100 ÉVE SZÜLETETT FASANG ÁRPÁD

Fasang Árpád (Krakkó, 1912. június 30. – Budapest, 2001. március 12.) karnagy, kórusvezető, zeneszerző, zenepedagógus. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola zeneszerzés szakán tanult 1932 és 1938 között. 1939-ben énektanár és karvezető képesítést szerzett, 1931-1941 között Népiskolában tanított Orosházán. 1941-1950 között a szarvasi, 1950-től 53-ig a soproni Tanítóképző Intézetben tanított. 1948-ban Pászti Miklóssal közösen megalakította az OKISZ Erkel Ferenc Vegyeskart. 1953–54-ben a győri Zeneművészeti Szakközépiskola igazgatója volt. 1954-55 között a Népművelési Minisztérium osztályvezetője, majd 1955-58 között a zenei főosztályt vezette. 1958-tól 1972-ig a budapesti Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola igazgatója volt. 1959 és 1963 között az ELTE-n adott elő. Kórusvezetőként 1934—38 között Orosházán, 1958–69 között pedig Csepelen tevékenykedett. Ő volt a „Röpülj, páva!” mozgalom elindítója. Munkásságát Kodály Zoltán is nagyra értékelte. Számos kitüntetést kapott, köztük a Magyar Köztársaság Tiszti Keresztjét. 2001-ben hunyt el. Nevét a Csepeli Zeneiskola ma zeneiskola viseli. (Infó: Wikipédia)

Az alábbiakban két rövid, ars poetica szerű részletet idézünk Fasang Árpád 1971. december 29-én a „Miért igen, miért nem? c. közéleti rádióműsorban elhangzott és Czigány György szerkesztésében a rádióműsorral azonos címmel megjelent kötetből (Zeneműkiadó Budapest 1973, 15. és 16. old.)

»Az ifjúsági hangversenyek közönségét illetően engem nem az nyugtalanít, hogy odaparancsolták őket vagy sem, hanem az, hogy tudunk-e számukra olyan zenei élményt biztosítani, amely odaköti őket a zenéhez, amelytől a következő alkalomra már nem kell őket odaparancsolni.

Kodályt idézem, aki ebből olyan nagy gondot csinált, mint ebben az országban senki más: „Ha a legfogékonyabb korban, a 6-ik és 16-ik év közt egyszer sem járja át a gyermeket a nagy zene éltető árama: akkor később már alig fog rajta. Sokszor egyetlen élmény egész életre megnyitja a fiatal lelket a zenének. Ezt az élményt nem lehet a véletlenre bízni: ezt megszerezni az iskola feladata.”» […]

»Mindenekelőtt nekünk muzsikusoknak kell hinnünk abban, hogy a zenére szükség van. Ezt egy olyan társadalom könnyíti meg számunkra, amelyben más lett a zene funkciója, mint azelőtt volt. Megnyílt annak a lehetősége, hogy luxuscikkből közfogyasztási cikké váljék.

Kodály ezt annyira hitte, hogy utolsó közéleti megnyilatkozásában – a dunapataji ének-zenetagozatos általános iskola épületének avatóünnepségén – egy német közmondást idézett, mely értelemszerű fordításban így hangzik: „Az ember azzá válik, amivel táplálkozik.”

Biológiai értelemben cáfolhatatlan ez az igazság. De vajon ugyanolyan komolyan vesszük-e lelki, szellemi értelemben is? Kodály úgy vette. 1964-ben az Éneklő Ifjúság c. folyóiratban azt szögezte le, hogy: „A zene lelki táplálék és semmi mással nem pótolható. Aki nem él vele: lelki vérszegénységben él és hal. Teljes lelki élet zene nélkül nincs. Vannak a léleknek régiói, amelyekbe csak a zenbe világít be”.«

*

A Fasang Árpád Zeneiskola (Budapest XXI.) hagyományos tavaszi rendezvénysorozatának nyitókoncertjén az iskola névadójának születési centenáriumára és a Csepeli Zeneiskola megalakulásának 70. évfordulójára emlékeztek 2012. április 16-án a Királyerdei Művelődési Házban (1213 Budapest, Szent István út 230.). A Növendéktől a művészig” c. koncerten a magyar zenei élet neves művészei, mint egykori növendékek játszottak M. Hajtun Zsuzsanna igazgató, Marovik Attila, Csepel alpolgármester és Fasang Zoltán fuvolaművész köszöntői, emlékezései után. A sikeres kamaraműsor szereplői voltak (zárójelben az egykori tanár neve, és a felhangzott mű címe):

1.) Szecsődi Ferenc hegedűművész (Weisz Lajosné, Király-Kőnig Péter: Variációk Erkel Ferenc Himnusza fölött)

2.) Káli-Fonyódi Fruzsina oboaművész / Káli Gábor zongoraművész-karmester (Parák Jánosné / Dévai Tibor, Mozart: Oboaverseny I. tétel)

3.) Horváth Lajos gitárművész (Kozma István, Joseph Gaspar Mertz: Elégia)

4.) Dvorák Lajos gordonkaművész (Zoltán Vince, Liszt: Elfelejtett románc)

5.) Szefcsik Zsolt hegedűművész-koncertmester, és az általa alapított Erdődy Kamarazenekar (Karlowitz: Vonósszerenád op.2.)