DEÁKNÉ SZABÓ ZSUZSANNA*
A hegedű reneszánsza a
váci főiskolán és
egy elfelejtett kotta
„Azt hittem reménytelen megtanulni
felnőttkorban hegedülni, de a gyakorlatban könnyebb, mint hittem” – egy kezdő
hegedűs főiskolai hallgatómat idézve kezdem gondolataimat tizenkét éves
zsámbéki, majd váci főiskolai hegedűtanári tapasztalataimról. 2000-ben kísérleti
jelleggel kezdtem el a hegedűoktatást a zsámbéki Apor Vilmos Katolikus
Főiskolán, Károly Róbert elhivatott karnagy és zeneszerző felkérésére, aki
fontosnak tartotta egy zenekar létrehozását a főiskolán, és ennek szolgálatában
a vonós hangszerképzést. Hét hegedűs hallgatóval indultunk, akik már néhány
évet tanultak előtte hegedülni. Ma már tizenhét hallgató hegedül, akik többsége
kezdő szintről indult. Évről-évre egyre népszerűbb a hegedű tantárgy, egyre
több hallgató jelentkezik és vág bele a hegedűtanulásba, teljesen kezdő
szintről.
Mivel több évig tanítottam párhuzamosan
zeneiskolában is, módomban áll összehasonlítani a két korosztály fejlődési
üteme közötti különbséget, különösen a befogadó készség és a motiváció terén. Amíg
a 6-14 éves korosztállyal fokozatosan, apró lépésenként lehet haladni a bal kéz
és vonókezelés kialakításában, addig a felnőtt hallgatókkal pár hét alatt
végzünk a bal- és jobb kéz beállításával, mivel finomabb, összetettebb
mozgássorok és összefüggések felfogására is képesek. A jobb kéz tartáshibái és
a hangminőség bonyolult összefüggéseit is gyorsan megértik.
A másik fontos tényező, hogy a tiszta
intonáció iránti igény is gyorsan kifejleszthető náluk. Összehasonlítva a két
korosztály motivációját, a zeneiskolások többsége a szülők akaratára tanul
hegedülni, a főiskolások mély lelki indíttatásból, a zene- és hegedű iránti
szeretetük miatt kezdik a szabadon választható hangszer tanulását. Ezek, tehát
az értelmi-érzelmi fejlettebb befogadó készség, illetve az erős lelki
motiváltság a két alapvető oka annak, hogy igen gyors ütemben lehet a felnőtt
hallgatókkal haladni a hegedűjáték elsajátításában. Természetesen a
legideálisabb minél korábban, akár 5-6 éves korban elkezdeni a
hangszertanulást, a fizikai képlékenység és a jobb alakíthatóság miatt, mert ez
később már nem pótolható.
Dénes László, Németh Rudolf és Szászné Réger
Judit Hegedű-ABC (Hegedűiskola
kezdőknek, a világ minden tájáról származó gyermek- és népdalok
felhasználásával) kötetéből tanulunk, de ezen kívül felfedeztem egy méltatlanul
elfeledett hegedűiskolát, amit három kiváló pedagógus szerkesztett, Takácsné
Hubert Ilona, Csikyné Schippert Gitta és Szenteyné Nagy Anna. Ez a kotta
kifejezetten óvó-és tanítószakos főiskolás hallgatók számára készült, teljesen
kezdő szintről indul, és 1953-ban jelent meg az először. Én az 1959-es javított
kiadású kottával rendelkezem, ezt mutatom be.
Már a hegedűiskola előszava igen fontos
gondolatokat és célokat fogalmaz meg.
„…Hegedűiskolánk főcélja egyrészt a
hangszeres játék elsajátítása, másrészt szoros kapcsolat a hangszer- és
énektanítás között. A hangszertanulásnak
már kezdetben vonzónak kell lennie. Ezt úgy érhetjük el, ha a hallgató
hangszerével minél előbb zenei élményhez jut. A hegedűiskolában ehhez bőséges
anyagot adunk.” [a szerző kiemelése]
Következetesen ezt a célt szolgálja a kötet teljes
tartalma. Már a forrásművek jegyzéke is beszédes, színes és szerteágazó:
Kodály Zoltán: 333 olvasógyakorlatok, Bicinia Hungarica. Bevezető a
kétszólamú éneklésbe I.
J. S. Bach: Olvasókönyv szolmizálóknak / Összeállította: Agócsy László/
Szokolov: Kezdő szolfézskönyv
Döfflein, Grigorján, Hodgson, Isselmann, Küchler,
Rodionov, Sándor Frigyes, Schneider hegedűiskoláiból vett szemelvények, sajnos
a pontos forrás nincs megjelölve, a kiadás dátuma és a kiadó neve, és helye
sem.
Sándor Frigyes: Hegedűmuzsika - magyar szerzők
hegedűdarabjai első fekvésben
Zacharjina: Orosz népdalok
Gyűjtemény
hegedűre
Ez névsor már jelzi, hogy minél tágabb zenei ismereteket
és színes zenei palettát és tudást szándékoznak a szerzők megosztani a hallgatókkal.
Egy szemléletes ábrával érzékelteti az ujjak egymástól való távolságát, először
csak két fogásmódot mutat be.
A második ujj billentésével kezd, majd hat
kis gyakorlat után használja először az 1. ujjat a Süss fel nap játszásánál, amit az A-húr H hangjáról kezd. Harmadik ujjról
indítva is javasolja a gyakorlását. Néhány darab csak az üres húr és az 1. ujj
váltakozását gyakorolja, utána 1., 2.ujj és üres húr szerepel együtt.
„Tüzet viszek, nem látjátok? Ha látnátok,
oltanátok, Kiég a ruhátok.”
„ Zíbor, zábor, ki van a városban? Gazda legény.”
A 13. gyakorlattól még ezt a két ujjat
alkalmazza, de már két húron, összekapcsolva a húrváltással. Pl. a Volt nekem egy kecském c. népdalt A húron
a H hangról indítja, a Megismerni a
kanászt című népdalt szintén. Az Anyám,
édesanyám kezdetűt az A-húr A hangjáról.
A 17. gyakorlatnál új vonást tanít, a legato-t
(két hang összekötését), azután hogy az első két ujj billentését már jól
elsajátíttatta. Érdekes megoldás, hogy a portato-t (két hang egy vonón -
elválasztva) összekapcsolja a legato játékkal: két játékmód közötti különbség jól
szemlélteti a művészi előadás variálhatóságát és fejleszti a vonókezelést.
A 20. gyakorlatban fordul elő először a 4. ujj.
/Egy boszorka van./
Hasznos gyakorlat követi, tercek játéka, majd
a szó-mi hangkészletű dalocskákon a 2.-4. ujj billentését fejleszti, és az ideális
kéztartás kialakítását.
/Szólj
síp, Hinta-palinta, Zsipp-zsupp./ Majd ezeket egy kvartlépést gyakorló, 1-4.
ujj és üres húr–3. ujj váltakozásából álló dallamok követik. /21/a
gyakorlat/
Nagyon hasznosak a 3. és 4. ujj billentésének
erősítésére.
Fontos pedagógiai lépés a kamarazenélés
mielőbbi megvalósítására, hogy már a 22. gyakorlattól kétszólamú gyakorlatok
sora következik.
Két kiváló zeneszerző, Járdányi Pál és
Szervánszky Endre kis duói színesítik a növendék zenei élményeit. Később már
Mozart, Beethoven és Bartók Béla művei is megjelennek, s még sok régi
reneszánsz dallam. A cél itt is világos: minél szélesebb ismereteket kapjanak a
zeneirodalom különböző stílusú zeneműveiből.
A 40. gyakorlatnál megjelenik az oktáv, terc
és szext kettősfogás játék.
Az 53. gyakorlat a détaché vonás
kialakításával foglalkozik a nyolcadokból álló dallamokon. Ezt gyakorolja a
következő néhány etűdön át, majd a 61. gyakorlat a nyújtott ritmust szemlélteti:
Ezután Schubert és Mozart keringője
következhet. No és a magyar népdalok, amelyekben sűrűn előfordulnak a nyújtott
és éles ritmusok.
A 66. gyakorlatban kezdi a második fogásmód
használatát, amikor a második ujj az első mellé kerül. A 68/a gyakorlat is
hasznos:
A C-dúr skála a 74. gyakorlatnál jelenik meg és a D-húron 3. ujjal
kezdődő G-dúr, amikor a visszahúzott 1. ujj billentés rögzült. A kettősfogások
skálája bővül a szeptimmel. 
A 81/a gyakorlatban terccel.
A 83. gyakorlat a két fogásmód
összekapcsolását gyakorolja magas, majd visszahúzott 2. ujjal. Utána még egy
igen színes repertoár következik, nagyon sok duóval, sőt még néhány hegedűtrió
is akad köztük.
Értékes és értő válogatás jellemzi az egész
hegedűiskolát. Végezetül csak a tartalomjegyzéket mutatom még,
Ez azt hiszem, önmagáért beszél. (A kor
politikai szelei ide is befújtak, egy-két mozgalmi dal is található a
kötetben…)
Remélem sikerült felkelteni az érdeklődést ez
iránt az értékes kotta iránt. Aki kitartóan keresi, talán még egy-két porosodó
példányt talál a főiskolai könyvtárakban, ha még nem selejtezték le őket…