Dr. Kerek Ferenc*
A IX. Országos Zongora Négykezes és
Kétzongorás Verseny szakmai értékelése
Akik
jelen voltak 2012. április 20-22. között a Balassagyarmaton megrendezett IX.
Országos Zongora Négykezes és Kétzongorás Versenyen, jó érzéssel, boldogan és
meggyőződésem, hogy lelkiekben is feltöltődve távoztak. Ismét felejthetetlen és
értékes három napot töltöttünk el együtt versenyző diákok, felkészítő tanárok
és minden felmerülő problémát megoldó szervezők körében.
A
verseny a kiírásban is megjelölt célját maradéktalanul elérte, mivel a zongora
tanszak – és elsősorban az „A” tagozatos tanulók együtt muzsikálása mind a
hangok, mind a gesztusok, mozdulatok világában érzékelhető volt, állíthatjuk,
hogy az esetek legtöbbjében jó hatást gyakorolt a nyitott szívvel és füllel
hallgató zsűrire, hivatásos muzsikusokra, de a szülők, barátok „elfogult”
táborára is.
Egy
ilyen eseményről szinte csak jó szándékú elfogultsággal lehet írni, mivel
tudjuk, hogy mennyi más fontos teendőnek is eleget kell tenniük a versenyző
diákoknak és felkészítő tanáraiknak egyaránt. Most is igazolódott, hogy az
iskolai és a területi válogatókról az „utazó zsűri” - nagyszerű munkát végezve
– szinte már csak a legjobb produkciókat „engedte” az országos megmérettetésre.
Ennek következtében 53 iskolából mintegy 100 páros jutott el a balassagyarmati
országos döntőbe, ahol mindössze csak 2-3 négykezes játéka sikerült kevésbé
jól. A jellemző egyértelműen a kiemelkedően magas színvonal volt, ami
kimutatható részben az I. díjasok magas számából, valamint abból is, hogy az 5
fős zsűri több esetben élt a maximálisan adható 100 pont (5x20) lehetőségével
is. (Ez összesen 8 produkció esetében volt tapasztalható.)
A
zsűri szakmai tevékenységét a kiegyensúlyozottságra épülő, higgadt, jó
indulatú, de reális kritikai értékelés jellemezte. Jó volt részt venni tehát
egy ilyen összetételű zsűriben, amelyben nagyon hasonló habitusú művészek és
tanárok, jó empatikus képességgel megáldva figyelték, elemezték és értékelték a
diákok játékát.
Ez
a verseny egyben egy baráti találkozó színhelye is volt, ahol jól lehetett
érzékelni, hogy a résztvevők egymás játékában is képesek gyönyörködni. Az
iskolák alkotó légkört biztosító funkciója mellett nagyon fontos momentumnak gondolom,
hogy több testvérpárost is hallgathattunk, amely jól rávilágít arra, hogy a
családias házi muzsikálás az egyik legjobb és legmegbízhatóbb közösség formáló
erő.
Legalább annyira
fontos és igazi minta – talán életre szóló – a tanár-diák párosok szereplése,
ami nemcsak a pódiumon, hanem az élet legkülönbözőbb helyszínein adhat jelentős
művészi vagy még inkább lelkierőt. Csodáltam ezeket a kiváló zongoratanár kollégákat,
akik nemcsak pedagógiai tapasztalataikkal, hanem művészi felkészültségükkel is
segítették tanítványaikat.
Jónak
találtam a műsorválasztásaikat, szerkesztéseiket, a kötelező és a szabadon
választott művek vonatkozásában is. Ízléses, jól társított, esetenként a
vártnál nagyobb kontrasztot teremtve remek műsorokat állítottak össze, szinte
kivétel nélkül, testreszabottat a tanítványaik képességének megfelelően.
Élmény
volt hallgatni több esetben is a jó stílusérzékkel megoldott halhatatlan
mesterek Mozart, Beethoven, Schubert, Schumann, Debussy alkotásai mellett a
kevésbé ismert, de jó értelembe vett népszerű műveket is.
Szavakban
nehéz pontosan visszaadni, hogy a zeneiskolákban illetve az alapfokú
művészetoktatási intézményekben a hangszeres tanár kollégáink milyen óriási
munkát végeznek nagy-nagy ambícióval és kiapadhatatlan hivatástudattal. Ők az
igazi minta jelenlegi és a jövőbeni tanítványaiknak is remélhetőleg az I. és
II. korcsoportban jelentkező kisebb létszám az ő inspiratív szerepükkel a
jövőben újra növekedni fog.
Végezetül
most is kitérek a Balassagyarmati Rózsavölgyi Márk Alapfokú Művészetoktatási
Intézmény vezetőségének és tanári karának pótolhatatlan értékű munkájára. A
Palócföld híres irodalmi és népművészeti értékei mellett ők ebben a nógrádi
kisvárosban egy igazi zenei centrumot hoztak létre. Ennek gyümölcse nemcsak a
negyedszázadot megért „Zene határok nélkül” névvel megismert Nemzetközi
Muzsikustábor, Verseny és Művészeti Fesztivál rendezvényein szűrhető le.
Legalább
ilyen fontosnak gondolom azt a szívet melengető, őszinte, vendégváró és
vendégszeretet nyújtó attitűdöt is amely lehetővé teszi, hogy a versenyek
izgatottabb, spannoltabb légkörében is mindenki tudása maximumát nyújthassa.
Ezek
együttesen teremtik meg – reményeim szerint – a jövő újabb fajsúlyos eseményeit
itt ebben a gazdaságilag szegény, de emberileg és művészi szempontból igen
gazdag „Zenei fellegvárban”.