Két kórusának közös filharmóniai koncertjére készült, amikor Kardos Pált a Teremtő magához szólította. Korai halála mélyen megrendítette a magyar zenepedagógia és kórusélet számos jeles képviselőjét. Szőnyi Erzsébet Pilinszky Jánosnak Zsolozsma című versét zenésítette meg és küldte el a temetésre, amelyet százhúsz Kodály-iskolás gyerek énekelt a ravatalnál. A gyászjelentésen az általa sokat idézett Goethe sorai álltak: „Az Örök Láng ég, futva, küzdve; mert minden csak megsemmisülve őrizheti meg életét.”
A magyar kórusművészet egyik legnagyobb egyénisége, Kardos Pál
1927-ben Cegléden született. Oklevelét a Nagykőrösi Református Líceum és
Tanítóképzőben szerezte. 1947-ben elnyerte a rákospalotai kántortanítói állást.
Egy évvel később felvételt nyert a Zeneakadémiára, amelynek középiskolai
énektanár- és karvezetőképző szakán szerzett diplomát. 1953-tól 1961-ig a
Miskolci Zeneművészeti Szakiskolába kapott kinevezést, majd ezt követően a
Szegedi Tanárképző Főiskolára került. 1972-től
haláláig Kecskeméten, a Kodály Iskolában tanított, vezette a leánykart és a
Kecskeméti Városi Vegyeskart. Pedagógiai és művészi munkája mellett végig
jelentős népművelő tevékenységet folytatott. Számos előadást, tanfolyamot
tartott itthon, valamint külföldön. Kórusaival különböző nemzetközi versenyeken
(Arezzo, Zürich, Debrecen) több díjat nyert. 1972-ben Liszt-díjjal jutalmazták.
1978. február 16-án hunyt el.
Kardos Pál karizmatikus egyéniség volt. Amerre csak megfordult, mindenütt
rajongók vették körül. Tanítványai, előadásainak egykori hallgatói ma is
meghatódva emlékeznek rá.
„Különleges aurája volt Kardos Pálnak. Belevonta környezetét, és egy életre
meghatározó lett a hatása azok számára, akik a közelében lehettek. Nagyon
hiányzik. Egyetlen segítséget emlékének ápolása jelent. Így szelleme köztünk
maradhat, és tovább él az utódokban.” (Szőnyi Erzsébet zeneszerző,
karvezető, zenepedagógus)
„Szuggesztivitással
párosult lebilincselő tudása és intelligenciája különös módon járult hozzá a
lelki és szellemi töltekezéshez, a szakmai ismeretek elsajátításához. A
kóruspróbákon és a karvezető órákon a műrészek pontos megszólaltatását találó
hasonlatokkal, máskor irodalmi művek elemzésével tette felejthetetlenné.
Számomra Ő volt a Tanár, a Művész, az EMBER.” (Laczkóné Pálfy Alojzia, a
Kecskeméti Főiskola Tanítóképző Kara Zenei Tanszékének tanára)
„A legcsodálatosabb és utolérhetetlen és felejthetetlen az, ahogyan a művek
mondanivalóját magyarázta, értelmezte, ahogyan betanította azokat. Személyisége
varázslatos volt. Ha Ő megjelent, derű, mosoly, jókedv áradt szét. Mindenki
leste a szavait, öröm volt a társaságában lenni.” (Ubrizsyné Érsek Éva, a
Kodály Iskola tanára)
„Tanár Úr két gondolata a mai napig elkísér. Az egyik a próbára járáshoz
kötődött: »ha egy kórustag nem jön a próbára, akkor ott akkora a baj, hogy a
többieknek helikopterrel kell a hiányzó segítségére sietni.» A másik: »a ritmus
jellem kérdése». Távolra mutató gondolatok, az élet más területén is tudtam
alkalmazni.” (Krajcsovszki József kertészmérnök, a Kecskeméti Városi
Vegyeskar alapító tagja)
„Számomra ő A KARDOS, akire én egész életemben fölnéztem, és úgy gondoltam
rá, mint a legfontosabb tanáraim egyikére.” (Eötvös Péter zeneszerző,
karmester)
„Lendületessége, vidámsága, lebilincselően szuggesztív lénye, sugallatos,
ihletett muzikalitása, pedagógiai érzéke magával ragadóan érvényesült.” (Nagy
Olivér zeneakadémiai tanár, egyházkarnagy, zeneszerző)
„Csodálatos tanáregyéniség, kórusvezető volt. Személyisége, munkája,
tanítványai és kollégái iránt megnyilvánuló szeretete olyan légkört teremtett,
amellyel mindenki, aki a közelében lehetett, jobbnak, többnek érezhette magát.
Életünk nagy ajándéka, hogy együtt dolgozhattunk vele.” (Ladics Tamásné, a
Kodály Iskola igazgatóhelyettese)
„Egy áramkört alkottunk, amit Tanár Úr fehéren izzó egyénisége töltött meg
magasfeszültséggel. Sűrített térbe-időbe kerültünk, amikor fölemelte a kezét, s
ebben a mozdulatban már ott élt a mű lelke. Olyannak látom őt, mint az
evangéliumi magot, amelynek el kellett halnia – Tanár Úr a tanítványaiban hoz
százszoros termést.” (Veronika nővér, a leánykar egykori tagja)
Összeállította: Varga Géza*
* Megjelent a Hírős Naptár értékőrző kiadvány I. évfolyam 2008/2. számában.
Köszönjük az után közlés engedélyezését. (A Szerk. megj.)