Jubileumi MINI-fesztivál (III.)

 

Wrocławi Leopoldium Kamarazenekar koncertje

 

 

2013. január 26-án a nagyhírű lengyel kamarazenekar műsorát hallgathattuk meg. Az I. Lipót osztrák császár által 1702-ben alapított Wrocławi Egyetem aulájáról elnevezett zenekar 1978-ban alakult. A klasszikusok mellett szívesen játszanak kortárs zenét, azon belül is a lengyel szerzők műveit. Az osztrák származású hegedűművész és karmester Ernst Kovacic 2007 óta vezeti az együttest. Hegedűsként is több díjat nyert, karmesterként pedig olyan világhírű együttesekkel dolgozott, mint például a Camerata Salzburg, vagy az Ensemble Modern.

 

Első műsorszámuk Zygmunt Krauze Rhapsod című alkotása volt. Az 1938-ban született zongoraművész és zeneszerző művét 1996-ban mutatták be, Kazimierz Sikorski születésének 100. évfordulójára. Szélesen áradó unisonoval kezdődik, majd lassan bomlik – simul. Kiegyensúlyozott, egyenletes zene, mely mégis koncentrált, magávalragadó. Az ismertető füzet szerint „Krauzénak ez a darabja a zeneszerző által több kompozícióban is alkalmazott unisztikus szerkesztésmódját képviseli. Ez az irányzat Wladisław Strzeminski (1893 – 1952) festőművészhez nyúlik vissza. Kontraszt, feszültség és csúcspontok nélküli zene, ’minden, amit a hallgató az első másodpercekben észlel, mindvégig tartani fog, meglepetéseket nem okozva’ – magyarázza Krauze.”  (Hollós Máté)

 

Másodikként – tisztelegvén a vendéglátók előtt – Ligeti György (1923 – 2006) Ramifications [Elágazások] című 1968 – 1969-ben írt művét játszotta az együttes. A már többször hallott alkotás azt hiszem most hangzott el először olyan magas színvonalon, ami lehetővé tette a mikrotonalitásának jellegzetességeiből adódó különleges akusztikus hatások tényleges élvezetét.

 

Andrzej Krzanowski (1951 – 1990) II. Szimfóniája 1984-ben íródott a Penderecki házaspár megrendelésére. A fiatalon elhunyt szerző művének címével a klasszikusokat idézi, ám a hangzás meglehetősen modern. Glissandokkal kezdődő konfúzus bevezetés után álomszerű középrész következik, melyet concertáló jellegű befejezés zár le.

 

Witold Lutosławski (1913 – 1994) 1972-ben komponálta tizenhárom vonósra aleatorikus művét a Prelúdiumok és fúgát, mely ezen az estén teljes terjedelmében szólalt meg. Ez azért hírértékű, mert a prelúdiumok mindegyikének eljátszása nem kötelező, sőt sorrendjük is szabadon variálható. Kovacic azonban úgy döntött, hogy mind a hetet eljátsszák, a leírt sorrendben. Nem rövidített a fúgán sem, melyre – megadott helyeken – szintén lehetősége lett volna. Személy szerint én örültem elhatározásának, mert így mindenféleképp teljesebb élményben részesülhettünk. Az irányított véletlen nagyszerűen van belekomponálva a műbe, melynek hallatán a kétkedők is elismerhetik ennek a szerzői módszernek a létjogosultságát.

 

Ernst Kovacic tiszta gesztusokkal, egyértelműen dirigált, hibátlanul fogva össze együttesét, jól eltalált karakterekkel, tempókkal, dinamikával szólaltatva meg a műveket.  

 

A Wrocławi Leopoldium Kamarazenekar egészen kiváló együttes, melyet tökéletes együttjátéka, kifogástalan intonációs biztonsága, hajlékony hangszerjátéka egyformán bizonyít. Azt hiszem minden jelenlévő egyetért abban, hogy egészen különleges élményben lehetett részünk.

 

 

Eisenbacher Zoltán*

 

 

Mini-Fesztivál

Wrocławi Leopoldium Kamarazenekar koncertje

 

Zygmunt Krauze: Rhapsod

Ligeti György: Ramifications

Andrzej Krzanowski:II. Szimfónia

Witold Lutosławski:Prelúdiumok és fúga

 

Wrocławi Leopoldium Kamarazenekar

Ernst Kovacic - karmester

 

Művészetek Palotája Fesztivál Színház

2013. január 26.

 

* A szerző a fővárosi XVI. kerületi Rácz Aladár Zeneiskola igazgatója, egyetemi filozófia- és esztétika tanári képesítéssel is rendelkező művésztanár.