KIRÁLY ZSUZSANNA*
A KODÁLY-MÓDSZER
HISTORIÁJA
A 20. SZÁZADBAN szinte egyidőben kezdték publikálni az általuk
elképzelt ideális zenei nevelési alapgondolataikat Kodály Zoltán, Émile
Jaques-Dalcroze, Carl Orff, Shinichi Suzuki, Justine Bayard Ward, Edgar Willems
és Maurice Martenot. Szőnyi Erzsébet1 (1988) szerint a technika
gyors fejlődésének tudható, hogy a
zenei nevelés arculata az 1930-as évektől rohamosan megváltozott. A
tömegkommunikáció lehetővé tette, hogy a korábban elszigetelt eredményeket
egyre többen megismerhessék a rádió, lemezjátszó, magnetofon és a tv
megjelenésével. A hagyományos zenetanítás illetve tanulás sok erőfeszítést
kíván. Emellett megjelent a tanulást nem igénylő kreativitás, amely az
alkotói képességek fejlesztését tekinti céljának. A 19. századtól sok országban
(Magyarországon is) iskolai oktatási törvényekben fogalmazták meg a zenei
nevelés cél és feladatrendszerét. Nemzetközi terjedésüket az UNESCO támogatása
alatt működő ISME (International Society for Music Education) fórumok
biztosították, melyek 1954 óta minden második évben a világ valamelyik
országában közel 10 ezer érdeklődőt fogadnak. Ezeken a konferenciákon
azóta is, minden páros évben, elméleti előadásokat és gyakorlati bemutatókat
kínálnak a nemzetközi hallgatóságnak. A páratlan években az egyes földrészek
helyi konferenciákat szerveznek (Regional Conference).
Kodály Zoltán (1882-1967)
A Kodály-módszer kialakulásának előzményei
A magyar zeneoktatási módszer új vonásait Curwen, Rousseau, Galin-Paris-Chevé, Jöde és Hundoegger módszereinek tanulmányozása alapján - melyekre Kodály hívta fel a figyelmet - az 1930-as évek végétől a magyar zeneoktatás legkitűnőbbjei (köztük a legtöbb Kodály-tanítvány) alakították ki. Énekelni mindenki tudhat (vallja Kodály), ezen keresztül közelebb kerülhet a zenéhez, megismerheti, megértheti, s az aktív zeneműveléssel a passzív zenehallgatás terméketlen talajáról a zeneművelés gazdag kertjébe kerülhet. A zenei írás-olvasás elsajátítása legközvetlenebbül a mindenki által hozzáférhető hangszerrel, magával az emberi hanggal érhető el.
Zenei nevelésünk alapvető bázisa a karéneklési tendencia, melynek alapját az ifjúság együttes éneklése, az iskolai énekkarok adják. Másik rétegét az öntevékeny, amatőr együttesekbe tömörült dalosok alkotják. A karéneklés egyúttal a felnőttek zenei nevelésének szerves része, sőt a zene aktív művelésének, a hangszerjáték mellett, leghatékonyabb eszköze. Kodály az angol John Curwen (1816-1880) régi „Tonic-Sol-Fa” rendszerét vette alapul, ezt alakította át úgy, hogy az egyes hangnevek (dó, ré, mi fá, szó, lá, ti, dó) a magyar nyelv sajátosságainak jobban megfeleljenek. Von Agnes Hundoegger (1858-1927) „Tonika Do“ rendszerét is tanulmányozta. A francia Pierre Gallin (1853-1904) a hangjegyeket számokkal pótolta. Módszerét honfitársa Emile Joseph Maurice Chevé (1804-1864) folytatta, akit az énekoktatás egyik reformátoraként tartanak számon. Méthode Galin-Chevé-Paris, Méthod élémentaire d’harmonie című műve 1846-ban jelent meg. Ebben síkraszállt Pierre Gallin zeneoktatási módszeréért. Tanítási módszerének (a számjelzés mellett) fő instruktív eszköze a dallam menetét s a hang mozgását egy üres vonalrendszerben (ún. Méloplaste-ban) megjelenítő mozgó pálca2.
A Kodály-módszer
a 20. századi magyar zenei nevelés alapja, Kodály írásban és szóban adott útmutatásai, ének- és hangszeres gyakorlatainak összessége. Célja a magyar zenekultúra megteremtése, a magyar zenei szemlélet öntudatra ébresztése a művészi nevelésben csakúgy, mint a közönségnevelésben; A magyar zenei közízlés felemelése, a világirodalom remekeinek közkinccsé tétele, eljuttatása minden rendű és rangú emberhez. Eszköze a zenei írás-olvasás általánossá tétele az iskolán keresztül. Mindezek összessége termi meg a távol jövőben felénk derengő magyar zenekultúrát.
196. évi budapesti ISME konferencia óta a külföldi szakemberek rendszeresen járnak Magyarországra a Kodály zenepedagógiai koncepciót a gyakorlatban is tanulmányozni. „Mit és hogyan figyel meg a Magyarországra látogató külföldi szakember, ha Kodály Zoltán elveit keresi a magyar iskolarendszerben?” - tette fel a kérdést Szőnyi Erzsébet 1988-ban1. (Nincsen meg a válasz!)
Miért lett modell a magyar példa a külföldi szakemberek számára?
A zenei nevelésnek a gyermek zenei anyanyelvének kialakításával kell elkezdődnie minél zsengébb korban. A zenei műveltség kialakításáért az iskola a felelős. Ha naponta van zeneóra, a gyermek többi képessége is harmonikusan fejlődik. A hangszertanulás esetében előbb a kottaolvasást-írást kell elsajátítani. Fontos a belső hallás kifejlesztése, mielőtt a hangszerhez nyúl a gyermek. Az iskolai énekelés a capella történjék, a második szólam vezet a tiszta intonáláshoz, az eredményes karénekléshez.
A zenei műveltséghez a zenei írás-olvasás elsajátítása szükséges. Fel kell számolni a zenei analfabétizmust, és ennek eszköze a relatív szolmizáció. A magas színvonalú tananyag létkérdés. A gyermeknek a legjobb is csak éppen jó. A jövő közönsége az iskolában alakul ki, a felelősség igen nagy. Magyarországon az iskolai oktatás szervezett, központilag kialakított tanterv, tananyag, tankönyvek állnak rendelkezésre.
Mi ragadta meg elsőként a látogatót?
A NÉPDAL oktatása, mivel az nem csupán szép és változatos, de szervesen beleépül az oktatásba. Adaptáláskor feltétlenül a saját zenei anyanyelv kialakítása az elsődleges tennivaló. Nem elég a meglévő anyagokat tanulmányozni, megfelelően szakképzett gyűjtőknek kell állandóan újabb népdalokat gyűjteni, lejegyezni, válogatni és értékelni. A népzenei anyag alkalmas a zenei írás-olvasás bevezetésére, tehát az adaptálónak nemcsak nyitott pedagógusnak kell lennie, de egyben kiváló népzenegyűjtőnek és tankönyvírónak.
A következő lépés a zeneirodalom remekműveinek a megismertetése, a helyi zeneszerzők bevonása és az iskolai oktatásban a rendszeres alkalmazás lehetőségének a megteremtése. Szőnyi Erzsébet Kodály3 szavait idézi a Visszatekintés II. kötetének 468. oldaláról: „Utóvégre lehet élni zene nélkül is. A sivatagon át is vezet út. De mi, akik azon fáradozunk, hogy minden gyermek kezébe kapja a jó zene kulcsát s vele a rossz zene elleni talizmánt, azt akarjuk, ne úgy járja végig élete útját, mintha sivatagon menne át, hanem virágos kerteken.”
Visszatekintés (2002)
Az OKI (Országos Közigazgatási Intézet) Program- és Tantervfejlesztési Központja 2002-ben jelentette meg a magyarországi tanulás és tanítás helyzetéről végzett felmérések elemzéseit. A tantárgyak középpontba állításának egyik oka az, hogy a kilencvenes évek hazai közoktatásának modernizációja a központi törekvések szintjén elsődlegesen a tantervi szabályozás körül folyt. Jóllehet számos tantárgyhoz kötődő fejlesztés indult el az elmúlt évtizedben, de ezek nem olyan általánosan és minden iskolára érvényes fejlesztésekként jelentek meg, mint a tantervi szabályozás.
A NAT (Nemzeti Alaptanterv) megpróbálta a hagyományos tantervi struktúrát oldani azáltal, hogy műveltségterületeket adott meg, százalékos határok között állapította meg egy-egy tantárgy helyét, ám lényegesen ez sem változtatott az iskolák tantárgyi struktúráján. A kerettantervekben ismét a tantárgyak kerültek a középpontba. A tantárgyakat elemző tanulmányok tanulságai szerint viszont a többször változó tantervi elképzelések ellenére a tantárgyak tanításának problémái hosszú ideje szinte változatlanok.
L. Nagy Katalin (2002) az ének-zene tantárgy helyzetét elemzi a tantárgyi modernizációs folyamatban: „A Kodály-módszer 1948-1989-ig a mindenkire kiterjedő, kötelező iskolai oktatás része lett. Noha voltak tantervek, azok szakmai rendszere is a tankönyvekéhez igazodott. A valós tartalmi szabályozó szerepet a tankönyvek anyaga és metodikai rendszere töltötte be. 1989-ben megváltozott az iskolarendszer struktúrája, megjelentek a magán, az egyházi, alapítványi, kisebbségi, nemzetiségi stb. iskolák/óvodák, különféle tagolódásokkal. Mivel a Kodály-módszer alapjául szolgáló énekeskönyvek működési alapfeltételeiből már sem az egységes, sem a csak állami, sem a csak 1-8. osztályos iskolarendszer nem volt többé, így szükségessé vált az 1995-ben elfogadott Nemzeti Alaptanterv (NAT), majd annak nyomán a kerettanterv. Ez lehetőséget adott korszerűsítő tartalmak, a hagyomány és újítás egyidejű működtetésére. Most érkeztünk el oda, hogy a tradíciókat itthon is őrizni, a módszer terjesztésében külföldön követett adaptálási elveket követni kell.
L. Nagy két lehetséges utat lát. Az egyik megoldás vissza a „tiszta forráshoz” (szellemiségében követni a kodályi gondolatokat). A másik megoldás előre, a kutatásokkal alapozott zenei nevelés felé.”4
Módszer vagy koncepció?
Laczó Zoltán szerint5 helyesebb, ha Kodály-koncepcióról beszélünk, mivel sokkal szélesebb szellemi kisugárzású gondolatrendszerről van szó, sem mint azt bele lehetne gyűrni a „módszer” fogalmába. A kodályi gondolatrendszer nem redukálható a szolmizációra, a kézjelezésre, a részünkről már megszokott ritmusnevek alkalmazására, a zenei írás-olvasás tanítására, az esztétikus, tisztán intonált éneklésre, a javarészt magyar népdalokból összeállított tananyagra.
A koncepció alapja – a zene demokratizálásának a szándéka, amelyet a „Legyen a zene mindenkié!” mozgósító gondolat fejez ki a leginkább. Zenei nevelése elsősorban vokális alapozottságú. A tanulók legnemesebb hangszerét: énekhangjukat csak értékes zenei anyaggal szabad művelni. A népzenei fogantatású gyermekkórusok nemzet,- és ízlésnevelő céllal születtek. Az értékes zenei anyagba a rokon népek népdalain kívül a zene klasszikus nagy mestereinek alkotásai is hozzáértődtek. Ugyancsak a nemzetnevelést szolgálták a zenei analfabétizmus felszámolására irányuló törekvések. A Kodály koncepció tehetséggondozó programjának alapvetése („Nincsen botfülű gyermek”) szintén a demokratizáláshoz kapcsolódik. A tanítás minőségének a biztosítása érdekében nagy hangsúlyt helyez a jó tanárképzésre. (Laczó 2005: 4)
A koncepció fejlődése
Az „Éneklő Ifjúság” mozgalom (1934)
AZ „ÉNEKLŐ IFJÚSÁG” néven fellendülő mozgalom lelke Gulyás György (1919-1993) volt. 1000 tagú, elemi iskolásokból álló kórusára máig emlékeznek. 1934 április 28-án tartott első hangversenyen 14 iskola vett részt 1500 dalossal.6 Az összkart a budapesti zeneakadémiai záró koncerten Bárdos Lajos (1899-1986) vezényelte.
Kis Filharmónia koncertek (1938)
SZTOJANOVITS ADRIENNE (1890-1976) az 1937. július 28-30. között
Párizsban megrendezett konferencia hatására kezdeményezte, hogy itthon is
rendezzenek a gyermekek számára előkészített koncerteket. Az első
gyermekhangverseny dátuma: 1938. november
A relatív szolmizáció térhódítása Jöde hatására (1938)
FRITZ JÖDE (1887-1990) zenepedagógus tartott Budapesten bemutatót
módszeréből 1938. január 9-15. között. 1930-ban Ádám Jenő és 1931-ben
Kerényi György jártak nála tanulmányúton Berlinben. Jöde tanításában az
egyszólamú népdaltól halad a műzene többszólamúsága felé a Tonika-Dó
szisztéma alapján, amit az angol Curwentől előbb Agnes Hundoegger
adaptált Németországban. A relatív szolmizációhoz a kézjelekkel való
szemléltetést társítja. Nyilvános énekóráin bárki ingyen résztvehetett, minden zenei
előképzettség nélkül. Célja az alkotásra ösztönzés, a dalolás öröme a
zenei műveltség mélységében. Hatására sok énektanár elhatározta, hogy a
relatív szolmizációra építi tanítási módszerét.
A kottaolvasás elterjedése (1929-1945)
A KÓRUSMOZGALOM fejlődése a kottaolvasás elterjedését igényelte. Kodály már 1929-ben a Gyermekkarok megjelenésekor az iskola kötelességének jelöli meg a tömegek nevelését. 1937-ben az iskolák számára adja közre a Bicinium Hungarica I. kötetét, amelyben Hundoegger és Jöde relatív szolmizációját dicséri követendő példaként. Kerényi György és Rajeczky Benjamin „Čnekes Ábécé könyve 1938 szeptemberében a Magyar Kórus kiadásában Jöde hatását mutatja. 1940 decemberében 5 hanglemezből és kísérőfüzetekből álló kiadvány jelenik meg Jöde módszeréről. 1941-ben Kodály az Énekeljünk tisztán előszavában a relatív szolmizáción túl, a hangköz megérzésével együtt fejlődő funkcióérzék fontosságát hangsúlyozza. 1943-ban a 333 olvasógyakorlatot a legkisebbeknek és a kezdő felnőtteknek ajánlja. Ugyanebben az évben jelent meg a Kerényi György közreműködésével összeállított Iskolai Énekgyűjtemény I. kötete,7 és a következő évben 1944-ben a II. kötet.8 1943-ban Kodály Zoltán és Ádám Jenő Szó-Mi névvel népiskolai énekkönyveket 9 adnak közre az I-VIII. osztályosok számára. Ezekbe a olcsó kottásfüzetekbe az Iskolai Čnekgyűjtemény anyagából válogatták a dalanyagot. Ugyancsak 1944-ben megjelenik Ádám Jenő Módszeres énektanítás könyve 10 Kodály előszavával.
Ádám Jenő az előszóban ezt írta: „Az e könyvben kifejtett tanítási eljárás alapjaiban Kodály Zoltánnal való beható megbeszélés eredménye. Az ő mindenre kiterjedő gondoskodása, páratlan pedagógiai érzéke terelte figyelmünket a relatív szolmizáció gazdagabb eredményekkel bíztató módszerére.” Ádám részletesen bemutatja a relatív szolmizáció lehetőségeit, a dó-kulcs alkalmazásának módjait és a Curwentől átvett szolmizációs kézjelek használatát. Az általános iskola nyolc osztályának megfelelően tagolta az egyes fejezeteket. Ádám a hazai és a külföldi énektanítási rendszerek tapasztalatai alapján, tudatosan alkalmazta a legjobb ötleteket, módszeres fogásokat.
„Tarhos,” Magyar Ŕllami Énekiskola (1945-1954)
GULYÁS GYÖRGY (1919-1993) emlékiratot nyújtott be 1945-ben az akkori Vallás- és Közoktatási Minisztérium (VKM) miniszteréhez, amelyben javasolta a Magyar Állami Énekiskola megszervezését. Ez az iskola "Tarhos" néven került a köztudatba. 1954-ben az irigység, a rosszakarat, a politika felszámolta az iskolát, de 1976-ban a békésiekkel összefogva Gulyás György létrehozta a Békés-Tarhosi Zenei Napokat azzal a szándékkal, hogy "Tarhos nevét ismét újból bevihessük a köztudatba. Mint a rendezvény művészeti vezetője, neves művészek, együttesek, személyiségek meghívásával, nem utolsó sorban az igényes koncepcióval elérte, hogy Tarhos neve ismét rangot kapott zenei körökben.11
Gulyás György volt egyike az első úttörőknek, aki elhivatott pedagógusként egész életét a Kodály-koncepció gyakorlati kidolgozására és fejlesztésére tette. Gulyás György 1936-39 között Bélmegyeren tanítóskodott, majd 1939-40 között Békésen dolgozott. 1945-54 között „Tarhos” vezetője volt. 1955-ben megalapította a Debreceni Kodály Kórust, amely 1971-től hivatásos együttessé vált. 1961-ben Debrecen 600 éves jubileumát ülte, azaz 600 évvel azelőtt kapta meg a bíróválasztási jogot. Ennek kapcsán rendezték az I. Bartók Béla Nemzetközi Kórusversenyt, amelynek megalapítója Gulyás György volt. Felsőfokú zenei képzés Debrecenben 1966 óta létezik: Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Zeneiskolai Tanárképző Intézet Debreceni Tagozata elnevezéssel, első igazgatója Gulyás György volt. ő volt az, aki elsőként valósította meg a gyakorlatban az énekes alapon történő zenei nevelést, Kodály pedagógiai koncepcióját. Az első úttörők egyike volt, aki elhivatott pedagógusként egész életét a koncepció gyakorlati kidolgozására és fejlesztésére tette. "Tarhos szerves része életemnek" - nyilatkozta, nélküle ez az iskola nem jöhetett volna létre.12
A koncepció modellje (1948)
A KODÁLY-ÁDÁM: Énekes könyv (1948) 13 lett
az énekoktatás modellje a későbbi évtizedek számára. Ádám Jenő
töltötte fel anyaggal és szervezte meg a koncepció különböző zenepedagógiai
helyzetekre történő alkalmazását. Komoly tekintélyre tett szert az énektanítás
pedagógiai szervezettsége, kidolgozott módszertana az általános iskola valamennyi
osztályában érvényes heti két tanórájával. Ádám Jenő (1896-1982) a 20-as
évektől fogva nagy figyelemmel kísérte a legkülönbözőbb
iskolatípusokban folyó zenei oktatástnevelést. Kodály biztatására kidolgozta a
később "Kodály-módszer" néven elterjedt ének-zeneoktatás
alapjait jelentő "Módszeres énektanítás a relatív szolmizáció
alapján" c. pedagógiai művét. 14
Ennek gyakorlati segédkönyvéül nyolc füzetben "Szó-mi" címmel adta közre az általános iskolák tanításának tankönyvét. 15 1971. január 16-án az Élet és irodalomban jelent meg Ádám Jenő írása, amelyben ’Egy világsiker kurta története’ címmel felháborodottan tiltakozott az ellen, hogy módszerbeli ötleteit nevének említése nélkül terjesztik világszerte, és őt magát tökéletesen mellőzték 16 (Szabó 1991: 131).
Az első ének-zenei általános iskola (1950)
NEMESSZEGHYNÉ Szentkirályi Márta (1923-1973) nevéhez fűződik
az első zenei általános iskola beindítása Kecskeméten 1950-ben. Az 50-es
években elsősorban az ének-zenei tagozatos iskolák voltak képesek valóra
váltani – a tanterv és tankönyvek hitelessége s a jó tanerők lelkes
munkája eredményeként – Kodály eszméit s bizonyították annak eredményességét a közoktatás hivatalos vezetői
előtt. Ebbe az intézménytípusba a gyerekek felvételi vizsga nélkül kerültek be, mindennap kaptak
énekórát, ahol a zenei írás-olvasás elsajátítása mellett a kóruséneklés kapott
hangsúlyt, a Kodály általi elképzelések szerint. 17
Az állami zeneiskolák szervezése (1952)
1952-ben megjelent a zeneoktatás reformjáról szóló rendelet, majd az állami zeneiskolák szervezését meghatározó miniszteri utasítás. 1952-ben Kodály felszólalt a Zeneművész Szövetség Pedagógiai Szakosztályának ülésén, 18 ahol a három pontban határozta meg a zeneiskolai tennivalókat: „ 1, Senki ne legyen felvehető hangszertanulásra, ha egy évi előképzőt nem végzett… 2, Minden zenei tanintézmény legyen köteles legalább heti hat órában tanítani a zenei írást-olvasást…3, Senki ne léphessen felsőbb osztályba, míg nem tudja osztálya szolfézsanyagát. Ezt csak tudni, vagy nem tudni lehet.”
Szőnyi Erzsébet könyvei (1953)
SZŐNYI ERZSÉBET (1924 –) nagyszabású sorozata, A zenei írás-olvasás módszertana I-III 1953-ben készül el. A bevezetésben Szőnyi a szolfézstanítás fontosságáról a következőket írja: „A szolfézstanítás ma már nemcsak a zenei alapismeretek átadása, hanem a zenei írás-olvasás elsajátítása mellett a növendékek cselekvő bekapcsolása a közös muzsikálásba a legegyszerőbb hangszer, az ének segítségével. Éppen e sajátossága miatt mindenki számára hozzáférhető, hasznára való tekintettel pedig elengedhetetlenül szükséges.”
Kodály ezt írta az előszóban: „Aki ezt a 100 leckét gondosan elvégzi, már nem tévedhet el a jó zenészség útjáról –írja. – Aki nem szerencsés, hogy 12 éves korára elvégzi: ne essen kétségbe, számára is teremhet még babér. Felnőtt zenész is megújul e leckéket átdolgozva, képzettsége sok apró hiányát felfedezve és kipótolva.”
Az intenzív ének-zenei nevelésnek a tanulók személyiségére gyakorolt hatása a mindennapi tapasztalat számára is látható lett. Ezeknek gyerekeknek a felfogóképessége gyorsabb, helyesírása és nyelvi teljesítményei jobbak, mint társaiké. Kodály már 1952-től kezdődően tudományos kutatással akarta az eredményeket megerősíttetni. Kokas Klárát kérte fel a zeneoktatás transzferhatásainak vizsgálatára.
A transzferkutatásokról (1953-2003)
KOKAS KLÁRA 1929-ben született Szanyban, (Sopron megye). Tanári diplomáját a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán, Budapesten szerezte, 1950-ben. Doktorátusát pszichológia szakon a budapesti Eötvös Lóránd Tudományegyetemen védte meg, 1970-ben. Tanított, kórust vezetett általános és középiskolában és tanítóképző főiskolán. Zenei tagozatos általános iskolát alapított, majd zenei óvodát vezetett Szombathelyen, 1954-1965 között. Terápiás foglalkozásokat szervezett szüleiktől elhagyott gyermekeknek Budapesten, 1965-1970-ig. Az első amerikai Kodály Intézet kutatási programját vezette 1970-1973-ig Bostonban, (Massachusetts, USA.) A kecskeméti Kodály Zoltán Zenepedagógiai Intézet docense volt 1973-1989 között. Komplex esztétikai nevelési kísérletet vezetett a Magyar Tudományos Akadémia által szervezett iskolareform-kísérletben, 1973-tól 1988-ig. Megalapította az Agape Zene-Életöröm Alapítványt Budapesten, 1990-ben. Terápiás zenei programot vezetett vak gyerekeknek ugyancsak Budapesten, 1990-től 1996-ig. Négy magyar és egy nemzetközi kitüntetést kapott a zenei nevelés és a terápia terén elért eredményeiért. Két gyermeke és négy unokája van. Életeleme a természet. Nemcsak pihenőit, hanem alkotó tevékenységét is szívesen folytatja a szabadban. Szenvedélye a természetvédelem. Magyarországon él. Előadásokat, bemutatókat, kurzusokat tart Európa valamennyi országában, Skandináviától Itáliáig és Görögországig, valamint Ausztráliában, Kanadában, az USÁ-ban és Izlandon, négy idegen nyelven. 19
„A magyar zenei nevelés sikere 1960 táján ország-világ előtt
nyilvánvalóvá lett. Ennek a nevelésnek az elméletét Kodály Zoltán gondolta
végig. Az ország közvéleménye örült a sikernek, lelkesedett, hogy a népdal
lassanként a nemzet közös kincsévé válik. A világ ámult és egyre inkább
igényelte a módszert. A világ ámulata és az igény kielégítése megkövetelte,
hogy a tapasztalatok mérésekkel is igazoltassanak. Kodály erre az útra
indította Kokas Klárát, lelkére kötve, hogy a zenei nevelés képességfejlesztő
hatására vonatkozóan mindent gyűjtsön össze, amit csak tud, ami pedig még
nem ismeretes, azt igyekezzék saját maga kikutatni, de sohase feledje, hogy fő
feladata a tanítás” 20 (Kontra 1972: 115).
Miklósvári Sándor referálása 21 volt a konkrét oka annak, hogy Kodály akarta a kutatásokat. Miklósvári, aki így írt az ének-zenei általános iskolákról: „…eddig … még senki sem vizsgálta meg tudományosan az ének-zene tagozatú iskolák tanulmányi eredményeit. Nem elemezték és nem bizonyították tudományosan, hogy az intenzív énektanítás milyen hatással van a gyermek értelmi képességeinek a fejlődésére, mennyire könnyíti meg más tárgyak tanulását” (Szabó 1991:124).
Kokas Klára és Eiben Ottó Magyarországon elsőként 1963-tól Szombathelyen zenei óvodás és kontroll óvodás csoporttal, valamint zenei általános iskolás és párhuzamos kontroll osztályokkal végezték felméréseiket (Szabó 1991: 128).
Kokas Klára saját emlékezéseiben leírja, hogy Kodály felkérésére a szombathelyi ének-zenei általános iskola beindítását elvállalta. Ezt követően elutazott Kecskemétre, Sopronba és Budapestre hospitálni. Nem akart hinni a szemének, amikor látta, hogy a mindennapos zeneórákkal nemcsak zenei képzettséget kaptak a tanulók, hanem sokkal többet. A szünetekben kivirultan hancúroztak, kergetőztek az udvaron, az órákon úgy figyeltek és énekeltek, mint az angyalok. Diák sportversenyeket, kulturális és tanulmányi versenyeket nyertek. Már akkor felmerült Kokasban a kíváncsiság, ami később a zenei nevelés transzferhatásainak vizsgálataihoz vezetett, és 1970-ben doktori disszertációjának a témája lett. Mit adhat ez a sűrített és intenzív zenei nevelés a gyerekeknek, hogy képességeik ilyen gazdagon kibontakoznak?
„Amikor elkészült első felmérésünk anyaga, Kodályhoz vittem. Íróasztalánál nézegette, kérdéseket tett fel. „Az ISME budapesti konferenciáján beszélnie kell erről” – mondta. A konferencia programját már hónapokkal ezelőtt kinyomtatták. Mégis a Tanár úr kérésére, az ISME elnök plenáris ülésen biztosított félórát a beszámolóhoz. Angolul még nem tudtam, németül beszéltem. A befejező estén a magyar rádióban Kodály ezt mondta „Számomra a legértékesebb volt Kokas Klára előadása, aki vizsgálatokkal is bizonyította a zenei nevelés hatását”. Hozzám pedig így szólt: Tanuljon angolul. Két év múlva Amerikában tartják az ISME konferenciát, ott kell előadnia.” 22
Kecskeméten az 1968/69.
tanévtől nyílt mód tudományosan megalapozott kísérlet végzésre. A kísérletet
Barkóczy Ilona (1926 -) fogta össze, aki Kokas Klára 1972-ben megjelent
’Képességfejlesztés zenei neveléssel’ című könyvének a lektora volt. Barkóczi
saját maga általános iskolai gyerekekkel végzett kísérleteket 1968. és 1972. között.
A vizsgálati eredményeket Pléh Csabával közösen publikálták először
1978-ban magyarul, 24 majd 1982-ben látott napvilágot a könyv angol 25 és
francia fordítása.
Referenciák:
1
Szőnyi, Erzsébet (1988) Zenei nevelési irányzatok a XX.
században. Tankönyvkiadó. Budapest.
2 Bullen, George
W. (1877) The Galin-Paris-Cheve Method of Teaching Considered as a Basis
of Musical Education. In:
Journal
of the Royal Musical Association. Oxford University Press. Oxford.
http://jrma.oxfordjournals.org/cgi/content/citation/4/1/68?ck=nck
3 Kodály, Zoltán (1974) Visszatekintés
II. Összegyűjtött írások, beszédek, nyilatkozatok. Sajtó alá rendezte
Bónis Ferenc. Zeneműkiadó. Budapest.
Budapest.
http://www.oki.hu/oldal.php?tipus=cikk&kod=tantargyak-Nagy-Enek
5 Laczó, Zoltán (2005)
Művészet és pedagógia. Liszt Ferenc Zeneművészeti
Egyetem. Budapest.
http://www.lfze.hu/letoltes/okt_anyagok/laczo/dokumentumok/M%FBv%E9szet%20%E9s%20pedag%F3gia.doc
6 http://bdeg.sopron.hu/~motorgirl/biography.htm
7 Kodály, Zoltán (1943)
Iskolai Énekgyűjtemény I. Országos Közoktatási Tanács. Budapest.
8 Kodály, Zoltán (1944)
Iskolai Énekgyűjtemény II. Országos Közoktatási Tanács. Budapest.
9 Kodály, Zoltán
– Ádám, Jenő (1943) Szó-Mi népiskolai énekkönyvek az I-VIII.
osztályok számára. Budapest.
10 Ádám, Jenő
(1944) Módszeres énektanítás a relatív szolmizáció alapján. Turul.
Budapest.
11 http://bekesvaros.hu/menu_hu.htm?l0=100&l1=0&html=torteneti/hires.htm
12 Kedves, Tamás (2004)
A magyar zeneművészetért - Válogatott írások és képek Gulyás György
hagyatékából, Debrecen.
13 Kodály, Zoltán
– Ádám, Jenő (1948) Énekes könyv az általános iskolák I-VIII.
osztálya számára.
Kodály
Intézet. Kecskemét.
14
Ádám, Jenő (1944) Módszeres énektanítás a relatív szolmizáció alapján.
Turul. Budapest.
15 http://www.kee.hu/kobolkut/kobol/kobol/adamj.htm
16 Szabó, Helga (1991)
A magyar énektanítás kálváriája. Szabó Helga. Budapest.
17 Szögi, Ágnes (2003)
„Iskolaügyekben harcolni kell, nem szerénykedni". Nemesszeghyné
Szentkirályi Márta naplójából.
18 Kodály, Zoltán (1952)
Reflexiók a zeneoktatás reform-tervezetéhez. In: Visszatekintés I. 255.
oldal.
19 http://www.bmc.hu/kokas/kiiskk.htm
20 Kontra, György (1972)
Utószó. In: Kokas, Klára (1972)Képességfejlesztés zenei neveléssel. Zeneműkiadó.
Budapest.
21 Miklósvári,
Sándor (1961) A zenei nevelés tanterve – Vissza a régi Magyarország felé?
In: Magyar Zene. I.évf./9.
22 Kokas, Klára Vízcseppben
a fény. http://web.archive.org/web/20030703015411/www.bmc.hu/kokas/index_hu.htm
23 Barkóczi, Ilona
& Pléh, Csaba (1978) Kodály zenei nevelési módszerének pszichológiai
hatásvizsgálata.
Kodály
Zoltán Zenepedagógiai Intézet. Kecskemét.
24 Barkóczi, I.
& Pléh, Cs. (1982) Music Makes a Difference: The Effect of Kodály’s
Musical Training on the
Psychological
Development of Elementary School Children. Kodály Institute.
Kecskemét.
25 Barkóczi, I.
& Pléh, Cs. (1982) Etude de d’effet psychologique da la méthode
d’education musicale de Kodály.
Institut
Zoltán Kodály. Kecskemét.
Fotók:
Kodály
Zoltán
http://lexikon.katolikus.hu/LINKEK/LINKKKKK/LINKKO/KODALY.HTML
Szőnyi Erzsébet
http://www.klassika.info/Komponisten/Szoenyi_Erzsebet/index.html
Sztojanovits
Adrienn
http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC14240/15310.htm
Fritz
Jöde
http://lexikon.meyers.de/akg/Fritz+J%c3%b6de+_+Foto+1959+96865
Ádám Jenő
http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC00003/00084.htm
Gulyás György
http://www.deol.hu/main.php?c=2939
Nemesszeghyné Szentkirályi Márta
http://heraldicart.uw.hu/Kecskemet/pages/ebredezo_varosreszek/005_kiskecskemet.htm
Kokas Klára
http://www.radio.hu/read/181427/rid/PT1BTXpBVE0=/
A szerző rövid bemutatkozása:
Király Zsuzsa
több mint két évtizeden keresztül fejlesztette a számítógépes zenetanítási
módszerét Finnországban. Az idén megjelent (2012) hat részből
álló Prima Vista sorozat a zeneiskolai alapfokú szolfézs és zeneelmélet számára
lett kifejlesztve [http://www.amazon.co.uk/s/ref=nb_sb_noss_1?url=search-alias%3Dstripbooks&field-keywords=Susanna+Kiraly].
A gyakorlófüzetek
elején vannak a feladat oldalak és a második részben a válaszoldalak, ezért a
Prima Vista anyag alkalmas nemcsak tantermi oktatásra, de az önálló tanulásra
egyaránt. A Prima Vista sorozat hangzó változata gyakorolható a számítógép és
az internet segítségével, a LUMO (Länsi-Uudenmaan musiikkiopisto) honlapján [http://virtual.lumo.org/Prima
Vista]. A feladatoldal akkor nyílik meg, ha a számítógépedre feltelepited
az Encore zenei programot. Az Encore ingyenes demo változata letölthető az Internetről:
www.gvox.com.
A sorozat tudományos vizsgálatairól Király doktori
disszertációjában (2012) lehet bövebben olvasni (Computer-aided Ear-training: A Contemporary Approach
to Kodály’s Music Educational Philosophy).
A módszer többízben bemutatásra került elsösorban ISME
világkonferenciákon Montrealban, Bergenben, Tenerife, Kuala Lumpurban, Rómában
és Bolognában, valamint egyéb konferenciákon Ausztráliában, Új-Zélandban,
Baliban, Hawaiiban és Floridában. Minden alkalommal nagy érdeklődésre tett
szert. A Prima Vista sorozat svéd, észt és angol nyelvü gyakorló oldalai
szintén fent vannak a LUMO oldalain.