"A zeneoktatásnak stabil a helye
az oktatási rendszerben"

Dr. Gyimesi László nyugdíjas foglalkoztatásról, óraszámemelésről, bérekről

Miért kaptak kevesebb fizetést az év első hónapjaiban a Klebelsberg Intézményfenntartó Központtól a pedagógusok? Ezeket az összegeket mikor pótolják? Hogyan, milyen feltételek mellett dolgozhatnak a nyugdíjas pedagógusok? Mennyiben vonatkozik a zenetanárokra az óraszám-emelés, és ez mikor következik be? Várható-e ezen a területen is létszámcsökkentés? Mikorra várható az életpálya-modell, ami jelentősebb jövedelmet jelent a tanároknak? Hogyan pótolják azt a 378 zenetanárt, aki júliustól a nyugdíjat választotta? Temérdek kérdés akad az oktatásügyben, és ezek közül nagyon sok a zenepedagógusokat is érinti. A problémás ügyekben a szaktárcával folyamatosan egyeztet dr. Gyimesi László, a Magyar Zeneművészek és Táncművészek Szakszervezetének főtitkára, a Művészeti Szakszervezetek Szövetségének elnöke, aki a jelenlegi helyzetről nyújtott tájékoztatást.

– Több zenepedagógustól is hallottam, hogy a januári fizetésük jelentősen, akár 20 000 Ft-tal is kevesebb volt a korábbinál. Mi miatt alakult ki ez a helyzet, és mikorra várható ezeknek az összegeknek a pótlása?

– A Klebelsberg Intézményfenntartó Központ hatalmas intézmény, 120-130 ezer pedagógus tartozik irányítása alá, és egy ilyen volumenű átadás-átvételnél sajnos előfordulhatnak problémák. Az, hogy a fizetési kondíciók esetenként romlottak, természetesen nagyon szomorú, de a kormányzat mindezt korrigálni kívánja, erre az egyeztetések során is tett ígéretet. A problémát egyébként az okozhatja, hogy korábban fenntartói vagy intézményi döntés alapján történtek a különböző kifizetések, eltérően működött a például a cafeteria rendszer is. Mindezt az új rendszer nem tudta kezelni. Az is előfordult, hogy késett a bér, de ezeket a gondokat igyekeznek rendezni, és visszamenőleg is kifizetni, ami jár. Jövő szeptembertől pedig változik a rendszer, de a hogyan kapcsán még sok a kérdőjel...

– A nagy kérdések közé tartozik például az is, hogy lesz-e életpálya-modell, s ezt mikor vezetik be?

– A költségvetési törvényben nincs változás, közben azonban a sajtóban olyan nyilatkozatok is megjelentek, amelyek arról szólnak, szeptembertől lesz életpálya-modell. Az is elhangzott, hogy mégsem indul mindez el, olyan vélekedés is akad, hogy januártól vezetik be, de még az is megjelent, hogy sohasem... Az biztos, hogy még nincs konkrét ígéret. Nyilván más hangulatban zajlanának az egyeztetések még a kellemetlenebb témákban is, ha mindenki tudná, erre a tervre megvan a pénz. Ez egyébként nemcsak számunkra, hanem az oktatási tárca számára is gondot jelent, hiszen komoly bizonytalansági tényező.

– Ugyanilyen gond a nyugdíjas foglalkoztatás kérdése is. A mostani számok szerint 378 zenetanár döntött úgy, a további munka helyett a nyugdíjat választja...

– Szeptembertől jelenik meg igazán az a probléma-halmaz, amit 1700-as számú kormányhatározat okoz. S bár a pedagógusokat is a legszigorúbb kategóriába sorolta, az alkalmazás alól kiveszi azokat az intézményeket, ahol a szakos ellátottság veszélybe kerül. Ezekben az iskolákban a határozatra hivatkozva nem lehet a státuszokat megszüntetni.

– A pedagógusnak azonban ugyanúgy választania kell a fizetése vagy a nyugdíja között.

– Az első kérdés az, hogy foglalkoztatható-e, utána következik, hogy akarja-e a foglalkoztatását... Hozzá kell tegyem, ezt a rendelkezést mérhetetlen méltánytalannak és igazságtalannak érzem. A nyugdíj nem adomány, nem az állam adja, évtizedeken keresztül megdolgoztak érte az emberek, járulékokat fizettek, tulajdonképpen saját maguk megelőlegezték a nyugdíjas éveik ellátottságát. Nyugaton, ha valaki nyugdíjba megy, azért teszi, mert pihenni kíván, és kényelmesen él az adott összegből. Magyarországon az átlagos munkavállaló egyetlen főfoglalkozásból ma már nem tud megélni, ezért kénytelen más munkákat is vállalni. S mivel a nyugdíjak szintén alacsonyak, ezért a nyugdíjasnak, amíg teheti, ugyancsak dolgoznia kell, hogy az életszínvonalát elfogadhatóbbá tegye. Nem azért dolgoznak tehát feltétlenül olyan sokan, mert annyira akarnak...

– S ha valaki úgy dönt, dolgozik tovább, valamilyen módon van rá lehetősége, hogy megkapja a fizetése mellett a nyugdíját is?

– Érthetetlen módon a jogszabály a polgári jogviszonyokat is kizárta, miközben az iskolában az óraadói szerződések ebbe a kategóriába tartoznak. Ha ugyanis a kormányhatározat az óraadói szerződést megengedné, nagyon sokak problémája megoldódna. Ebben a formában ugyanis óraadóként kapnák a pénzt a tanárok és megmaradna a nyugdíjuk is. A teljes állásra nincs megoldás, a részmunkaidős foglalkoztatásra azonban lenne. Minderről folynak a tárgyalások, bízom abban, hogy találunk valamilyen kiutat.

– A jelenlegi helyzetben viszont a nyugdíjat választó pedagógust pótolni sem lehet...

– Így igaz, a helyére senkit sem lehet felvenni. S ha ezt összevetjük azzal, hogy a szakos ellátást biztosítani kell, elég kilátástalan a helyzet. Hiszen ha például van 22 zongorista növendékem és egyetlen nyugdíjas zongoratanárom, akit nem tudok tovább foglalkoztatni, akkor marad 22 gyerek ellátatlanul...

De ebben a képtelen helyzetben, amikor a jogalkotó teremt olyan jogi, szakmai és egzisztenciális problémahalmazt, amely egyébként az intézkedés nélkül nem lenne, tényleg azt tartanám minimálisan célravezetőnek, hogy a kormányhatározat ezen pontját oldják fel, hiszen az előbb említett példámban a hiányt két részfoglalkoztatású óraadó nyugdíjassal orvosolni lehetne...

– S mi a helyzet azokkal, akik nem nyugdíjasok, hanem szakmai nyugdíjban részesülnek?

– Miután a szakmai nyugdíj most már nem nyugdíj, hanem ellátás, ami nem minősül nyugdíjnak, így az ebbe a csoportba tartozók - ha óraadó tanárokká válnak -, továbbra is felvehetik az óraadói fizetésük mellett az ellátást. Nem kell választaniuk. Sok művészeti főiskolán, egyetemen ez jelenti a megoldást, azonban ez nem vonatkozik azokra, akik közalkalmazottak.

– Ez vonatkozik akkor a szakmai nyugdíjas fúvóstanárokra is?

– Igen, hiszen ők is ellátást kapnak, ez azonban a zenepedagógusok igen csekély részének oldja meg a problémáját. A többieknek meg kell hozniuk a döntést. A részfoglalkoztatásúak biztosan a nyugdíjat választják. Aki nyugdíjas és félállásban egy önkormányzati zenekarban dolgozik, közalkalmazottként, annak a zenekarban semmi problémája, hiszen az önkormányzati fenntartású intézményekre a 1700-as kormányhatározat szabályozása nem vonatkozik. Mivel azonban az iskola államivá vált, ott már szükség van a választásra. Tehát adott esetben felmondja az oktatói állását, marad a zenekarban, és így az ottani fizetése mellett megkapja a nyugdíját is. Ezen nem sokat nyer az iskola, ráadásul, ha tegyük fel, fagottos, nem biztos, hogy tudja pótolni. Ez ebből fakadó problémákat mindenki jelzi az oktatási tárca felé, s igazán a következő tanévet teszik majd nehézzé.

– Lehet azt mondani, hogy a gyerek ne fagottra járjon, hanem fuvolára...

– Igen, hiszen az állam nem fagott, hanem művészetoktatást biztosít. Ha nem lesz szakos ellátottság, akkor mit is lehet tenni... Mégis úgy gondolom, hogy a gyerekek a legfontosabbak, hiszen miattuk van minden. Vehet persze a növendék magánórákat is a nyugdíjat választó pedagógustól, de nem ezt tartom a legjobb megoldásnak. Hiszen beiratkozáskor tulajdonképpen szerződés jön létre a tanuló és az iskola között, amelynek lényege az, hogy a tanuló köteles tanulni, ennek feltételeit pedig az iskola biztosítja.

– S hogyan látja a jelenlegi helyzetet, mennyiben érinti a lehetséges létszámcsökkentés ezt a területet?

– Mivel hosszú évek óta nagyjából állandó a zenét tanuló növendékek száma, bízom abban, hogy emiatt nem kell aggódnunk.

– Mi a helyzet az óraszámemeléssel?

– Óraszámemelésről akkor lehetne beszélni, ha megmaradt volna a kötelező óraszám fogalma, s azt mondanák, hetente nem 22 órát köteles tartani a pedagógus, hanem 24-et vagy 26-ot. Ez azonban nem így van. Eleve a heti negyven órából - a törvény szerint - nyolc óra a szabad otthoni felkészülésre fordítható. A 32 órából pedig 22-26 órát kell oktatással tölteni. A zeneiskolákban a fennmaradó időnek csak szűk része lehet kötött, amikor kötelező, benti feladatok adódnak. A 22-26 óra elvi lehetőség, helyi szinten dől el, hogy ki hány órát tart. Ha mindez jelentős bérnövekedéssel jár, akkor ez örömteli folyamat, ha azonban nem, akkor szomorú... Még ezen a téren is akad azonban sok kérdés, és az egyeztetések folyamatosan folynak. Az összes felmerülő probléma és bizonytalanság mellett azonban arról se feledkezzünk el, hogy a zeneoktatásnak nagyon stabil helye van az oktatási rendszerben. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy ennek az értékeit a jelenlegi állapotok között mennyire meg kell becsülni!

Réfi Zsuzsanna