Születésnap

2012. március 22.-én ünnepelte 85.-ik születésnapját Decsényi János az Óbudai Társaskörben. Bár a tényleges születésnap 24.-én lett volna, ez láthatóan senkinek sem vette el a kedvét.

Decsényi János Érdemes- és Kiváló Művész, Erkel Ferenc-, Bartók-Pásztory-, és Artisjus-díjas zeneszerző. Tanulmányait a Székesfővárosi Felsőbb Zeneiskolában Sugár Rezsőnél, majd a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán Szervánszky Endrénél végezte. 1951-től a Magyar Rádió Komolyzenei Osztályának szerkesztője, később vezetője, 1974-től 1992-ig szintén a rádióban az Elektroakusztikus Stúdió vezetője, végül a Bartók Rádió zenei lektora. Munkássága a szóló hangszeres művektől a kamarazenén át a nagy oratórikus művekig szinte valamennyi műfajra kiterjed. Kórusműveket, filmzenéket, elektroakusztikus darabokat is komponált.

Az este előadóművészei az Óbudai Kamarazenekar tagjai voltak Gazda Péter vezényletével. Ez a tény nagymértékben meghatározta a műsorválasztást. Emiatt kizárólag korai művek hangzottak el, melyek közül a legfiatalabb is már ötven éves. Talán szerencsésebb lett volna egy olyan válogatás a gazdag életműből, mely betekintést enged a zeneszerző későbbi korszakaiba is. Mindazonáltal a hangverseny ebben a formájában is szép születésnapi ajándék volt. A zenekarhoz amúgy régi kapcsolat fűzi Decsényi Jánost, több művet is komponált számukra, többek között a ma este elhangzókat is ők mutatták be.

Első műsorszámként a Tíz etűd ifjúsági vonószenekarra című alkotás hangzott el, melyet 1962.-ben komponált a szerző, s így a fönt említett legkésőbb született műve lett a hangversenynek. A várakozásnak megfelelően tíz tételből álló mű nehézségi foka szándékosan figyelemmel van a megcélzott előadói kör elvárható képességeire. Emellett azonban olyan igényes muzsika, melynek megtanulása és bemutatása örömmel töltheti el az arra vállalkozó amatőr – és professzionális – zenekarokat. A tételek tempója és karaktere változatos rendben követi egymást, gyors, lassú, vidám, szomorú, egy valódi kis univerzumot, – Czigány György szavaival – mikrokozmoszt teremtve.

A zene után Czigány György, az este házigazdája, műsorvezető szólt a hallgatósághoz, aki az együtt töltött évekre emlékezett, megidézve a régi barát, Till Ottó hangját is. A beszélgetés során Decsényi János nagy humorral idézte föl az elmúlt éveket, zeneszerzővé válásának történetét, munkáját a Rádióban.

A másodikként felhangzó Szvit vonószenekarra 1960.-ban íródott, hasonló stílusban, mint az elsőként elhangzó Tíz etűd. A négytételes kompozíció vidám hangvételű, népdalokat, verbunkost megidéző hangulatával igazi magyaros jellegű alkotás.

Szünet után a Sinfoniettat hallhattuk Az ugyancsak 1962-ben íródott mű természetesen szintén magán hordozza az akkori – és korábbi – idők ismérveit, ami nem értékítélet, hanem ténymegállapítás. A tételek olykor népdalfeldolgozás-szerűek, mindig magyaros jellegűek, néha Kodályosak.

Az utolsó műsorszámként elhangzott Concertino hegedűre és vonószenekarra keletkezett a legkorábban, 1957-ben. Mivel a művek öt év leforgása alatt keletkeztek, ugyanarra az előadó együttesre, a hangversenyre nagyfokú stílusegység volt jellemző.

Az amatőr muzsikusokból és zenét tanuló fiatalokból álló zenekar képességeihez mérten igyekezett helytállni, s az alkalomhoz illő összeszedettséggel muzsikálni. Zenélésük az együtt játékban és a tiszta intonációban még hagy némi kívánnivalót, de mindenféleképpen dicséretes az igyekezet, az elkötelezettség és a sok munka. Renkecz Kálmán minden tőle telhetőt megtett, hogy a hegedűszóló méltóképpen szólaljon meg.

Eisenbacher Zoltán*

Decsényi János születésnapi szerzői estje

Tíz etűd ifjúsági vonószenekarra

Szvit vonószenekarra

Sinfonietta

Concertino hegedűre és vonószenekarra

Óbudai Kamarazenekar

Gazda Péter – karmester

Renkecz Kálmán – hegedű

Czigány György – műsorvezető

Óbudai Társaskör

2012. március 22.

---

* A szerző a fővárosi XVI. kerületi Rácz Aladár Zeneiskola igazgatója, egyetemi filozófia- és esztétika tanári képesítéssel is rendelkező művésztanár.