D a l l a m a i n k

Húr és vonó rezgéseiben éled

teremtő rend, mert kéz és lélek

gondviselő mozdulatával támad

a dallam heve: hűség, erő, bánat!

Az időt daraboló frázis árva

lélegzetével létünk méltósága

emelkedik fel itt: húr és vonó

izgalmaként egymásból fakadó

hangra hang, közel az idők szívéhez.

Van hegedű! – s hogy létezik, elég ez

rémület vigaszához és reményhez,

hogy borostyánlakk rozsda-fényeket

rejtvén virágot mintázó kezek

árnyai között megszülessenek

dallamaink! Fáradt szívvel, sóváran

és megszentelt várakozásban

a játékot velük - ki üdvét megleli -

örökké szeretné már újrakezdeni.

Czigány György