Az idő sodrában IV.

A Bartók Rádió 20. századi és kortárszenei sorozatának, a Con temponak negyedik, befejező állomásához érkezett a Trafó Kortárs Művészetek Házában megtartott hangversennyel. Ez az alkalom a Qaartsiluni Ensemble koncertje volt. A Rozmán Lajos által nemrégen alapított, de máris hírneves együttes műsora érdekes, értékes estét ígért. Ugyanis szintén az utolsó, negyedik részhez érkezett az általa szerkesztett Közép-európai portrék hangversenysorozat, mely a szlovák Marián Lejava és a magyar Kondor Ádám művei köré épült. Mivel a szervezők úgy döntöttek, hogy ez az előadás lesz mindkét sorozat lezárása, ezáltal két párhuzamosan futó, azonos tematikájú koncertszéria találkozott egy pontban a pódiumon.

Az elsőnek felhangzó mű Kondor Ádám (1964) Harmonic Labyrinth (2012) című fúvósötöse volt, melyet Rozmán Lajos kérésére írt át a 2010-ben orgonára komponált Eisenberg-fúgából. Vidám, jókedvű zene, ami játszik a műfajokkal, szerkesztési módokkal. Hatásos, ugyanakkor hálás alkotás, mely mindig számíthat a közönség jóindulatára. Rákóczy Anna, Petrovics Anna – fuvola, Horváth Béla – oboa, Horia Dumitrache – klarinét, Jankó Attila – fagott játékába sajnos több zavaró körülmény is vegyült. Pontatlan belépések, kimaradt hangok kedvetlenítették a hallgatót.

A következő mű Marián Lejava (1976) Elégia (1998) című alkotása volt, ami a koncertismertetőben meghirdetett Another Seven Bagatelles helyett hangzott el. Lejava a pozsonyi Zeneakadémián diplomázott zeneszerzőként és karmesterként. Jelenleg volt alma materén oktat, illetve szlovák, cseh és portugál egyetemek vendégtanára. Az Elégia első vállalt műve, melyet egy közeli barátjának tragikus halálára komponált. A szerző előadásában felcsendülő alkotás igen visszafogott eszköztárral ért el figyelemre méltó összhatást.

Misato Mochizuki (1969) japán zeneszerzőnő a nyugati és a keleti zene ötvözetéből alakította ki sajátos, egyéni hangját. Lagunes (2005) című alkotásában gyakran használja a hagyományostól eltérő módon megszólaltatott hangszerek különleges, egyedi hangzását. Ezek hangszínfoltjait a kompozíció vége felé két kadencia – klarinét és zongora – színesíti. Az előadó művészek, Rákóczy Anna – fuvola, Horváth Béla – oboa, Rozmán Lajos – klarinét, Jankó Attila – fagott, Tekula Endre – kürt, Borbély László – zongora, ezúttal kifogástalanul játszottak. Külön említést érdemel Rozmán Lajos klarinétozása, aki különösen a kadenciában csillogtatta hangszeres tudását.

Ligeti György (1923 – 2006) Tíz darab fúvósötösre (1968) című alkotásából mindössze négy tétel hangzott el. Nem tudom, mi volt az oka a kurtításnak, de az biztos, hogy a műnek nem tett jót. Sem a koncepció, sem a nagyforma nem rajzolódott így ki, sem a lezártság, befejezettség nem valósult meg. A Tíz darabból egyébként a negyedik, ötödik, hetedik és nyolcadik tétel hangzott el. Először tehát egy triót hallhattunk a fuvola főszereplésével, majd egy kvartettet gyorsan repetáló hangzatokban. A kvintett az utolsó két tételre lett teljes, de ez a számbeli-szólambeli gyarapodás sem tudta feledtetni a válogatás önkényességét. Mindehhez járult, hogy az előadók – Rákóczy Anna–fuvola, Horváth Béla–oboa, Horia Dumitrache– klarinét, Jankó Attila–fagott, Tekula Endre–kürt – számára a darab helyenként túl nehéznek tűnt. Különösen nem értettem, hogy miért kellett Kondor Ádám következő kompozíciójának, az Inner Space – Bizarr tárgyak No.2.-nek szünet nélkül követnie Ligeti művét. Ez az előző négy tételnél jóval hosszabb mű – érzésem szerint – nem kapcsolódott szervesen a megelőzőhöz. Hatalmas alkotás, mely időnként kiforratlannak tűnik. Hiába hallottuk az ismertetőben a cellánkénti komponálás módszerét, az irodalmi kötődést, ez nem tudta megmenteni az előadást.

Zárásként Marián Lejava Seven Bagatelles (1999-2000) című alkotása hangzott el. A hét tétel három részre tagolódik, 3 – 1 – 3 formátumban. A fuvolára, oboára, klarinétra és fagottra írt mű első tétele mindjárt elég meglepően kezdődik. A piccolozó fuvolista mellett ugyanis az oboista és a klarinétos sípokon játszik, míg a fagottos ütőhangszeren működik közre. A hangzás ennek megfelelően neoprimitív, amibe sorban kapcsolódnak be az eredeti fúvós hangszerek. Az elcsúszó intonáció keltette bizonytalanság után gyors staccato mozgás következik, majd ismét különleges hangzások csendülnek föl. A középső tételben állóhangzatok fölött énekel az oboa. Az ötödik tisztelgés Beethoven, a hatodik Mahler előtt. A befejező részekben visszakanyarodunk a kezdet hangulatához, amit a diszkrét dobszó is felidéz. Sajnos az est folyamán a Qaartsiluni Ensemble nem nyújtott kifogástalan produkciót. A hibátlan részeket gyakran követték ritmikai pontatlanságok, hangindítási problémák, intonációs nehézségek.

Szólni kell még Michal Kindernay tevékenységéről, aki az ismertető szerint a vizuális megjelenésért volt felelős. Én úgy vélem, hogy ebbéli tevékenysége talán a nézőtérrel szembeni vásznon gomolygó ködképekben volt felfedezhető, bár ebben sem vagyok biztos. Ami viszont kétségtelen, hogy a felhangzó zeneművek semmilyen vizuális megjelenéssel sem voltak kapcsolatban.

Összességében az a vélemény alakult ki bennem, hogy a megelőző hangversenyek – stílusosan szólva – megkomponáltabbak voltak.

Eisenbacher Zoltán

Con tempo 2012/4

Kondor Ádám: Harmonic Labyrinth - ősbemutató, 

Marián Lejava: Elégia

Misato Mochizuki: Lagunes - magyarországi bemutató, 

Ligeti György: Tíz darab fúvósötösre - részletek

Kondor Ádám: Inner Space - Bizarr tárgyak No. 2 - ősbemutató, 

Marián Lejava: Seven Bagatelles - magyarországi bemutató

Qaartsiluni Ensemble

Művészeti vezető: Rozmán Lajos 

Rákóczy Anna - fuvola

Petrovics Anna - fuvola

Horváth Béla - oboa

Horia Dumitrache – klarinét

Rozmán Lajos – klarinét

Tekula Endre – kürt

Jankó Attila – fagott

Borbély László - zongora 

Vizuális megjelenés: Michal Kindernay

Trafó Kortárs Művészetek Háza

2012. május 22.