Vas Bence

A zenetanári mentorképzés pécsi modellje

Mielőtt ismertetnénk a szabályozások és az ajánlások által részletesen leírt mentori feladatokat, ki kell mondanunk, hogy a zenetanárképzés megújításra szorul. Nem csak a Bologna rendszer következményei miatt, hanem sokkal inkább belső, tartalmi okokból, valamint a zenei szakmán belül elfoglalt kedvezőtlen elismertsége miatt. Itt elsősorban nem a professzionális művészképzés építményére gondolunk, mely egyre szorítóbb körülmények között is kiemelkedő eredményeket és nagyszerű művészeket ad hazánknak és a nemzetközi művészvilágnak. Sokkal inkább arra a zeneiskolai tanárképzésre gondolunk, ahol a zenét tanuló diákok túlnyomó többsége nem lesz muzsikus. Szakítanunk kell azzal a szemlélettel, hogy aki nem alkalmas az előadóművészi pályára, az jobb híján jó lesz tanárnak. A kudarcként megélt „kényszerpályáról” pedig csalódott, rövid távon kiábrándult tanárok kerülhetnek a zeneiskolákba, ahol lényegében addig ismeretlen problémákkal szembesülnek a rendszerből adódó felkészítetlenségük okán.

A pécsi erőfeszítések arra fókuszálnak, hogy a tanári pályáról eddig kialakult szemléletet módosítsuk, s annak érzelmi jellegére ne a csalódottság és kudarcosság legyen a jellemző, hanem ezt a negatív színezetet a kibővített szakmai felvértezettség intellektuális oldala felől szüntessük meg. A pszichológia, szociológia, fejlődéslélektan, didaktika stb. zenei szemléletű megújítása nélkül, valamint az említett tárgyakról alkotott szakmai közvélekedés megváltoztatása nélkül nincs esélyünk arra, hogy a jövő zeneoktatásában társadalmi jelentőségű és hatású munkát folytassunk. Mint már többször is korábban, most is késésben vagyunk abban a tekintetben, hogy a körülöttünk történő társadalmi és kulturális változásokra hatékonyan és időben reagáljunk. A klasszikus zenének és a zenetanulás embert és személyiséget formáló hatásának társadalmi elismertsége túl sokat vesztett pozíciójából. A zenei szakma tudja – bár kevésbé ismeri –, hogy a zenetanulásnak a személyiség fejlődésére milyen jótékony hatása van. Környezetünk és a társadalom számára azonban ez még messze nem közismert.

A zeneoktatás szerkezeti megváltoztatásával itt a lehetőség, hogy újragondoljuk feladatainkat és annak megfelelően töltsük fel tartalommal tanárképzésünket. Ennek a szerkezeti változásnak az egyik legfontosabb új eleme az ún. „összefüggő egyéni szakmai gyakorlat”, melyet a törvény a tanárképzés utolsó félévére helyez és amelynek legfontosabb szereplője a gyakorlatvezető mentor. A kérdés aktualitását jelzi, hogy a zenetanárképzésben 2012 tavaszán kerül sor első ízben e gyakorlatra annak teljes valójában. A főiskolát végzett tanároknak ez a képzési elem egy gyenge, erőtlen, voltaképpen értelmetlen gyakorlat volt és valószínűleg marad is, ugyanis a felsőoktatási törvény változásával az szinte biztosnak látszik, hogy művészeti (esetünkben zeneművészeti) középiskolában tanítani csak a művészmester szakot végzett tanári mesterszak birtokában lesz jogosult a diplomás. Ez a különböző tervezetekben is látszik, de a zenei szakma a 2009-es pécsi konferenciáján is egységesen e mellett foglalt állást.

Azt, hogy a mentornak mi a feladata, azt ajánlásokban megtalálhatjuk, de a szemléletet, amelynek az egész képzést át kell hatnia, és amelynek meghatároznia, irányítania kell a teljes folyamatot, azt nem definiáltuk pontosan.

Mi tehát a zenetanár képzés lényege?

A pécsi megközelítés szerint a zeneiskolai tanárképzés kiinduló pontja nem a szakmai tudás (természetesen ez az egyik legfontosabb), nem a szakmódszertan (szintén rendkívül fontos), és még csak nem is a zeneiskolai diák. Mindenek előtt az az idea tevékenységünk mozgatórugója, amely azt határozza meg, milyen állampolgárokat szeretnénk kibocsátani a zeneiskola falai közül, azaz, a zeneiskolát végzett felnőttek milyen attitűddel, tudással, képességekkel bírnak az aktív zenélés, a zenehallgatás, de más kognitív képességeket igénylő egyéb tevékenységekben is. Különösen fontos megjegyeznünk –, bár szakmai körökben ezt felesleges hangsúlyoznunk, de a szakmán kívül viszont annál inkább hirdetnünk és képviselnünk kell, – hogy a zenetanulás transzfer hatása felbecsülhetetlen hasznossággal bír a felnőtt ember kiegyensúlyozottságában, munkavégzési képességében, koncentráló képességében, egyéb személyiségsajátosságaiban. Ezt nemcsak a tapasztalat, de hazai és külföldi tudományos vizsgálatok egybehangzóan igazolják.

Elsődleges feladatunk tehát, hogy megalkossuk az úgynevezett „zeneiskolai diákprofil”-t, még pontosabban: a zeneiskolát végzettek profilját. Hiszen ha pontosan meghatározzuk, hogy milyen céljaink vannak, akkor és csak akkor képezhetünk olyan szakembereket, akik ezeket a célokat el is tudják érni. Akkor és csak akkor végezhetünk olyan kutatásokat, amelyek a szakemberképzésben segítséget és eligazítást adhatnak a paraméterek és a kompetenciák finomításában, a valóság még részletesebb megismerésében.

A zeneiskolai diákprofil kialakításában több munkatárs működött közre. A munkacsoport tagjaiként meg kell említenem Laczó Zoltán pszichológust, a Zeneakadémia Szent-Györgyi Albert-díjas nyugalmazott tanárát, a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karának címzetes egyetemi docensét és Kertész Attila Liszt-díjas karnagyot, pedagógia tanárt, aki szintén a Művészeti Kar címzetes egyetemi docense.

Sok előzetes kutatás, vizsgálódás, szakmai vita, egyeztetés után alakítottuk ki zeneiskolai diákprofilunkat, amelyet alább bocsátunk közre:

A diákprofil 4 fő csoportba tömöríti az elérendő célokat.

Pedagógiai célkitűzéseink tehát a zeneiskolai tanulmányokat folytató vagy azt befejező tanulók

A) befogadói attitűdjének, emocionális világának

B) zenei aktivitásának

C) kognitív rendszerének, értékrendjének, világképének

D) intraperszonális és interperszonális viszonyainak

pozitív befolyásolása.

Nézetünk szerint a befogadói attitűd, emocionális világ kiteljesítéséhez —

1. a növendékek váljanak a zene aktív befogadójává, amikor is a befogadás tárgyát akár mások, akár önmaguk muzsikálása képezi;

2. értsék és érezzék, hogy a zene érzelmeket kelt, késztesse a befogadót érzelmi állásfoglalásra;

3. a befogadás segítse a tanítvány önmagára ismerését;

4. fogadják el önmaguk érzéseit és végső soron önmagukat tudják elfogadni;

5. a befogadás által fedezzék fel rejtett tulajdonságaikat, rejtett képességeiket és tudják kezelni érzéseiket;

6. legyen számukra örömforrás a hangzó zene befogadása;

7. legyen mindennapi szükségletük a zenei befogadás, érezzék annak hiányát, ha egy-egy nap nem tudnak vele élni.

Bölcsőtől a koporsóig az emberi személyiség elválaszthatatlan és meghatározó összetevője az emocionalitás. Emócióink mérlegelik, hogy mi jó nekem személyesen, vagy mi rossz. Mi a kellemes, mi a kellemetlen. Az érzelmek válnak cselekvéseink indítékaivá, motivációivá.

Az elmúlt évtizedek tapasztalatai azt mutatták, hogy – az alapvetően rendkívül sikeres kisebbség mellett – a tanulók többsége életre szóló kudarcélménnyel hagyta el a zeneiskolát. Jól tudjuk, hogy a zeneiskolások egy jó része nem alkalmas adottságainál fogva sem, hogy professzionális aktív zenélést folytasson, sőt, nem is azért jár zeneiskolába, hogy professzionális eredményeket érjen el. Fontos kijelentenünk, hogy ez NEM BAJ. A manuális képesség nem feltétele az érzelmi intelligenciának és fejlesztésének. A zenehallgatás, annak öröme, az érzelmi, indulati kifejezés, a történtekre való reflektálás fontosabb lehet számukra. Az önismeret, önelfogadás nagyszerű terepe a zenehallgatás és az arról való beszélgetés: bármilyen reflexió és természetesen ennek jó mederben való moderálása. E tekintetben a végső cél, hogy a zenével való foglalkozás – és nem csak a figyelem nélküli háttérzajongás – mindennapi igényük legyen, hasonlóan, mint a fogmosás, az étkezés, vagy az alvás. Ha elmarad a zene, legyen hiányérzetük.

Számos törvényalkotó és döntéshozatali helyzetben lévő ember hordoz kudarcélményt gyermekkora zeneiskolai tanulmányai köréből. Jó-e ez nekünk és a társadalomnak?

B) Nézetünk szerint a zenei aktivitás főbb jellemzői közé kell tartoznia, hogy —

1. oldottan, feszültség és szorongás nélkül szeressenek és merjenek játszani a hangszerükön és szeressenek énekelni;

2. legyen igényük a házi muzsikálásra, tudják megteremteni a házi muzsikálás körülményeit és feltételeit;

3. legyen mindennapi eszköze az önkifejezésnek a hangszer és az énekhang megszólaltatása/használata, s ezt ne „kötelesség”-ből, külső elvárások iránti megfelelésből tegyék;

4. legyenek igényes és rendszeres hangverseny-látogatók tekintet nélkül a zenei műfajok érték-vonatkozásaira;

5. a muzsikálás különböző formái jelentsenek mind önmaguk, mind mások számára is oldást, lazítást, kikapcsolódást és szórakozást, összefoglalva: jó közérzetiséget.

A személyiséget meghatározó, ám azon kívüli fontos befolyásoló tényező a szociális környezet. A szülők bevonása a tevékenységbe, sőt, a tevékenység hazavitele. Itt ne csak arra gondoljunk, hogy a kisdiák hazamegy gyakorolni, ahol a szülők a gyakorlásra utasítják, fegyelmezik, számon kérik. Arra is gondolnunk kell, hogy egy apa vagy egy anya, aki zeneiskolába járt, a baráti kapcsolataiban vendégjárásában is élhet a házimuzsikálás lehetőségével. Eszközöket és formákat kell találnunk arra, hogy mire egy zeneiskolai diákunk szülővé válik, jó emlékként őrizze mindazt, amit tanult a zeneiskolában, s tudja azt kamatoztatni a gyermeknevelésében. Ennek alapfeltétele a mindennapi aktív muzsikálás, ami nem az egyedüli otthoni gyakorlásban, hanem leginkább a közösségben őrizhető meg. El kell gondolkoznunk azon, hogy milyen tanári kompetenciákkal kell rendelkeznie az egyetemről kikerülő tanárnak, hogy ezt a célt hatékonyan elősegítse.

C) Szándékunk szerint olyan kognitív rendszert, értékrendet, világképet kell kialakítanunk a növendékekben, hogy a létrejött mentális és emocionális rendszer nyomán —

1. hangszerjátékuk és éneklésük közben is tudatosan kezeljék a „zenei történéseket”, ne csupán zeneelmélet és szolfézs órai anyagként;

2. fejlődjön koncentrálóképességük mind intenzitásban, mind időtartamban;

3. tudjanak különbséget tenni, tudjanak rangsorolni a zenei tartalom, a zenei műformák, a zenei teljesítmény és a különböző zenei műfajok értékrendjében (műfajokon belül is!);

4. tájékozódjanak a társművészetek alkotásaiban, stílusaiban és keressék az összefüggéseket a zene és a társművészetek között;

5. a zene eszközeinek megismerésével szocializálódjanak az értékek elfogadására;

6. az aktív befogadás szolgáljon eszközül elmúlt korok kultúrájának értékelésére, feldolgozására, a jelenkorral való összefüggések felismerésére;

7. a zenei műalkotások aktív befogadása alakítson ki a zene iránti emocionális kötődést, s ilymódon legyenek képesek a világ „esztétikai birtokba vételére”.

D) Szándékunk, hogy az intraperszonális és interperszonális viszony fejlesztése–fejlődése következtében —

1. erősödjön önmegfigyelésük, valamint a más tárgyi és emberi körülményekre, auditív és vizuális eseményekre való figyelmük;

2. legyen számukra a ritmus poszturális és kinesztétikus élmény aritmetikai spekulációk helyett;

3. a mindennapi élethelyzetek gesztikusságát legyenek képesek megjeleníteni zenei gesztikusságban;

4. az aktív befogadás erősítse interpretációs hajlamukat, aktivizálja kreatív önkifejezés módjukat;

5. az aktív befogadást tudják összekapcsolni a közösségi élménnyel;

6. a társas muzsikálás kapcsán fogadják el partnereiket és azok érzéseit, fejlődjön empátiás készségük, kiterjedve más társas helyzetekre is;

7. legyen öröm az együtt-muzsikálás, érezzék annak szükségességét. Érezzék, hogy a zenei tevékenység nemcsak önmaguk számára érték, hanem másoknak is fontos lehet;

8. közösségi élményük segítse a közösségteremtést, erősítse saját közösségükbe vagy más közösségbe történő integrációját.

A szocializáció legfontosabb ismérveit találjuk ebben a kategóriában. Muzsikusként jól tudjuk, hogy az együttmuzsikálás milyen kiváló terepe az empátia, az egymás elfogadása, a tolerancia gyakorlásának. elsajátításának. A zenei kreativitás – mint közvetítő csatorna köztünk és a világ között – ideális terep az önkifejezésre.

Bár a zeneiskolai diákprofil nem végleges és nem lezárt, mégis az alapvető irányokat valószínűleg már nem változtatjuk meg.

A diákprofil határozza meg, hogy a reményeink szerint önálló művészeti tanárképzésben milyen tantárgyakat, milyen tartalommal kívánunk tanítani. E profil képezi az alapját azoknak a kompetencia táblázatoknak, amelyeket már a jelenlegi tanárképzésben résztvevők számára dolgoztunk ki. Mind a pedagógiai, mind a módszertani kompetencia táblázat ennek alapján készült.

Hallgatónk és gyakorlatvezetője az iskolai gyakorlat alatt azt vizsgálják, hogy hallgatónk e kompetenciákból melyekben erős és melyekben szorul fejlődésre. A törvény által előírt ún. „egyéni fejlődési profil” (melyet a 3. szemeszter végére kell elkészíteniük) a kompetencia táblázatok alapján összegezi a hallgató felkészültségét. Az ennek alapján megírandó ún. „egyéni fejlesztési terv” pedig azt írja le, hogy milyen tevékenységeket kell végeznie a hallgatónak ahhoz, hogy a gyengébb kompetenciákban erősödni tudjon. Az előbbiekből jól látszik, hogy minden hallgató más és más egyéni fejlesztési tervet hajt végre képességeinek függvényében.

Nem biztos, hogy a tanárjelölt mindezen felsorolt feladatokkal, amelyek a saját személyisége fejlesztésére irányulnak, önállóan és gyakorlatvezető tanárának közreműködésével képes megbirkózni. Nem véletlen az a felismerésünk, hogy ehhez egy külső, tapasztalt, szakmailag (pedagógiailag, pszichológiailag, zeneileg) sokirányúan felkészült, hallgatóra „hangolt” szakemberre van szükség. Ezt a biztosítékot látjuk a gyakorlatvezető mentor személyében, aki a tanárjelölt tevékenységének, tanári felkészítésének a fő irányítója, szervezője, értékelője. Könnyen belátható, hogy a mentorok munkájának kiemelt jelentősége van a tanárjelölt irányításában, mert a gyakorlatban ő az, aki a zeneiskolai diákprofil elképzeléseit valóságos tevékenységeken keresztül próbálja a tanárjelölttel elsajátíttatni. Ajánlásaink három nagy területről beszélnek, amelyeket a tanárjelöltnek a közoktatási intézményben meg kell ismernie, s amelyeken professzionális otthonossággal kell tudnia mozogni.

1. Természetesen, első helyen a szaktárgy tanításával kapcsolatos tevékenységek állnak. A jelöltnek

a) 4 hónapon át hetenként legalább 4 teljes tanítási napot kell töltenie a partneris-kolá/k/ban;

b) hospitálnia kell a mentor óráin és más órákon;

c) fel kell készülnie az órákra, az órákat követő önelemzésre/önértékelésre, valamint a gyakorlatvezető mentori megbeszélésre;

d) részt kell vennie a tanítási órán kívüli, de a szaktárgy tanításához szorosan kapcsolódó iskolai feladatok ellátásában (mint pl. tehetséggondozás; szakköri jellegű ill. fakultatív foglalkozások hospitálása és levezetése, sajátos nevelési igényű tanulókkal, hátrányos helyzetű tanulókkal való bánásmód megismerése);

e) feladatai közé tartoznak a tanórán kívüli szaktárgyi tevékenységek (kották gyűjtése, darabok kiválasztása);

f) a tanítást kísérő szakmódszertani blokkszemináriumot is vezetnie kell (szakmai konzultáció céljára a szakképzettség-felelősök irányításával).

2. A tanárjelölt feladatai kiterjednek a szaktárgy tanításán kívüli oktatási, nevelési, mentálhigiénés alaptevékenységek művelésére, úgy mint:

a) önálló tanszaki hangverseny, szaktárgyi verseny szervezése és lebonyolítása;

b) tanulói életút megismerése;

c) mérés, értékelés a gyakorlatban;

d) az ifjúságvédelem, drogprevenció, az iskolai agresszió, a konfliktuskezelés helyi gyakorlatának megismerése, segítése;

e) a sajátos nevelési igényű, hátrányos helyzetű tanulókkal, kisebbségi csoportokkal való bánásmód megismerése, amelyben kiemelkedő szerepet kap a segítő attitűd, az empátia, a tolerancia, az előítéletek feloldására irányuló befolyásolási szándék;

f) osztályfőnöki jellegű tevékenységek: szülői értekezlet, tantestületi értekezlet, szakcsoporti értekezlet;

g) pedagógiai kísérőszeminárium;

3. Bár tanárjelöltektől – adminisztratív jellegénél fogva – legtávolabb eső téma, mégis súlypontivá válik a gyakorlatban az iskola mint szervezet, és támogató rendszereinek ismerete –

a) az intézmény működését meghatározó legfontosabb törvényi, rendeleti háttér, fenntartói irányítás dokumentumainak megismerése;

b) az iskola szervezeti felépítése, működési rendje;

c) az iskola pedagógiai programja, a fejlesztési irányok, pályázatok, a szakmai munka tervezésének tanévi elemei;

d) az intézmény minőségirányítási rendszere;

e) az iskola, a család és a helyi közösségek kapcsolata, az együttműködés formái;

f) a támogató, segítő rendszerek, szakmák megismerése (nevelési tanácsadó, fejlesztő pedagógus, iskolapszichológus, helyi és regionális szakmai szervezetek stb.).

Ám ezek a tevékenységek korántsem fedik le azokat a feladatokat, amit a zeneiskolai diákprofil megkövetel tanárjelöltjeinktől. Fontosak ezek is, de a szemlélete sablonos és általános, formai és mennyiségi feladatokat ruház a mentorra.

Meggyőződésünk szerint azonban a mentor – pedagógiai és irányító szellemiség. A gyakorlatba konvertáló módszerek, „technológiák” ismerője. Mind ezek birtokában képes a tanárjelölttel megosztani tudását, moderálni tudja a hallgató fejlődését és befolyásolni képes tanári identitásának kialakulását.

A Pécsett indítani tervezett zenetanári mentor szakirányú továbbképzési szak legfőbb feladata a mentort erre felkészíteni pszichológiai, zenepszichológiai, pedagógiai, zenepedagógiai, szociológiai, zeneszociológiai, fejlődés-lélektani, önreflektívitási szempontok alapján.

A fentebb már említett munkacsoport által kidolgozott zenetanári kompetenciák a többi már kidolgozott táblázathoz hasonlóan három aspektusból figyelik a szakértelmet, úgy mint:

A) tudás,

B) attitűd és

C) képesség.

A) A szakmai tudás magában foglalja —

1. a közoktatási intézményrendszer, azon belül a zenével kapcsolatos intézmények, a pedagóguspálya-modell, a zenetanári pályamodell, a pedagógusi munkakörök követelményeinek, szabályozásának ismeretét;

2. az intézmény dokumentumainak, pedagógiai programjának, a művészeti és kiemelten a zenei nevelési program speciális területeinek (pl. inkluzív nevelés, egészségnevelés, gyermekvédelem stb.) ismeretét;

3. az intézmény aktuális közigazgatási egységben való elhelyezkedésének, ahhoz való kapcsolódásának, a mikro-, közép- és makro-szintű intézményi és szociális kapcsolatok, lokális környezeti körülmények (pl. más közoktatási, kulturális, szociális, egészségügyi intézmények, profilhoz igazodó civil szervezetek, szülői közösségek, természeti és gazdasági környezet, stb.) ismeretét;

4. a pedagógusképzés folyamatának, a pedagógiai, pszichológiai, és különös tekintettel a zenei szakképzettséghez kapcsolódó szaktudomány és szakmódszertan ismeretével, a gyakorlati képzési elemek követelményeinek az ismeretét;

5. a hallgatói korosztállyal való foglalkozás nevelés- és oktatáslélektani, szociológiai, speciális módszertani ismereteivel, valamint a zenei nevelés- és oktatáslélektani, zeneszociológiai és módszertani ismeretét;

6. a pályakezdők zenei oktatásrendszerbe való beilleszkedésének támogatásához szükséges mentálhigiénés ismeretét;

7. a mentorálásban/tanácsadásban a korszerű személyiséglélektan elméleti és gyakorlati ismeretét;

8. a pedagógusi kompetenciák ismeretével a tanácsadási stratégiák használatának elméleti tudását;

9. a tanácsadói módszerek adaptív, jártassági szintű alkalmazását;

10. annak tudását, hogy milyen alkalmazási lehetősége van a tanárjelölt pályafejlődésében a reflektív gondolkodásnak.

B) A mentor számára birtokolni kívánatos szakmai attitűdök köre még tágabb, amint az alább olvasható —

1. törekszik a hallgatót segíteni szakmai aktivitási területének (közigazgatási, intézményi, szakmai) megismerésére;

2. nyitott a hallgatói kezdeményezések iránt, fontosnak tartja, hogy a hallgató/kezdő tanár megtalálja a személyiségéhez illeszkedő saját szakmai fejlődési útját;

3. érti és elfogadja a segítő-támogató kapcsolat kialakításának jelentőségét;

4. tud gondolkodni szervezeti szinten is, elkötelezett a szakmailag támogatott intézmény szervezete iránt;

5. a zenei nevelési program helyzetfüggő megújítására (innovációjára) törekszik;

6. felelősséget és késztetést érez a hallgatók iskolai tapasztalatai értelmezésének irányításában;

7. fontosnak tartja a szakma nehézségei mellett a szakma személyiségre ható társadalmi értékeinek, valamint szépségeinek tudatosítását is;

8. elkötelezett a szakmai ismeretek, a képzés létét befolyásoló aktuális információk naprakész nyomon követésében;

9. fontosnak tartja a hallgatók aktív részvételét a szakmai elméleti és praktikus tudás megszerzésében;

10. fontosnak tartja a hallgatók fejlődésére adott folyamatos pozitív visszajelzéseket, hogy jutalmazás centrikusan a tudás kreatív alkalmazása irányába orientálja a hallgatókat;

11. elkötelezett az eredményes iskolai gyakorlat kiemelt jelentősége mellett;

12. nyitott a hallgató szükséglete szerinti integrált segítő csoport létrehozása iránt;

13. elkötelezett, hogy a reá bízott hallgatókat inspirálja a permanens önképzésre és a szakmai (valamint a társadalmi) élet / folyamatok változásainak rugalmas nyomon követésére;

14. elkötelezett a humán erőforrás menedzselésében;

15. elkötelezett a nyitottság, türelem, rugalmasság, empátia, a pozitivizálás gyakorlásában;

16. fontosnak tartja a reflektív pedagógiai szemlélet megismerését és annak értelmezését a pedagógiai folyamatokban az ÉN-kép, önismeret fejlesztése révén;

17. fontosnak tartja a folyamatos önreflexió alapján alakítani szerepét a gyakorlatot végzőkkel;

18. nyitott a rugalmas, lényeget megragadó adaptivitás iránt;

19. fontosnak tartja, hogy a tanárjelölt higgyen a zeneiskolai diákprofil megvalósíthatóságában és ezeken a területeken sikeres és eredményes legyen.

C) A teljes szakmai felvértezettség birtokában a mentor biztonsággal képes —

1. A kormányzati irányítási és oktatási rendszer közötti kapcsolatok, kölcsönhatások áttekintésére;

2. az iskolai gyakorlat megtervezésére, megszervezésére, vezetésére és értékelésére;

3. a pályakezdés, a beilleszkedés támogatására;

4. segíteni a jelölt tanári szerepének zökkenőmentes megvalósítását;

5. a különböző helyzetekben vagy személyek között kialakuló konfliktusok adekvát kezelésére;

6. részt venni az intézményi kollegialitás fejlesztésében;

7. iskolai gyakorlata során a tanárjelölt tantestületben elfoglalt helyének moderálására;

8. a globális rendszerszerű gondolkodásra;

9. a tananyag fejlesztésében részt venni;

10. szakmai projekt(ek) indítását kezdeményezni, s így az intézményben kutatási missziót felvállalni;

11. a zenepedagógusi kompetenciák tudatos alkalmazásának képességére;

12. a hallgató/kezdő zenepedagógus szakmai szocializációjának támogatására;

13. a hallgatóval/kezdő pedagógussal hatékony szakmai együttműködésre, professzionális kommunikációra és konstruktív konfliktuskezelésre;

14. új tanárképzési program kidolgozásában részt venni;

15. a tanárjelölt előzetes tudásának feltárására;

16. magas szintű, mintaértékű bemutató órák, pedagógiai foglalkozások (egyéni órák, kamaraórák, énekkari, zenekari órák, stb…) tartására;

17. az adott szakterületen korszerű, jó gyakorlatok bemutatására;

18. hatékony együttműködési modell kialakítására diákkal;

19. az egész életen át tartó tanulást, a hallgatók szakmai szocializációját megalapozó kompetenciák fejlesztésére;

20. a tanárjelölt zenetanári identitásról alkotott nézeteinek, vélekedésének feltárására, alakítására;

21. zenepedagógusi elkötelezettség erősítésére;

22. a hallgató/kezdő pedagógus munkájának nyomon követésére;

23. a hallgatóval történő segítő kapcsolat kialakítására, folyamatos személyes támogatására;

24. a tanárjelölttel való kommunikáció oldott, releváns környezetének a megteremtésére;

25. komplex, reális, segítő, fejlesztő értékelésre;

26. kollaborációra a tanárjelölttel a tanórán és általában az iskolai tevékenységben;

27. a szakmai kompetenciák felismerésére, fejlesztésére, mérésére, értékélésére;

28. az adaptivítás gyakorlására;

29. a hallgató/kezdő pedagógus reflektivitásának (önreflexiójának) szakszerű, korszerű eszközökkel történő kialakítására, fejlesztésére;

30. a folyamatos önellenőrzés eszközeinek, a visszacsatolás formáinak meghatározására.

Csak helyeselni tudjuk, hogy a törvényalkotó megalkotta az egyéni összefüggő szakmai gyakorlat rendszerét és meggyőződésünk, hogy a mentori munkával valóban eredményesen tudjuk megújítani zenetanárképzésünket.

Meg kell találnunk a helyes arányt a pedagógiai képzés eddig nem ritka eljelentéktelenítő felfogása és a túlzott elméleti, illetve közismereti pedagógiai és pszichológiai szaktudás támogatása között. Egyetemeinken olyan mentorálásra alkalmas és képes oktatókat kell képeznünk, akik a zenepszichológia, zenei fejlődéslélektan és a zeneszociológia területén világszínvonalon képesek tájékozódni, az aktuális kutatások eredményeivel naprakészen rendelkeznek. Ennek az egyébként jelentős idegennyelvű szakirodalomnak ma alig vannak itthon ismerői, még kevésbé képviselői.

Feladataink összegzéseként – a zenében oly gyakori háromrészes forma analógiájaként – idézzük fel ama szándékainkat, amelyeket az eddigiekben részleteire bontva fejtettünk ki.

Az Európa kultúráját meghatározó nagy kultúrák szellemi hagyatékára hivatkozva szeretnénk részt venni az állampolgári nevelésben, amelyben a kultúrtörténet nagy gondolkodói: Platon, Arisztotelesz oly nagy szerepet tulajdonítottak a zenének, a zenei nevelésnek. Történeti ismereteink szerint alapgondolatuk nem csupán századokon, de évezredeken átívelő érvényességgel bír.

Ahhoz, hogy a képzeletünkben ideálisan megjelenő jövőbeli állampolgárunk harmonikus, közösségi és kreatív személyiséggé váljon, már gyermekkorától fogva részesülnie kell a zenei –, általánosabban a művészeti – nevelés pozitív hatásaiban. Ezt az ideális célt korszerűen és jól képzett zenetanárokkal valósíthatjuk meg, akiknek a nevelési, oktatási, társadalmi beágyazottságú helyzetekhez való dinamikus alkalmazkodását a sokoldalúan felkészített mentorok támogatják a felsőfokú képzés során.

Nevelési-oktatási reformjaink, annak részeként a felsőoktatási törvény vajúdásai közepette racionális és sarkalatos tervnek látszik a mentorképzés kialakítása, bevezetése. Ebben a pedagógusképzés célmegjelölése, úgy is, mint az emberi tevékenység teleologikus jellege látszik tükröződni. E terv megvalósításához a művészeti tanárképzés, azon belül hangsúlyozottan a zenetanárképzés együttműködési készségét és szellemi kapacitását ajánlja fel, amelyben a jelen történelmi helyzetben nekünk megtisztelő rész juthat.