Watzatka Ágnes: Budapesti séták Liszt Ferenccel

A Helikon Kiadó és a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem közös gondozásában (2011)

„Hírhedett zenésze a világnak”

Vörösmarty Mihály: Liszt Ferenchez

„Mit csinált Liszt Pesten és Budán?” – így a kérdés a kiadvány előszavában, és a rövid, tömör válasz is ugyanott: „Mindenekelőtt zongorázott, vezényelt, zongorakurzust tartott, komponált, hangversenyekre és estélyekre járt.”

„Mindössze” ennyi és még sok minden más is a némi túlzással enciklopédikusnak is nevezhető szép kiállítású, jól kézbe illeszkedő könyvecskében: városrészek stilizált térképeivel több mint száz, sétára invitáló, Liszttel kapcsolatos emlék a város különböző pontjain, leginkább a pesti oldalon, s képzeletünkben a levéltárak és múzeumok gyűjteményeiből közreadott fotók és archív felvételek nevezetességeit élet járja át. A barokktól a klasszicizmuson, a romantikán, a historizáló neoreneszánszon, a szecesszión át az eklektikáig a különféle stílusokat megjelenítő épületekhez köthetően felidéződnek a századot meghatározó nagy magyar egyéniségek: zenészek, írók, költők, egyházi méltóságok, főúri mecénások, politikusok, és az apró részletekből összeáll egy XIX. századi „montázs”. A tájékozódást kitűnően segítő rendszeres áttekintés, a név- és tárgymutató, valamint a közölt Liszt-művek jegyzéke jelzi, hogy a körültekintő és szakértő gyűjtőmunka eredményeként bővében vagyunk kortörténeti, építészeti, zene- és művészettörténeti adatoknak, de ezeket a szerző arányosan kezeli, és „hangok nagy tanárja”, a „mindig hű rokon” mindvégig legfőbb útitársunk marad, aki már nem is csak vendége, hanem honosodó polgára a korabeli magyar fővárosnak.

Közel két évszázad folyamán a város nagyot változott. A modern kor kívánalmainak megfelelően megadott GPS-kódok által is behatárolható helyeken nem mindig egyszerű a Liszttel kapcsolatos nyomokra lelni, olykor képzelőerő is szükségeltetik; bizonyos épületeknek már csak hűlt helye, vagy egészen más építmény található. Mert például amikor az 1848/49-es forradalom és nemzeti szabadságharc hős honvédei a pesti Duna-sori teraszról átpukkantanak a vár irányába, válaszul osztrák tábornok a túloldalról az egész Duna-sort szétlöveti.

A sétára serkentő útikalauz egyben élvezetes utazás is a nemzeti romantika világában, de kiegészítő olvasmányul Vörösmarty Mihályt kell ahhoz elővenni és átélni, hogy a mai kor embere számára megközelíthetővé, érthetővé váljék az a romantikus hevület, mely a hazáért tenni vágyó, és egymásért is lelkesedni tudó reformkori embert olyannyira jellemezte. S akkor, a tisztelet és nagyrabecsülés jeléül Franz Schober szövegére kantáta születik: „Köszöntünk közöttünk, hű Liszt Ferenc! Büszke rád hazánk!” - s e mű bemutatásával ünneplik a hangászok (Pest-Budai Hangászegylet) a körükben megjelent és meghatódott zenei géniuszt.

„Van-e hangod e beteg hazának / A velőket rázó húrokon? / Van-e hangod, szív háborgatója, / Van-e hangod, bánat altatója?” - fogalmazódik meg a költői kérdés; és számunkra a „válasz”: a teljes liszti életmű immár századfordulókon átívelő hangzó üzenete. 1936-ban - a Liszt Ferenc Emlékévben - a Körönd lakóját, Kodály Zoltánt is ihleti a romantikus zeneköltő alakja és az őt idéző Vörösmarty-óda, s születik meg a szombathelyi Országos Dalosverseny ünnepi kórusműve, az átütőerejű befejező résszel:

„Állj közénk és mondjuk: hála égnek! / Még van lelke Árpád nemzetének.”

Mészáros Gábor

ének-zene tanár