BUZÁS ZSUZSA*
Kodály Zoltán pedagógiai célú zeneműveinek
felhasználása a zeneművészeti szakközépiskolában
Bevezetés
„A zenepedagógia: út a remekművekhez. Ennek eszköze nem lehet más,
mint a remekművekkel való találkozás. A remekművek esztétikai
tartalmát hordozhatja egy egyszerű gyermekjáték-dallam vagy népdal,
hordozhatja éppúgy egy jó vígopera, mint egy oratórium vagy vonósnégyes adagio.
De bizonyos tulajdonságokkal mindenképpen rendelkeznie kell..., s a vele való
találkozásnak a gyermeket végül is megilletődötté, összeszedettebbé,
alázatosabbá, a valóság iránt tiszteletteljesebbé kell tennie. Nem a zenei
programmal, nem a „hangulattal,” hanem egyszerűen azzal, hogy igazi
értelemben zene”. [1]
A Kodály Zoltán pedagógiai
remekművein nőttem fel én is, óvodától kezdve az ének-zene tagozatos
általános iskolán át, a zeneiskolában és a konzervatóriumban Kodály számos
művét ismertem meg. Néhány éve magam is tanítok szolfézst és népzenét, így
most saját pedagógusi tapasztalataimat is összegezhetem.
A konzervatóriumi oktatásban
elsősorban a szolfézs, a népzene és a karének órák anyaga épül Kodály
műveire, melyek nemcsak a kottaolvasást, írást, belső hallást, zenei
memóriát és az intonációt fejlesztik, hanem igazi zenei örömöt nyújtanak a
diákoknak, bevezetik őket a közös muzsikálásba, az énekes kamarazenélésbe.
Óráimon a pedagógiai célú műveken kívül számos Kodály által gyűjtött
népdalt, népdalfeldolgozást és kórusművet is tanítok.
Kodály koncepciójának alapja a magyar
népdal, eszköze a relatív szolmizáció, amely megkönnyíti a kottaolvasást, és
kialakítja a gyermekben az egy alaphoz tartozó hangnemi összefüggés érzetét.
Kodály szerint a zenei nevelés feladata a zenei képességek fejlesztésén túl a
személyiség kibontakoztatása, jobbá válásának elősegítése. Elképzelése a
klasszikus görög mintát követi, ahol a zene állt a nevelés középpontjában,
mivel szerinte „eddig a görög nevelés
érte el a legjobban a test és a lélek harmonikus kiművelését”. [2]
A népdalok szerepe az énekoktatásban
Kodály Zoltán szerint egy nép saját
hagyományaiból, örökségéből, kultúrájából ismerheti és szeretheti meg
legjobban a zenét. Legtöbb pedagógiai műve is népdalok által ihletett
kompozíció. Óráimon kiemelt szerepet szánok a népdaloknak, mivel „egy sor fontos zenei jelenség, mely zenei
gondolkodásunk alapjához tartozik, legkönnyebben a népzenéből
ismerhető meg”.[3]
Tankönyvként Kodály Zoltán Vargyas Lajossal közösen szerkesztett, A magyar népzene című könyvét
használom, mivel a tanulmányhoz tartozó példatár bőséges zenei anyagot
nyújt a diákoknak.
Arra törekszem, hogy a népdalok
megismerése és megszeretése mellett a tanulók képesek legyenek a dallamot
első látásra dallamhang- és ritmushiba nélkül, helyes előadásmódban
szöveggel elénekelni. Ennek elérése állandó gyakorlást igényel, ezért minden
órán öt-hat népdalt lapról olvasunk szöveggel vagy szolmizálva. Mivel számos
népdal gazdagon díszített, meg kell tanítani a diákoknak a díszítések leírását
és olvasását. Éneklés után elemezzük a népdalokat, megvizsgáljuk különböző
stílusjegyeiket. A népzenei sajátosságok megfigyelése legtöbbször hallás után,
ritkábban kottakép alapján történik. A népdalokban található régi, ismeretlen
kifejezéseket elmagyarázom, a szövegekhez kapcsolódó népszokásokat,
népviseleteket, népi munkaeszközöket megismertetem a diákokkal.
Az órán eredeti hangfelvételeket hallgatunk,
mivel a népdalok többszöri meghallgatása segít elvezetni a népi előadásmód
és énektechnika elsajátításához. A hiteles tanítást elősegíti, ha a
pedagógusnak módja van közvetlenül megismerni a még élő népzenei
örökséget, találkozik népi énekesekkel, népzenészekkel.
Népdalokat csokorban is énekelünk,
vigyázva arra, hogy megfelelő módon - pl. a téma - vagy tájegység alapú
rendezés elvén - kapcsolódjanak egymáshoz a dalok. Egy-egy népdalnak több
variánsát is megtanítom, továbbá megmutatom a diákoknak, hogy a dalt Kodály
melyik művében használta fel. Növendékeim több népdalfeldolgozást is
ismernek, az órákon előbb az eredeti népdalt éneklik el, majd a belőle
készült feldolgozást énekeljük, vagy meghallgatjuk felvételről.
24 kis kánon a fekete billentyűkön
A kötetben szereplő kánonok
kiváló hallás- és memóriafejlesztő gyakorlatok a diákok számára. A kötet
pentaton dallamokat tartalmaz, Kodály az előszóban hasznos tanácsokkal
látja el a pedagógusokat. „Magyar gyermeket az ötfokúság kapuján kell
bevezetni a zenébe, ha azt akarjuk, hogy magyar maradjon, s hogy a magyar zene
megmaradjon. Az ötfokúság a zongora billentyűin adva van, mint kész,
magyarázatra nem szoruló külön valóság.”[4]
A nehezebb művek éneklése
kihívást jelent a diákok számára, így lendületet ad a szolfézsórának. Az órákon
először zongorán lejátszom a dallamokat a tanulóknak, amiket ők
azonnal hallás után kánonban énekelnek. Az egyszerűbb kánonokat
memorizáltatom, ezeket a diákok betűkottával is leírják, majd bemutatják
emlékezetből énekelve és zongorázva. Egyéni feladat lehet még az első
szólamot énekelni, a másodikat kopogni hozzá. Osztinátó kíséretekkel is el lehet látni a kánonokat úgy, hogy a
dallamhoz különböző nehézségű ritmusokat kopognak. Az ügyesebb diákok
házi feladatként maguk is komponálhatnak a kánonokhoz hasonlót.
Ötfokú zene I-IV kötete
Kodály Zoltán nemcsak a magyar-,
hanem rokon népeink zenéjének gyűjtésével is foglakozott. Ennek a munkának
egyik eredménye az Ötfokú zene négy
kötete, amelyek összesen 440 pentaton dallamot tartalmaznak. A gyakorlatokhoz
nem tartozik szöveg, mind a négy füzet betűkottás kiadású és zsebalakú,
hogy - Kodály szándéka szerint - a diákok a szabadba is könnyen magukkal
vihessék. Az egyes fejezetek címei betűkottával
a hangterjedelmet jelölik. Az első és harmadik kötet száz-száz magyar-,
illetve mari dallamot, a negyedik pedig száznegyven csuvas népdalt tartalmaz. A
100 kis induló című második
kötetben Kodály saját szerzeményei szerepelnek, melyek általános iskolás diákok
számára, facimbalomra készültek.
Rokon
népeink dalai ritmikailag gazdagabbak, mint a magyar népdalok, ezért remek
lehetőséget nyújtanak a diákok ritmuskészségének fejlesztésére. A negyedik
füzetben a magyar népdaltól idegen, sűrűn váltakozó ütemmutatókat
találunk[5].
Ezek a példák jó előkészítésül szolgálnak a Bicinia Hungarica negyedik kötetéhez, ami szintén rokon népeink
dallamait tartalmazza. Példa erre a kötetben szereplő 150-es (…ki a kertből!) bicinium, amiben
ütemenként váltakozik a 3/4-es és a 6/8-os ütemmutató. Ezt a darabot többek
között az Ötfokú zene negyedik
kötetének 91-es példája készítheti elő[6].
Ösztönözni kell a diákokat arra, hogy
a lapról olvasás előtt ne hangonként böngésszék az egyes példákat, hanem
próbálják meg a sorokat globálisan áttekinteni. Annak érdekében, hogy már az
első olvasásra hibátlanul sikerüljön az éneklés, érdemes a tanuló
mindenkori tudásszintjénél valamivel könnyebb dallamot választani.
A nehezebb példáknál segítség, ha a
diákok először csak a dallam ritmusát kopogják el. A gyakorlatokat
elsősorban szolmizáljuk, ugyanakkor az abszolút rendszerben való
tájékozódás elmélyítésére egy tetszőleges hangnemben, pl. cisz-szó
pentatonban, abc-s névvel is énekelhetjük őket. Ilyenkor ügyelni kell
arra, hogy a hangmagasság abszolút legyen. A kezdőhangot a diák is
megadhatja hangvilla segítségével.
Többféle olvasási módszert is
alkalmazhatunk az órán, hogy a gyakorlatok éneklése ne váljon egyhangúvá.
Stafétaénekléssel 2-2 ütemet énekelnek, vagy ritmuskánonban szólaltatják meg a
gyakorlatot, tehát az egyik csoport énekli, a másik egy vagy két ütemmel
később kopogja a ritmust. A dallamot és a ritmust váltogatva is
énekelhetik a növendékek, pl. két ütemet kopogva, kettőt énekelve. Nehezebb
gyakorlat az egyszemélyes ritmuskánon. A pentaton hangzásvilága megengedi, hogy
a gyakorlatokat többszólamú kánonként is előadjuk. Memória gyakorlatként
is tudjuk őket használni úgy, hogy három-, négyszeri közös éneklés vagy
néma megfigyelés után a diákok kívülről énekeljék el őket. A második
esetben fejlődik a diákok belső hallása is. Új módszert akkor érdemes
alkalmazni, ha az előző már jól megy. A gyakorlatokat érdemes
elemezni, megfigyelni a sorok azonosságát, hasonlóságát, különbözőségét.
A diákokkal mindig elolvastatom a
kötetek végén Kodály gondolatait arról, hogy nyelvünk és zenénk őrzi a
rokonnépekkel való együttélés nyomait. Így zenéjük megismerése elmélyíti a
sajátunk ismeretét.
Énekeljünk tisztán
Míg az Ötfokú zene egyszólamú gyakorlatokat tartalmaz, addig az Énekeljünk tisztán a kétszólamú éneklést
vezeti be, célja a tiszta éneklés megvalósítása. A kötet előszavában
Kodály itt is jól használható módszertani tanácsokat ad, elsősorban azt,
hogy az intonáláshoz ne használjunk hangszert, és a hangadás is énekkel
történjék.
A gyakorlatok pentaton
jellegűek. Énekeltethetjük őket szolmizálva vagy puhán, zöngés
mássalhangzóval. Ha a tanulók egy-egy hangot hamisan énekelnek, érdemes azonnal
megállítani őket és a megszólaltatott hangközökről csak akkor
továbblépni, ha tökéletesen tisztának érezzük azokat. Kórus beénekeltetésekor a
gyakorlatokat két kézjellel is lehet gyakorolni. Ügyeljünk arra, hogy a
hangközök akusztikailag tiszták legyenek, pl. ha a ré hang szó-ra vonatkozik,
akkor magasabb, ha lá-ra, mélyebb legyen. Kardos Pál tiszta intonációval
kapcsolatos kórusnevelési elveinek alkalmazása segít ennek elérésében.
Bicinia Hungarica
Alcíme: Bevezető a kétszólamú éneklésbe. Négy kötete összesen
száznyolcvan biciniumot tartalmaz. Az első három a magyar népdalok
polifónikus feldolgozásait[7]
mutatja be, amiken kívül a harmadik kötetben históriás énekeket is találunk.
Kodálynak a rokon népek zenéje megismertetését szolgáló elveinek
megfelelően a negyedik kötetben ötvenhét cseremisz[8]-,
és három finn népdal feldolgozás szerepel, melyek közül több az Ötfokú zene harmadik kötetében található
mari népdalok feldolgozása[9].
A
Bicinia Hungarica önálló stílust
képvisel, szemlélteti a pentaton polifóniát. Stílusára jellemző, hogy a
dallam megoszlik a két szólam között.
„Amikor Kodály a zenei általános iskola céljairól beszélt, mindig a 16. századi
vokálpolifóniára, Palestrináék művészetére mutatott előre. Szerinte
akkor végeztük jól a munkánkat, ha a tanulókat elvezettük ennek a
kórusművészetnek legalább a küszöbéig.”[10]
Középiskolában elsősorban a
harmadik és negyedik köteteket használom, ugyanakkor az első kötetben
szereplő Leányszépség és Az igaz bölcs című kompozíciókat
minden kilencedikes osztályban megtanítom.
Népdalfeldolgozások esetében
előbb a fő dallamot, a népdalt tanítom meg, majd szolmizálva az ellenszólamot.
A dallamok polifonikus feldolgozásainál Kodály a magasabban járó népdalsorokat
a felső szólamba, a mélyebben járókat az altba helyezi el. Ezáltal a kétszólamú
éneklésnél könnyebbé válik a népdal kiemelése.
A négy kötet társas gyakorlatokat
tartalmaz, de egyedül is lehet őket gyakorolni úgy, hogy egyik szólamot
énekli a diák, a másiknak a ritmusát kopogja, vagy zongorával kíséri énekét. Ha
párban adják elő őket, éneklés közben a másik szólamot is figyelni
kell. A diákok számára sokszor nem könnyű feladat a bicíniumokat helyes
tempóban, megfelelő előadásmódban és tisztán elénekelni.
A megszólaltatás előtt elemezzük
a bicíniumokat, megállapítjuk a tonalitást, megfigyeljük, hogy milyen módon
követik egymást a szólamok, továbbá megbeszéljük a helyes szolmizációt és a
lélegzetvételi helyeket.
Bár a köteteket a szerző nem
nyilvános előadásra szánta, a legtöbb biciniumot akár hangversenyen is
elő lehet adni.[11]
Növendékeim örömmel és élvezettel éneklik a biciniumokat, a szolfézs óra így
válik számukra a vokális kamarazene órájává.
Kodály kétszólamú énekgyakorlatai
Kodály két- és háromszólamú gyakorlatai az ötvenes
évektől kezdve több sorozatban jelentek meg, címeik: 77, 66, 55, 44, 33, és 22
kétszólamú énekgyakorlat, valamint a Tricinia,
mely 29 háromszólamú énekgyakorlatot tartalmaz.
Kodály a 15
kétszólamú énekgyakorlat-ot átvezetésnek szánja a Biciniától a
Bertalotti-solfeggiókig. Könnyebbséget jelent Bertalotti gyakorlataival
szemben, hogy itt Kodály csak violinkulcsot használ. Ezeket a műveket a
szakközépiskola 9. osztályában tanítom. A feldolgozás során szükséges, hogy a
tanulók elemezzék a gyakorlatokat témakiemelés és moduláció szempontjából. Ezek
a gyakorlatok formatani szempontból is nagyszerűek, mivel el lehet rajtuk
magyarázni a barokk kor invenció szerkezetét, a fúga felépítését, a téma,
témafej, szekvencia, tonális-, reális válasz fogalmait. Több gyakorlat a fúga
témákat a barokk szerkesztési módhoz hasonlóan transzformált alakokban is
megjeleníti. Változatosabbá teszi a feldolgozást és a dallamok szépsége miatt
sok örömöt szerez a gyerekeknek, ha a gyakorlatokat hangszereken, például fuvolán,
hegedűn is megszólaltatják.
Több gyakorlat, köztük a 13. jellegzetes barokk
plagális hangnemtervet mutat (T, D, Tp, Dp, Sp, S és végül a Tonikához tér
vissza). Érdemes bennük megkeresni a transzformált témafej alakokat. A 12. példában, amely szintén kiválóan
alkalmas formai elemzésre, Vivaldi témáját használja fel Kodály.[12]
Az 55 és 44 énekgyakorlat-ok sajátossága, hogy külön alsó- és
felső szólam füzetben jelentek meg. A kötetek célja, hogy az éneklő
hallás után is tudjon alkalmazkodni a másik szólamhoz. A gyakorlatoknál
előre meg kell állapítani a dó-váltásokat. A kétszólamú éneklésénél jó, ha
egy harmadik diákot is bevonunk, aki ütemez, mert kettesben nem mindig veszik
észre a hanghibákat, vagy az indokolatlan tempóváltozásokat. A köteteket 10.
osztálytól használom, egy órán 3-4 gyakorlatot éneklünk belőlük.
Az 55.
kétszólamú énekgyakorlat fokozatosan vezeti be a C-kulcsok használatát.
Kezdetben a diákoknak érdemes színes ceruzával meghúzni a C-helyét jelentő
vonalat a kottában. A 44. kétszólamú
énekgyakorlat nehezebb, több C-kulcsos gyakorlat található benne. A 33. és a 22. kétszólamú énekgyakorlat-ok inkább főiskolán taníthatóak,
mivel modulációt, kromatikát, illetve nagyobb terjedelmű műveket tartalmaznak.
Ugyanakkor jó képességű gyerekekkel elő lehet őket adni
zeneművészeti szakközépiskolában is, akár párban énekelve, akár
ének-zongorázva.
Tricinia
Kodály
29 háromszólamú műve nehezebb ritmikája, intonációja, énektechnikája miatt
zeneművészeti szakközépiskolában inkább a felsőbb évfolyamok számára
lehet hasznos tananyag. A művek elemzése elsősorban a főiskolai
összhangzattan-tanítás feladata, mivel a romantikára jellemző harmóniák és
harmóniaváltások találhatóak bennük.
A Tricinia
darabjai önálló kórusművekként is megszólaltathatóak. Kistétényi Melinda írt hozzá szövegeket,
melyek prozódiailag és hangulatukban remekül illenek a darabokhoz. A
kompozíciók nagyon hasznosak a C-kulcsokban való éneklés gyakorlására. Nehezebb
feladatot jelent a diákok számára, ha a két szélső szólamot zongorázzák, a
középsőt pedig éneklik. Megszólaltatásuk előtt a nagy hangterjedelem
miatt alapos beénekeltetés szükséges. Középiskolásoknak az 1-es Énekeljünk, a 3-as
Alkony, az 5-ös Esti szellő,
a 7-es Téli mese, a 9-es Veronai táj, a 10-es Badacsonnyal szemközt, a 15-ös
Egy Tavirózsához, a 16-os Sóhaj,
a 25-ös a-t a Pitypang című
műveket lehet megtanítani. Továbbá a 13. osztályosok szakmai
vizsgaanyagába is be szoktam illeszteni e műveket.
Epigrammák
A zenét tanulók szakképzettségének elmélyítésére
szolgálnak az Epigrammák - Kilenc egyszólamú olvasógyakorlat énekre
vagy hangszerre zongorakísérettel. Kodály ezt írja az Epigrammák előszavában: „Az
énekszólam előadható bármilyen vonós vagy fúvós hangszeren is… Legjobban
jár vele, aki olvasógyakorlatul úgy használja, hogy maga kíséri énekét.” A
Kodály által javasolt módszer az egyik lehetőség a művek
előadására, vagyis amikor a felsőbb éves diák maga kíséri énekét. A
másik lehetőség, hogy egymást kísérik a növendékek.
Az
epigrammákhoz is írt Kistétényi Melinda szövegeket, ezeket azonban nem
mindegyik kiadás tartalmazza, így érdemes őket beleírni a kottába. Az
egyszerűbben megszólaltatható epigrammák közé tartozik a 4-es, (A gyöngyvirág), és a 9-es,(A téli orkán) kompozíciók.
Az Epigrammák-nak kétszólamú zongorakíséretes változataiból a
növendékeim a 4-es (A gyöngyvirág)
darabot tanulták meg.[13]
Fontos az alapos beéneklés, mivel a felső szólamot éneklőnek az
aranymetszéspontnál található kétvonalas F-et hosszan kell kitartania, valamint
korábban az alsó szólamban ad libitum
kis E is megszólal.
A kötetet dallamdiktálásra és a
lapról olvasás gyakorlására is fel lehet használni. Lehet egy részt memorizálni, majd leírni,
transzponálni, stb.
A konzervatóriumi órákon a hangsúly
az egyéni előadáson van. A művek igényes előadásához folyamatos
és kitartó gyakorlásra van szüksége a diákoknak. A tanárnak az előadás
módjára vonatkozó tanácsokkal kell elősegítenie azt, hogy Kodály pedagógiai
művei akár színpadon, akár az órán önálló előadási darabként is
megszólaljanak.
Kodály kórusművei
A szolfézs központi tantárgyi
programja javasolja Gyermek- és női
karok, illetve a Vegyeskarok köteteinek
alkalmazását. Az egyneműkari kötet számos
egyszerűbb két- és háromszólamú
kórusművet tartalmaz,
melyekkel szolfézs órákon is érdemes foglalkozni. Ilyen pl. a Jó gazd’ asszony, amit a biciniumokhoz hasonlóan taníthatunk
meg. A kórusműveknél fokozottan
kell ügyelni a helyes tempóra és a dinamikai megvalósításra. A Hat tréfás kánont alsóbb évfolyamokban
tanítom, éneklése olyan képességeket fejleszt, mint a memória, többszólamú
hallás, kamarazenélés, biztos intonáció.
Szolfézs órán többször énekeltük
hangképzés és harmóniai hallás fejlesztése céljából a Csalfa sugár és a Zöld
erdőben c. kórusműveket, amikben kikeressük és elemezzük is az
együtthangzó szólamok során kialakult harmóniákat.
Kodály vegyeskari művei közül
többek között a Köszöntő, Esti dal, Gömöri dal, János köszöntő
és Naphimnusz című
műveket tartom megvalósíthatónak, melyeket beillesztek a 13. évfolyam
szakmai vizsgájának anyagába is.
Zárszó
Kodály pedagógiai célú zeneművei
ma is hasznos és hatékony eszközei a zeneoktatásnak, ebben személyes pedagógusi
tapasztalataim is megerősítenek. Munkám során a heti két szolfézs órát úgy
próbálom csoportosítani, hogy az egyiknek a középpontjában Kodály
művészete álljon, a másikban az adott évfolyam tananyagában előírt
korszak stílusgyakorlatai.
Az osztályok speciális dallami, ritmikai vagy
harmóniai szükségletei alapján próbálom meg kiválasztani Kodály pedagógiai
célzatú művek közül a leginkább odaillőt. A kilencedikesek szolfézs
óráin a népdalok diktálása mellett a 24
kis kánon a fekete billentyűkön-t, a 15 kétszólamú énekgyakorlat-ot, illetve az Ötfokú zene negyedik kötetét használom. A tízedik osztályban a 66 kétszólamú gyakorlat-on kívül az Epigramma kétszólamú változatai közül
tanítok néhányat. Tizenegyedik osztályban az 55 kétszólamú gyakorlat következik. Az első három év alatt
veszik végig a diákok a Bicinia Hungarica
harmadik és negyedik kötetét. A
tizenkettedik osztályban a 44 kétszólamú
gyakorlat, illetve a Tricinia
mellett a növendékek megtanulhatnak párat az Epigramma gyakorlatai közül is.
Tapasztalatom szerint ezek a
művek jelentős mértékben segítik növendékeim zenei készségeit
fejleszteni, ritmus és harmónia érzéküket kialakítani. Kodály életműve a
szolfézs tanítás szempontjából tehát azért különösen fontos, mert
nagyszerű eszközöket adott a zenepedagógusok kezébe, melyek mindmáig
sikerrel használhatóak a zeneoktatásban. Ezt a Kodály koncepció és a pedagógiai
művek széleskörű nemzetközi elismertsége és felhasználtsága is
bizonyítja.
Felhasznált irodalom
1.
Kodály Zoltán: A
magyar népzene. Budapest, Zeneműkiadó 1952.
2.
Kodály Zoltán: Visszatekintés.
Hátrahagyott írások, beszédek nyilatkozatok Közreadja Bónis Ferenc.
Budapest, Zeneműkiadó 1989
3.
Dobszay László: Kodály
után- Tűnődések a zenepedagógiáról Kecskemét, Kodály Zoltán
Zenepedagógiai Intézet 1991