Napjaink zenéi III.

2012. október 7-én is el akartam menni a Magyar Rádió 6-os stúdiójába a Modern Art Orchestra hangversenyére, de a hirtelen lezúduló záporban bőrig áztam. Ebben az állapotban pedig jobbnak láttam hangverseny helyett hazamenni és venni egy forró fürdőt. Így történt, hogy csak a másnapi koncertre jutottam el, ismét az Olasz Intézetbe, a Nemzeti Énekkar hangversenyére.

Az első darab Balogh Máté Gergely (1990) Az esztendő négy szakasza című szerzeménye volt. A mű a Nemzeti Filharmonikusok a Nemzeti Énekkar 25. évfordulójára kiírt pályázatának díjnyertes darabja. (Ősbemutató) Címét és fő mondanivalóját Csokonai Vitéz Mihály azonos című költeményétől kölcsönözte a szerző. A négy versszak az évszakokat írja le, ám közöttük más megzenésített versek is fölcsendülnek. Így Szabó Lőrinc: Tavasz, Szalai Borbála: Indul a nap jókor reggel, Osváth Erzsi: Őszi mondókák és egy székely népköltés: A tél. A versnek ez a széttördelése nem biztos, hogy szerencsés, de a mű mindenképp nagy várakozásokra jogosít a fiatal szerző következő alkotásait illetően. A Csokonai vers zenei egységét a monumentálisabb, tömbszerű hangzás volt hivatott megteremteni, míg a többi összetartozását a kánonszerkesztésnek kellett biztosítania.

William Byrd (kb.1540-1623) Ave verum Corpus című alkotását négy nagyszerű fagottos szólaltatta meg. Lakatos György fagottművész-tanár, valamint volt tanítványai. A kiváló előadásban felcsendülő reneszánsz zene jól ellenpontozta a kortárs muzsikát.

A következő kórusmű Beischer-Matyó Tamás (1972) Psalmus 70 – vegyeskarra (2007) című kompozíciója volt. (Ősbemutató) A szerző nagy elhatározásának – hogy mind a 150 zsoltárt megzenésíti – egyik állomása ez a mű. Jól átgondolt, meggyőző alkotás. Őszintén bízom benne, hogy a szép terv megvalósul, s idővel a teljes ciklust meghallgathatjuk.

A fagottosok ezután a cseh Bohuslav Řehoř (1938) Hudbá z Javoru II. és III. darabját, illetve közöttük Kurtág György (1926) Gerard de Nerval című művét szólaltatták meg. Utóbbit szólófagotton adta elő Lakatos György – külön érdekességként – a hallgatóság mögötti karzatról.

A szünet előtt hangzott el ősbemutatóként Huszár Lajos (1948) alkotása, A csönd virága, op. 23. (1990). A hasonló című Juhász Gyula vers ihlette kompozíció a szerző szavai szerint „…három rétegből tevődik össze: diatóniából, 1 : 2-es modellből és kromatikából. … Formai összetartó elem szerepét játssza ’a csönd’ szavakra épülő jellegzetes kéthangú motívum.”

Különös hangulatú mű, mely helyenként a kórust is nehéz feladat elé állítja.

A szünet után Kocsár Miklós (1933) 3 bagatell -je következett. Szellemes, jókedvű alkotás, melyet a fagottosok ragyogó technikával adtak elő.

Csemiczky Miklós (1954) „Víg óráim, mind a vizek…” – kórusszvit vegyeskarra, Kriza János Vadrózsák című székely népköltési gyűjteményéből vett szövegekre. A mű hét különböző hangulatú és nehézségű tételből áll, melyek azonban egyre sötétebb tónusúakká válnak. „ A zene …az f-lied/mixolied fényes közegéből indul és … az f-moll, vagy inkább f-moll-szerű hangnem sötét bugyrában ér véget.” – vallja művéről a szerző.

Változatos, szép alkotás, mely igyekszik a lehető legjobban alkalmazkodni a szöveg prozódiájához és hangulatához. A kórus időnként sajnos elbizonytalanodott, az intonáció nem mindig volt kifogástalan.

Ezután újra négy kitűnő fagottos következett, hogy ismét egy reneszánsz művet szólaltassanak meg. Tomás Luis de Victoria (1548-1611) O Magnum mysterium című kompozíciója szinte templomi hangulatot varázsolt a terembe.

Tóth Péter (1965) hasonló című szerzeménye volt a következő darab. Az eredetileg egyneműkarra komponált mű jól illeszkedett az előzőhöz. Elismeréssel kell szólnunk Lakatos György és volt tanítványai művészetéről, akik kiváló hangszeres tudás és biztos stílusérzék birtokában tolmácsolták a műveket. Szerepeltetésük a műsorban telitalálatnak bizonyult.

Az est záró száma Orbán György (1947) Három genfi zsoltár – 90., 42., 150. című alkotása volt. (Ősbemutató) A Loys Bourgeois francia zeneszerző dallamaira épülő parafrázisok nagy gonddal ügyelnek a magyar prozódiára, így ritmusuk gyakran eltér az eredetitől. Ez azonban egyáltalán nem hátrány. A kibontakozó nagy ívű polifóniában szervesen egyesül múlt és jelen.

A hangversenyen a kórusszámokat a Nemzeti Énekkar adta elő Antal Mátyás vezényletével. Többnyire szépen, kiegyenlítetten szólt az együttes, de olykor intonációs problémák adódtak.

A hangversenyen szerencsésen váltakozott egymással a kórus és a fafúvós hangzás. Változatos, szép koncertet hallhattunk.

Eisenbacher Zoltán

38. Korunk Zenéje

Nemzeti Énekkar

Balogh Máté Gergely: Az esztendő négy szakasza

William Byrd: Ave verum Corpus

Beischer-Matyó Tamás: Psalmus 70

Bohuslav Řehoř: Hudbá z Javoru II.

Kurtág György: Gerard de Nerval

Bohuslav Řehoř: Hudbá z Javoru III.

Huszár Lajos: A csönd virága op. 23.

Kocsár Miklós: 3 bagatell

Csemiczky Miklós: „Víg óráim, mind a vizek…”

Tomás Luis de Victoria: O magnum mysterium

Tóth Péter: O magnum mysterium

Orbán György: Három genfi zsoltár – 90., 42., 150.

Lakatos György – fagott

Horváth Andrea – fagott

Stefán Zsófia – fagott

Tóth Sára Rebeka – fagott

Duffek Mihály – fagott

Bizják Dóra – zongora

Kristófi Ágnes – ének

Lisztes László – ének

Pásztor Sándor – ének

Antal Mátyás – karvezető

Nemzeti Énekkar

Olasz Kultúrintézet

2012. október 8.