NÉMETHY ATTILA*
Zenetanárok XIV. Országos
Zongoraversenye
Szekszárd
„Liszt
jelenleg Szegzárdon múlat, (…) Szegzárd íly nevezetes művészi csoportosulat
folytán nem sokára nevezetességé növi ki magát, és célpontja lesz az
utazóknak.”
E lelkes
szavakkal tudósította olvasóit 1870. szeptember 25.-én a Zenészeti Lapok tudósítója.
Liszt Ferencet négy évtizednyi barátság fűzte Augusz Antalhoz és Tolna megye
szép városához. Augusz Antalnak jelentős szerepe volt abban is, hogy 1873-ban a
Zeneakadémia megszervezésére Liszt Ferencet kérjék fel. Amikor a báró meghalt
Liszt így írt: „Augusz elvesztése a legfájdalmasabban érint. Az esztergomi mise
első előadása óta – több mint húsz éve – lélekben egyek voltunk. S ugyancsak ő
volt, aki elhatározásomban, hogy magamat Budapestre kötelezzem, különösen
megerősített.”
Mi mindenre jó
Liszt Ferenc, a nagy mágus! Miatta kezdtek versengeni a zongora gyárosok, hogy
olyan hangszert tervezzenek, amely megfelel a kor leghíresebb
zongoraművészének. Ő volt a „rádió elődje”, hiszen elődei és kortársai műveit
átdolgozta zongorára, és percek alatt hírét vitte minden újdonságnak a világ
számos városába. Ahogy Molnár Antal írta; „Minden sugár Hozzá érkezett és Tőle
indult tovább!” Ugyanúgy figyelte Palestrina muzsikáját, mint ahogy
lángpallosként előremutatott a XX. századba. Mindenre volt ereje, energiája,
miközben egész életében csak adott, adakozott. Pénzt, tehetséget, figyelmet!
Idén
országszerte, sőt világszerte megemlékeztek a nagy magyar
zongoraművész-zeneszerző születésének 200. évfordulójáról. Méltó módon! Ezt
tette Szekszárd városa is, amikor minden nehézség ellenére időt és pénzt nem
kímélve megszervezte a több évtizedes múlttal rendelkező megmérettetést, a
Zenetanárok Országos Zongoraversenyét. Oravecz György zongoraművész jóvoltából –
még a verseny kezdete előtt – hangversenyeket hallhattak az érdeklődők. Azokban
az időpontokban, amikor annak idején Liszt Ferenc játszott.
A
nyitóhangversenyen ezúttal nem egy korábbi nyertes muzsikált, hanem a jövő
egyik ifjú reménysége, tehetsége, a pécsi Balogh Ádám. Az alig 14 éves kisfiú
ámulatba ejtette a közönséget. Csillagné Szántó Polixéna – Szekszárd Város
Humán Bizottságának elnöke – kedves köszöntő szavai után Csötönyi László
előadóművész versmondását és kedves műsorvezetését élvezhettük, majd Ádám
zenélését. A kisfiú eddig Megyimóreczné Schmidt Ildikónál tanult, és most
ősztől a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Előképző Tagozatának hallgatója.
Szép műsorát, zavarba ejtően kedves egyéniségét és muzikalitását nagy tapssal
jutalmazta a közönség, köztük a sorsolásra váró, másnap hangszerhez ülő
zongoratanárok. Ádám fiatal kora ellenére olyan múltat tud maga mögött, ami
ritkaság. Már játszott a Budapesti Fesztivál Zenekarral, Fischer Iván
vezényletével, és most is egy csodálatos Mozart versenymű, a 488-as
Köchel-jegyzékszámú Á-dúr zongoraverseny előadására készül, mivel Fischer Iván
magával viszi Berlinbe szólistaként ottani két koncertjére. Eddigi
versenygyőzelmeinek se szeri, se száma.
No, de térjünk
rá a versenyre. Régi kedves barátok találkoztak idén is. Miután majd két
évtizede figyelem a találkozó eseményeit a zsűri tagjaként, meg kell, hogy
állapítsam, „túl régi jó barátok” randevúztak megint. Ez persze szép és jó, de
sajnálatos, hogy nagyon kevés friss diplomás, fiatal tanár veszi magának a
fáradságot, hogy felkészüljön, eljöjjön és kiüljön a pódiumra. Elsősorban azért
lenne erre szükség, hogy önmagának megmutassa, mit tud, bizonyítsa, hogy a
„diplomakoncert után is van élet!...” Fontos lenne a gyakorlás, az önképzés, az
önmagunkba vetett hit ápolása. Így maradtak az „örökifjak”, köztük több olyan
jó barát akik eddig szinte minden versenyen részt vettek. Egy zeneiskolai tanár
manapság – mondjuk ki – méltatlan körülmények között, szerény anyagi
megbecsülés mellett oktat. Viszonylag kevesen vannak azok, akik vállalják, hogy
a napi munka mellett továbbképzik magukat, akik fontosnak tartják, hogy
megőrizzék egykori álmukat - a zongorajáték művészetének ápolását.
A kevés
résztvevő (13 versenyző) a verseny mindkét fordulójának anyagát eljátszotta.
Mind a két alkalommal egy-egy Liszt művet is meg kellett szólaltatniuk. A
verseny rendezői, szervezői – élükön Lányi Péter zongoraművésszel – idén is
mindent megtettek azért, hogy a zongoraművész-tanárok jól érezzék magukat. Ez
sikerült is! Tudják, a szekszárdi borok varázslatosak! A zsűri tagjainak
(Baranyay László, Lantos István és a sorok írója, Némethy Attila) eszébe is
jutott, hogy vajon Liszt Ferenc négy szekszárdi látogatása miért mindig úgy
szüret idejére esett? Biztos véletlen!! A verseny után a résztvevők
megkoszorúzták – ezúttal nemcsak Liszt Ferenc szobrát – hanem az időközben
elhunyt Husek Rezső, a Cziffra-díjas zongoraművész a Szekszárdi Liszt Ferenc
Zeneiskola alapító igazgatója sírját is. Majd 40 éve álmodta meg Rudi bácsi ezt
a versenyt, amely az egyetlen olyan fórum, ahol korhatár nélkül
megmérettethetik magukat a zenét tanító, és művészetüket gondosan ápoló
zongoraművész-tanárok. Amíg tehette – bőven nyolcvanadik életévén túl is –
mindig jelen volt és figyelte az előadásokat. Idén már csak szelleme lehetett
velünk…
Idén a
fiatalság „győzött”. Két egyenértékű első díjat kapott a helyi színeket
képviselő Grósz Zsuzsanna – a Színművészeti Egyetem oktatója – és Horváth
Nikolett, aki Budapesten a Szabolcsi Bence Zeneiskola tanára. Második díjat a
zsűri nem adott ki. Harmadik lett Rózsár Brigitta az esztergomi Zsolt Nándor
Alapfokú Zene - és Művészeti Iskola tanára. A legszebben megszólaltatott
Liszt-mű előadásáért különdíjban részesült Bartai Ariadne (Solti György
Zeneiskola, Budapest XII.). További különdíjasok: Dombiné Kemény Erzsébet (SZTE
JGYPK), Király Miklós (Aelia Sabina Zene-, Tánc- és Képzőművészeti AMI,
Budapest III.) valamint Málnai József Erkel Ferenc Zeneiskola, Dorog.) A jó
hangulatú zenélést a tapasztalatok kicserélése, kimerítő és részletes szakmai
értékelés, valamint oldott beszélgetések követték – egy-egy koccintással
fűszerezve.
A zsűri tagjai ilyen és hasonló borítójú
jegyzetfüzeteket kaptak. De hát lehet ilyen mappába rosszakat írni a
produkciókról? Persze, hogy nem! De nem is kellett, hiszen nagyon felkészült,
lelkiismeretes tanárokat hallottunk muzsikálni.
Manapság nem irigylésre méltó egy zenetanár
helyzete. (Mikor volt az, és mikor lesz…? A kérdés költői). Ez a három nap
igazi kikapcsolódás volt, hiszen mindig jó régi barátokkal találkozni,
beszélgetni. Csak a zene volt a fontos, a nevetés.
Köszönet
illeti ezért a támogatókat: a Balassi Intézetet, a Garay János Gimnáziumot, a
Liszt Ferenc Társaságot, a Nemzeti Kulturális Alapot, valamint Szekszárd Megyei Jogú Város
Önkormányzatát. Nem kevésbé a lelkes szervezőket: a Babits Mihály Művelődési
Ház és Művészetek Háza munkatársait, a Garay Általános Iskola és AMI igazgatóját,
a Liszt Ferenc Zeneiskola vezetőjét, valamint minden munkatársukat,
akik szintén tiszta szívvel segítették a munkát.
(További
információ: http://www.garaysuli.hu/dokumentum/zene/zoz/fuzet.pdf)