SZENDI ÁGNES*
GONDOLATAIM A kortárs zene
tanításÁRÓL
I.
Nehéz manapság meghatározni, mit is nevezünk kortárs zenének.
Tágabb értelemben a XX. és most már a XXI. században született műveket sorolhatjuk ide. De az utóbbi évtizedekben annyira széles stílusbeli jellemzői vannak a keletkezett kompozícióknak, hogy könnyen lehet, hogy egy kb. 100 éves alkotás sokkal modernebb hangzású, mint napjaink zenéje. A most íródó darabokra még kevés a rálátásunk, a régebbiekről már kezd kiderülni, valószínűleg melyik maradhat fenn értékként a zenetörténetben.
Eszembe jut egy beszélgetés a 2000-es évek elejéről a Strém Kálmán által szervezett Földvári Napokról. A téma a kortárs zene játszása, tanítása volt.
Strém Kálmán, a legendás
hangversenyrendező domborműves emléktáblája Nagykanizsán, dr. Gerő Katalin
alkotása
●Mennyire jók a kortárs darabok?
●Szívesen tanulják-e ezeket, mennyire szeretik hallgatni?
●Milyen teendőink vannak, hogy pozitívabb legyen a reakció a kortárs zenére?
Strém Kálmán emléktáblájának avatása nagykanizsai szülőházán, 2007.
május 27-én. Balról jobbra: Földes Imre zenetörténész, Malina János
zenetörténész, dr. Gerő Katalin szobrászművész (Kocsis Katalin felvétele)
Földes Imre tanár úr az 1980-as években – amikor még főiskolás voltam – többször mondogatta, hogy a kortárs zenével való találkozáshoz érdeklődésre, nyitottságra van szükség és némi erőfeszítést is kell tennünk, hogy megfelelően tudjuk hallgatni ezt a zenét. Ő akkoriban nyitottabbnak tűnt, mint főiskolai hallgatóinak nagy része. Az utóbbi évtizedben azonban határozott pozitív irányú elmozdulást érzek ezen a téren a zenei felsőoktatásban. A legtehetségesebb fiatalok adják elő a mai zenét, méghozzá nagyon kiválóan. Ők igenis felvállalják, hogy zeneszerző diáktársaik műveit megtanulják és koncerten bemutassák. Mekkora adomány ez a pályájuk elején levő fiatal szerzőknek! Meghallgathatják kompozíciójukat, tanácsot kérhetnek a hangszerekkel kapcsolatban a kortárs csoportjukba tartozó előadóktól. Így fejlődhetnek igazán az ifjú komponisták és a hangszeres, énekes művész-jelöltek is, a kölcsönös munka viszi őket előre.
Azt kellene elérni, hogy a korunkban születő kompozíciók beilleszkedjenek a régebbi szerzők művei mellé, és ne legyen arra szükség, hogy különbséget tegyünk a zenetörténet más-más korszakaiban keletkezett alkotások között. A kortárs kompozíciót ne határoljuk el a többi zeneműtől, ne illessük külön „kortárs” jelzővel. Ez Eötvös Péter meglátása, és nagyon is egyet tudunk vele érteni.
Én most azonban a továbbiakban döntően a zeneiskolai oktatásra koncentrálnék, mint zeneiskolai zongoratanár (aki szívesen játszik és tanít kamarazenét), mint zeneszerző, aki rendszeresen ír az ifjúságnak is (lásd: kotta melléklet a tanulmány végén), és mint a zeneiskolai növendékek megnyilvánulásainak megfigyelője. Tehát a zenetanár fontos személy azon az úton, hogyan képes növendéke érdeklődését, ízlését formálni. Ez persze nem csak a mai, hanem a régebbi komponisták műveinek a befogadására is vonatkozik.
Fejtegetésemben a kortárs, továbbá a nem olyan régen elhunyt magyar zeneszerzők alkotásait tárgyalnám, ezen belül is a zongoraműveket. Nem gondolok részletes elemzésre, csak megemlítek kottákat, néhány esetben külön a műveket is. Inkább általános szempontokat, meglátásokat fogalmazok meg, hogy zenetanár kollégáimat a téma továbbgondolására ösztönözzem. A külföldi szerzőkkel nem foglalkoznék jelen írásomban, mert sajnos azokat kevésbé ismerjük. / A régebbi Mini Fesztiválokon többször előadásra kerültek különböző nemzetek zeneszerzőinek darabjai, vagy a Bartók Rádió kortárs zenei sorozataiban szerepelnek inkább külföldi komponisták művei a programban. /
Több szemszögből is megvizsgálnám a kérdést:
●Tudják-e megfelelően tálalni a gyerekek számára tanáraik ezt a zenei közeget?
●Mennyire fogadják be a zenét tanulók ezeket a műveket?
●Közel áll-e a lelkivilágukhoz?
●Elég jó műveket komponálnak-e a ma élő szerzők a fiatalok számára?
●Ezek elég hangszerszerűek-e, alkalmazkodnak-e az illető tanuló technikai tudásához?
●Gyakoroltat, fejleszt-e a kompozíció valamilyen technikai elemet?
●Zeneileg mennyire rezonálhat rá a gyerek?
Ezeket a kérdéseket boncolgatom tanulmányomban.
II.
Kezdjük a növendékekkel. Nincs könnyű dolguk a zeneszerzőknek, ha az ifjúságnak szeretnének írni pedagógiailag és zeneileg is kiváló darabokat. A gyerek ugyanis nagyon kritikus! Megérzi, ha nem igazán ihletett a kompozíció. Rögtön felméri, ha szürke, érdektelen gyakorlatnak látszik és hallatszik, és a fül számára kevésbé vonzó. A zeneszerző persze mondhatja erre azt, hogy az ő darabja tökéletes, a gyerek előképzettségével van a baj.
Az
a tapasztalatom, ha zongoratanárként több művet is „felkínálok” a diáknak, hogy
válassza ki a neki tetszőt: a gyerek ilyenkor legtöbbször jól szelektál, és a
színes izgalmas kompozícióra szavaz. Az 1960-as években kiadott Zongoraiskola
I. II. (I. kötet szerkesztői: Fantóné Kassai Mária, Hernádi Lajosné, Komjáthy
Aladárné, Vásárhelyiné Inselt Kató, Máthé Miklósné, II. klötet szerkesztői: Komjáthy
Aladárné - Hernádi
Zsuzsa - Fantóné
Kassai Mária - Inselt Katalin ) is
tartalmazott már kortárs zongoraműveket a régi szerzők (barokk, klasszikus) művein
kívül.
Napjainkban megjelent zongoraiskolák is adnak az új zenepedagógiai művek megismerésére, megtanulására. Pl.:
- Papp Lajos: Zongora ABC, Pócs Katalin, Legánӱ Dénes és Kecskés Balázs
művei (Aszalós Tünde: A zongorázó gyermek I-II-III. kötet);
- Orbán György alkotásai (Lakos Ágnes: A barátságos zongoraiskola I-II.);
- Kapi-Horváth Ferenc**, Borsody László, Szunyogh Balázs, és Kurtág
György művei (Teöke Mariann: Találkozások a zongoránál);
Apagyi Mária: Zongorálom c. kreatív iskolája (I-III.), amely a technikai, improvizációs gyakorlatokon kívül komponálásra ösztönöz, jazz ismereteket ad, összekapcsolja a zenét és a képzőművészetet, a világ-egész összefüggéseit
kívánja feltárni. Csak néhány név, aki feltűnik kottájában: Esztényi Szabolcs, Király Csaba, Binder Károly, Sári József, Dubrovay László.
A jó képességű, könnyen tanuló növendék „elvállalhatja” a kevésbé érdekes darabot is, ha a tanár tud hozzá kedvet csinálni, ha látja, hogy a mű megtanulása valamilyen téren hasznos lehet a számára, de az átlagos vagy gyenge tanulót nehezen beszélhetjük rá a problémásabb darabokra. Hozzá kell tennünk, hogy a mostanában – kb. 2005-től még inkább - zenét tanuló gyerekek többségének kezelése fejtörést okozhat a tanárának. Kevesebb idejük jut a hangszeren való rendszeres gyakorlásra, nehezebb őket igazán „megfogni” valamivel, némelyikük kevesebb anyagot végez. Tehát nem mindegy, hogy a rendelkezésünkre álló időben milyen műveket tanítunk nekik.
Még olyan pedagógiailag átgondolt és zeneileg leleményes alkotásokkal is akadályba ütközhetünk, mint Bartók Béla Mikrokozmoszának I. kötetében levő apró darabok, melyek a XXI. századi gyermek temperamentumához nem minden esetben illenek. Egyik tanítványom úgy fogalmazott, hogy Bartók itt állandóan csak „tátázik”, nem ír titiket. És ezt nem találja elég mozgalmasnak. Valóban, a kisgyerek nem kedveli a lassú tempót, legszívesebben mindig gyors és vidám műveket tanulna. Ilyenkor elmesélem, kinek, hogyan komponálta Bartók ezeket a zongoradarabokat. Játszom Bartóktól más zongoraművet, lemezről is mutatok Bartók kompozíciókat. Elmondom, én mennyire szeretem Bartók Béla zeneszerzői életművét. Így már könnyebb barátságot kötni a Mikrokozmosz apró darabjaival.
A jól sikerült gyermekdal-, népdal-feldolgozásokat szívesen játsszák a gyerekek.
Nemcsak magyar, hanem külföldi dal-feldolgozások is bőségesen találhatók a különböző zongoraiskolákban, de most csak a szerzők önálló gyermek kompozícióit taglalnám. Megállapítható, hogy a mozgalmas, jó kedélyű darabok nagyobb eséllyel nyerik el a tanulók tetszését. Csak néhány példa:
Ránki György: Kopogós (Fantóné Kassai Mária, Hernádi Lajosné, Komjáthy Aladárné, Vásárhelyiné Inselt Kató, Máthé Miklósné: Zongoraiskola I.),
Papp Lajos: A vad lovasnő, Mozdony (Zongora ABC 2. ),
Orbán György: Tréfás tánc (Lakos Ágnes: A barátságos zongoraiskola 3.). Károlyi Pál: Játék (24 zongoradarab),
Papp Lajos: Pásztortánc (22 kis zongoradarab),
Papp Lajos: A disznópásztor (Meseképek),
Szelényi István: Régi magyar tánc módjára (Negyven kis előadási darab I.), Kurtág György: Ugráló kvintek (Játékok II.).
A lassú tempójú zene tanítása nehezebb dió. Viszont ezekkel a hangulatokkal, technikai elemekkel is meg kell ismerkedniük a kis zongoristáknak. A lassú daraboknál valamilyen szerzői pluszra, csalogatóra van szükség egy ügyes címadással, különleges karakterrel, hogy a gyerek könnyebben befogadja a művet.
Lássunk egy-két ilyen kompozíciót is!
Kecskés Balázs: Teve-karaván a sivatagban (Aszalós Tünde: A zongorázó gyermek II.),
Orbán György: Jazz! (Lakos Ágnes: A barátságos zongoraiskola 2.),
Szelényi István: Ballada, Bölcsődal, Régi időkről, Altatódal, Ringató, Panaszos (Negyven kis előadási darab I. II.),
Kurtág: Csillagzene (Játékok II.) .
A zenét tanuló ifjúságot igyekezzünk korán megismertetni napjaink zenéjével. Minél kisebb a tanítvány, annál nyitottabb, nincsenek előítéletei. Viszont vigyáznunk kell, hogy el ne rontsuk a dolgot. A legjobb zenei táplálékot kapja
(ezt már Kodály Zoltán is hangsúlyozta), mert akkor van rá esélyünk, hogy érdeklődő lesz. Legyen lehetősége arra, hogy hallja a tanár vagy diáktársa előadásában azt a művet, amelyet felkínálunk neki. Választhasson több darab közül. Ezek ajánlásánál fontos, hogy a tanár igazán ismerje az adott tanuló személyiségét, temperamentumát, hogy megtalálják a leginkább a gyereknek való kompozíciót. Egyik kedves zeneiskolai zongoratanárnőm, Hornyánszkyné Becht Erika pl. azt a gyakorlatot folytatja, hogy az új kezdő tanítványainál igyekszik kitapasztalni az illető tanuló személyiség jegyeit és ahhoz igazodva kéri a szülőket, hogy melyik zongoraiskola kottát vásárolják meg.
Talán még több kedve lesz kortárs zenét játszani a növendéknek, ha az kamaradarab, mert az izgalmasabb, ha másokkal együtt lehet muzsikálni, mint egyedül. A legkönnyebben megoldható kamarazenélés a zongoristáknál a négykezesezés (hat kezesezés) másik tanulóval, tanulókkal, vagy a tanárral.
Ennek bőséges irodalma van a régi és a mai szerzőket is beleértve. A különböző zongoraiskolákban is találhatók négykezesek (Aszalós, Papp, Teöke, Lakos, stb.), meg külön gyűjteményekben is.
Nehezebben megszervezhető, de még vonzóbb, ha a zongorista növendék más hangszeresekkel zenélhet együtt. A kisebb gyerekeknek úgysem könnyű a tudásukhoz illő nehézségű kamaraművet találni a régi szerzőktől, jó alkalom, hogy mai szerző művét játsszák. De szükség lenne ezen a téren bővebb kínálatra a különböző életkorú tanulók számára különböző nehézségű anyaggal.
Egy zeneszerző pedig kérésre szívesen komponálna személyekre szabott nehézségű darabot.
III.
Beletekintettem az Editio Musica Budapest Zeneműkiadó katalógusába. Talán ennek a kiadónak hozzáférhetőbbek és ismertebbek a megjelentetett kottái. Az egyéb kiadóknál megjelent műveket illetően inkább szükség van a zenetanár fokozottabb tájékozódására. Tehát az EMB-nál sem olvashattam túl sok műcímet a mai szerzők gyerekeknek írt kompozícióit áttekintve. Sok pedagógiai kompozíciója van pl. Papp Lajosnak vagy Szelényi Istvánnak.
Vannak olyan hangszerek, amelyekre többet komponáltak a mai zeneszerzők alsó fokon (pl. zongora, hegedű, fuvola) és vannak, amelyekre kevesebbet (pl. gordonka, oboa, harmonika). Csak néhány címet említenék meg a teljesség igénye nélkül.
Zongoraművek:
Bozay Attila: Medáliák
Farkas Ferenc: 5 könnyű zongoradarab
Könnyű zongoradarabok magyar népdalokra
Hajdu Lóránt: 10 könnyű zongoradarab
Járdányi Pál: Rondó
Szonatina
Kadosa Pál: 24 könnyű technikai tanulmány
55 kis zongoradarab
Károlyi Pál: 24 zongoradarab gyermekeknek
Kurtág György: Játékok
Mező Imre: 16 könnyű zongoradarab
Soproni József: Jegyzetlapok
Sugár Rezső: Magyar gyermekdalok
Szelényi István: 40 kis előadási darab zongorára I. II.
Zongora négykezesből viszonylag gazdag a kínálat. Lássunk néhányat.
Kadosa Pál: Kis szvit
Kurtág György: Játékok IV.
Mező Imre: A világ népdalai - 16 könnyű darab négy kézre
Papp Lajos: Gyermekdalok Európából – 46 négykezes zongoradarab kezdőknek
Sári József: Lépésről lépésre
Kilenc miniatűr
Soproni József: 5 könnyű darab négy kézre
Sugár Rezső: Magyar gyermekdalok
Szelényi István: 20 könnyű zongoradarab
A zongoraműveken kívül csak néhány egyéb hangszeres kompozícióra mutatnék rá, amely az EMB kínálatában szerepel.
Hegedűduóra pl. Szelényi István, Szervánszky Endre és Szokolay Sándor komponált könnyű műveket.
Hegedű-zongora összeállításra Szelényitől találtam 24 könnyű kis előadási darabot.
A hegedűhöz hasonlóan a gordonkánál is megfigyelhető, hogy a szólóirodalomban nem annyira vannak gyerekeknek írt alkotások, inkább a duók között bukkanunk rá ilyenekre.
Papp Lajos: 15 kis darab két csellóra
Papp Lajos: 4 kis darab gordonkára és zongorára ;
Hajdu Mihály: Magyar gyermekdalok;
Szőnyi Erzsébet: Ifjúsági trió zongorára, hegedűre és gordonkára;
Szokolay Sándor Gyermek-kvartettet két hegedűre, gordonkára és zongorára.
Papp Lajos Vonószenekari kompozíciói: Arco - Pizzicato, Lovagi játékok.
A gitár kották felsorolásánál olvashatjuk Sugár Rezső: Gyermekdalait.
Fuvola és zongora összeállítás:
Király László: 3 miniatűr
Járdányi Pál: Szonatina
Kocsár Miklós: Saltus Hungaricus
Petrovics Emil: Magyar gyermekdalok
Szervánszky Endre: Szonatina
A több furulyás csoportban szerepel Papp: Magyar karácsonyi dalok, Szokolay: Magyar gyermekdalok;
Rézfúvós négyesre született Bogár István: Magyar népdalok c. kompozíciója vagy ifjúsági fúvószenekarra Balázs Árpád: Régi magyar táncok Gömörből és
Zempléni László: Utazás Európában c. műve.
A gyermekeknek készült könnyebb alkotások között több gyermekdal- és népdal feldolgozást találunk. Van is kimondottan „Magyar gyermekdalok” sorozata az EMB-nek, melyben különböző hangszerekre készítettek feldolgozásokat a mai zeneszerzők. Kevésbé találni a kínálatban önálló műveket, amelyek már nem a legkisebbeknek valók, de nem is a felnőtt előadóknak szólnak. Ha vannak is ilyen alkotások, nem biztos, hogy tudnak róla a zenetanárok.
Egyes hangszeres tanárok szívesebben tervezik be, hogy megtanítsanak mai műveket, mások kicsit idegenkednek vagy félnek ettől. Azt gondolják, nem annyira értenek hozzá. Ők sem játszottak gyakran kortárs darabot. Ennek más a hangzása, más a karaktere, más lehet a lejegyzése, a kottaképe, bonyolultabb lehet a ritmusa. Megéri-e az előkészület, a sok gyakorlás? Megtérül-e a befektetett energia? Elég nagy létszámú közönség fogja-e hálásan fogadni a mű előadását egy koncerten? Valóban vannak nehézségek, de a problémák ellenére is vállalkozni kell a mai művekkel való foglalkozásra. Talán mindig tehetünk egy kis lépést előre. Ha a szerzők és előadók kölcsönösen fejlesztik egymást, - mint a Zeneakadémisták körében -, annak jobb kompozíciók születése a gyümölcse.
IV.
Már a korábbiakban is utaltam rá, hogy nem mindegy, hogy az illető zeneszerző milyen minőségű kompozíciót alkot. Ha kisgyerek számára komponál, fokozottan tisztában kell lennie a hangszer lehetőségeivel, az azon való tanulás metodikájával. Legjobb, ha az illetékes zenetanár segítségét kéri ebben a kérdésben.
A zeneszerzők célkitűzései között szerepel, amikor pedagógiai műveket írnak a fiataloknak, hogy az adott hangszer technikai lehetőségeire figyeljenek, azokat a szempontokat figyelembe véve alkossanak darabokat. Ezt a XIX. századi mesterek is megtették, amikor etűdöket komponáltak. A zongoristáknál pl. a skálamenet, a hármas- és négyes hangzat felbontás, az akkord-játék, többszólamúság egy kézben, repetíció stb. gyakorlására (Czerny, Cramer, Heller).
Napjainkban a kezdőtanítás számára születnek olyan kis kompozíciók, amelyek segítik az alapvető technikai elemek elsajátítását. Ezt a gondolatmenetet tovább is kellene vinni következetesen és a magasabb osztályokban is kiaknázni.
Ha összehasonlítom pl. Papp Lajos Zongora ABC-jét és Kurtág György Játékok c. sorozatát, melyben a kezdő zongoristáknak komponáltak, akkor megállapíthatjuk, hogy a két szerző két különböző zenei világot, gondolkodásmódot képvisel. Papp a hagyományosabb hangzást, hagyományos kottaképet alkalmaz, a zongorát inkább szűkebb területen – 5 szomszédos billentyűn – veszi igénybe. Kurtág szeme előtt a rossz gyerek lebeg, aki az egész klaviatúrát birtokba akarja venni, nehezebben fogadja a kötöttségeket, szigorú lejegyzést. Ő újszerű kottát hozott létre, nem marad meg a pentachordnál, vadabb, nem megszokott hangkészletet választ.
Persze Papp Lajos sem „ragad” le a pentachordnál . Vannak merész, nagy hangterjedelmű alkotásai. Az „első játékok a zongorán” c. kottája azt az alcímet viseli, hogy „Bevezetés a mai zene hangzás- és mozgásformáiba”. Különböző hangközöket, hangsorokat, billentésmódokat, ritmusokat, kettősfogásokat gyakoroltat többek között. Vagy az „Aquarium” c. zongora albuma egészen láttató erővel ábrázolja zenében a különböző halakat, vízi állatokat. Papp Lajos „nagymestere” a darabok címadásának. Szereti az állatokat bemutató darabokat. Valóban ezek a tételek nagyon vonzók a gyerekek számára. Ezen a téren hasonlóan gondolkodnak Aszalós Tündével, aki „A zongorázó gyermek” c. kottáiban is az állatvilágból vesz példákat az ügyesítőknél, gyakorlatoknál, kis daraboknál.
Kezdő zongoristáknak készült művek találhatók még a következő kottákban:
Durkó Zsolt: Gyermekzene, Károlyi Pál: 24 zongoradarab gyermekeknek,
Papp Lajos: 22 kis zongoradarab. Ezek a művek következetesen céloznak meg különböző zenei paramétereket, és azokat állítják középpontba egy-egy rövid, ötletes című kis darabban. Károlyi Pál kis darabjai között „Romantikus darab” „Két darab régi stílusban”, „Egy kis dodekafónia” elnevezés is szerepel. Rondót, Előjátékot és Toccatinát is felfedezhetünk a kottában.
V.
Ha a zeneszerző esetleg bizonytalan valamilyen metodikai kérdésben, megkereshet kérdéseivel egy zeneiskolai tanárt. A tanárok még a mű elkészülte után is szívesen konzultálnak, miben kell esetleg változtatni. Persze az is jó, ha a szerző valami szokatlan, új elképzeléssel áll elő, ami kihívás lehet a tanár és a gyermek számára. Mint például Kurtág György kompozíciói.
A konziban még mindig fontos a tanársegítő betanítása. A zeneakadémisták már önállóan is elvállalhatják egy kortárs mű betanulását és bemutatását. Tehát a zeneszerző soha ne szégyelljen tanácsot kérni a zenetanártól vagy előadóművésztől. Tegyék meg ezt a középkorú vagy idősebb szerzők is, hogy darabjukat igazán szeretettel adhassák elő. A tanárok és előadóművészek is megkérhetnek szerzőket, hogy egy bizonyos összetételű kamaraegyüttesre írjanak. Vagy olyan hangszerre komponáljanak, amelynek nem olyan gazdag a szólóirodalma, pl. rézfúvósok. Itt megint eljutottam a kölcsönös együttműködéshez.
Az ihletett, sikerült műveket a közönség is nagyobb hajlandósággal meghallgatja olyan hangversenyen is, ahol vegyesen szerepelnek régi és mai szerzők alkotásai. Itt nem csak az a szűkebb réteg hallja a kompozíciót, aki a kortárs koncerteket látogatja.
Hogy lesz alkalmas egy zenetanár a mai művek tanítására?
● Ha elég lelkesedés és nyitottság van benne.
● Ha maga is rendszeresen játszik koncerten, nem fél a kísérletezéstől, nem fél az újtól.
● Ha eléggé felkészül rá, hozzáolvas, felvételeket hallgat, esetleg elmegy valamely kurzusra, amely segítséget ad, hogyan fedezzük fel magunknak ezeket a modern műveket.
● Még jobb, ha személyes kapcsolatban áll valamely zeneszerzővel, vagy tanárral, vagy muzsikussal, akik már kipróbálták, hogy mai zenét adjanak elő.
Történtek kísérletek arra, hogy ne hagyományos módon, hagyományos kottaképpel jegyezzenek le műveket, ha olyan a kompozíció, hogy efféle rögzítést kíván. Ezekhez a megfelelő útmutatót kell megadni. Lehet, hogy rögtönzésre és különböző előadásra is módot ad. Kurtág György: Játékok c. sorozatában külön jelmagyarázat mutatja be a szerzői legyezés értelmezését. A ritmusértékeknél vannak hosszabb és rövidebb hangok. A szünetjeleket és módosítójeleket is másképp alkalmazza a komponista. Használ különböző módon megszólaltatott clustereket és glissandókat. Lehet ujjakkal, ököllel, tenyérrel, alkarral stb. zongorázni. Ezeket az effektusokat pl. Aszalós Tünde is bemutatja A zongorázó gyermek I. kötetében.
Minden növendékkel csináltathatunk improvizációs játékokat, ezek rendkívül felszabadító hatásúak és fejlesztőek. Lantos Ferenc és Apagyi Mária alkalmazza a zene és a képzőművészet összekapcsolását az improvizálásnál.
A közös cél érdekében szorosabb kapcsolatot kellene kiépíteni a zeneszerzők és a zeneiskolák és zeneművészeti szakközépiskolák között. Hasznos lenne egy internetes fórum, ahol a zenetanárok bejelenthetnék igényüket, milyen kompozíciók tanítását kezdeményeznék, a zeneszerzők vagy a zeneműkiadók pedig eljuttatnák a művek listáját, később a kottáját az iskolákhoz. Vagy a zeneszerző érdeklődne, hol talál vállalkozó betanító tanárokat, előadókat művéhez. Még azt is megkockáztatom, hogy olyan lehetőség is legyen, hogy a zenetanárok kapják ajándékba a kottát a szerzőtől, hamarabb lenne kedvük azt megtanítani és növendékkoncerten bemutatni.
VI.
Ezt a gyakorlatot alkalmazza az Alkotó Muzsikusok Társasága (AMT), amikor úgy rendez ifjúsági hangversenyeket vagy adventi koncertet, hogy elküldi a szerzők által javasolt művek kottáit, és a zeneiskolákban kiválasztják a tanárok, hogy melyiket tanítják meg a növendékeknek. Bevált ez a gyakorlat pl. a budapesti II. és XV. kerületi, a dorogi, a váci, a törökbálinti, a gödöllői, a ceglédi, a budaörsi, a monori zeneiskolák esetében, ahol az AMT-tag zeneszerzőknek kapcsolatuk van.
Hogy jut el a zenét tanuló növendékhez a kortárs komolyzene?
● Ha a gyerek tanárával együtt ismerkedni próbál vele.
● Ha jó előadásban hallgathat értékes kompozíciókat.
● Milyen hasznos lenne, ha a szerzők juttatnák el az iskolákhoz műveiket. Még akkor is, ha nem ajándékba kapnák a tanárok.
Egy-egy olyan zeneiskola, ahol több mai művet is kiválóan megtanítottak a zenetanár kollégák, bemutatókat tarthatna más alapfokú intézményekben, hogy minél többen tanulhassanak ebből és legyen kedvük hozzáfogni a kortárs darabokkal való munkához. Nagyon elősegítené a darabok tanítását, ha jó előadásban lenne elérhető az internetről az ilyen kompozíciók hangfelvétele. Ha létezik is ez a lehetőség, nem biztos, hogy a zenetanárok eléggé tájékozottak ez ügyben. Ha hírlevelet kapnának az egyes intézmények, pontosabb információhoz juthatnának!
Az EMB honlapján tájékozódva nagyon értékes dolgokra bukkantam.
Pl. hangszerek vagy szerzők szerint is lehet böngészni a kották között.
Az egyes kottákról pontos információt olvashatunk. A legtöbb kottába bele is tekinthetünk az interneten keresztül. Sőt azt is megvalósították, hogy néhány darab vagy részlete meg is hallgatható. Mekkora segítség ez a zenetanároknak, ha tájékozódni szeretnének. Fontos lenne, hogy minél többen ki is használják ezeket a nagyszerű lehetőségeket.
Több olyan növendékkoncertet lehetne tartani, ahol a régi és a ma élő szerzők művei vegyesen vannak műsoron. Itt az arányok lennének érdekesek. Nem csak egy-két mai mű lenne műsoron, hanem kb. fele-fele arányban a régi darabokkal.
Jó példát szolgáltatnak erre a gyermekkórusok műsorválasztásukkal.
VII.
Több olyan kortárs kottára lenne szükség, amely ugyanarra a hangszerre vagy hangszerekre komponált művet tartalmaz több szerző műveiből összeállítva.
Zongoristák számára készült pl. a Játszó-tér c. album szép illusztrációkkal.
Ilyen kiadvány a Tarka-barka, amelyet Teöke Mariann állított össze. Az Alkotó Muzsikusok Társasága néhány szerzőjének zongora négykezeseiből is született egy válogatás: Négykezesek apró zongoristáknak, kiadó: Editio Tatabánya
(Soltész Kálmán).
Eötvös Péter elképzelése az, hogy a modern műveket is a zenetörténet „természetes” részeként tekinthessük. Fontosnak tartja, hogy a fiatalokat (és a tanáraikat is) készítsük fel egy olyan koncert előtt, ahol mai szerzők alkotásai hangzanak el. Az Alkotó Muzsikusok Társaságánál mindig hallunk a műsorra tűzött darabról ismertetőt. Ugyanez vonatkozhat a zeneiskolában folyó kortárs kompozíciók tanítására is.
Ha a tanár otthon érzi magát ebben a közegben, a gyermek számára úgy tudja közvetíteni ezt a zenét, hogy ne jelentsen akadályt, bonyodalmat ennek a muzsikának a játszása. Ha a tanár fejleszti, képezi magát, létrejöhet ez az ideális állapot. A másik oldal pedig az, hogy a zeneszerzőknek sem szabad elzárkózniuk, hanem állandó kapcsolatot kell teremteniük az iskolákkal, tanárokkal, diákokkal.
Bízzunk benne, hogy a 2010-es években a régi művek játszása mellett egyre nagyobb teret kap a majd a velünk együtt élő, napjainkban születő zene. Eötvös Péter a következő gondolatát fogalmazza meg a „Muzsika” c. zenei folyóirat 2012. júniusi számában a mai zene terjesztésével kapcsolatban: „… a mi feladatunk nem az, hogy a közönség igényeit kielégítsük, hanem az, hogy a közönség igényeit megteremtsük.” Ugyanez lehet érvényes a különböző zenei intézményekben is. Érjék el a zenetanárok, hogy a növendékek értően, lelkesen tanulják meg és játsszák a mai szerzők jó műveit.
Facsimile
kottamelléklet Szendi Ágnes és Kapi Horváth Ferenc pedagógiai alkotásaiból
Szendi Ágnes:
- Tánc 2 szopránfurulyára és zongorára, Op. 345. No.1.
- Három négykezes gyermekeknek Op. 341.
- No.1. Fény és árnyék
- No.2. A teknősbéka és a nyúl
- No. 3. Varázslat
Kapi Horváth Ferenc:
- Három magyar népdal zongorára, négy kézre (1999)
SZERZŐI
Kislexikon:
Szendi Ágnes
1963. március 25-én született Esztergomban.
Zenei tanulmányait szülővárosában kezdte: 8 éves korától zongorázik, 9 éves korától komponál. Zongora – és zeneszerzés szakon volt a budapesti Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola diákja 1977 – 82 között. Első diplomáját 1988-ban szerezte az ELTE Tanárképző Főiskolán ének-zene tanárként és karvezetőként. Ugyancsak ebben az évben lett a dorogi Erkel Ferenc Zeneiskola zongora- és szolfézstanára, jelenleg is ezt a munkakört tölti be.
Egyetemi oklevelet kapott még újságírásból és szociológiából / 1998, 2000 /.
2004-ben végzett a Miskolci Egyetem Bartók Béla Zeneművészeti Intézetében mint zongoratanár és kamaraművész.
Tagságai:
- Alkotó Muzsikusok Társasága 1995-től zeneszerzőtag, 1998-tól sajtóreferens.
- Artisjus Magyar Szerzői Jogvédő Iroda Egyesület 2001-2002-től a Komolyzeneszerzők Osztályának tagja.
- Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete 2003-tól zeneszerzőtag.
Főleg kamarazenét komponál, kedvenc területe a hangszeres kamarazene. A több mint 300 műve között gyermekeknek írt darabok is vannak.
Alkotásai időnként elhangzanak a Komárom-Esztergom Megyei Zeneiskolák Kamarazene Fesztiváljain, és rendszeresen szerepelnek az Alkotó Muzsikusok Társasága koncertjein, valamint kétévente önálló szerzői hangverseny keretében szólalnak meg az Óbudai Társaskörben 2002-től. Korábban / 1994, 1995 / ugyanezen a helyen a Continuo Zeneiskola hallgatójaként rendeztek számára zeneszerzői bemutatkozó koncertet.
Lencsés Lajos Stuttgartban élő magyar származású oboaművész műsorán tartja „Arabeszk” c. szóló oboára írt kompozícióját, melyet CD-re is játszott./ Saltus Hungaricus, Bayer Records 2002 /.
Díjak: - MAOE Gyermek-játék pályázat - Zeneszerzői III. díj 2006
- Tehetséges Magyarországért Alapítvány, Magyar Zeneiskolák és Művészeti Iskolák Szövetsége Kodály pályázat / pedagógiai tanulmány / - nívódíj 2008
|
|
|
|
|
|
Kapi-Horváth Ferenc 1967-ben született Budapesten. Zeneszerzői tanulmányait a Bartók Béla
Zeneművészeti Szakközépiskolában Kocsár Miklósnál, majd a Liszt Ferenc
Zeneművészeti Főiskolán Soproni Józsefnél végezte. Karmesteri diplomát Lukács
Ervin tanítványaként szerzett. 1990 óta a Vám- és Pénzügyőrség Zenekarának
karmestere. 1991-től 95-ig a Magyar Állami Operaház korrepetitora volt. 1992
- 98-ig a Vígszínház West Side Story-produkcióját, 1995-ben a Stadttheater
Hannover turnéján a Bécsi vér c. operettet vezényelte. Díjnyertes művek: |
