HIÁNYZÓ LÁNCSZEMEK

Emlékezés a Holokauszt áldozatául esett magyar zeneművészekre

A „Hiányzó láncszemek” címmel 2010-2011-ben rendezett kamarazenei koncertsorozat a vészkorszakban üldözött, valamint a holokauszt áldozatává vált alkotók műveit mutatta be, különös hangsúlyt fektetve a kor magyar zeneszerzőinek kompozícióra. Neves hazai és külföldi vendégművészek előadásában ritkán, vagy eddig sosem játszott zeneművek kerültek bemutatásra, köztük Justus György, Kondor Lipót, Kuti Sándor, Sárosi Imre, Vándor Sándor, Weiner László és Weisz Ferenc darabjai a Páva utcai Holokauszt Emlékközpontban. A koncertsorozaton túl ezzel a kiállítással állítottak emléket a magyar zeneművészet vészkorszakbeli áldozatainak.

Dr. GERŐ KATALIN

szobrász

Gerő Katalin szobrászattal 35 éves ügyvédi működésének befejezése után kezdett foglalkozni. Négy alkotása látható köztereinken, közöttük a Haydn-dombormű a Magyar Nemzeti Galéria homlokzatán. Itt kiállított bronz plakettjeivel a holokauszt során meggyilkolt neves és kevésbé ismert magyar zeneszerzőknek, zenepedagógusoknak és zenészeknek kívánt emléket állítani. A sorozatot édesapja, dr. Gerő György emlékére 2011-ben adományozta az Emlékközpontnak.

Dr. GERŐ György

(1907-1983)

Dr. Gerő György Budapesten született. Apja képzett muzsikus volt, de banktisztviselőként dolgozott. Bátyjával - Geréb László író, műfordító, irodalomtörténész - meglehetősen szűkös körülmények között nevelkedett. Anyai nagybátyja Germanus Gyula orientalista, unokanagybátyja Czóbel Béla festőművész. Zeneakadémiai tanulmányait 1927-ben anyagi okokból kényszerült megszakítani. Színházakban korrepetitorként és karmesterként működött, de vállalt zongoraoktatást is. 1933-tól a Szekeres Zeneiskolában zeneelméletet, zenekari gyakorlatot tanított, majd 1939-1943 között az iskola igazgatója volt. Szekeres Imrével közös művük, a Klavierschule– Zongoraiskola ma is használható kézikönyv. Zongorakísérőként működött a rádióban, a filmgyárban, pódiumon, valamint a Triumph énekegyüttes tagjaként. 1938-ban államtudományi doktorátust szerzett. Első felesége, Scheiber Margit 1945-ben a dachaui koncentrációs táborban pusztult el. Őt is deportálták, de kiugrott a vonatból, így menekült meg. 1953-tól nyugdíjba vonulásáig a Kultúra Könyv- és Hírlap Külkereskedelmi Vállalatnál dolgozott.

Bárdos Alice hegedűművésznő

(1899–1945)

Hubay Jenő tanítványa, Szombathelyen élt. Kamarapartnerei között említhetjük többek között Bartók Bélát, Fischer Annie-t és Weiner Lászlót. Játszott a Waldbauer–Kerpely vonósnégyessel is. Fellépési lehetőségei élete végén már csak a javarészt zsidó zenészekből álló szombathelyi Collegium Musicum és a budapesti OMIKE hangversenyeire korlátozódtak. Két tanítványa úgy tudja, hogy 1944 nyarán deportálták, és Auschwitzban ölték meg.

Büchler Mór karnagy

(1882–1944)

1882-ben Németújváron született, de már Nagykanizsán érettségizett. Zenei tehetsége igen korán megmutatkozott, és bár nem lett hivatásos muzsikus, magánúton végzett tanulmányai eredményeként 1913-ban az Ipartestületi Dalárda megszervezésére kérték fel. Munkája folytán csakhamar hatalmas lendületet vett a városban a zene és a dalkultúra, nem volt esemény vagy megmozdulás Büchler dalárdája nélkül. A karnagyot és ünnepelt énekesnő feleségét, Krausz Gizellát 1944. április 29-én, az első magyarországi transzporttal Auschwitzba deportálták, ahol a közel 3700 nagykanizsai társukkal együtt pusztultak el.

Justus György zeneszerző

(1898–1945)

1898. április 24-én született Budapesten. Gyermekként előbb hegedülni tanult, később Siklós Albert tanította a zeneszerzés alapjaira. Tanulmányait a berlini Zeneművészeti Főiskolán folytatta. Hazajövetele után bekapcsolódott Kassák Lajos Munka Körébe (ennek népdalkórusát 1928-tól 1934-ig vezette), valamint rokona, Szalmás Piroska kórusának munkájába. Közel harminc zeneesztétikai tárgyú cikket publikált, többnyire Kassák lapjaiban. 1936-ban megismerkedett Ascher (Ács) Katóval, akivel – a szülői ellenkezés miatt titokban – összeházasodtak. 1943 őszén hívták be munkaszolgálatra, ahonnan 1944 őszén sikerült megszöknie. Novemberben ért Budapestre, ahol bujkálni kényszerült. Legutolsó albérletében feljelentették, a nyilas járőrök elhurcolták, és 1945. január 16-án, negyvenhét évesen, két nappal Pest felszabadulása előtt megölték.

Kuti Sándor zeneszerző

(1908–1945)

1944-ben keletkezett önéletrajza szerint szegény óbudai család gyermekeként született. Első lejegyzett kompozíciója kilencéves korából származik, de zenei tanulmányokat csak az érettségi után folytatott. Tanárai Wilheim Lajos és Laurisin Miklós, majd a budapesti Zeneművészeti Főiskolán Siklós Albert voltak. A művészdiplomát Dohnányi Ernő vezetésével szerezte meg. Magán tanításból és kórusoktatásból élt. Zongoradarabjait Budapesten kívül Amszterdamban, Koppenhágában, Bécsben, Párizsban és a tengerentúl is játszották. 1944 nyarán SAS-behívóval munkaszolgálatra a Kárpátokba vitték. Itt papírfecnikre húzott kottavonalakra írta le hegedű-szólószonátáját. Élete utolsó művét feleségének ajánlotta. A kotta csodálatos módon megérkezett a címzetthez. A lap aljára apró, de világosan olvasható betűkkel Kuti ezt írta: „nagyon nagy szeretettel és vágyakozással.” 1945 tavaszán tűnt el, valószínűleg Németországban.

Ligeti Gábor tanuló

(1928–1945)

Ligeti György zeneszerző testvére. Mérnöknek készült, de zenei tehetsége is korán megmutatkozott: hegedült és brácsázott. Fivérével együtt játszott a kolozsvári Goldmark Filharmóniában. 1944. május végén vagy június elején Kolozsvárról deportálták Auschwitzba. Innen nyitott vagonban szállították Mauthausenbe; társai kétharmada még útközben meghalt. Ligeti Gábor kibírta az utat, de megbetegedett. 1945 márciusában – néhány nappal tizenhetedik születésnapja előtt – szívébe szúrt fenolinjekcióval gyilkolták meg.

Rosenthál Andorné Jakabfi (Jakabffy) Magda zongoratanárnő

(1911–1944)

Désen született. Tanulmányait a Zeneművészeti Főiskolán végezte, ahol 1933-ban a zongora főtanszakon oklevelet nyert. Hangversenyezett Budapesten és Debrecenben, több ízben adott önálló koncertet a magyar rádióban. Édesanyjával és hároméves kislányával együtt ölték meg Auschwitzban 1944-ben.

Schwimmer Elza zongoratanárnő

(1898–1944)

Gyulán élt. Zenei tanulmányait magánúton folytatta. Számos jótékony célú és klubhangversenyen lépett fel szólistaként. A gyulai Filharmóniai Egyesület zongoristája volt. A deportálásból nem tért vissza.

Székely István zeneszerző

(1920–1944/45?)

Budapesten született. Édesapja Székely (Schlesinger) Jenô kereskedő volt, édesanyja Neubrünn Camilla. A Párisi utcában laktak. A Zeneakadémia zeneszerzés szakára 1939-ben vették fel. Egyetlen fennmaradt művéről tudunk. Munkaszolgálatban vezetett naplóját családja őrizte meg

Weiner László zeneszerző

(1916–1944)

1916. április 9-én született Szombathelyen. 1934-ben felvételt nyert a Zeneakadémiára, ahol Kodály Zoltán növendéke lett. Ugyanazon év január elsején kezdte írni zenei jegyzeteit bel- és külföldi koncertélményeiről, nagyszerű stílusban, páratlan értékítélettel jellemezve a két háború közötti korszak hangversenyéletét. Diáktársai, tanárai között is nagy hírnévre, tiszteletre tett szert tehetségével, szerénységével, kedvességével. Zeneakadémiai éveiben számos növendékhangversenyen játszott, és az egyébként jelentős szombathelyi zenei életben is kivívta magának a közönség és a kollégák szeretetét. Weiner László 1944. július 25-én halt meg munkaszolgálatosként Lukovban. Felesége, Rózsa Vera operaénekes túlélte a háborút, és világhírű énektanár lett Londonban.

***

További művészi életutak olvashatók honlapunkon, a www.hdke.hu/emlekezes/emlekkonyv oldalon.

Az életrajzokat saját kutatásaiból Bársony Péter brácsaművész állította össze.

Lektorálta: Molnár Judit történész-főtanácsadó és Csősz László történész.

Grafikai munka: Práczky István grafikusművész.

Az áldozatul eset zeneművészek kamaraműveiből a HUNGAROTON az alábbi cd-ket jelentette meg:

1.)

WEINER László (1916–1944)
Kamarazene mélyhegedűvel

HCD 32607
(P) 2009 Hungaroton Records Ltd.
(P) 2009
DDD

1-4 Monika Hölszky-Wiedemann – hegedű / violin, Dirk Hegemann – mélyhegedű / viola
5-7 Dirk Hegemann – mélyhegedű / viola, Lars Jönsson – zongora / piano
8-10 Monika Hölszky-Wiedemann – hegedű / violin, Dirk Hegemann – mélyhegedű / viola,
Erik Borgir – gordonka / cello
11-13 Tatjana Ruhland – fuvola / flute, Dirk Hegemann – mélyhegedű / viola,
Lars Jönsson – zongora / piano

A saarbrückeni és a stuttgarti Rádió Szimfonikus Zenekara (SWR) tagjaiból alakult
kamarazenekar / Members of Stuttgart Radio Symphony Orchestra (SWR)
and of Saarbrücken Radio Symphony Orchestra,
vezényel / conducted by Julian Kuerti

Duó hegedűre és mélyhegedűre / Duo for Violin & Viola 13′50″
I. Moderato 2′50″
II. Allegro vivace 1′37″
III. Lento 4′23″
IV. Allegro molto 4′54″

Szonáta mélyhegedűre és zongorára / Sonata for Viola & Piano 16′25″
I. Fantasia. Andante 6′57″
II. Intermezzo. Vivace 2′39″
III. Adagio. Allegro un poco agitato 6′44″

Vonóstrió – Szerenád / String Trio – Serenade 14′12″
I. Andante. Allegro 4′37″
II. Adagio 5′48″
III. Allegro 3′41″

Concerto fuvolára, mélyhegedűre, zongorára és vonószenekarra 23′32″
Concerto for Flute, Viola, Piano & Chamber Orchestra
I. Allegro maestoso 10′15″
II. Andante (tranquillo) 7′52″
III. Allegro ma non tanto 5′18″

Összidő / Total time: 68′28″

Recording pruoducer: Elmar Schwinn
Balance engineers: Boris Kellenbenz 1-10, Michael Hauschke 11-13
Editet by Zsuzsa Dvorák
Recorded at Chamber Music Studio of Südwestrundfunk (SWR) in Stuttgart on 8 July, 2007 1-7
Stuttgart Theatherhaus Pragsattel on 21 October, 2007 8-10
and at SWR Funkstudio Stuttgart on 1 May, 2007 11-13
Scores:1-4, 5-7, 11-13 Editio Musica Budapest, 8-10 published by the legal successor
Front cover: design by Miklós Juhász (after a painting of G. Boross, photo by Steffen Dengler)

2.)

In memoriam. Holokauszt áldozat magyar zeneszerzők

(Budai Pál, Gyulai Elemér, Justus György, Kuti Sándor, Vándor Sándor, Weiner László)

Az emlék cd-ről Király László zeneszerző elemzése olvasható a www. multesjovo.hu-n.