Neszlényi Pfeiffer Judith zongorahangversenye

2012. május 5.-én a Liszt Ferenc Emlékmúzeum hangversenytermében volt az a matiné, melyen az USA-ból Magyarországon tartózkodó zongoraművész, Neszlényi Pfeiffer Judith Liszt műveiből összeállított műsorát hallhattuk. Bár az Egyesült Államokban él, a művésznő érzéseiben és tevékenységeinek indíttatásában töretlenül magyar maradt.

A budapesti Zeneakadémián végzett Antal István, Faragó György, Molnár Antal, Kodály Zoltán, Viski János növendékeként. Ebből a rangos listából látható, hogy Neszlényi Pfeiffer Judith nemcsak zongoraművészi, hanem zeneszerzői képzésben is részesült. Megemlítendő, az akadémiai éveket megelőzően, korábban Fraknói Rózsi tanítványa volt – aki viszont Varró Margit iskolájából került ki – majd a Bartók Konzervatóriumban a Dohnányi tanítvány, Szirányi János zongoraművésznél képezhette magát. Ha végiggondoljuk és összegződik bennünk ennek a generációnak rendkívüli tudása, kultúrája, nemes ízlése és széles horizontú világlátása, megérthetjük, mit kapott útravalónak az utánuk következő nemzedék, milyen elkötelezettséget jelent számukra a zene, a zenei minőség ápolása és őrzése. Minden hangnak egy zenei tartalom megjelenítését, közvetítését kell szolgálnia, ahol a technikai csillogás nem öncélú végcél, hanem eszköze az emberi gondolatok kifejezésének.

Pontosan ilyen élményt kaptunk ezen a hangversenyen, megtetézve a személyesen megélt dráma súlyával és hitelességével. A koncerten elhangzott három hangversenyetűd, az Il Lamento (Panasz), La Leggierezza (Könnyedség), Un Sospiro (Sóhaj), melyeket Liszt 1848-ban komponált, érzékenyen tükrözte az előadó sokoldalú érzelemvilágát és technikai felkészültségét.

A műsor közepén elhangzott Weinen, Klagen, Sorgen, Zagen (Variációk J. S. Bach témájára, a hasonló című, 12. sz. kantáta I. tételéből és a h-moll mise Crucifixusából) című zongoramű (1862), amelynek gyásza és záró akkordjainak megnyugvást jelentő grandiózus hite felejthetetlen és felemelő zenei élményt adott. Vérbeli zongorista játéka szólalt meg a XII. Magyar rapszódiában, amiből érezhettük, hogy az előadó a világ különböző koncertpódiumain is otthonos és Lisztnek ebben a műfajában is vállalja magyarságát!

Neszlényi Pfeiffer Judith a Gyulai Zenei Fesztivál egyik alapítója és vezetőségi tagja. Los Angelesben a California State University zongora tanszakán tanított, mesterkurzusokat tartott és hangversenyeket adott. 1957-ben kellett elhagynia Magyarországot, és utána legközelebb 1991-ben tért haza a Liszt Ferenc Emlékmúzeum meghívására. 1956-os megrázó élményeit, mint zeneszerző is megörökítette. 1994-ben Budapesten adták elő a Magyar Requiem című művét, a Cantata in Memoriam 1956-os kompozícióját pedig 2006-ban Gyulán mutatták be.

Neszlényi Pfeiffer Judith jelenlegi magyarországi tartózkodása alatt a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen a névadó műveiből adott mesterkurzust. Alapító tagja és évek óta főszervezője a Los Angeles-i Nemzetközi Liszt-zongora- és énekversenynek. Otthonában fogadja és segíti azokat a magyar résztvevőket, akik a ma már nagy hírnévnek örvendő versenyen részt kívánnak venni.

E versenyek szervezésével is rengeteget tett Liszt életművének népszerűsítéséért Amerikában, amelynek elismeréseként 2006-ban magas állami kitüntetést, illetve Liszt plakettet is kapott.

Reméljük, sokszor halljuk Őt még Magyarországon.

Ábrahám Mariann