“Kiderül majd, jóval kevesebb a zenetanár, mint ahányra szükség lenne”

Ember Csaba nyugdíjazásról, kötelező óraszámról, térítési díjakról

A Magyar Zeneiskolák és Művészeti Iskolák Szövetségének elnöke, Ember Csaba bízik abban, hogy sok nyugdíjas pedagógus kap még engedélyt a továbbtanításra, ahogy abban is, megfogadják javaslataikat a megyei fejlesztési tervek elkészítésénél. Az elnök, akit nemrég a Nemzeti Tehetségügyi Koordinációs Fórum tagjává is választottak, reméli, hogy az egész országban egységesítik a térítési díjakat, és így sok helyen az eddiginél alacsonyabb összegért tanulhatnak majd zenét a gyerekek.

- Ön is azok közé tartozik akinek életkora miatt engedélyt kellett kérnie a további

munkára. Megkapta, továbbra is dolgozhat igazgatóként?

- Igen, a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ elnökasszonya hozzájárult ahhoz, hogy változatlanul dolgozzam tovább. Korábbi vezetői megbízatásom 2017-ig szól. Számos zenepedagógus kollégám adott be hasonló kérvényt, a mostani adatok szerint körülbelül egyharmaduk kapta meg ezt az engedélyt. Úgy vélem azonban, hogy többen lesznek, akik a jövőben is taníthatnak, ha körvonalazódik a valós helyzet. Azt ugyanis jelenleg nem lehet teljes pontossággal felmérni, hogy hányan vannak azok a zenei területen, akik a nem megfelelő képesítésük miatt nem taníthatnak, illetve azok, akik eddig több helyen oktattak, a jövőben azonban biztosan nem adhatnak a heti 22 órájuk mellett máshol még 12-13 órát. Ahhoz, hogy a művészetoktatás zavartalan legyen, jelentős számú egyedi engedélyt kell még kapniuk a pedagógusoknak.

- Hogyan fogadta a nemleges választ a kérvényezők kétharmada?

- Nagyon kétségbeesetten, hiszen nemcsak anyagi kérdés ez. A művészetpedagógus mindig is addig tanított, amíg egészsége engedte. Életmód a zenetanítás. Az egzisztenciális gondok mellett lelkileg is megviseli őket, hogy nem folytathatják a hivatásukat. A zenepedagógusok nagy része az élete folyamán egyre jobb tanárrá válik, s egyre jobb eredményeket ér el. Jellemző az életen át tartó tanulás, különösen nagy szüksége lenne a zenepedagógiának azoknak a tudására, akik e többlettudás birtokában vannak és példaként állhatnak a pályakezdők előtt. A gyerekek pedig, akik jó nevű tanárhoz jártak egy évtizeden keresztül, a tizenegyedik esztendőben nem akarnak váltani...

- Azt mondja, hamarosan látszódni fog a valós helyzet, s akkor kiderül, jócskán akadnak ellátatlan területek...

- A helyzet összetett, hiszen a fővárosban minden helyre sokan állnak sorba. Ha valaki tuba szakon végez és sem furulyára, sem másra nincs képesítése, akkor nagyon nehezen talál magának állást. Ha pedig mégis el tud helyezkedni, akkor a jelenlegi fizetési viszonyok között ebből a bérből nem tud megélni. Ezért olyan helyet kell választania, ahol egyéb jövedelemre is szert tehet. Így a városokban, kisebb településeken biztosan maradnak majd betöltetlen zenepedagógusi állások. S kiderül majd, jóval kevesebb a zenetanár, mint ahányra ténylegesen szükség lenne... A helyzet egyébként akkor fog majd javulni, ha valóban bevezetik a pedagógus életpálya-modellt, s egy tanári fizetésből már pályakezdéskor el lehet indulni és tervezni az életpályát. Nemcsak a szakmai karriert, hanem azt is, hogy húsz év múlva hogyan tartja el a családját és miből lesz fedél a feje fölött.

- A zenepedagógusokat mennyiben érinti a 32 órás, kötelező iskolai jelenlét? A hírek között ugyanis olvastam, dolgoznak már a zenepedagógusokra vonatkozó időbeosztáson is...

- A jogszabály most azt mondja, hogy a kötelező, 40 órás munkahétből 32 órát a munkahelyen, illetve a pedagógiai munkához kötődően, kötötten kell felhasználni. Zenetanárok esetében a kötött felhasználás nagyon tág fogalom, hiszen a tanításunk jellemzője az utánzás, ezért fontos, hogy a tanár minél többet gyakoroljon, és megfelelő minőségben játsszon elő a gyerekeknek. Eddig is több mint 32 órát foglalkoztak a zenetanárok az iskolájukkal, ráadásul sokszor nem is tudtak otthon gyakorolni, így az iskolavezetőnek jelentett gondot a tanárok elhelyezése... Az adminisztrációs teher biztosan több lesz. A vezetők feladatát pedig az nehezíti, hogyan osszák el a tanáraik között a 22-26 órás tanítással lekötött időt, hiszen egyéni oktatásról, sokféle képesítésről van szó. Kérdés az is, hogy ugyanazért a fizetésért tényleg négy órával többet tanítson egy-egy pedagógus? Az igazgató munkája értékelésénél a jövőben az is szempont lesz, mennyire terheli egyenletesen a tantestületét... Ha pedig minden jelenlegi jogszabály így marad és valóban tanárhiány lesz, akkor többet kell a pedagógusoknak tanítaniuk.

- A most készülő tervezet szerint milyen tevékenységek kerülnek ebbe a 32 órába?

- A gyakorlás mellett a pedagógus hangversenyt szervez, pályázatot ír, bár nem biztos, hogy mindezt az iskolában kell elkészítenie... Azt azonban valóban át kell látni, hogy a 32 órában a tanár pontosan mit dolgozik az iskoláért. Ha összeszedjük a tennivalóit, meglepő, milyen sok feladata van egy zenepedagógusnak is. Hiszen az egyéni foglalkozás miatt tulajdonképpen mindenki egyben osztályfőnök is. Vezeti a naplót, pedagógiai jegyzeteket készít és követi a 20 gyerek életpályáját 6-10 éven keresztül.

- A hírek között arról is olvastam, véleményezhetőek voltak a megyei fejlesztési tervek.

- Ezek vitája most zárult le, én gyűjtöttem össze a kollégák véleményét. Azt előre tudtuk, hogy a címétől eltérően ez a mostani terv csupán felmérés. A meglévő statisztikai adatokat dolgozták fel, azonos szempontrendszer szerint. Nem feltétlenül művészetpedagógusok készítették, így kerülhettek jelentős tárgyi tévedések is az anyagba. De semmi sincs elveszve, hiszen sok jobbító szándékú vélemény érkezett. Látva a fejlesztési terveket, a szövetségünk arra törekszik, keressük meg együtt azokat a szempontokat, amelyek alapján megőrizhetőek az értékek, s valóban az fejleszthető, amire szükség van.

- A köznevelési törvény módosulása mennyiben érinti a zenepedagógusokat?

- Inkább a korábbiak vonatkoznak ránk, s annak alapján a művészeti iskola jogi használatával elveszne a zeneiskola, mint iskolafajta használata. Szeretnénk, ha ezen a jogalkotó megfelelően változtatna, hiszen a zeneiskola az egész európai oktatási rendszerben ismert fogalom, s alapja annak a piramisnak, melynek csúcsán a Zeneakadémia és világhírű zenekaraink vannak.

- S lesz rá lehetőség? Milyen a Klebelsberg Iskolafenntartó Központtal az együttműködésük?

- A központnak egyre több a szakembere, s tanulják ezt az új rendszert. Nagyon nyitottak, problémákat inkább az idő rövidsége és a feladatok sokasága okoz. Meghallgatják véleményünket, annak ellenére, hogy az új szerkezet kialakítása mindenki számára folyamatosan sok munkát jelent. A szakmai szervezetekkel is szívesen működnek együtt. Azt azonban látni kell, hogy mivel a KLIK a fenntartó, a szervezetnek végre kell hajtania minden megszületett jogszabályt. Ebből következően mindaz, ami már a minősítésnél is képesítési problémát jelentett, az a fenntartónak ugyancsak gondot okoz. Így jelentős gondok adódnak majd abból, hogy például ki taníthat, furulyát, énektanár oktathat-e szolfézst. A KLIK-nél ezt a jogszabály alapján nem tudják ténylegesen, a valóságnak megfelelően értelmezni, ezért a szövetségünk feladata, hogy erről a jogalkotókkal és az érintettekkel tárgyaljon. Eddig is folyamatos kapcsolattartásra törekedtünk a felsőoktatással, most a megfelelő képesítések érdekében együtt kell újabb megoldásokat keresnünk. S úgy vélem, hogy az oktatásért felelős minisztérium is szervezhetne ingyenes képzést a pedagógusoknak. A szövetségünk mindenesetre kezdeményezi, hogy történjen ez ügyben előrelépés. Lehet egyébként, hogy a most szerveződő pedagógiai intézeteknek lesz erre lehetőségük.

- Mi a helyzet a Magyar Pedagógusi Karral?

- Jónak tartom, hogy születik egy ilyen szervezet, más részről viszont olyan szerteágazó feladatai, olyan nemzetközi kapcsolatai vannak a művészetoktatásnak, amelyet egy új szervezet – még ha lesz is zeneművészeti tagozata - nem tud kezelni. A szövetségünk léte ezért nem kérdőjeleződik meg. Természetesen olyan célkitűzés is akad a Magyar Pedagógusi Karral kapcsolatban, amely szerint a minisztériumnak így az eddigi 160 szervezet vezetője helyett csak egyetlennel kellene tárgyalnia...

- Milyen térítési díjakra számíthatnak a szülők a következő tanévben a zeneiskolákban?

- Nagyon remélem, hogy egységesre tervezik az egész országban és nem magasra. Eddig ugyanis két-háromszoros eltérés lehetett a térítési díjak között. Akadt is olyan iskola, ahol a térítési díj nagysága miatt a szülők nem vállalták a gyerekek további taníttatását. A szövetség azt szeretné elérni, hogy a térítési díj számításánál, akárcsak a pedagógus életpálya-modellnél, a mindenkori minimálbérből induljanak ki. Aki pedig hátrányos helyzetű, az továbbra is térítési díj nélkül tanulhat.

- A zenepedagógia területet érintő, mostani változások közül mit tart a legfontosabbnak?

- A jelenlegi helyzetben minden iskolaigazgatónak rendelkeznie kell koncepcióval, tudnia kell, hogy az adatok ismeretében mit javasol a tankerületében. Úgy vélem, teljesen járási szintűvé nem kellene átalakítani a zeneiskolai rendszert. Számos hangszert csak egy járásnál nagyobb területen lehet megfelelő számban oktatni. Az intézmény-optimalizálásnál pedig nincs értelme egyetlen iskoláról beszélni, és meg kell határozni azt a minimumot, amely fölött már zeneiskoláról és nem zeneoktatásról beszélünk. Egyébként nemrég rendezték az Európai Zeneiskolák Szövetségének évi rendes közgyűlését, a szervezet alapításának 40. évfordulóján, és ezen a találkozón a magyarországi tehetséggondozással kapcsolatban nagyon sok remek kezdeményezésről tudtunk beszámolni. A köznevelési törvény is kiválóan meghatározza a tehetség fogalmát, a Nemzeti Tehetség Program pedig mutat olyan irányokat, ami minden zeneiskolás gyermeknek biztatást ad.

Réfi Zsuzsanna