Bösendorfer boldog billentyűsei

Lehet-e mérni a zenét? A válasz: csak szubjektív eszközökkel. A zenét kedvelő és tudó ember szakmai tudása, stílusa, ízlése a mérték. Milyen cél hív életre egy versenyt, melyen zongorista növendékek mérik össze tudásukat? A legjobbak egymást hallgatva ellesik az idősebbektől, hova lehet eljutni sok-sok gyakorlással. A felkészítő tanárok véleménycserére érkeznek, tapasztalataikat megosztva frissülnek, tanítandó zenedarabok ötleteivel térnek vissza a hétköznapokba. A zongorajáték népszerűsítése mellett egyfajta találkozó a verseny, ahol a nemes vetélkedés mellé életre szóló élmény társul.

Gálahangverseny helyszíne volt a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola és Gimnázium Budapesten. 2013. január 23-án a Bösendorfer Budapest Zongoraszalon támogatásával 20 zeneiskolás zongorista adott összefoglaló képet az elmúlt év zongoraversenyeiből. A hangverseny ötletgazdája és a szervezés irányítója Hargitai Imre volt, aki megnyitójában felelevenítette azon személyeket, akik a Bartók Konzi színpadán kezdték pályájukat. Így került megemlítésre Kocsis Zoltán, Schiff András, Ránki Dezső – a teljesség igénye nélkül. Zongoraművészeink nagysága követendő példát állított a zenei est fellépőinek.

A konzi Ferencsik termének falait rendkívüli kiállítás díszítette ez alkalommal. A festmények kortárs művészek ecsetje alól kerültek ki, akik mind Békés megyében élnek és alkotnak. A mini-kiállítás csak töredékét képezi azon gyűjteménynek, melyet a konzi zongoratanárai a versenyeken tanári különdíjként hoztak haza magukkal.

A fellépő növendékek mindegyike területi, regionális zongoraversenyek győztesei. Az V. Farkas Ferenc Zongoraverseny zajlott Dunakeszin 2012 novemberében, 32 zeneiskolából 96 zongorista növendék vett részt. A III. Papp Lajos zongoraverseny helyszíne Biatorbágy volt.

Szintén 2012 novemberében zajlott a verseny, 27 zeneiskolából került ki a 38 versenyző.

A kétórás gálahangverseny nagyszerű keresztmetszetet nyújtott a zeneiskolában tanuló növendékek életkorához igazodó zenei tartalmak megtaníthatóságáról. Kis formák csiszolt megszólaltatásától eljutottunk a több perces koncertélményt adó bravúrdarabokhoz. A húsz fellépő a következő zeneiskolákat képviselte:

Bartók Béla AMI (Budapest); Dohnányi Ernő Zeneiskola (Budapest); Farkas Ferenc AMI

(Dunakeszi); Farkas Ferenc AMI (Eger); Fasang Árpád AMI (Budapest), Horváth József AMI (Sopron); Járdányi Pál Zeneiskola AMI (Budapest); Szentendrei Vujicsis Tihamér AMI; Szent István Király Zeneművészeti Szakközépiskola és AMI (Budapest); Szőnyi István Általános Iskola AMI (Zebegény); Tóth Aladár Zeneiskola AMI (Budapest).

A zeneiskolai növendékek műsora után igazi csemegeként a konzisok következtek. Hargitai Imre néhány szóval említést tett egy múlt századi nagyszerű zongoraművészről, Ungár Imréről, akinek születésnapja épp egybe esett a hangverseny napjával.

Ungár Imre kicsiny hazánk első vak zongoraművészeként 1932-ben megosztottan nyert első helyezést Varsóban, a Chopin Nemzetközi Zongoraversenyen. Dédunokája a Bartók Konzi növendéke. Szüts Apor saját szerzeményét játszotta a koncerten.

A fellépők sorrendjében eligazodást nyújtott a Konzi egyik zongorista növendékéből avanzsált műsorközlő. Az otthonossághoz szintén kaptak segítséget a vendég fellépők, hiszen a zongoraszék kényelmes magassága minden növendéknek más, ennek igazítása többször is négy kézzel és megfelelő ellensúllyal sikerült. Üdítő látványt jelentett látni a koncentrációtól kipirosodott arcokat. Egy-egy szoknyácska kurtább mivolta nem vonta el a figyelmet a zene befogadásától, még egy nyakkendőtű hiánya sem, bár ennek megléte nagyban növelte volna a zongorista komfort-érzetét. A művészi viselkedés, nevén nevezve a meghajlás a produkció előtt és után – az életkor növekedésével közelített a megszokott látványhoz. Az izgalom számlájára írhatunk két műsorszám közötti copf-igazítást, vagy a produkció megkezdése előtt a billentyűzet végigsimítását ronggyal. A műanyagból készült billentyű felülete a nedves kéztől kellemetlen csúszást eredményez. A pedál használata is mutatott különlegességeket. Az egyik apróbb termetű zongoristának rövid lábacskája nem ért el a hangszer saját, fémből készült kiegészítőjéhez, ezért külön alkatrésszel „bővült” a fekete hangszer. Ám e kisegítés után felszabadult muzsikában részesültünk. Ennek ellenkezője is megjelent, a magas termetű zongorista hosszú lába bizony alig fért el a zongora billentyűzete alatt. Az egyik virtuóz zenemű előadója pedig oly energikusan játszott, hogy a zenemű ütemezése sajnos a pedálon is hallható volt – szinte ezt használta metronómként.

Mindezek az apróságok szinte megerősítették a hallgatót, hogy e muzsikával átitatott lelkes gyerekek komoly álmokat dédelgetnek a zongoraművészi pályáról. Kívánjuk, hogy a gondos tanári vezetés segítse álmuk megvalósulását.

Darvassi Andrea

Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola és Gimnázium könyvtárosa

A koncertről készült fotók megtekinthetőek a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola és Gimnázium

honlapján: www.konzi.hu