszám és a megváltozott viszonyok szükségszerűen átformálták és folyamatosan formálják a magyar hárfásvilágot: a diákok és persze az őket tanítók szakmai igényi erőteljesebbek, hiszen az interneten keresztül naponta követhetik, hogy más országok közösségei hol tartanak, milyen programokat csinálnak, milyen lehetőségeik vannak. A régebben tanítók lelkesen igyekeznek megvalósítani saját, talán már évtizedek óta dédelgetett szakmai álmaikat, illetve próbálják vonzóvá tenni a pályát az újabb generációknak is. Az elmúlt évek sok-sok kezdeményezéséből néhány példa:

-   háromévente Országos Zeneiskolai és Szakközépiskolai Hárfaverseny (Kiss Tünde) és Szegedi Nemzetközi Hárfaverseny (Natasa Gorbunova)

-   immár éve 13 éve létezik a Gödöllői Nemzetközi Hárfafesztivál: koncertek és kurzusok élvonalbeli hárfásokkal (Vigh Andrea)

-   félévente központi B-tagozatos vizsga (Kiss Tünde)

-   szakmai napok, kurzusok, találkozók (Pl. Batta Judit, Devescovi Erzsébet, N. Gorbunova, Gulyás Csilla, Nagy Katalin, H. Szederkényi Márta, Vigh A.)

        Mielőtt bármely zenetanár kolléga elkezdene sóvárogni, hogy milyen jó nekünk, milyen összetartó közösségünk van, gyorsan elmondom, hogy természetesen tudjuk, hogy a többi hangszerhez képest még mindig annyira kevesen vagyunk, hogy az információáramlás jóval egyszerűbb, és valóban, “így könnyű összetartani”.

        A Hárfás tábor ötlete nem azért volt izgalmas számomra, mert ilyet még soha-sehol-senki nem talált volna ki: más hangszereseknél itthon is egyre elterjedtebbek a nyári zenei kurzusok. A hárfások közül valószínűleg azért nem rugaszkodott még neki senki, mert a hárfa elég érzékeny, drága, nehezen mozgatható hangszer. Különösen nagy gond, ha több kell belőle. Nekünk pedig elég sok kellett, mert nem egy szűk létszámú, elit diákoknak szóló kurzust képzeltem el, hanem egy olyan széleskörű, kezdőknek és zeneakadémistáknak egyaránt érdekes és hasznos programot, amire szűrés nélkül, bárki jelentkezhetett.

        Hatalmas örömömre az összes általam megkeresett tanár (Batta Judit, Kiss Tünde, Liebe Nóra, Nagy Katalin, Peták Ágnes, Vigh Andrea) első szóra vállalta a nem könnyű feladatot és ugyanezt a szeretetteljes segítőkészséget tapasztaltam mindenki részéről: a befogadó iskola (Kodály Zoltán Magyar Kórusiskola) vagy a hárfákat biztosító francia cég (Camac Harps) egyaránt azonnal bólintott és csak az volt a kérdésük: mire van szükségem és mikor?

        Az alapkoncepcióm az volt, hogy június utolsó hetében, hétfőtől péntekig, reggel 9 – 17 óráig olyan hárfás programokat kapjanak a diákok, amire évközben nincs lehetőségük, ami tanulságos, de élvezetes is egyben: maximalista elképzeléseimnek egy napközis táborba oltott zenei kurzus felelt volna meg leginkább.

        A valóság talaján maradva végül a következőképpen alakultak a programok: délelőttönként nyilvános hárfakurzus zajlott: minden jelentkező feliratkozhatott három általa választott tanárhoz, akitől a hét folyamán egy-egy harminc perces hárfaórát kapott. Délben a hárfával kapcsolatos játékos vagy épp tudományos jellegű programjaink voltak: hárfás vetélkedő (két konzis diák, Nizalowski Dorottya és Fanni vezetésével), pszichológiai előadás a szorongásról (Rochlitz Réka), elektromos hárfa bemutató (Gulyás Cs.) A nap zárásaként délután mindenki kedvence, a Hárfaegyüttesek próbája következett. (Koruk és tudásszintjük szerint kettéosztottuk a gyerekeket, fantáziadúsan “Kicsik” és “Nagyok” együttesére keresztelve őket. Vezetők: Liebe N., Gulyás Cs.) Péntek délután egy zárókoncerten mutattuk be a héten megszerzett tudásunkat a szülőknek és tanároknak.

        A jóleső fáradtságon túl tanulságos tapasztalatokkal gazdagodtam – remélem nem csak én, hanem a gyerekek is. Egyrészt beigazolódott, amire titokban számítottam: hogy ha alaposan elő van készítve minden papírmunka, táblázat, lista, plakát, informá­ciós tábla, akkor a legfontosabb pillanatokban nem kell kapkodnom – minden megy magától. Beigazolódott az az érzésem is, hogy a diákokban, szülőkben és tanárokban igenis van igény ezekre az újfajta programokra: első alkalommal 40 jelentkezőnk volt!

        De a legfontosabb és igazából nem várt tapasztalatom, hogy az ügybe vetett lelkesedésem és a hitem ennyire viszonzásra talált mindenkiben: a résztvevők és szüleik öröme és köszönete, támogatóink és főleg a tanárok rugalmassága és önzetlensége több mint inspiráló, megható volt.

        Ezúton is nagyon köszönöm Mindannyiótoknak ezt az élményt és bízom benne, hogy jövő nyáron újra találkozunk!

Gulyás Csilla

Kodály Zoltán Magyar Kórusiskola és a Dohnányi Ernő Zeneművészeti Szakközép­iskola tanára; ZETA hárfa tagozat vezetője, hárfaművész