Jubileumi Mini-fesztivál
(I.)
Kamarazenei
est
A huszonötödik jubileumi Mini-Fesztivál Körmendi Klárának, a Magyar Zeneművészeti Társaság elnökének ünnepi megnyitójával kezdődött. Jogos büszkeséggel említette meg azokat az adatokat, melyek e rendezvény rangját és elismertségét mutatják. Kétszáz szerző hatszáznegyvenhat műve hangzott el az eddigi fesztiválok során. E két szám jól érzékelteti azt a hatalmas munkát, amit a szervezők eddig végeztek, hogy a mindenkori Mini-Fesztivál a kortárs zene egyik legrangosabb fóruma lehessen.
Az első mű Láng István 2011-ben komponált Felkiáltások című bemutatóként elhangzott darabja volt. Mahler halálának századik évfordulójára íródott, s egyértelmű utalásokat is tartalmaz a mesterre. A kilenc részből álló mű hatodik részénél csendülnek föl Mahler 5. szimfóniájának nyitóhangjai, majd ezzel az utalással záródik a kompozíció. Az egytételességen belül hol gyorsabb – első négy, illetve nyolcadik rész –, hol lassabb mű során „időről időre váratlanul fájdalmas akcentusok jelennek meg.” (Láng I.) Erre utal a cím. Külön érdekesség, hogy a darabnak létezik egy elektronikus bejátszásokkal gazdagított verziója is. Ezen az estén az akusztikus hangszerekre írt változatot hallhattuk Varga Gábor – klarinét, Gulyás Nagy György – brácsa és Maróth Bálint – cselló előadásában. A mű ebben a formájában is többször él a különleges hanghatások eszközével. A hangzás egyediségéhez a Flatterzunge, flazsolet és fúvókával keltett hangok járulnak hozzá.
Sugár Miklós Egyperces tételek harsonára és zongorára (2010) című alkotásának budapesti bemutatója következett. A négy rövid tétel különböző karakterek megfogalmazása. Az első szaggatott, skálatöredékekre, „hoquetus-technikájú” (Fittler Katalin) nagy ugrásokra épülő. A második lassú, szordinált hangokból építkező, hirtelen nekilendülő, hogy majd ismét megnyugodjon. A harmadik egyszerű öthangos dallam lehetőségeinek végiggondolása. Az utolsó tétel játékos, vidám ritmikával. Ötletes, frappáns muzsika.
Fejér András – harsona és Kéry János – zongora meggyőzően adták elő a darabot.
Dubrovay László – akinek Kossuth-díjához ezúton is gratulálok – a két előadóművésznek ajánlotta Duó hegedűre és brácsára (2012) című kompozícióját, mely bemutatóként hangzott el. A kéttételes mű első részében sajgó, fájó motívumok fölött szólalnak meg ellentétként fátyolos üveghang-glissandók. A második rondó formában íródott, táncos karakterekkel, melyeket groteszk, ironikus, szarkasztikus hangvétel jellemez. Nagyszerű koncertdarab, mely hálás feladat a mindenkori szólistáknak. Kelemen Barnabás – hegedű és Kokas Katalin – brácsa, virtuózan, könnyed magabiztossággal játszották komoly hangszertudást igénylő szólamaikat.
Bozay Attila 1959 -ben írta korai művét, az Episodi op. 2. –t. Négytételes darabjának minden perce élvezetes, kiváló alkotás a fagottos kamarazene-irodalom számára. Ifj. Duffek Mihály – fagott és Bozay Melinda – zongora, élt a lehetőséggel, igényesen szólaltatták meg a művet.
Sári József Korrelationen című rézfúvósegyüttesre írt kompozícióját, nem csak a cím miatt jellemzik a kölcsönös összefüggések. Az öt részből összeálló forma elemei és a közjátékok „keresztöltés-szerűen kapcsolódnak egymáshoz.” (Sári J.) A modern megfogalmazás mellett végig érezhető a széphangzásra, élvezhetőségre való határozott törekvés. Külön érdekesség a művet záró kodetta unisono tömbje. Az Ewald Rézfúvós Együttes összességében jól játszott, bár kénytelenek voltak kétszer elkezdeni a művet, s a későbbiekben is többször előfordultak gikszeres hangindítások, intonációs és ritmikai pontatlanságok.
Bánkövi Gyula Fényvirágok szextettje már az előadók elhelyezkedésével is várakozást keltett. Modern hanghatások, mégis a hagyományhoz való kötődés jellemezte. Hangszíneiben valóban különleges alkotás, melyet Vancsó Zoltán fotóművész Szándéktalan fény képsorozata ihletett. A művet a Magyar Zeneművészeti Társaság Kamarazenekara tolmácsolta. Az erre az alkalomra létrejött ensemble kedvező benyomást tett.
Fekete Gyulának a Fesztivál felkérésére komponált Orionja a szerző elmondása szerint Györgyfalvay Katalin koreográfus emlékére íródott, aki tavaly távozott közülünk. A néptánc avatott mesterének szellemét idézik a népi ihletésű komponensek az egyébként szigorúan formált darabban. Kitűnően használja ki a klarinétban rejlő lehetőségeket, szólisztikus szerephez juttatva. Elgondolkodtató, komoly alkotás. Szintén az MZT Kamarazenekara játszott, a már megismert, s elvárt színvonalon.
Durkó Zsolt Tüz-zenéje zárta az estet. Az 1971-ben a Fires of London felkérésére íródott tizenhat mikrotételes darab ezen az estén sajnos nem állt össze harmonikus egésszé. Inkább a szétesettség, tanácstalanság érzetét keltette. Az MZT Kamarazenekara indiszponáltan, koncepciótlanul muzsikált. Hallhatóan nem tudtak „mit kezdeni” a darabbal. Kár érte, hogy ennek a nagyszerű estének a vége ezáltal kicsit halványabbra sikerült.
Eisenbacher Zoltán*
Mini-Fesztivál Kamarazenei est
Láng István: Felkiáltások
Sugár Miklós: Egyperces tételek harsonára
és zongorára
Dubrovay László: Duó hegedűre és brácsára
Bozay Attila: Episodi Op. 2.
Sári József: Korrelationen
Bánkövi Gyula: Fényvirágok
Fekete Gyula: Orion
Durkó Zsolt: Tűz-zene
Varga Gábor klarinét
Gulyás Nagy György brácsa
Maróth Bálint cselló
Fejér András harsona
Kéry János zongora
Kelemen Barnabás hegedű
Kokas Katalin brácsa
Ifj. Duffek Mihály fagott
Bozay Melinda zongora
Ewald Rézfúvós Együttes
Bakó Levente trombita
Tarkó Tamás trombita
Kovalcsik András kürt
Magyar Péter harsona
Peresztegi Attila tuba
Király Tibor trombita
Magyar Zeneművészeti
Társaság Kamarazenekara
Somogyi Péter hegedű
Tóth Balázs brácsa
Pólus László cselló
Marczi Mariann zongora
Varga Gábor klarinét
Matúz Gergely fuvola
Sugár Miklós karmester
Művészetek Palotája Fesztivál Színház
2013. január 25.
* A szerző a fővárosi XVI. kerületi
Rácz Aladár Zeneiskola igazgatója, egyetemi filozófia- és esztétika tanári
képesítéssel is rendelkező művésztanár.