Herencsár Viktória*
Sound of Eurasia
Burjátország fővárosában, Ulan
Ude-ben szerveztek fesztivált a citera- és cimbalomféle hangszerek számára
2011. szeptember 13. és 18. között. Az esemény helyszíne az Ulan Ude Művészeti
Akadémiája volt. A technikailag jól felszerelt intézmény osztálytermeiben
zajlottak az előadások, a 800 férőhelyes koncerttermében pedig a koncertek.
A programsorozat szeptember
13-án kezdődött a vendégek fogadásával, majd a helyi művészek koncertet adtak
pengetős nemzeti hangszerükön, a yatagán, és a cimbalom-féle yochinon. A yataga
a kínai guchen és a japán koto megfelelője. A yochin nem más, mint a kínai
cimbalom, a yangqin.
Burjátország lakóssága
burjátokból, kínaiakból, mongolokból, és oroszokból áll. Zenéjükben is ez a
keveredés érződik. Hallhattunk zenéket a kínai zenére jellemző hajlításokkal,
pentaton dallamokat, a dorombénekre jellemző effektusokat, az orosz népdalok
felépítését tükröző komponált dalokat.
A fogadó ország nyitókoncertjét
az osztrák Wilfried Scharf stájercitera műsora követte. Programján osztrák
népzenét, klasszikus zenét hallhattunk. Az ázsiai hangzásokhoz szokott közönség
nagy lelkesedéssel fogadta a hangulatos dallamokat. A következő napon orosz,
észt és kínai professzorok tartottak előadást a pengetős hangszerek, a gusli, a
kannel és a guchen technikájáról, repertoárjáról. Ezzel párhuzamosan zajlottak
az ütős hangszerek előadásai. Én a magyar cimbalom történetét, technikáját,
irodalmát mutattam be, melyet kínai kollégám yangqin előadása követett.
Sajnáltam, hogy az előadások
párhuzamosan zajlottak, mert kíváncsi lettem volna a pengetős hangszerek
ismertetésére is, hiszen a cimbalmokon is használjuk a pengetős technikát, mely
által ezen rokon hangszerek irodalmát is repertoárunkra tűzhetjük. 14-én este a
finn Minna Raskinen kantalén, a kínai Mo Han Zhu, Dan Tian és Xiao Li Ha
guchenen, az észt Kristie Muhling kannelen adtak koncertet hazájuk klasszikus,
népzenei, és populáris irodalmából.
A következő nap délelőttjén a
kínai Ya Zhuk és az osztrák Wilfried Scharf hasonlították össze a guchen és a
stájercitera technikai lehetőségeit, a burját Elvira Nomshoevna Dorzhieva
bemutatta a yatagát, a finn Minna Raskinen pedig a kantalén való improvizációt
tanította az érdeklődőknek. Délután a koreai résztvevő, Nam-Soon Kim ismertette
meg hazája pengetős hangszerét, a gayageumot. Az aznapi esti koncertet én
adtam, majd a kínai előadóművészek.
A magyar programban bemutattam
hazánk cimbalmos irodalmát. A reneszánsz korból magyar ihletésű táncokat, Liszt
Ferenc születésének 200. évfordulója alkalmából a zeneszerző „A Magyarok
Istene” c. művét, Rózsavölgyi Márk „Köszöntő Liszt Ferenchez” c. kompozícióját,
Allaga Géza két koncertetűdjét, a kortársszerzőink közül Farkas Ferenc, Kocsár
Miklós, Szokolay Sándor egy-egy művét, és három saját kompozíciómat, mely a
népzenén alapszik. A műsoromat nagy érdeklődéssel fogadták, és a szűnni nem akaró
taps hatására ráadásként egy burját népdalra készült improvizációmat adtam elő,
mely óriási sikert aratott.
Szeptember 16-án délelőtt a
burját résztvevők előadását hallhattuk a népzenei oktatás jelenlegi
helyzetéről, a koreai résztvevő a népi hangszerekre írt művek fontosságáról, az
észt résztvevő a népi hangszerek irodalmának modernizálásáról beszélt. Az esti
koncertet a koreai Busan Gayageum Zenekar és az orosz gusli együttes, a
„Kupina” adták. Szeptember 17-én, a záró esten valamennyi résztvevő fellépett.
A műsort a szervező választotta ki. Tőlem az Erdélyi hangulatok c.
kompozíciómat, és a burját népdal improvizációt kérték.
Burjátországban először láttak
és hallottak magyar cimbalmot. Így nem csoda, hogy nagy érdeklődéssel fogadták.
A Cimbalom Világszövetség elnökeként meséltem a szövetség nemzetközi
munkájáról, és az októberben Budapesten szervezett kongresszusról. Ennek
hatására a fesztivál szervezője Viktor Kitov, akinek a hangszere a harmonika,
rábeszélte a burját zenészeket, hogy alkossanak szövetséget, és lépjenek be a
Cimbalom Világszövetségbe. Ennek első lépéseként Viktor Kitov eljött Budapestre
a kongresszusunkra, melyen nagy meglepetéssel tapasztalta, hogy szervezetünk
milyen kiterjedt, és összefogja a cimbalomban érintett nemzeteket.
A burját fesztiválon való
részvételemnek eredménye így nem csak az volt, hogy megismerhettem egy
ismeretlen zenei kultúrát, hanem új tagokat is meghódítottam a magyarországi
székhelyű Cimbalom Világszövetség számára. A fesztiválról burját zeneszerzők
kompozícióit is hazahoztam, mely növeli hangszerünk nemzetközi irodalmát.
Ulan Ude Akadémiájának a Cimbalom Világszövetség két kötetes kiadványát
adományoztam, melyben magyar zeneszerzők cimbalmos művei találhatók, valamint
legutolsó CD kiadványomat, melyen a 18.-19. századi szerzőink verbunkos
stílusban komponált, általam cimbalomra és vonósnégyesre feldolgozott művei
hallhatók. Utazásomhoz az Előadóművészek Jogvédő Irodájától kaptam támogatást.