MAROS MIKLÓS
HALLGASSUK
EGYÜTT!
40 évvel ezelőtt alakult a
Stockholmi Operastúdió. Számunkra ennek egyik érdekessége, hogy a három alapító
tag közül az egyik a magyar operaénekes, rendező és pedagógus Kundler Miklós
volt. Az évek során igazi világnagyságok kerültek ki a Stúdióból, mint Birgitta
Svendén, vagy Nina Stemme. A 40. évfordulót egy pár napos fesztivállal
ünnepelték. Egyik este a visszelátogató hirességek adtak nagysikerü gálaestet,
a másikon egy fiatal zeneszerzők számára rendezett jubileumi zeneszerzőverseny
eredménykiosztóját rendezték, ahol szinpadra került a három döntőbejutott mű,
jelenlegi növendékek előadásában. Engem pedig felkértek, hogy komponáljak egy
rövid kis darabot, amit ugyancsak az ünnepi napok keretében állítottak
szinpadra. Az új kisopera mindössze 18 perc, gondoltam, most ezt hallgassuk
együtt.
A svéd szó, PÄLSEN magyarul A bunda. Vagyis a szőrmekabát.
Hjalmar Söderberg
a 20. szd első felének talán legismertebb svéd írója. 1898-ban Historietter
címen adott ki egy novellagyüjteményt, apró, rövid történetek, historiettek.
Ezek közül talán a legismertebb ez a BUNDA, szinte minden svéd olvasta, ebből
készített szövegkönyvet Lassa Zilliacus, aki előző operám, a Kasztráltak
librettóját is írta.
A három énekes szólistát egy
kamaraegyüttes kiséri, amelynek az öszeállítása fuvola, két hegedű és cselló,
valamint két zongora, az utóbbi kettő kivételével a hangszeres szólamok könnyűek,
fiatal muzsikusok számára készültek. A bemutató előadáson is négy zenei
gimnazista működött közre.
A történet röviden a következő:
Két férfi és egy nő, Gustaf,
John valamint Ellen régi barátok. Ifjú korukban mindkét férfiú Ellenbe volt
szerelmes, de a nő nem tudott köztük választani. Viszont családot szeretett
volna és így Gustaf lett a választott, John ugyanis nem akart nősülni addig,
amíg egy tekintélyes mennyiségű pénzre nem tett szert.
Gustaf orvos
lett, a család három gyerekkel növekedett, de az orvosi fizetés a család
növekedésével ellenkezőleg alakult, A sok munka és a
kevés pénz Gustaf egészségét is kikezdte. Munkája eredményeképp viszont a
páciensek egyre egészségesebbek lettek, így aztán az orvosi honorárium egyre
csökkent.
Ezzel ellentétben John saját
vállalatát igazgatja, de sok pénzével egyedül maradt.
A régi barátok továbbra is
barátok maradtak, minden Karácsonyt együtt ünnepeltek.
Hideg tél van. Az opera első
jelenetében John irodája előtt áll Gustaf, fázva, szakadt kabátban. A karácsony
előtti teendőket intézte, siettében nem nézett maga elé az utcán, megcsúszott a
jégen és egy épp akkor elhaladó lovaskocsi kereke beleakadt a kabátjába.
Szerencséjére nagyobb baja nem történt, de öreg kabátja szétszakadt. Most
várja, hogy John ajtót nyit neki. Addig pedig panaszkodik, mert fázik, éhes,
úgy érzi, hogy beteg is. Lehet, hogy nem is él már sokáig. És szégyenszemre
pénzt kell kölcsönöznie régi barátjától Karácsony előestéjén. Eközben
visszaidézi a délelőtt történteket. Így hallhatjuk Ellent, aki a szemére
hányta, hogy bizonyára elfelejtette meghívni Johnt vacsorára, meg hogy biztosan
a gyerekeknek sem vett még ajándékot. Igyekezzen hogy minden el legyen intézve
mert hat órakor tálalja a vacsorát.
Gustaf
válaszolgat a kérdéseire, de leginkább azt szeretné, ha Ellen egy percre
átölelné, erre azonban Ellennek nincs ideje. Inkább siessen Johnhoz, nehogy ő
Karácsony este egyedül maradjon.
Gustaf áll
az iroda előtt és csak ismételgeti magában, hogy ez bizony egy rossz év volt.
Ekkor nyílik az ajtó, John
betessékeli Gustafot, meglátja szakadt, piszkos kabátját, mire Gustaf elmeséli a történteket, majd konstatálják, hogy
szerencsére nem lett nagyobb a baj. John azonban látja, hogy ilyen hidegben
ebben a kabátban nem lehet utcára lépni, felajánlja, hogy vegye fel az ő
bundáját, ő majd küld valakit egy másikért. Szivarral kínálja, de Gustaf inkább
mást szeretne, kölcsönre van szüksége, hogy a karácsonyi ajándékokat meg tudja
venni.És természetesen szeretettel várják a vacsorára, Ellen külön lelkére
kötötte, hogy adja át az üdvözletét. John ugyancsak küldi üdözletét és
visszagondol a régi időkre: mondván, hogy néha sajnálja, hogy nem kérte ő meg
Ellen kezét. De hát ő erre nem tudott gondolni addig, amig nem gyüjtött össze
10000 koronát. Gustaf erre csak annyit tud mondani, hogy ez neki még máig sem
sikerült...
Az operában itt egy duett
következik.
John irigykedik, hogy Gustafnak
szép felesége és három gyereke van, akik szeretik és szép családi életet
élhetnek, ő bezzeg egyedül van.
Gustaf
viszont azon gondolkodik, hogy ha annyi pénze lenne, mint Johnnak, akkor
vehetne szép bundát a feleségének is, több ideje lenne a családi életre is és
talán felesége is jobban szeretné.
Mindketten a másikat látják
boldognak és még irigylik is a másikat.
http://www.parlando.hu/2013/2013-1/Palsen.mp3
0’00” - 8’49”
Az utcára érve Gustaf a bundától
szinte újjászületett. Régi paciensek nem ismerik fel, nem is gondolják, hogy ő
a szegény doktor. Ugyanakkor úgy érzi, ha egy doktor bundában jár, akkor annak
nem illik olyan alacsony honoráriumot adni, mint amennyit ő kap. Ha előbb
gondolt volna erre, talán vehetett volna egy bundát kölcsönre és biztosan
nagyobb kereslet lenne az ő tudományára. De most már késő, hiszen hamarosan meg
fog halni. Vagy lehet, hogy téved és mégsem annyira beteg, mint gondolná?
Ellen régen csúfolta Johnt, de
amióta mindig kis ajándékokkal jön hozzájuk, és meghívja az Operába, azóta nem
csúfolódik... Lehet, hogy ha bundában járhatna, akkor megint ugyanúgy szeretné őt
mint régen?
8’50” – 11’15”
Vásárlásból hazaérve boldogan
látja Gustaf, hogy az előszoba sötét, a takarékos feleség nem gyujt villanyt,
ha nincs rendelés. És be el is viheti az ajándékokat anélkül, hogy meglátnák.
De izgatottan várja a fogadtatást miután először látja Ellen őt bundában.
Ellen ki is szalad elé, a
nyakába ugrik és boldogan fúrja az arcát a bunda gallérjába. Bevallja, hogy még
soha nem várta ennyire a Karácsonyt és hogy mennyire boldog, hogy megjött.
Gustaf is egyre jobban szorítja magához és egy rövid időre két boldog emberrel
találkozunk. A duett végén azonban Ellent halljuk, aki azt mondja, hogy Gustaf
még nincs itthon. Gustaf rájön, hogy a szerelmi vallomás nem neki szólt, hiszen
Ellen azt hitte, hogy a bundában John érkezett meg. Belátja, hogy csalódnia
kellett. Csak annyit válaszol, hogy „de itthon van, Gustaf itthon van”.
11’17” - 14’28”
A vacsora után vagyunk. John
töri meg a csendet. Kérdezi, hogy mi a csend oka, talán a szétszakadt kabát
sorsán gondolkodnak? Nem, válaszol Gustaf, inkább a bundán. Meg azon, hogy
valószinüleg ez volt az utolsó Karácsony, amit együtt tölthettek. Úgy érzi,
hogy nincs már hosszú ideje hátra ezért meg akarja köszönni Johnnak a
barátságot, amit felé és felesége felé mutatott. John még utóljára megpróbálja
visszafordítani a szót, hogy hátha nem is olyan vészes a helyzet, Gustaf talán
rosszul látja helyzetét, de ő nem tágít. Még azt akarja megköszönni, hogy
kölcsönkaphatta John bundáját. Az tette lehetővé, hogy még pár pillanatnyi
boldogságot tudott kapni az élettől.
14’29”- végig (18’13”)
A szereplők:
Ellen – Malin Lindström
Gustaf - Jon Nilsson
John – Thomas Lander
Az együttest vezette: Martin Hellström
-------------------------------------------------------------------------------
Maros Miklós
(Pécs,
1943. november 14.)
Svédországban élő magyar zeneszerző, a Svéd Zeneszerzők Szövetségének elnökségi
tagja, majd alelnöke, 1998 óta a Svéd Királyi Zeneakadémia tanára. Főbb művei:
4 szimfónia, 8 versenymű, kamaraművek, kórus-, vokális és elektronikus darabok.
