Aszalós Tünde*

V. Országos Zeneiskolai

Ferenczy György Zongoraverseny

Budapest, 2011. december 9-11.

Amikor vége van egy zenei versenynek, akkor lassan kialakul az emberben egy összkép a résztvevőkről, az interpretációkról, a tehetségekről. Ezt az általános benyomást ezek után boncolgatni és elemeire bontva értékelni kell pozitív és negatív értelemben egyaránt.

Önkéntelenül felvetődik a kérdés: mit tegyünk, hogy a színvonal emelkedjen, hogy még több legyen a stílusos és professzionális szempontból megfelelő produkció? Mit tegyünk, hogy – mivel ez a verseny az amatőrök versenye elsősorban – a növendékek megfelelő nehézségi fokú, saját érzelmi – értelmi – technikai színvonaluknak megfelelő művekkel vegyenek részt? (Kirívó volt az, hogy az első korcsoportban Chopin darabok is hallhatóak voltak!)

Figyelmesen átnézve a résztvevők műsorát és az eredményeket kiderül, hogy az volt sikeres, akinél a mű nehézségi foka nem haladta meg tudását és jól el is tudta azt játszani.

A verseny anyaga

(Vázlatos közlésben.)

I. korcsoport Bármilyen stílusú művek.

Chopin nem javasolt!

II.-III. korcsoport Chopin mű választható, de nem kötelező.

Szabadon választott művek a megadott időtartamban.

IV.-V. korcsoport Egy Chopin mű kötelező.

Szabadon választott művek a megadott időtartamban.

255 növendék jelentkezett, életkoruk 8 évestől 20-22 évesig tehető.

*A Tóth Aladár Zeneiskola ny. zongoratanára, szaktanácsadó, az Országos Zeneiskolai Ferenczy György Zongoraversenyek zsűri tagja.

Fődíjak: 7 Ferenczy díj (növendék + tanár)

10 Arany fokozatú díj

13 Ezüst fokozatú díj

23 Bronz fokozatú díj

Külön díjak: 1-1 díj Bartók, Csajkovszkij, Szokolay, Debussy és a Liszt művek tolmácsolásáért.

2 növendék kapott a „Magyar mű előadásáért”a II. és III. korcsoportban díjat.

1 növendék a „Francia mű előadásáért” kapott elismerést.

Dicséretre 71 résztvevő bizonyult méltónak.

A névsor www.chopin-budapest.hu weboldalon található.

A helyezések, a díjak, a sok-sok dicséret tükrözi a verseny tendenciáját és a tehetségbeli adottságokat; rendkívül lelkesítően hat a sok elismerés és ajándék növendéknek és tanárnak egyaránt.

A verseny népszerűsége vitathatatlan ezek miatt és a gördülékeny rendezés is ehhez járul. Gondolom, mindenki úgy érezte, hogy érdemes volt áldozatot hozni és többet gyakorolni.

A versenyről általában

Szinte rendkívüli módon javult a színvonal, a felkészülés, a felkészítés minősége. Alig hallottunk ízléstelen zongorázást, „püfölést” is alig észleltünk. Sokat fejlődött a művek előadása a stílus- és a kotta hűség irányába. A pedálozásról szintén hasonló benyomást szereztünk, bár egy-két esetben nem pedáloztak a gyerekek, pedig a lábuk „hosszúsága” ezt lehetővé tette volna. Némely esetben kifogásolható volt a harmóniák differenciáltsága. A zongora pedálja elég érzékeny, talán több odafigyeléssel ez a hiba elhárítható lett volna. Azonban sajnos a késleltetés megoldása – ami a muzikális előadás egyik sarkalatos pontja – nem mindig sikerült érzelmi és technikai, vagy zenei hallási okok miatt. A résztvevők „bátorsága” – úgymond – még nem a legmegfelelőbb, viszont kifogástalan volt viselkedésük és az öltözetek eleganciája. Jól esett ezt tapasztalni és látni.

A versenyek mindig felvetnek lelki problémát is. A növendékek és a tanárok egyaránt mindent megtettek a siker érdekében. Mégis felmerül a kérdés: jól játszott? Megfelelő helyezést ért el? Stb. Nyilvánvaló, hogy az eredmény a pillanatnyi diszpozíciótól és a tehetség fokától függ. Esetleg metodikailag nem a legjobb megoldások miatt nem a várt eredmény született. Azonban ne felejtsük el: a Ferenczy verseny nem csupán a professzionalista gyermekek és ifjúság találkozója – szerencsére -, hanem az amatőröké is, mivel a zeneiskola elsősorban az amatőrképzés színhelye. Optimális lehetőség, - mivel nincs válogató – hogy mindenki bizonyítsa zeneszeretetét. Sokan a tanárkollégák abból a bölcs meggondolásból indulnak ki, hogy ”legalább többet gyakorol a tanítvány” – ugyanakkor a tanári felkészítési rutin is motiváló tényező.

A látogatottság az előzőekhez hasonlóan katasztrofálisan csekély volt. A rendkívül tehetséges 15 éves olasz fiú Giorgio Trione Bartoli a nyitó hangversenyen kiválóan játszott, ugyancsak majdnem üres nézőtér előtt.

Aki nem hallotta, szinte vesztességként könyvelheti el! Tanári munkánkat pedig nagyban segítené, gazdagítaná a produkciók meghallgatása. Tágíthatná repertoárunkat, objektívabban segíthetnénk növendékünket és saját zenei nevelésünket. Nem gondolom, hogy érdeklődési körünkön kívül esik a résztvevők jellemvonásainak és a színes gyermekseregnek a milyensége. Az is hasznos lenne, ha tanítványunkkal együtt hallgatnánk a zongoraműveket. Ez az együttlét beszélgetésekre is alkalmat nyújtana, ugyanakkor fejlődne tanítványunk kritikai érzéke is. Lényeges nevelési eszközt hagyunk ki! Kérhetjük-e az igazgatóktól, hogy delegálják a tanszakot a versenyek végighallgatására? A kölcsönös bizalom alapján valószínűleg igent mondhatunk erre.

Akinek nem inge . . .

Aki érintve érzi magát, kérem, gondolkozzon el az általam felvetett problémákon. Régóta tartó lelkiismereti válságomnak szeretnék véget vetni e sorok leírásával.

Nem fogadható el a „minden nagyon szép, minden nagyon jó” alapállás zenei életünk, a világ zeneművészeti nevelése és fejlődése szempontjából. Tisztában vagyok a zeneiskolai oktatás minden nehézségével. (A gyermekek és az ifjúság túlterheltsége, az internet, a sport, a nyelvórák, stb.) Tudom, hogy néhol milyen hangszereken, milyen zavaró körülmények között (áthallás, zsivaj, stb.) kell művészi tevékenységet folytatni. És az otthoni gyakorlásra milyen hangszerek állnak rendelkezésre! (Tovább nem részletezem.) Elképesztő és megható a kollégák áldozatos munkája! Ez utóbbi természetesen az ideális helyzetben dolgozó kollégákra is vonatkozik.

A 2011-es év márciusától a Ferenczy Alapítvány székhelyén Darska tanárnő meghirdette, hogy díjmentesen (!) – velem közösen - segítséget nyújt . Nemcsak verseny felkészítésben, hanem akit érdekel, Darska tanárnő mindenkit szeretettel várt. Volt olyan kolléga is, aki csak szaktanácsadásért jött el. E mellett három előadást is meghirdetett (Bp. VII. ker., Bp. V. ker.), amelyben a Chopin interpretáció autentikus előadásához útmutatást nyújtott. Nagyon kevesen voltak kíváncsiak erre is, pedig a táncgesztusok igen sokrétűen bemutatásra kerültek.

Joggal feltehető a kérdés: nem vagyunk túlzottan magabiztosak?

Engedtessék meg, hogy saját tapasztalatomat megosszam az olvasóval. A hosszú évtizedek alatt sok-sok mazurkát, keringőt (Chopint) tanítottam. Egyszer csak ráébredtem, hogy rosszul tanítom, nem érzem megfelelően, helyette azonban nem találtam rá az „igazira”. Így a továbbiakban más romantikus művekkel dolgoztam. Tudni illik: a mi generációnk másképpen, talán nem a legmegfelelőbb forrásokból merítette ennek a metodikáját. Egy velem megtörtént eset: „előadtam” egy lengyel tanárnak egy mazurkát, mire megszólalt: „miért veszem olyan heroikusra”? Fogalmam sem volt, hogy a ritmikai és harmóniai világa nem az általam elképzeltet igazolja.

Egyébként a fent említett konzultáción a bécsi (!) Bartók versenyre is felkészített növendék is játszott nekünk: Boateng Kármen (Barcs, tanára Tóth Krisztina), az ottani verseny 3. díját kapta (Liszt művet is játszott). A budapesti verseny gálakoncertjén őt választották a Szafarnia-i Chopin Központ által szervezett Nemzetközi Gyermek és Ifjúsági Chopin Zongoraverseny nyitó ünnepségén való szereplésre.

„Mert növeli, ki elfödi a bajt.” (Illyés Gyula: Bartók)

Nem kellene-e a tanárképzésben nagyobb gondot fordítani bizonyos didaktikai, metodikai lépésekre? Nem kellene-e tételesen oktatni pl. a kezek önállóságára nevelését? Természetesen a gyakorlattal egyensúlyban és részletesen. A tanárjelöltek majdan hálásak lennének ezért, kevesebb nehézséggel kellene szembenézniük és az esetleges kudarcok is elkerülhetők lennének.

Esetenként megkérdeztem kollégáimat némely alapkérdésről, mire azt válaszolták, hogy nem hallottak az adott témáról. Ez a tanítási munkában is tetten érhető. A zenei oktatás elején úgy is sok gyakorlati kérdőjel van az ember előtt. Az igaz, hogy „visszük tovább” azt a tanítási szisztémát, ízlést, amit kaptunk tanulásunk folyamán. Az is köztudott, hogy a hallgatókkal nehéz megszerettetni a tanítást, azonban van már erre pozitív példa.

Amit itt leírtam, bizonyára vitára ad okot, azonban remélem, kiderül aggodalmam e tárgykörben és a magyar muzsikusképzés ügyében.

A zenetanári továbbképzések témája és egyéb kellékei megfelelnek-e a tanári fejlődés követelményeinek? Lehetne okosabban csinálni? Lehetne pótolni a metodikai hiányosságokat? Akarunk jobban tanítani?

Vállalom mindezekért a „megkövezést” (van elég kő az országban), azonban kérem, hogy az illetékesek gondolkozzanak el! De ne hiúsági, hanem lelkiismereti alapon! A tanárképzés struktúráját valamilyen módon alakítani kell azért, hogy a tudásanyag bővüljön. Becsülendő, hogyha olyan előadó vállal metodikatanítást, aki „a módszertan tudója”. (Neuhaus)

Szeretném még megemlíteni, hogy több évtizeddel ezelőtt egy külföldi nagy tanár mesterkurzust tartott Budapesten. Nem alsó fokú növendékeknek, nem alsó fokú tanárok tanítványainak. Többek között – a növendékeknél egyéb ízlés- és stílusbeli hiányosságok mellett – „fület szúróan” rossz volt az úgynevezett késleltetés megoldási módja. Teőke Mariann a Parlando hasábjain szóvá tette ezt – mint alapvető zenei hibát – és fontos megállapításokat tett. A következő számban egy írás jelent meg, ami majdnem minden pontjában megcáfolta Teőke Mariann jogos kifogásait. A „nagy tanár” munkája után pedig elképesztő és megdöbbentő volt, hogy így is lehet ezeket a műveket játszani és játszatni. A második cikk egyértelmű volt. Mindenesetre nagyon meglepődtünk az ilyen mértékű elfogultságon. (Vagy talán nem ez volt az ok?)

Reménykedem, hogy ez a történet tanulságos és napjainkban nem ismétlődik meg.

Az általános problémák a Chopin daraboknál

Minden versenyen Jan Janski professzor volt a zsűri elnöke, kivéve az utolsót, ahol betegsége miatt nem vehetett részt. Instrukciói mindig zenepedagógiai célzatúak, melyeket Darska Izabella fordításában közreadjuk.

Egy interjúban azt a tanácsot adta a magyar zongorapedagógusoknak, hogy olvassanak minél több könyvet Chopinről és hallgassák minél több előadásban zenéjét, mert csak így alakul ki idővel az az „arany-középvonal”, amely megfelel az Európában és az egész világon a Chopin zene előadásával szemben támasztott elvárásoknak. Ehhez hozzáadva a saját egyéniségünket, mindig maradjunk egy bizonyos tolerancia határain belül, ne sodródjunk az extrém megoldások felé. Ez nagyon fontos az alapfokú és még a középfokú tanítás területén is. A szabályok és a hagyományok tisztelete semmi esetben sem adhatja át a teret a szabadosságnak, a kísérletezésnek és az extrém ötleteknek.

Fényes, csillogó, de meleg színű éneklő dallam mellett mattabb, alárendelt kíséret kidolgozása nagyon sürgős feladat. Ha a két kézzel egyforma erővel játszunk, a bal kéz már erősebbnek tűnik, és ha a kíséretben szignifikánsan több mennyiségű hang van, a dallamnak esélye sincs dominálni!

Hosszú dallamívekben kell gondolkodnunk – ez a romantika általános elvárása – az összekötő szüneteken tudni kell áthaladni.

Chopin zenéjében midig van dallam, még a legpergőbb darabjaiban is rejtve van egy átfogó dallam, melyet meg kell találni. A látszólag szinte értelmetlenségbe torkolló hanghalmaz –állapotban ez a dallam ad „kapaszkodót” a zeneileg értelmes tolmácsoláshoz.

Chopin zenéje mindig énekel. A díszítések, az apróhangos dallam-kiegészítő átvezetések soha ne „süvítsenek”, esetleges gyorsaságuk is csak addig fokozható, ameddig képesek dallamosak maradni.

Életfontosságú tudatosan megkülönböztetni és kidolgozni súlyos és súlytalan dallamkezdéseket attól függően, hogy a dallam szerkezete és a zeneszerző utasításai mit kívánnak. Ez nagyon gyakori hiányosság a különböző interpretációkban.

Minden zeneszerzőnek van saját egyénisége, amely tükröződik műveiben. Chopin esetében betegsége miatt rövid életének felét a gyógyulás hiába való reményében és halálérzettel élte meg.

Nem hihető számomra, hogy bárkinek egy tíz év körüli növendéke képes ezeket az érzelmeket kifejezni hangokkal. Lehet, hogy ügyesen lemásolja, de hogy nem éli át, az bizonyos. A Chopin művek nem valók minden gyerek kezébe. Az lenne a legjobb, ha az első korcsoportban senki nem játszana egyetlen egy Chopint sem, főleg nem mazurkát, de még az úgynevezett Gyermek Polonézt sem.

Chopin darabjai között „két bomba is ketyeg”, felsorolási sorrendben: a mazurka és a polonéz. A két kötet tartalma népi-nemzeti elemeket tartalmazó zene, túlnyomórészt stilizálva, esetenként jelentős mértékben. Kérem a zeneiskolai tanárokat – nagy ívben és sokáig kerüljék el a mazurka kötetet, mert ez a kötet a felsőfokon tanulók kezébe való. Csábító a kevés hang, a csekély technikai elvárás, de ami Chopin mazurka címén néha elhangzik, az teljes tragédia, a tánc paródiája.

A tolmácsolás nehézségét fokozza, hogy a növendékek, de gyakran a tanárok sem tudják, hogyan járták az adott táncot, és ez nemcsak a lengyel táncokra vonatkozik, hanem más táncokra is. (Ländler, barokk szvit táncai, kontratánc, stb.) Néha még a keringő és a polka ismerete is kétséges.

A lengyel népi-nemzeti zene fő jellegzetessége a hangsúlyok eltolódása, áthelyeződése. Mazurka nevű népi-nemzeti tánc nem létezik – ez három tánc stilizálásából született műfaj. Minden táncnak más jellemzői vannak, de ezzel együtt a zenei paramétereik egyformák. A táncok egymással keverednek, néha egy-egy eleme ott jelenik meg, ahol nem várható. Azon kívül: művészi szinten a hangsúlynak többféle jelentése van. A mazurka eljátszása csak akkor sikerülhet, ha előbb elsajátítottuk a ländler, a menüett, a walzer, a bécsi keringő és a courante zenei jellemzőit. Idézet vége.

Ezek megszívlelendő javaslatok nemcsak alsó fokon.

(Tiszteletben tartva Jan Janski professzor mondandóját, érdemi változtatás nélkül minden zenei értelmezésre vonatkozó gondolatát pontosan átadom az olvasónak. Együtt zsűrizéseink alkalmával észrevételei - gesztusainak megnyilvánulásával – ha nagyon finoman is, érezhetők voltak. A. T.)

A kiváló magyar művésztanároktól is kapunk nagyszerű útbaigazításokat.

Weiner Leó: „A dallam úgy ússzon, mint olaj a víz felszínén.”

Idézetek Ferenczy György Pianoforte című írásaiból (10. old. és 64. old): „Zongoraszerkezetileg ugyan talán a mazurkák a legegyszerűbb Chopin művek, mégis miből adódnak a mazurkák különleges nehézségei? Azt hiszem, négy fő tényezőből. A dallamvezetés, a ritmus, a dinamika és az agogika problémáiból.”

„A rubato a chopini előadóművészetben fontos helyet foglal el, alkalmazása nagy körültekintést, óvatosságot és ízlést igényel. A legtöbb Chopin mazurka megköveteli a rubatót, de azért van néhány olyan, amelyben a rubato alkalmazása hibás volna. Az agogika és a rubato helytelen használatával könnyen el lehet jutni az érzelgős, szinte elviselhetetlen Chopin mazurka megszólaltatáshoz.”

„Tudni kell, hogy Frederic Chopin kora ifjúsága idején Bécs városát is útba ejtette. Bizonyára megfogta a Wiener Walzer bája és vizualitása. Chopin keringőiben ez a hatás kimutatható. Ha a zongorás nem veszi észre ezt a hatást, nem tudja megoldani Chopin keringőinek formaproblémáit.”

„A Wiener Walzer leglényegesebb tulajdonsága a ritmika. „Walzern”: keringést jelent, a szó eredeti értelmében. E ¾-es ütemben tartott páros táncban – a mozgás koreográfiájának következtében - a második negyed kissé megnyúlik. A megnyújtás nem nagyon feltűnő, mégis ez a kor és Bécs hozadéka a keringőhöz.”

„Ezt a zenei és ritmikai hatást kell felfedezni Chopin csodálatos keringőiben, ha nem dominál is mindegyikben, mert azért saját képére formálta át a keringőt is. A gyors és egyenletes ¾-et többnyire az epizódokban váltja fel a bájosan lüktető, bécsiesen mintázott walzer karakter. Még a legvirtuózabb Desz-dúr keringőnél is, amelyet tévesen perc keringőnek is kereszteltek el, a virtuóz ¾-es ritmus után jelenik meg a bécsiesen ringató középrész, felidézve a táncoló párok képsorát. (Mellékesen jegyzem meg, ha a zongorista valóban egy perc alatt játszza el ezt a keringőt, jóvátehetetlenül súlyos hibát követ el.)”

Darska Izabella tanárnő missziója

Az előkészítés, az internetes munka, a levelezés, a szervezés, jutalmak és sorolhatnám a végtelenségig a verseny rengeteg sok feladatát. A tanárnő az ügy iránti elkötelezettsége következményeként több esetben éjjel-nappal dolgozott. Jan Janski professzor zsűri elnöki lemondásával a feladatok sokasodtak, mert Janski kifejezett kérése volt, hogy az elnöki feladatokat Izabella asszony vegye át. Tulajdonképpen szerénységének köszönhető, hogy az első pillanattól kezdve – mint a Ferenczy Alapítvány létrehozója és Ferenczy György művészi emlékének életben tartója - nem saját magát jelölte erre a posztra. Az alapítvány tíz éves jubileuma alkalmából egy kiadvány fog megjelenni, amely reprezentálja azt a sokirányú tevékenységet, melyet Darska művésznő folytat. Az anyag már birtokomban van, nagyon fogok igyekezni, hogy szerteágazó munkásságát – többek között a nemzetközi Chopin vonatkozásúakat – megfelelően dokumentáljam.

Köszönetet mondunk Izabella asszony mellett Tóváriné Perémi Orsolya igazgatónőnek és a XVII. ker. Bartók Béla Zeneiskola tantestületének, valamint Papp Károlyné titkárnak a gördülékeny lebonyolításért.

Tanulságok, jövőkép

1 . Ha foglakozunk is egy-egy túl nehéz művel, azt nem szabad versenyre vinni.

2. A Bartók darabok népdal szövegét meg kell nézni, a szerzői utasításokat nem szabad „felülírni”.

3. Stílushűség és tanári bölcsesség jellemezzen bennünket.

A Gálahangverseny élményszerű produkciói abszolút professzionális előadások voltak, lenyűgözve hallgattuk. Szereplői és a műsor megtalálható a www.chopin-budapest.hu honlapon. Reméljük, hogy Ungár Imre 1932-es varsói győzelme megismétlődik, vagyis, hogy ismét lesz magyar helyezettje a Chopin Versenynek. Sok-sok javaslat hangzott el, és szeretném kérni a kedves kollégákat, hogy azokat szívleljék meg! Vannak nagyon tehetséges növendékek és tanárok, akik biztosíthatják a magyar sikereket és versenygyőzelmeket. Ehhez kívánunk sok erőt és akaratot!