Búcsú Eőry Edétől

Ez év június 12-én 89 éves korában meghalt Eőry Ede, aki 1970-től két évtizeden át a fővárosi zeneiskolák vezető szakfelügyelője volt. A mai ifjú tanárgeneráció már a nevére is alig emlékszik, pedig a fővárosi zeneiskolák egy igen jelentős, szervezeti és tartalmi átalakulásának volt egyik fontos és kiemelkedő egyénisége. Munkásságának felidézése - még egy ilyen rövid megemlékezés keretében is -, talán segít megérteni a rendszerváltással megjelenő alapfokú művészetoktatási intézmények, az ún. AMI-k létrejöttének előzményeit, valamint azt fejlődést, ami 1970 és 1990 közt végbement.

Milyen feladatok hárultak 1970-ben az új vezető szakfelügyelőre, Eőry Edére? Létre kellett hozni az addigi nyolc körzeti zeneiskola mellé további tizenöt, most már kerületi zeneiskolát, ki kellett alakítani ezek új vezető gárdáját, és ki kellett bővíteni a szakfelügyelők addig elég kis létszámát is. Mindezt természetesen nem egyéni döntés alapján, hanem folyamatos egyeztetéssel a kerületi tanácsok és a fővárosi tanács illetékes munkatársaival, a már addig működött zeneiskolák vezetőivel, szakfelügyelőivel, és figyelembe kellett venni az iskolák tanárainak véleményét is. Csak aki már részt vett akár csak egy vezető kiválasztásának folyamatában, tudja értékelni azt a munkát, amit Eőry Ede ez időszakban végzett. Ő mindezt igen jó diplomáciai érzékkel, de mindig a szakmai szempontokat előtérbe helyezve bonyolította le. Munkája sikerének egyik fokmérője és bizonyítéka, hogy több mint két évtizeden át maradt vezető szakfelügyelő. Ebben az időszakban fontos szerepe volt az iskolák vonós-és fúvós zenekarainak létrehozásában és kiépítésében, ami újabb jelentős szakmai előrelépést jelentett, annál is inkább, mert ez időszakban kezdtek kiépülni a zeneiskolák külföldi cserekapcsolatai, és a zenekarral rendelkező iskolák e téren több lehetőséghez jutottak. Viszont a zenekarok létrehozása olyan plusz költségeket jelentett, amit csak nagyon hathatós „agitációval” lehetett megszerezni. A vezető szakfelügyelő támogatása e téren is igen sokat jelentett.

1970 előtt egy évtizeden át volt az újpesti körzeti zeneiskola igazgatója. Itt is a szakmai szint minél magasabbra emelését, illetve megtartását tartotta fő feladatának, mint ahogyan beosztott zongoratanárként már korábban Csepelen, illetve Karcagon. Nagyszerű lemezgyűjteményében pedig kitüntetett szerepet játszottak az akkoriban itthon még nagyon nehezen megszerezhető külföldre került magyar művészek felvételei, Anda Gézától Vásáry Tamásig.

Ami a magyar zenepedagógia szempontjából fontos, úgy véljük, sikerült felidéznünk. Eőry Ede munkássága fontos eleme volt a zeneiskolák egy jelentős időszakának, aminek alapján a fővárosi zeneiskolák az addigi szinthez képest jóval magasabb fokon teljesítették feladatukat, mint addig.

Kedves Ede, életed és munkád nem marad nyom nélkül: ma már szerves része a zeneiskolák, első sorban is természetesen a fővárosi zeneiskolák eredményeinek. Nyugodj békében!

Péter Miklós