MÚZEUMI MUZSIKA

A MÁV Szimfonikus Zenekar hangversenye

Nagy érdeklődéssel fogadta a budapesti közönség GARY A. ABRAHAMS Svájcban élő karmester, a szintén svájci KAMMERCHOR ABRAHAMS és a budapesti MÁV SZIMFONIKUS ZENEKAR hangversenyét 2012. július 7-én a Magyar Nemzeti Múzeum Dísztermében. A műsor sokat ígérő volt a perzselő kánikula ellenére is nagy számban összegyűlt közönség számára. A hangverseny első felében Puccini-műveket hallhattunk – először négy különböző operából egy-egy népszerű áriát, majd a ritkán játszott Messa di Gloria című kompozíciót –, a szünet után pedig Brahms 4. szimfóniája hangzott el. A program egyaránt kínált tehát slágerműveket, de a Puccini-mise révén azok is elégedettek lehettek, akik kuriózumokért járnak hangversenyekre.

A négy operarészlet Puccini életművének legtermékenyebb, legsikeresebb negyedszázadát reprezentálta. Megszólalt a Pillangókisasszonyból a címszereplő nagyáriája, a Gianni Schicchiből Lauretta áriája, Tosca imája, végül a Bohéméletből Musette áriája.

Puccini köztudottan nehéz női szólamokat írt, melyek nem kímélik az énekesnők hangszálait. YVONNE WIDMER vállalkozott a nehéz feladatra, hogy ezúttal jelmezek és díszletek nélkül, csupán énekhangjával jelenítsen meg különböző emberi sorsokat, szenvedélyeket és szenvedést. Nemcsak a technikai megvalósításra kellett a művésznőnek összpontosítania, hanem arra is, hogy gyors egymásutánban, meggyőző művészi hitelességgel tolmácsolja a különböző operaszereplők érzelmeit: fájdalmukat, boldogságukat, bizakodásukat. Yvonne Widmer különleges, mezzo hangfekvésbe hajló szoprán hangja kellően plasztikus, árnyalatokban gazdag volt. Kidolgozott és ízlésesen megformált dallamívek, ihletettség és mély átélés jellemezte előadását mind a négy operarészletben.

A Messa di Gloria előadásával Puccini, a híres operaszerző kevésbé ismert oldala tárult fel. A mű a szerző egyik korai, 1880-ban elkészült kompozíciója. A mise munkálatai idején még csak húszas éveiben járó zeneszerző több részletben készült el a végül mind az öt állandó tételt magában foglaló művel. A szárnyaló melódiákban már itt-ott felfedezhetők a későbbi nagy operák csírái, például a Gloria és az Agnus Dei örömteli, táncos indításában, vagy a sötét színekkel megfestett Credo tételben. A szólókat Mukk József és Palerdi András énekelték, akik teljes mértékben azonosulni tudtak a mű mondanivalójával. Mindketten gyakorta fellépnek oratóriuménekesként is, így nagy rutinnal, ugyanakkor kellő művészi alázattal közvetítették a mise szövegét a közönség számára. Maximális elismerés illeti a karmestert, aki kiválóan összefogta és irányította a szólisták-kórus-zenekar előadói háromszöget. Nagyszerűen eltalálta a tempókat és kifejező karakterizálással tette változatossá a tételeket.

A szünet után a zenekaré volt a főszerep. Az utóbbi időben többször is műsorra tűzték Brahms 4. szimfóniáját (például eddigi vezető karmesterük, Takács-Nagy Gábor búcsúkoncertjén is), aminek köszönhetően láthatóan-hallhatóan „kézben” volt a darab.

A már meglévő biztos alapokon túl Gary A. Abrahams is határozott elképzelésekkel járult hozzá az interpretáció sikeréhez, ami leginkább a finom hangzásarányokban és a formai felépítés megvalósításában volt tetten érhető.

A teremben uralkodó nagy meleg ellenére sok kiváló egyéni teljesítményt hallhattunk, melyek közül külön említést érdemel az eszményien szépre sikeredett fuvolaszóló a szimfónia záró tételében. A közönség hosszan tartó vastapssal köszönte meg a koncerten közreműködő valamennyi művész friss, lelkes muzsikálását.

Kovács Ilona