BUDAI KRISZTIÁN*
A mester – tanítvány
kapcsolat
A tanításról
általában
A tanítás lényege szinte közhelyesen
egyszerű: az emberiség által birtokolt tudás átadása, hogy az emberiség
újabb generációi ne a nulláról induljanak. A cél az előrehaladás, a
meglévő tudás fenntartása, bővítése, új ismeretek szerzése. A
később születendő új gondolatok megalapozása.
De tanulás nemcsak az információ átadásakor
valósulhat meg. Amikor a tanítvány a mestere segítségével esetlegesen más
információforrásokból szerez új tudást, illetve szervezi újra a már meglévő
tudását, és jut új, esetleg egészen eredeti gondolatokhoz, következtetésekhez.
Azonban tisztán információ átadás legfeljebb
gépek között képzelhető el, mert ha közelebbről megvizsgáljuk a
folyamatot, akkor észre fogjuk venni, hogy az információn kívül sok másodlagos
dolog kap nagy szerepet a folyamat sikerességében.
A zeneoktatásról
A zeneoktatásban jellegzetes a társas
viszony: a mester-tanítvány kapcsolat, tanítási modell. Képes befolyásolni
érzelmeinket (ezáltal beállítódásunkat is) bizonyos tárgyakkal kapcsolatban
(például egy rosszindulatú, mogorva tanár örökre elveheti a kedvét egy
hangszeren tanulni vágyó fiataltól, de az ellenkező, a pozitív irány is
igaz lehet). Mindkét fél megfelelő nyitottságát feltételezi és
szükségeltetik is hozzá.
A mester (általános értelemben) dolga e
kapcsolatban, hogy kiismerje a tanítványt, utat mutasson neki, és
megfelelő irányba terelje. Természetesen a megfelelően transzformált
tudás átadása elengedhetetlen, de ezen kívül még nagyon sok dolgon múlik,
mennyire produktív egy ilyen kapcsolat. Például a humánökológiai
szemléletmodell használatán (a tanár részéről), a két fél személyiségén,
attitűdjén, szubkultúráján, az óra hangulatán, légkörén...
A tanítvány dolga e kapcsolatban, hogy
rendszeresen megjelenjen az órákon, megfogadja a tanácsokat, képességeihez
mérten felkészüljön és visszajelzésekkel lássa el mesterét a jó és a rossz
dolgokról egyaránt.
A
művészetoktatásban, azon belül a zeneoktatásban jellemzően interaktív
folyamat a tanítás. Tanár és diák egymásra hatásáról van szó. Mivel csak ketten
tartózkodnak a teremben, egyszerű a tanítványra koncentrálni, nem kell egy
osztály kedvéért kompromisszumokat kötni. Egy ilyen tanítási modellben nemcsak a
tananyag sugárzik át, hanem a személyes varázs, a stílus, beállítottság,
érzékenység, személyiség, ízlés, és sok egyéb mögöttes tartalom. Ilyen tanítási
helyzetben a mester is jobban tudja, hogy mi az, ami előreviheti a tanulni
vágyó ifjút. Ez bizonyos esetekben sajnos rossz irányt is vehet, tehát a tanár
negatív tulajdonságait is átveheti a tanítvány. Nyilván erre minden tanár
igyekszik figyelni, érdemes elsajátítani egy folyamatos önellenőrzést, egy
lépést hátrálva kívülről figyelni és értékelni tevékenységünket. Az
önellenőrző tanári attitűdről a szakirodalmakban
bővebben lehet olvasni.
A
felsőoktatásban a zeneművészek, zenetanárok - az utánpótlás, a
jövő nagyjainak képzése folyik. Itt már szükséges is, hogy ne csak a
tudást vigye tovább a növendék, hanem tanára tapasztalatait, beállítódását is.
A mai iskolák,
egyetemek padjaiban már az ún. Z-generáció tagjai ülnek. Tanáraik a Baby-Bumm,
az X, az Y generáció tagjai. A különböző generációk tagjai más-más
szűrőn keresztül nézik a világot. A Z generáció tagjai a „technika
gyermekei”, a különböző videó megosztó oldalakról oktató videók
segítségével könnyedén meg tudnak tanulni különböző hangszereken játszani,
vagy akár egy tánc lépéseit profi módon el tudják sajátítani. Számukra is
vonzóvá, érdekessé és értékessé kell tenni az élő zenét. A Ennek egyik
eleme pont a személyes kapcsolat segítségével működő zeneoktatás
lehet.
Tanítvánnyá válás
A tanítvánnyá váláshoz rögös út vezet. Egy
folyamat során (felvételi eljárás, korábbi versenyek eredményei,
előfelvételi, meghallgatások) választja ki a mester, ki az, akit ő
érdemesnek tart arra, hogy átadja tudását. Ez a kiválasztási folyamat
legitimálja majd a későbbiek során az új megközelítéseket, esetleges
komoly bírálato(ka)t, irányok kijelölését, útmutatást. Emiatt a tanítvány
folyamatos erőfeszítésre van késztetve. El kell érje korlátait, meg kell
tapasztalnia őket. Feszegetnie kell határait mestere segítségével. Ehhez
azonban nem elég zenei képességeit, készségeit, tudását, személyiségét is
fejlesztenie kell folyamatosan.
Ki lehet mester?
Mester az a személy, aki valamilyen nem
hétköznapi tudás birtokában van. Aki versenyeken, koncerteken már bizonyított.
Gyakorol, tudását folyamatosan csiszolja, élesíti. Ezt a tudást képes átadni
másoknak is, a szakma elismeri. Gyakran példaképe a fiatalabb generációknak.
Kapcsolatuk
Kölcsönös függőségi viszonyon alapul, behálózza a zenészek egész
társadalmát. Minden mesternek van mestere, minden tanítványnak valamilyen
formában van/lesz tanítványa. A tanítványok egyszer mesterekké válnak.
Kapcsolatukat egy ki nem mondott szerződés szilárdítja meg: a
tanulás-tanítási helyzet, egy alá-fölé rendeltségi munka kapcsolat. A tanítvány
tudást akar, a mester át akarja adni tudását. Munkakapcsolatnál viszont
többről van szó, mert a kapcsolatnak produktívnak kell lennie, hiszen a
folyamatot majd egyszer le kell zárni, a feladatokat teljesíteni kell.
Mindeközben a tanítványnak ki kell teljesednie, zeneileg, szakmailag, emberileg.
A mester-tanítvány viszony hálózatok láncolata. Három lényeges hálózati modell
van jelen: a lánc – ezen végig lehet követni a mesterek mestereit, a csillag –
a mesterek körül sorakoznak a tanítványok, a teljes – optimális esetben a
tanítványok egymást közt is megosztanak információkat, mindenki mindenkivel
kapcsolatban áll.
A sikeres kapcsolat záloga a tanításban
résztvevő felek megfelelő egymásra hangolódása, egészséges, friss
szellemiség, befogadó készség, egymás elfogadása, a függőségi, hálózati
viszony elfogadása.
Életkori sajátosságok
A 18-25 éves
korosztály: Az egyetemi tanulmányok időszaka.
Az első 1-2 évben nagy a személyes kötődés a mesterhez (hiszen
általában az ő személye miatt jelentkeznek a diákok arra a bizonyos
egyetemre). A kölcsönös bizalomra építik a jövőbeni közös munkájuk
alapjait. A mester tanácsai gyakran kiterjednek az élet szélesebb területeire
is, nem csak a szűken vett szakmára.
Ez a kapcsolat azonban fokozatosan fellazul, némely esetben
„pengeváltás” is előfordulhat. Ebben az időszakban az önálló
gondolatok, játékmód, hangvétel, saját út keresése és a párkeresés a
jellemző. Egyre inkább az önálló munkáé a főszerep, a tanítvány
függetlenedik mesterétől és társaitól. Az esetek nagy részében a diploma
megszerzése után a mester-tanítvány kapcsolat nem szűnik meg, sok esetben
barátság, kollegialitás lép a helyébe.
A felsőoktatásban van talán a legnagyobb
szabadsága a tanítványnak. Az itt létrejött kapcsolat az igazi mester-tanítvány
kapcsolat. Értéke abból fakad, hogy itt van utoljára érdemi lehetőség a
tanítvány munkájába beleszólni, javítani. Ugyanakkor a két fél ekkor van a
legközelebb egymáshoz szakmailag, ekkor partnerek a leginkább. Ennek az
oktatásnak van a leginkább életszaga.
Itt már marimba, vibrafon versenyművek (Koppel, Sejourne), nagyobb
lélegzetű darabok elsajátítása zajlik kisdobon (Másson, Markovich,
Zivkovic) timpanin (Carter, Macarez), set-upon (Volans, Xenakis, Reich,
Másson), és egyéb hangszereken. A tanítvány minél előrébb tart tanulmányai
során, annál inkább közeledik a kortárs szerzők műveinek
eljátszásához.
