Beszámoló a Zenetanárok Társasága
Kodály évfordulós programjáról

 

"És hadd említsem [...] azt a mestert,

aki ötven éven keresztül nevelt és irányított

és egész életem útját megszabta:

Kodály Zoltánt"

– Szabolcsi Bence

 

A mottóban szereplő gondolatokat Szabolcsi Bence jegyzete le, üzenetértéke miatt emeltem be a beszámolóba. Kodály hatása mind a mai napig érezzük. Talán ezt érezte meg Ábrahám Mariann, a Zongoratagozat vezetője, és a ZETA választmányának tagja akkor, amikor javaslatot tett arra, hogy a 2012. év kiemelt rendezvénysorozaton emlékezzen Kodály Zoltán születésének 130. évfordulójára a szervezetünk. A javaslat mindenkinek tetszett, így már az ötlet megfogalmazásakor többen jelezték csatlakozási szándékukat.

 

Az előkészítés munkálataiba bekapcsolódott a Szolfézs - és a Magánének Tagozat vezetője is, továbbá Papp Károlyné alelnök és Laczó Zoltán tiszteletbeli elnök is.

 

Az első programvázlat szeptemberre fogalmazódott meg. Világossá vált, oly gazdag a kínálat, hogy három napra lesz szükség a sikeres lebonyolításhoz. December 1., 8. és 9. volt az a három nap, amelyre a rendezvényeket elképzeltük. Sok segítséget kaptunk az Ádám Jenő és a Józsefvárosi Zeneiskoláktól; az igazgatóktól: Kokas Ferenctől és Katona Gábornétól, és természetesen a kollégáktól is. És köszönettel tartozunk a Kodály Emlékmúzeum tisztségviselőinek is, elsősorban Sebestyén Teodórának, akik egy nagyszabású hangverseny megszervezésére a hangversenytermet rendelkezésünkre bocsájtották.

 

A program íve a következőképpen alakult.

December 1-jén zeneiskolai növendékek adtak műsort a Józsefvárosi Zeneiskolában.

 

Balázsné Szatmári Éva igazgatóhelyettes, zongoratanár beszámolója a december 1-jei programról:

 

„Legyen a zene mindenkié” – Kodály Zoltán örökérvényű gondolata ismét otthonra talált a Józsefvárosi Zeneiskola falai között 2012. december első szombat délelőtt.

A Zenetanárok Társasága és a Zongora Tagozat által szervezett, a Józsefvárosi Zeneiskola és a Zeneakadémia Alapítványa jóvoltából szponzorált országos Kodály Emlékhangverseny ünnepi délelőttjét dr. Ábrahám Mariann zongoraművész-tanár, a tagozat vezetője és Czermann Cecília igazgatónő, a ZETA elnökhelyettese nyitotta meg. Ezután a három órás program házigazdájaként Balázsné Szatmári Éva igazgatóhelyettes vette át a szót.

Az intézmény sokadszor ad otthont hasonló jubileumi rendezvénynek. Ezúttal is a zsúfolásig megtelt díszterem közönsége előtt szerepelhettek több vidéki város és Budapest több kerületének növendékei Kodály Zoltán születésének 130. évfordulója alkalmából.

Legjelentősebb hangszeres műveinek és dalainak felvonultatásában közreműködtek zeneiskolás, szakiskolás és főiskolás növendékek egyaránt. Zongorára,- hegedűre,- csellóra- és énekhangra írt művek váltották egymást, a legkisebbek előadásától a művészi produkciókig.

A forró hangulatú, otthonos légkörű, nagysikerű, teltházas koncert délelőttjén budapesti, komlói, pécsi, gödöllői, dunakeszi, szegedi zenei intézmények kiválóságai vettek részt és emlékeztek meg a géniuszról.

Az eseményeket színesítette a közelgő karácsonyi hangulatot idézve Mező Imre Kiskarácsony, nagykarácsony című négykezes kötetének ősbemutatója.

A szereplő növendékek fellépésük után a jelenlévő szerzővel nagy tisztelettel és örömmel foghattak kezet.

Az ünnepélyes eseményeket követően a hagyományokhoz híven baráti-szakmai beszélgetésekre került sor.

 

December 8-án a ferencvárosi Ádám Jenő Zeneiskolába várták a rendezők a zenepedagógia mindennapjai iránt érdeklődő kollégákat.

 

Gondolatok a Szolfézs- és a Magánének Tagozat programjáról:

 

A programkidolgozás folyamatában kikristályosodott, akkor nyújtjuk a legtöbbet a kollégáknak, ha a kodályi örökség jegyében bemutató órákat rendezünk.

A bemutató tanárok:

§       Mihalovics Csilla (ELTE Gyakorló Általános Iskola),

§       Nagy Gabriella és Bánki Vera (Bajza Utcai Általános Iskola),

§       Szigetiné Horváth Zsuzsa (Aelia Sabina és Andor Ilona Zeneiskola),

§       Spiegel Marianna (Győri Zeneművészeti Szakközépiskola)

 

Az első két óra azonos életkorú tanulókkal folyt, az ELTE Gyakorló Általános Iskolájának tanulói „normál” harmadikos gyerekek voltak, akik 1-2. osztályban heti 2 órában, ettől az évtől kezdve pedig 1 egy órában vesznek részt iskolai énekórákon.

A Bajza Utcai Általános Iskola tanulói zenei tagozaton tanulnak, az óraszámuk harmadik éve e tárgyból heti 4 óra. (Az általános iskolai órákról a rövid benyomásainkat egyben tesszük közzé.)  

A tanulók könnyen vették az akadályokat, az első 2-3 perc elfogódottságát a tanárok gyorsan feloldották. Igen érdekes, mindenki számára könnyen elsajátítható módszereket alkalmaztak a kollégák. Az órák légköre derűs, ugyanakkor a munkára ösztönző volt, a motiváció példaértékű. Sok-sok dalt énekeltek a gyerekek. A feladatok – különösen a zenei tagozatos osztály esetében – a zenei gondolkodásukat fejlesztő volt.  A felhasznált zeneművekben biztosan tájékozódtak, a jellemző jegyeket pontosan ismerték fel. Az mindkét óra után megállapítható volt, hogy a gyerekek kedvelik az énekórákat, örömmel vesznek részt a felfedező tevékenységben. Esélyét látjuk annak, hogy az itt tanuló gyerekek zenekedvelők lesznek.

 

A harmadik óra szereplői zeneiskolai tanulók voltak, valamennyien 3. osztályos szolfézs csoportba járnak. Az óra résztvevői az általános iskolában 5. osztályosok. Már van zenei előéletük. A bemutató óra a szolfézsórák mindennapjait mutatta be, azt a sziszifuszi munkát, amely során a növendékek biztos kottaolvasókká válnak, analitikus gondolkodásuk kialakul(hat), zenei kultúrájuk fejlődik. A zenehallgatási anyag feldolgozása során egyéb ismereteikről (történelem), ill. fantáziájuk gazdagsága is számot kellett adniuk a gyerekeknek.

 

A negyedik órát Spiegel Marianna tartotta olyan csoporttal, amelyet a kollégák biztosítottak a számára. Az 5. osztályos szolfézs növendékek már magas fokon állnak hangszerjátékban. A tanár Mozart műveket rendkívül sokszínű eljárással dolgozott fel. Műközpontú órát láttunk. A résztvevő tanulók élvezettel vették az akadályokat, minden kérést (utasítást) tudásuk legjavát adva teljesítették. S amit a tanár, Spiegel Marianna nyújtott, az maga volt a csoda. Nemcsak a tanulók, de a jelenlevők is találkozhattak több alakban is Don Giovannival. Állítható, katartikus élményt jelentett az óra.

 

Az Ádám Jenő Zeneiskola tanárai arra vállalkoztak, hogy a kerület nehéz sorsú gyerekeinek, a József Attila Általános Iskola tanulóinak betanították a Háry János daljáték dalait, és színpadra állították a produkciót. Természetesen ez egy keresztmetszet volt. A betanítás Adorján Gabriella munkája. A gyerekek élvezték a színpadi játékot, szívvel-lélekkel vettek részt a produkcióban. Bízhatunk abban, hogy ezek a gyerekek mindennapjainak részévé vált a népdaléneklés.

 

A szombati napot egy nagy hangverseny zárta, melyet a Magánének Tagozat szervezett. A fellépők profi művészek, akik Kodály dalainak bemutatására vállalkoztak. Meghitt, igen szép produkciókat hallottunk, ugyanakkor a humorral sem maradtak adósak a megszólaló művészek.

 

A napot a Tóth Aladár Zeneiskola Ifjúsági Zenekarának hangversenye zárta Magyar Margit vezetésével. A hallgatóság először hallhatta a Kállai kettős zenekari átiratát. (Az átdolgozó Serei Zsolt.) A hangverseny második száma az Intermezzo volt a Háryból. Megszoktuk a zenekar szép hangzását, felkészültségét, örömteli zenélését.

 

A mintegy hétórányi program e koncerttel fejeződött be. Csupán egyetlen észrevételt kell a krónikásnak tennie: kár, hogy a résztvevők elsősorban a bemutató órákra figyeltek, koncentráltak, s a hangversenyen már lényegesen kevesebben vettek részt.

 

Köszönetet kell mondanunk a helyszíneket biztosító Ádám Jenő Zeneiskolának. A program maradéktalanul sikerült.

 

December 9-diki program a Kodály Emlékmúzeumban

 

A Zongoratagozat nagyszabású hangversenyt szervezett, rendezett ott, ahol egykoron Kodály Zoltán élt. A program fővédnöke Kodály Zoltánné volt. Nagy segítséget jelentett a Múzeum munkatársainak nagyvonalú segítsége, reprezentatív meghívót készítettek, és juttatták el postai úton sok-sok érdeklődőnek. A hangversenyterem zsúfolásig megtelt. A hangverseny összeállítása rendkívül gazdag volt. A fiatal, kezdő növendékektől az érett művészekig mindenki lehetőséget kapott, hogy Kodály zeneszerzői tevékenysége előtt hódoljon. E beszámolóban nem tisztem egy-egy szereplőt kiemelni, inkább az országos jelleget hangsúlyoznám, hiszen a rossz idő ellenére (az első havas napon volt a hangverseny) több városból is érkeztek az előadók, így Budapesten kívül Pécsről, Szegedről, Gödöllőről. A hangverseny sok-sok élményt adott.

 

Mező Imre Kodály Zoltán emlékének ajánlva – négykezeseket komponált, amelyeket nagy sikerrel mutattak be a Járdányi Pál Zeneiskola növendékei.

 

Óhidi Levente (Apagyi Mária – Pécs) tanítványa nemcsak zongorázott, de elmondta azokat a kodályi gondolatokat, amelyek számára jelentősek, fontosak. Érdekes volt a tízéves fiú válogatását megismerni.

 

A hangverseny különös műsorszáma volt Zsigmondné Papp Éva és Zsigmond Zoltán előadásában a Pávavariációk négykezes átiratát meghallgatni. (Az átíró Horváth Barnabás). A műsorfolyamban két énekes és egy hegedűs is közreműködött. Így vált valóban színessé a program.

 

A Zenetanárok Társasága ezzel a három rendezvénnyel adózott Kodály Zoltán emléke előtt. A programok résztvevői elégedettek voltak a szervezéssel, a programmal. Egy kritikai megjegyzés hangzott el, melyet itt közzéteszünk: „Jó lett volna még a műsorba illeszteni néhány kórusművet!” Sajnos nem fér minden egy program kereteibe, akik a zongoraműveket megismerték, azok feltétlenül gazdagodtak.

 

 

Csillag Ferenc

ZETA elnöke