DR. DOMINKÓ ISTVÁN*
Egy kis Crescendo a nagy diminuendóban
– beszámoló a IX. Crescendo Nyári Akadémiáról
Immár kilencedik alkalommal intettünk búcsút Sárospatak
városának és lakóinak, hálás szívvel gondolva arra, hogy a Crescendo Nyári
Akadémia több száz résztvevőjét befogadták és évről-évre
visszavárják. Mi mindannyian, a világ minden égtájáról ideérkezők okkal
érezhettük otthonosnak ezt a várost, hiszen az itt eltöltött, (2012. július 30
és augusztus 13 közötti) két hét alatt számtalanféleképpen élvezhettük a
helybéliek vendégszeretetét. Természetesen rajtunk kívül is sok vendég érkezik
ilyenkor a városba a sokféle rendezvénysorozatra, többek között a Zempléni
Fesztivál eseményeire, és ehhez a nyüzsgéshez a helybéliek nyilván hozzászoktak
már, de mi valahogy mégis másképp jövünk ide; egy kicsit hazaérkezünk ilyenkor.
Legalábbis ezt érezzük, amikor a regisztráció napján elfoglaljuk a Református
Teológia épületeit és kollégiumait, amikor muzsikával és élettel töltjük meg a
Comenius Főiskola, a Farkas Ferenc Zeneiskola és megannyi itteni intézmény
falait. A város és ezen intézmények vezetői és dolgozói sokféleképpen
segítették az elmúlt évek során a Crescendo munkáját, még a nehezebb
időszakokban is támogatásukról tettek tanúbizonyságot, amely nyilvánvalóan
növelte otthonosságérzetünk. Mindazonáltal köszönhető ez (sok más
sárospataki születésű művészember és lelkes kultúra pártoló mellett)
Füzesséryné Dudás Eszternek is, aki úgy tíz évvel ezelőtt szűkebb
baráti körével együtt ide, ebbe a szép környezetbe álmodta ezt a különleges
hangulatú művészeti iskolát és fesztivált.
A kezdetekben „Több, mint zene”
szlogenről elhíresült, Svájcból kiinduló európai mozgalom néhány évtized
alatt világméretűvé nőtte ki magát. Ezekben az években találkozott
eszméjük a ma-gyar, Zeneakadémiát frissen végzett fiatal keresztény
művészek szándékával és elhivatottságával, valamint Timothy Bentch operaénekes
és misszionárius Ének a Nemzetekért elnevezésű, máig a Crescendo Nyári
Akadémia hátteréül szolgáló kulturális alapítványával. Az egyfajta szövetséggé
forrott közösség, mely mindig is nyitott volt a különböző tájról,
kultúrából érkezők felé, célul tűzte ki, hogy a jó magot – amolyan jó
gazda módjára – elvetni, saját értékeit megosztani szándékozó hozzáállással
hirdesse a tanulás és a művészet művelésének efféle lehetőségét
az érdeklődőknek. Másképp fogalmazni talán úgy lehetne, hogy a
Crescendo egy olyan kulturális mozgalom, mely éppen azon értékek és ajándékok
segítségével próbálja szebbé, boldogabbá, lelki értelemben is gazdagabbá tenni
az emberi életet, amelyek talentumként bízattak a művészekre.
Igény pedig egyre inkább mutatkozik a
zenét és a művészetet a hittel, az élet legszebb értékeivel, a
közösségépítéssel, az egymásra való odafigyeléssel fűszerezve megélni,
legalábbis ezt bizonyítja az évenként növekvő létszám, valamint azok
bizonysága, akik nem csak a zenei fejlődésükben tapasztaltak pozitív
eredményeket, hanem lelki életükben, az életük egyéb területein is komoly
változásokat élhettek át. Sokan először csak azért jelentkeznek a
kurzusra, mert egy neves professzortól, előadóművésztől
szeretnének tanulni.
Hamar ráébrednek aztán, hogy a
Crescendo tényleg több mint zene, hiszen lehetőségük van a hangszeres
órákon kívül megannyi programon részt venni és sok csodálatos lelki élménnyel
is gazdagodni. Egyik legnépszerűbb ezek közül a reggelente, a tanítási
órák megkezdése előtt tartott áhitat jellegű közösségi alkalmak,
melyek „Tune in” néven váltak ismertté, tényleg amolyan ráhangolódásként
szolgáltak az előttünk álló, munkával teli napra. Minden évben más-más
tematikus anyag kerül kiválasztásra és feldolgozásra (volt, amikor a
művészélet nehézségeiről, konfliktushelyzetek megoldásáról, emberi
kapcsolatokról folytak előadások, máskor a művészemberek
tízparancsolata vagy Händel Messiása volt a téma). Idén a „Merj élni” címmel
hallhattunk igazán bátorító gondolatokat és bizonyságokat, minden alkalommal
néhány zenemű ölelésében, melyek között ugyanúgy felcsendültek Istent
dicsőítő énekek, mint ahogy kortárs zenei alkotások, sőt
improvizációk és a Nyári Akadémia ideje alatt született szerzemények is.
A reggeli közösségi alkalmakhoz
hasonlóan jó lehetőség kapcsolatok, barátságok építésére, de egy jó
beszélgetésre, akár egészséges vitatkozásra is az esténként tartott
Kiscsoportos foglalkozások, melyeken az előre nyomtatott, több nyelvre
lefordított témavezető füzet segítségével a reggeli áhitaton tárgyalt témát
lehetett feldolgozni. A csoportba járók összetételétől és vallási
nézetétől függően komoly beszélgetések, pszichológiai tréningek, de
nem ritkán éjszakába hajló örömteli beszélgetések, vidám társaságok
alakulhattak ki ez által. Hangsúlyoznom kell, hogy ezek a programok senki
számára sem voltak kötelezősek, pusztán egy lehetőség volt arra, hogy
a kemény munka, a tanulás, koncertezés mellett elcsendesedésre, a feszültség
levezetésre, közösség és kapcsolatépítésre, jó beszélgetésekre is szánjunk
időt, vagy ha olyan – akár bizalmas –
kérdések foglalkoztattak bennünket, amelyekben mások, pl. lelki
vezetők tanácsára, véleményére lett volna szükségünk, ezeket is
megoszthattuk egymással akár nyilvánosan, akár négyszemközti beszélgetésekben.
Csak egy aprócska személyes
gondolatot engedjen meg a kedves olvasó. Magam is, feleségemmel együtt alapító
tanára vagyok a Nyári Akadémiának, három gyermekünk minden évben velünk
töltötte ezt a rendkívül intenzív és csodálatos két hetet. Az elmúlt kilenc évben
meghatározó változást generált az ő életükben is az itt eltöltött
idő, mind zeneileg, mind lelkileg, s ennek gyümölcsei hamar láthatóvá
váltak bennük, hiszen még vége sem lett az egyik kurzusnak, máris számolták a
napokat, mikor lesz már a következő. De néhány év alatt rá kellett
ébrednünk arra is, hogy más fiatalok, tizenéves vagy egyetemista korú
generációk számára mennyire fontos lehet az, hogy közelről szemlélhessék
olyan családok életét, ahol a szülők a gyermekeikkel együtt vannak jelen a
táborban, ezáltal nap, mint nap találkozhatnak, beszélgethetnek velük, akik
valamilyen szempontból – nemcsak mint művészek és tanárok – pozitív példák
lehetnek a szemükben. Rengeteg csodás beszélgetésre nyílt már ennek okán
lehetőség, amelyekre mindannyian szívesen emlékezünk vissza, és talán az
sem véletlen, hogy többen az egykori beszélgetők, kérdezősködők,
szemlélődők közül éppen a Crescendo táborok alatt ismerték meg
jövendőbelijüket, azóta pedig már szerető családban nevelik
csemetéiket.
Visszatérve a napi eseményekhez,
jellemzően a két közösségi alkalom fogta keretbe a kurzus napjainak szinte
mindegyikét, napközben látogatták a diákok a szóló és kamaraórákat, valamint a
zenekari és operapróbákra is kellett időt szánniuk azoknak, akik arra is
jelentkeztek, de természetesen a legtöbben gyakorlással töltötték a legtöbb
időt. Egyedül a két hét közepén lévő vasárnapon nem volt semmilyen
kötött program, pihenőnap lévén mindenki szabadon választhatott a
szervezett vagy spontán kialakuló kikapcsolódások közül.
Az idén a következő
művésztanárokhoz lehetett kurzusra jelentkezni: éneket Rosemary Hardy,
Szabóki Tünde, Meláth Andrea, Timothy Bentch, Stephen Morscheck, Trubin Beáta
tanítottak, az operajelenetek workshop vezetői Tarjányi Tamás és Tarjányi
Krisztina voltak. Hegedűt a Julliard School emeritus dékánja, Stephen
Clapp mellett David Danel és Füzesséry Attila, brácsát Ellen Rose és
Füzesséryné Dudás Eszter, csellót Rohmann Ditta, Judith Ermert Robe,
nagybőgőt Duka Norbert, fuvolát Christian Studler és Jóföldi Anett,
oboát Kiss József, klarinétot Brian Hysong, fagottot Duffek Mihály, trombitát
Richard Stoelzel, kürtöt Czentnár Dezső, zongorát Martin Helmchen, Reto
Reichenbach, Körmendi Klára és jómagam, zongorás kamarazenét Marczi Mariann,
csellós kamarazenét Marie-Elisabeth Hecker, orgonát és improvitációt Fassang
László, ifjúsági kamarazenét és csellót pedig Dominkó Sallai Csilla tanítottak.
Zeneszerzést Gregory Pascuzzitól, karvezetést pedig Kaposi Gergelytől
tanulhattak a jelentkezők. A második héten két karmester is dolgozott a
diákokkal, az operaelőadás dirigense Paolo Paroni, a zenekari koncerté
pedig Vass András volt. Koreográfusként Tina Bailey színész-táncművész,
korrepetitorként pedig Dallos Erika, Kristin Ditlow, Csipkay Éva, Termes Rita,
Czentnár Judit, Bethany Brooks, Chen Heinz, Christian Radelhof, Wouter Bakker
és Caharia-Danikov Carmen dolgoztak a két hét során a növendékekkel.
A szép számú tanári kar mellé
összesen 185 jelentkező diák társult, így aztán nem csoda, hogy az irodai
és adminisztrációs munkát végzőkkel, az önkéntes segítőkkel és a
passzív látogatókkal együtt 300 fölé emelkedett a Nyári Akadémiára
regisztráltak száma. Idén összesen a következő 30 országból érkeztek
vendégek Sárospatakra: Ausztria, Bahama-szigetek, Belgium, Brazília,
Csehország, Dél-Afrika, Észtország, Finnország, Hollandia, Indonézia, Irán,
Izráel, Japán, Kanada, Kenya, Kína, Magyarország, Nagy-Britannia, Németország,
Panama, Svájc, Szerbia, Szlovákia, Taiwan, Thaiföld, Ukrajna, Olaszország,
Oroszország, Portugália, USA.
A
kurzus intenzív jellege nemcsak a napi rendszerességű zeneórák és az
azokra való felkészülést biztosító gyakorlás miatt volt minden résztvevő
számára érzékelhető. Szinte minden nap más és más szabadon választható
extra program kínálkozott, a regisztráció során kézhez kapott kéthetes órarend
segítségével könnyedén átláthatóvá vált a színes kavalkád. A Nyári Akadémia
fesztivál jellege miatt még egy szép kiadvány is készült, mely a nyilvánosságra
szánt koncertekre, előadásokra és workshopokra csalogatta a közönséget.
Természetesen ezek mindegyike angol és magyar nyelven egyaránt hallható volt.
Lássuk hát, milyen programokon vehettek részt az érdeklődők!
A Crescendo Nyári Akadémia megnyitó
ünnepélyére 2012. július 30-án, hétfő este 19:30 órakor került sor a
Sárospataki Református Kollégium Imatermében. A vendégeket a Crescendo
International igazgatója, Beat Rink svájci református lelkipásztor, író,
valamint a két művészeti vezető, Timothy Bentch és Füzesséryné Dudás
Eszter üdvözölte, de hallhattuk Végh Balázs, a Sárospataki Református Kollégium
közigazgatója köszöntését is. Ezután néhány művésztanár a muzsika
segítségével tette ugyanezt: Martin Helmchen, zongoraművész J. S.
Bach-Busoni Nun komm der Heiland c.
korálelőjátékát, Stephen Clapp hegedűművész J. S. Bach E-dúr Partitájának Gavotte, Rondeau, Bourrée
és Giga tételeit, végül Szabóki Tünde szopránénekesnő Wagner Tannhäuser c. operájának Csarnok-áriáját
adta elő hatalmas sikerrel Dallos Erika, a Magyar Állami Operaház
művésznője zongorakíséretével.
Már az első tanítási napon,
július 31-én különleges élményben lehetett része annak, aki meghallgathatta
Helma Haller brazil származású karvezető zenei és képzőművészeti
illusztrációkkal tarkított előadását a brazil keresztény zenéről,
melyben a hit és a művészet összekapcsolódását mutatta be az elmúlt
évszázadok példái alapján. Augusztus 1-jén a Református Templom Lorántffy
Imatermében Zenés Istentisztelet került megrendezésre, ahol a bibliai üzenet
mellett három barokk ária (Pergolesi, J. S. Bach, Händel) hangzott el Inga
Kirichenko orosz szoprán énekes előadásában Csipkay Éva
zongoraművésznő közreműködésével. Itt mutatkozott be továbbá egy
kínai csoport is, akik fuvola, ének és zongora kamaraprodukciók közreműködőiként
adták elő klasszikus és kínai szerzők műveit. Augusztus 2-án
Marczi Mariann, sárospataki származású zongoraművész tartott előadást
"Debussy hatása Kodály Zoltán zongoradarabjaira" címmel. A téma
aktualitását Debussy születésének 150., Kodály születésének pedig 130.
évfordulója adta. Augusztus 3-án pedig Timothy Bentch és Beat Rink közösen
kerestek „Kérdésekre válaszokat hit, művészet és élet” területéről,
mely előadásuk címe is volt egyben, s ahogyan eddig érintett programok
mindegyike, ez is délután 5 órakor kezdődött. Aznap este 20 órától volt
azonban még egy említésre méltó esemény, az első tanári hangverseny, a
diákok és a helybéliek legnagyobb örömére, hiszen élvezhették Rohmann Ditta,
Marczi Mariann, David Danel, Rosemary Hardy, Brian Hysong, Ellen Rose, Kristin
Ditlow, Kiss József és Bethany Brooks játékát. A koncerten J. S. Bach C-dúr
prelúdiuma, Debussy hegedűre és zongorára írt szonátája, Luciano Berio Sequenza 3 és Olivier Messiaen Abime des oiseaux tétele, valamint
Kodály Meditáció Debussy motívuma felett,
Albeniz
Itt kell megemlítenem Tina Bailey
(USA) táncművész és koreográfus vezetésével zajló, évek óta nagy sikernek
örvendő "Lectio Divina" elnevezésű színpadi mozgás és
táncimprovizáció órákat, amelyek rendkívül felszabadítólag hatnak az ifjú
előadóművészek fellépései során történő színpadi megjelenésükre.
Ezek az órák minden nap az ebéd előtti egy órában szerveződtek.
Az
elsőhöz hasonlóan a második hét is gazdag programválasztékkal
kecsegtetett. Augusztus 6-án 17 órától Marcell Zwitser holland zenetörténész
Manuel de Falla zeneszerzőről tartott előadásának lehettünk
tanúi. A tartalmas és magas színvonalú prezentációt Polina Kulikova orosz
zongoraművész és Fassang László orgonaművész játéka által bemutatott
zenei illusztrációk színesítették. Az esti órákban ismét zenei különlegességnek
lehetett részese a nagyszámú közönség: Meláth Andrea énekművész, Marie-Elisabeth
Hecker gordonkaművész és Martin Helmchen zongoraművész hangversenye
felejthetetlen hangversenyélménnyel gazdagította a Crescendo Nyári Akadémia
programsorozatát. Az est során elhangzott egy részlet Händel Júdás
Makkabeusából, annak egyik témájára írt variációsorozata Beethoventől,
három-három dal Brahmstól és Schumanntól, valamint Bach 2. viola da gamba
szonátája és Schubert a-moll szonátája csellóra és zongorára. Augusztus 7-én
Hollós Máté zeneszerző látogatott el hozzánk – a Nyári Akadémia
történetében immár nyolcadik alkalommal –, akinek szóló és kamaraműveit
szólaltatták meg tanáraink és diákjaink a „Nyitott műhely” című
workshop keretén belül. A találkozó végén Jóföldi Anett fuvolaművész
előadásában Hollós Máté Gyertyaláng
Gyöngyössy Zoltánnak című művével tartottunk rövid megemlékezést
a közelmúltban tragikus körülmények között elhunyt Gyöngyössy Zoltán emlékére,
aki több alkalommal volt a Crescendo Nyári Akadémia tanára és
előadóművésze.
A
kurzus végének közeledtével egyre sűrűsödtek a növendékkoncertek, ami
érthető, hiszen a diákok nagy része kész repertoárral érkezett, bár sok
nyilvánosság előtt bemutatott zenemű – főként
kamaraművekről beszélhetünk – az itt eltöltött 2 hét alatt állt
össze. Augusztus 8-án egy Zenés Bibliaóra keretében léptek fel fúvós, vonós és
zongorista növendékeink, 10-én délelőtti matiné koncerten pedig a zongora
tanszak legjobbjai mutatkozhattak be egy-egy zeneművel a Múzsák
Templomának színpadán. Péntek délután kamarazenei versenyt rendeztünk, melyre
számos együttes jelentkezett. Végül 11 produkció került kiválasztásra, ők
a másnap koraesti „jutalomhangversenyen” játszhatták el a nagyközönség
előtt a zeneműveket, közöttük Bach, Vivaldi, Giuliani, Händel, Haydn,
Mozart, Mendelssohn, Poulenc, Martinu, Prokofjev és Bartók műveit. De ne
szaladjunk előre, hiszen újabb teltházas tanári hangverseny volt hallható
augusztus 10-én este a Református Kollégium Imatermében. A koncerten Jóföldi
Anett, Rohmann Ditta, Fassang László, Körmendi Klára, Stephen Morscheck, Paolo
Paroni, Duffek Mihály, Trubin Beáta és jómagam léptünk fel, a műsort pedig
egy Haydn triótétel, Mendelssohntól a Rondo
capriccioso, Rossini A sevillai
borbély c. operájának két részlete, Bozay Attila Episodi c. műve, Schumann Carnaval
ciklusának részletei és Offenbach Olympia
áriája tette ki.
Az
utolsó két sárospataki napunk egyben a Zempléni Fesztivál első két napja
is volt, így miként évek óta megszokott módon, idén is volt néhány közös
programunk. Vasárnap 10 órakor a Református Templomban kezdődő Zenés
Istentisztelet műsorában való közreműködésre ebben az évben is a
legtehetségesebb Crescendós fiatalok közül kaptak néhányan lehetőséget,
így Blatt Dominika és Szokolay Ádám Zsolt zongora, Simone Stohmeier hegedű,
Gaili Grüning ének, Anderkó Dániel pedig klarinétjátékával örvendeztette meg a
közönséget. Purcell Dido és Aeneas
című félig szcenírozott operaelőadás helyszínét az eredetileg
tervezett Sárospataki Rákóczi-vár udvaráról sajnos az időjárás morcos
előjelei miatt a Teológia épületébe kellett költöztetni, azonban a 18
órától kezdődő előadás így is páratlan élményt jelentett a
terembe zsúfolódott hallgatóság számára. A Tarjányi Krisztina rendezte
előadás Paolo Paroni karmester keze alatt kelt életre a Crescendo zenekara
és kórusa közreműködésével, a főbb szerepekben Bin Kwi-Hyun (Dido),
Egyed Krisztián (Aeneas) és Breinich Beáta (Belinda) énekelt, de fantasztikus
teljesítményt nyújtott a többi énekes szólista is, név szerint Imai Ayane,
Krajnyák Dalma, G. Fodor Margit, Karis Tucker, Yoshida Makiko és Inga
Kirichenko.
A kurzus másik jellegzetes
fénypontját minden évben a Gálahangverseny jelenti, mely ugyancsak ezen a
napon, vasárnap 20:30-tól került megrendezésre a Református Templom hatalmasra
épített színpadán. Gyakorlatilag minden, ezen az estén elhangzott produkciót
vastapssal jutalmazott a közönség, ami nem is csoda, hisz az évről-évre
emelkedő színvonal eredményeképpen egyre több a kiemelkedő,
nemzetközi koncertpódiumra termett előadás. A Gálakoncert első szép
pillanataként Sárospatak polgármestere, Aros János Szent Erzsébet plaketteket,
illetve Comenius
Orbis pictus-ának egy-egy különleges
kiadását adta át Timothy Bentch és Füzesséryné Dudás Eszter művészeti
vezetőknek elismerésül a Crescendo Nyári Akadémiáért végzett egy évtizedes
munkájukért, mellyel Sárospatak hírnevét is öregbítették. Ezután következett a
fiatalok bemutatkozása. A fellépők a Zempléni Fesztivál programsorozat
részeként rendezett koncerten való közreműködésre tanári ajánlások alapján
kaptak felkérést. A hangverseny első fele ezekből a produkciókból
tevődött ki, melyek között Reger, Mozart, Cilea, Weber, Ibert,
Dvořák, Sibelius, Schumann, Verdi, Paganini, és Granados egy-egy műve
hangzott el. A koncert második felében Haydn op. 89-es F-dúr szimfóniáját
csodálhattuk a zenekari kurzus munkájának eredményeképpen, Vass András
vezényletével.
A Gálakoncert hagyományosan egyfajta
versennyé is vált az évek során, hiszen ezen az estén a Nyári Akadémia legeredményesebb
növendékei jutalomban részesülnek. Ezen az estén fellépő szólista
előadók, az előző napi operaelőadás főszereplői
és a kamaraverseny kiemelt győztesei közül bárki esélyes volt a számos
felajánlott díj elnyerésére. Ezek közül az egyik legizgalmasabbnak
ígérkező a Tanári Különdíj volt, mely pénzjutalmat jelentett a nyertes
számára. A szavazásban a Nyári Akadémián tanító tanárok mindegyike részt vett,
a koncert alatt elkészített pontozás összesítésére éppen elegendőnek
bizonyult a Haydn szimfónia 23 perce, így a közönségnek nem kellett sokáig
türelmetlenül várnia az eredményhirdetésre. A Tanári Különdíj megosztásra
került, a legtöbb szavazatot a hegedűs Marie-Éve Poupart (CAN) kapta,
őt követte Tatyana Tutynina (RUS) fiatal csellista. Minden évben megtisztelő
díjnak számít a Zempléni Fesztivál díja, mely egy-egy koncertmeghívást jelent a
2013-as évadra. Dalesten való közreműködésre kapott lehetőséget
Maria Pantyukhova (RUS) énekes, zenekarral történő versenymű
előadására pedig a tanári díjat is nyert Tatyana Tutynina kapott
meghívást; a díjakat Hollerung Gábor adta át. Újabb díjat nyert Marie-Éve
Poupart is, a tanári különdíj másik nyertese, ezért szólóhangversenyen is
szerepelhet a jövő évadban a Pannon Filharmonikusokkal, Vass András
vezényletével. Két fiatal muzsikus, Breinich Beáta énekes és Burai Nándor
hegedűs növendék nyert stúdiófelvételi lehetőséget a Budapesti Stella
Hangstúdió felajánlásából, végül pedig a 2012 őszén, a Bécsi Collegium
Hungaricumban megrendezésre kerülő Crescendo koncertre kapott meghívást
Anderkó Dániel (klarinét), Breinich Beáta és Kruchió Eszter (hegedű).
Szívből gratulálunk nekik!
A
számos díj ha megsokszorozódott volna, talán akkor is lett volna kinek adni,
hiszen az est során fellépő többi fiatal is fantasztikus teljesítményt
nyújtott, kik megérdemlik, hogy legalább nevüket felsoroljam: Andrey Burkov -
brácsa, Szkordilisz Emlília - oboa, Kyoko Marooka - fagott, Jeremic Milan -
fuvola, Wasin Prasertlap - zongora és Kovács Éva - ének. És ha belegondolok,
igencsak megtelne még néhány oldal, ha beszámolóm szólhatna még részletesebben
a többi, eddig nem említett eseményről, a Tarjányi Tamás és Mátrai Diána
rendezésében létrejött, operajeleneteket bemutató, igen szórakoztató előadásról,
az Ifjúsági szekció – jellemzően 14 év alattiak – színes és színvonalas
zárókoncertjéről, a Schönberg Pierrot
Lunaire szenzációs éjszakai előadásáról, a bőgősök, a
csellisták, fagottosok és más hangszeres szakok hangversenyeiről.
A Crescendo Nyári Akadémia tényleg
egy nagyon izgalmas időszak minden résztvevő, tanárok, diákok,
passzív hallgatók, önkéntesek életében egyaránt. Csak sejtetni lehet ezeken a
sorokon keresztül az olvasóval az ott történteket, az élményeket, a különleges
hangulatot, mely a sokféle világból ideérkezett művészetet gyakorló ember,
az őket foglalkoztató kérdések, a hit, a lelkiség, a barátságok és
megannyi szép és értékes összetevő speciális elegye által keletkezik. Ezt
érezzük, tudjuk, amikor ezen a helyen vagyunk. Nem csoda, ha ilyenkor úgy
érezzük, hogy többre vagyunk képesek, mint a hétköznapokban, mert nem a
helytelen feszültségek és reflexek generálják bennünk az eredményeket. Nem
csoda, ha mélyebb gondolatok járják át bensőnket, ha őszintébbek
vagyunk magunkkal és másokkal szemben, ha jobban értékeljük a csendet, és
békességet találunk szívünkben. Mert ezek mind gyümölcsök, sok jó akaratnak,
nemes szándéknak köszönhető gyümölcsök, melyet elgondolásom szerint minden
ember igazán kíván magának. A sokféle esemény, koncert, zeneóra és beszélgetés
mögött pedig ezek a dolgok állnak, melyhez ajtót nyit a Crescendo, mert hát
erről szól a Crescendo. Az ajtóhoz a kulcs pedig jól tudjuk, a szeretet, s
ha valaki abban növekszik, minden másban növekszik. Így ez a crescendo
reményeink szerint életünk végéig eltart majd.
