Pap József

KORREPETÍCIÓ IDŐBEOSZTÁSA

Megoldható-e az időbeosztás reálisan? A problémát három oldalról közelítjük: elmélet, gyakorlat és a kettő összegzése felől.

·ELMÉLETI MEGKÖZELÍTÉS

A többletterhelés aránytalan eloszlása

Képzeljünk el egy szép, hófödte tájat az advent időszakában. A zongorateremnél három tanszakról napi 20 növendék várja a sorát hangversenyláztól fűtötten, összjátékra kiéhezve. Kérdés: Belefér-e mindez az adott napba a zongoraórák zsugorodása nélkül? Bár a törvény egész évre előírja a korrepetálás órarendbe illesztését, ezt szakmai indokok nagyon megnehezítik. A kezdőknél a nehéz hangszerek (vonós, fúvós) normális megszólaltatására hetek is rámennek. A haladóknál a művek terjedelme és bonyolultsága okoz gondot. Átlagos képességű növendéknek 3. osztálytól felfelé esélye sincs zongorás próbára vállalkoznia, november közepe előtt. A korrepetálásra szánt összes idő így sűrűsödni fog. Ha egy félév munkája 5 hónap helyett egy hónapra hárul, akkor a napi terhek is ötszörösére nőnek. Pl. heti 4 előírt óra esetén napi 5 órára, ez minden emberi számítás szerint teljesíthetetlen!

Az idő intervallum megnyújtása a tehetséges tanulók számától és kvalitásától függ. Az pedig teljes képtelenség, hogy egy nem kiemelt zeneiskolában pont a tehetséges gyerekek legyenek többségben!

* Pap József zongoratanár és korrepetítor. 1967-ben diplomázott Budapesten. 1975-ig Nagybátonyban, majd 2007-ig Solymáron tanított, jelenleg nyugdíjas pedagógus. 1989-ben miniszteri dicséretben részesült.

Megoldáskeresés az aránytalanság feloldására

Az is érdekes, hogy a zongorista miképp birkózik meg a többletmunkával?

·Ha spontánul hagyja, hogy mindenki akkor jöjjön amikor tud, akkor zongora óráit a rövidülés veszélye fenyegeti, hacsak nem szervezi át aznapi tanóráit.

·Lehet kísérletezni a tanítási nap két végének meghosszabbításával, de a kijelölt növendékeknek valóban meg kell tudni jelenniük!

·Új ideiglenes órarend készítése esetén felborul az addigi rend, és lehet, hogy több kárt okoz, mint hasznot.

·Ha a zongoristának van „bevethető” szabadnapja, az akadályozó tényezők kizárásával (másodállás, túlórázás, tanfolyamok, orvosi kezelés stb.), akkor az a szorult helyzetekben eredményesen felhasználható.

Vizsga

A terhek ilyenkor hatványozódnak. Megnövekedett darabszám, fokozódó elvárásokkal. Ráadásul a zongoristák is saját vizsgájukra készülődnek!

Kárpótlás

A fáradtságérzetet enyhíthetik a jó emberi kapcsolatok, és a zenei élmény kibővülése.

A jó kollektíva

A zenésztantestület nemes lelkű emberek gyülekezőhelye. Minden esély adott igazi szakmai és emberi barátságok kialakulására. Ha szaktanár és zongorakísérő közt harmonikus a kapcsolat, együtt hamarabb rátalálhatnak a megoldásra, mint külön utakon járva.

Zenei élmény kibővülése

Bár a zongoradarabok önmagukban is csodálatosak, de ki ne élvezné például hegedűsöknél Vivaldi Négy évszakjának lekísérését?

Hasonlóképpen Square és Popper Tarantelláit (gordonkán), Weber versenyműveit (klarinéton), vagy a XX. századi Hajdú Magyar pásztordalokat (fuvolán).

Egyszóval: szeretünk korrepetálni, de jóból is megárt a sok!

Egy jó gyakorlat rácáfolhat az elméleti okfejtésekre. Iskolalátogatásaim tehát tapasztalatcserére irányultak.

·GYAKORLATI KITEKINTÉS

A száraz statisztika

Összesen 26 zeneiskolában jártam, 8 fővárosi, 14 Pest megyei és 4 vidéki intézményben.

Két helyen megtagadták az adatszolgáltatást, mert „az az iskola belső ügye”. Joguk van elzárkózni, hisz demokráciában élünk!

Annál nagyobb köszönetet szeretnék mondani az együttműködő zeneiskoláknak!

Korrepetálás, korrepetítorral

Fővárosunk exponáltabb kerületeiben függetlenített korrepetítorok működnek. A valamennyi tanszakot egyaránt érintő nagy szakmai kihívások (versenyek, felvételik stb.) kényszeríthették a kerületeket a számukra legjobb megoldás megtalálására.

A fárasztó adathalmaz helyett az óránkénti növendéklétszámot érdemes összehasonlítani.

Minimum: 4-5 fő (akkor kevesebb, ha a tanárok utaznak is a kihelyezett tagozatok között.)

Maximum: 12 fő

Átlag: 8-9 fő.

Korrepetálás belső erőkkel

Ahol csak zongoratanárok kísérnek, ott legegyszerűbb megszámlálnunk a korrepetíciós naplóba bejegyzett növendékeket.

Minimum:15 fő.

Maximum:81 fő. (Csillagászati nagyságrend!)

Átlag: 30-35 fő. (Kicsit sok! 20-25 fő megnyugtatóbb lenne.)

Korrepetálás vegyesen

Ha a zongoristák már nem győzik a terhelést, melléjük is hívhat az iskola korrepetítort (ha tud!).

A tapasztalatok elég jók e téren, egyre többen vezetik be a vegyes korrepetálást, mely szintén eredményesen működik. A látogatásokból nem derült ki, hogy az iskolák anyagi lehetőségei hogyan függnek össze az urbanizációval és infrastruktúra fejlesztéssel. Budapesti kerületek is vannak, ahol csak zongoratanárok működnek, és vidékre is gyakran hívnak korrepetítort.

Inkább egy történelmi folyamatnak vagyunk szemtanúi. Először még mindenütt a kinevezettek kísértek, később kialakult a vegyes- majd a tisztán külsős korrepetálás.

Mikor járnak a gyerekek zongorás próbára?

1./ Ha már tudják a darabot.

2./ Egész évben.

Az első kérdésre 8 választ kaptunk.

A másodikra 4 helyen magabiztosan állították: „Mi már szeptember végén szerepelünk, és onnantól már folyamatos a korrepetíció”! (Ahol a tehetséges gyerekek állandóan „feszegetik az iskola falait”, ott nem vonható kétségbe a hangversenyszaporítás fontossága!)

Három intézmény állította, hogy ez tanártól függ, míg egy iskola azt, hogy növendéke válogatja.

A többletterhelést a zongorista hogyan oldja meg?

1./Spontánul (6 iskola)

2./Tanítási idő meghosszabbításával (5 iskola)

3./ Új órarenddel (2 iskola)

4./ Szabadnappal (4 iskola)

A településeknél átfedések is vannak, tehát egyszerre több lehetőséggel is élnek.

Ötletparádé

·A tehetségek számára havonta stúdiófelvételeket szervezünk.

·Kéthetente szerepelünk! (biztos van hely, ahol naponta is játszanak, csak azt nem találtam meg!)

·Ha sok a szereplés, egyenletesebben oszlik el a korrepetíció. (Valóban? Ez megtárgyalandó!)

·„Zenélő csütörtök”: egy általános iskolai szünetben, bizonyos rendszerességgel mindig megszólal egy zeneszám. Ezt „Ki nyer ma” játékkal összekötötték, valamelyiket az alapító Czigány György is vezette!

·„Talentumok bemutatkozása”. Közös rendezvény az általános iskolával. Színjátszással, akrobatikával, zeneszámokkal, polgármesteri nyitóbeszéddel, szünetben büfével.

·A hangszeres tanárok viszik növendékeiket a zongorás próbákra!

·„Nekem van egy raplim” – mondja ezt egy művészeti vezető. „Zongoraóra alatt nincs korrepetálás!” (Raplizni lehet, ha az időbeosztás problémája már megoldódott.)

·Előfordul, hogy egy zongorastátusz félig zongoristákkal, félig korrepetícióval van kitöltve. Így a próbák jobban beleilleszthetők az órarendbe, és a tanítással egyenrangú lesz a zongorakísérés.

·Korrepetálni csak tanítás után lehet, de nálunk az 17-18 óráig befejeződik. (Ideális állapot! Reméljük, sose változik meg kárukra.)

·Suzuki-módszer hegedűre és gordonkára (lásd: később)

·A torlódás elkerüléséhez szaktanárnak és zongorakísérőnek egyaránt kompromisszumos együttműködésre van szükség. (Telitalálat! Igazolódott az elmélet „Jó kollektíva” című fejezete.)

·A szolfézstanár is besegít a korrepetálásba.

·Néhány helyen a fúvóstanár saját növendékeit lekíséri.

·Olyan iskolát is kifogtam, ahol két zongorastátusz mellett csak népzenei tagozat működik, melyet nem kell korrepetálni! (Hát ez is megoldás!)

III. TANULSÁGOK LEVONÁSA

„Korrepetítorok vagy zongoratanárok”? Ez a kérdés, válasszatok!

Nem csak a szakmai terhek nagysága dönthet, hanem a tanszakok létszámarányai is.

·Ahol sokkal több a zongorista mint a korrepetálandók együttvéve, ott a kinevezettek bőven ellátják teendőiket.

·Fordított esetben viszont a külső munkaerő vészhelyzetet menthet!

A korrepetítor előnye, hogy csak az a dolga, így sokkal nagyobb mennyiségeket képes ellátni. Hátránya, hogy bevezetése vagy anyagi kérdés, (fejlesztés) vagy a helybeliek korrepetáló óráik leadására kényszerülnek.

Egy disznó hány ludat győz?

·Ugyanez a zongorista oldaláról nézve:

·Megszámláljuk korrepetálandó növendékeit. Ezt törvény nem szabályozza, de határeseteit érdemes áttekintenünk.

·Ahol ez a szám 10 körül mozog, ott jelen problémánk nem áll fenn.

·Ha viszont eléri, vagy meghaladja az 50-et, az komolyan feladja a leckét a vezetőségnek! Vagy magukra hagyja zongoristáit, akik előbb csak megutálják a korrepetálást, később vándorlásra kényszerülnek, vagy harcok árán is segítséget szerez.

Elhangzott olyan igazgatói vélemény is, hogy ahol még nincs korrepetítor, ott semmi esély annak bevezetésére, egyértelműen célozva ezzel a felsőbb szervektől való anyagi függőségre. A szekér viszont már elindult! Sokkal könnyebb egy mozgásban lévő szekeret tolni, mint nyugalmi helyzetéből kirángatni!

Suzuki-módszer

Csoportos hangszeroktatás Suzuki-elvei alapján. Lényege: a tanulók egymást figyelve lesik el a jó dolgokat. Sokkal könnyebben tanulnak darabokat és jóval hamarabb kerülhet sor korrepetálásra is. Bár a módszer sikerét névadója garantálja, elterjedése mégsem ígérkezik könnyűnek. Feltételezhetően a szaktanároknak ehhez alapos átképzésben kell részesülniük.

Kozmetikázás, vagy valóban megoldott probléma?

Ahol valami nehezen megy, ott irigykedve tekintenek sikeresebb riválisaikra. Sokakban felmerülhet a gyanú, hogy az eredményesebb helyek csak látszólag azok, mert kiszépítették őket. Nem is lehet itt abszolút igazságot tenni!

·Egyrészt zeneiskoláinknak manapság a létükért is harcolniuk kell! Nem mutathatnak gyengeséget a vizsgálatok során semmilyen vonatkozásban sem! Ilyen körülmények között a szépítés nem bűn, hanem megengedett játékszabály!

·Másrészt nem bánthatjuk meg azokat a szakmai köröket sem, akik tényleg a valóságot tárták fel, vagy nagyon megközelítették. Ha nemcsak diákban van jó és rossz, hanem tanárban is, miért ne lehetne ez így zeneiskolai vonatkozásban is? Mennél több jó B tagozatos van, annál nagyobb serkentést kapnak a többiek, annál hamarabb abbahagyják a gyengébbek és létrejön az eszményi zeneiskola! Ilyen „csodahelyet” bárhová elképzelhetünk, de bizonyításához legalább egy tanévet ott kellene ledolgoznunk.

·Harmadrészt: akkor már dicséret illeti azokat az iskolákat is, ahol bátran felvállalták gondjaikat! Ha sehol se lenne probléma, fölösleges lenne cikket írni.

Több szereplés, több vagy kevesebb teher?

Vegyünk mintának olyan iskolát, ahol havonta szerepelnek a gyerekek!

·Ha mindig, mindenki játszana, a zongoristák lemondhatnának növendékeikről a korrepetálás kedvéért.

·Ha a korábban játszókat mentesítenénk a tanszaki hangversenyekről, az pedagógiai öngól lenne; a reprezentatív koncertekből pont a favoritok maradnának ki.

·Csupán egy járható út marad, amit járnak is: kis csoportokban felváltva szerepelgetnek és korrepetíciós időben próbálnak. Ez eddig rendben is lenne, ha nem jönne el ismét a december, ugyanolyan rövid idő alatt, ugyanazzal a gyerekmennyiséggel.

Nem mindegy, milyen a növendékanyag összetétele!

·Ha sok az antitalentum, akkor fölösleges a koncertszaporítás, mert csak leégésekhez vezetne.

·Ahol elég magas az átlagnívó, eminensekkel is jól megtűzdelve, ott van értelme szerepléseket szervezni, és minél több a tehetség, annál könnyebben mennek a zongorás próbák is. Igaz, ehhez fel kell vállalni a velejáró többletmunkát, nevezetesen az évi anyag nagy részének összepróbálását is!

Tehát a korrepetálás torlódásán a sok fellépés csak közvetve, a tehetségek kibontakoztatásán keresztül segíthet!

Összefoglalás

Irreális a probléma, és nem is oldható meg mindenütt egyformán. Szerencsére egyre több egészséges kezdeményezés indul a kétirányú rendezés felé.

1./ Optimálisra kell beszabályozni a koponyánkénti korrepetálandókat minél több tanár vagy korrepetítor bevonásával.

2./ A felgyülemlő többletmunkához szükséges időt valahogy biztosítani kell.

Befejezés

Országos sablon nincs a megoldásra. Minden településnek önállóan kell kialakítania működési rendjét. Ha mégis át tudunk venni egymástól ötleteket, melyeket hasznosíthatunk saját területünkön, akkor elmondhatjuk, hogy e tanulmány nem jelent meg hiába!