BESZÉLGETÉS a XIII. Országos Zongoraversenyről

Nádor György zongoraművész-tanárral, a zsűri elnökével

A Vikár Sándor Zeneiskola AMI 2013. március 22-24 között rendezte meg a XIII. Országos Zongoraversenyt Nyíregyházán. A versennyel Sára Jenő* emlékének adóztak, aki a zongora tanszak vezetője, valamint megyei szakfelügyelő volt. Az 1977-ben létrejött és első alkalommal megrendezésre került Országos Zeneiskolai Zongoraverseny egyik meghatározó egyéniségeként élete végéig szolgálta a verseny ügyét.

A versenyt az Emberi Erőforrások Minisztériuma hirdette meg és előkészítője, szakmai szervezője az OKTATÁSI HIVATAL volt. Fővédnöke dr. Kovács Ferenc Nyíregyháza Megyei Jogú Város polgármestere, védnökei Kőhegyi Edit Zsuzsanna, a Klébelsberg Intézményfenntartó Központ Nyíregyházai Megyei Központi Tankerületének igazgatója és Ember Csaba, a Magyar Zene- és Művészeti Iskolák Szövetségének elnöke, a Magyar Kultúra Lovagja voltak.

A nagy múltú és mára már minden részletében kiválóan szervezett és bonyolított verseny megnyitóján Tamás Attila, az Intézet igazgatója köszöntötte a résztvevőket. Hangsúlyozta, hogy a rendezvény széleskörű támogatottsága mellett rendkívül fontosnak tartja, hogy a versenyre az ország kisebb városaiból is többen beneveztek. Új arcok, fiatal tanárok lelkesítő munkájának következményeként az ő növendékeik is vállalták a megmérettetést. Köszöntő szavait követően dr. Kovács Ferenc polgármester úr ünnepi beszéde nyitotta meg a versenyt. A díszhangversenyen az iskola volt növendékei, az előző országos zongoraversenyek díjazottjai, Obbágy Márta és Horányi Tamás, valamint Sára Jenő egykori növendéke, Anducska Katalin zongoraművész lépett fel.

A zsűri elnökét, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem professor emeritusát, Nádor György** zongoraművészt kértem arra, hogy foglalja össze a versennyel kapcsolatos gondolatait.

N. Gy.:

A zeneiskola igazgatója köszöntőjében keretbe foglalta az előttünk álló verseny fontosságát. Nagyon szép gesztusnak tartom, hogy ezzel a versennyel Sára Jenő emlékének adóztak. Felemelő és meghatározó érzés, hogy ilyen esztétikus környezetben zajlott a verseny. Rendkívül jó hangulatú légkört teremtett látni ezt a fantasztikus készülődést diákok és tanárok részéről, szembesülni azzal, hogy milyen magas színvonalú utánpótlás van, nem csak tehetségben, hanem munkaerőben is, annak ellenére, hogy az iskolákban a feltételek koránt sem megfelelően adottak. Sok átlagon felüli tehetség tűnt fel hihetetlenül megalapozott tudással! Engem elbűvölt a gyerekek technikai színvonala, hangzásban is.

Mennyi munkával lehet egy ilyen nívós versenyre felkészíteni a gyerekeket ahhoz, hogy kiemelkedően megállják a helyüket?

Csak magamból tudok kiindulni, mert az akadémián én is sokat tanítottam kicsiket. Életemnek egyik legszebb és legjelentősebb része volt, amit az előkészítőbe töltöttem és imádtam a gyerekeket. Csodálatos volt egy ilyen képlékeny anyaggal foglalkozni. Itt még lehet ráhatása az embernek. Még nem dőltek el dolgok, és óriási szerepe van a pedagógusnak, környezetnek, családnak. Nekem legtöbb problémám mindég a szülőkkel volt. Nem tudják a gyereket igazából a tanárra rábízni. Egy tanárban 100%-osan meg kell bízni, mert ha egy gyerek megérzi a bizalmatlanságot, az a gyerekbe is beépül. Fiatalabb tanár koromban én is elképesztően követelő voltam, rengeteget dolgoztam a növendékeimmel. Heti négy zongoraórájuk volt. De később rájöttem arra, hogy az igazi nagy tehetségek óriási önmegvalósító erővel rendelkeznek, velük kapcsolatban inkább az adja a gondot, hogy nagyon szeretnek külön utakon járni. Semmi közöset nem lehetett ezekre a gyerekekre mondani. Mindegyik pont attól volt egyéniség, hogy sehova nem lehetett őket besorolni, de elképesztően meghatározó figurák.

Így tehát bírálatában legfontosabb szempontnak tartja az egyéniséget?

Kezdetben meg kell tanulni a dolgokat. De ezek a zseniálisnak nevezhető gyerekek korukat meghaladóan nagyon elől járnak már, pillanatok alatt felfognak mindent. Én, ha hat évest hallgatok, akkor is mindig egyéniséget várok. Ahogy korban lépnek előre a gyerekek, a produkció szempontjából annál kevésbé fontos már a tanár. A nagy tehetségnek egyik mozgató rugója, hogy rendkívül gyors felfogású és mindenre fogékony. Mint a mágnes szív fel mindent, minden irányból. Elég, ha a versenyen egy korcsoportban akad egy ilyen tehetség. És most itt ezen a versenyen hallottunk néhány ilyen gyereket. Remek technika, remek intellektus. Nagyon fontos ebben a korban, hogy milyen tanár áll a gyerek mögött, mit tesz vele. De az önállóságra való hajlam, a leválni akarás igen hamar megjelenik.

Mindenki tudja, hogy vannak az átlagosnál csak kicsit tehetségesebbek, de róluk is feltételezhető, hogy megállják a helyüket egy versenyen. Viszont sokkal több munkát igényel a felkészítés és a gyerek felkészülése is. A szereplése mégsem hozza meg a talán várt sikert?

Nem jó megközelítés a kizárólagos sikerorientáltság! A zenetanítás embernevelés is! Koncentráció, érzelmi nevelés, állóképesség, sorolhatnám tovább. A versenyanyag kidolgozása mindezen tulajdonságokat csiszolja, és magasabb színvonalra emeli. Ebből a szemszögből nézve nagyon nagy jelentősége van egy versenynek. A tanárnak kellene a szülők felé ezt így beállítani. De én még egy kicsit előbbre mennék – alapkérdés az, hogy valaki fel tudja-e kelteni az érdeklődést! Mert ha valaki valamire rá tud kattanni, érdekli, az már magában foglalja a koncentrációt. A koncentrálás az egy vegetatív dolog. Beindul valami az emberben egy fizikai céllal. Aki nagyon erősen akar koncentrálni, valójában nem tud figyelni. Merev lesz. Egy gyereknek hiába mondjuk, hogy „figyelj már fiam”. A gyerek valamilyen módon nyitott. Különböző színvonalakon, megtanul például nyelveket, egy csomó egyéb dolgot is, sokkal jobban, mint egy felnőtt, mert nyitva vannak a lamellák az agyában. A tanárnak itt is óriási a szerepe, az hogy valamilyen irányába egy magnetikus hatást ki tud-e fejteni, mert az hozza magával a koncentrációt. Ezáltal ez fejleszthető is. Maga a memória kapacitás is: van egy született memória kapacitás, és van, akinek százszor nagyobb, mint másnak, egyszer hall csak valamit és nem felejti el. De általában elképesztően le tud csökkenni a teljesítmény, ha nincs napi rendszerességgel használva. Másik válasz arra a kérdésre, hogy a zenetanulás miért fontos - mert sokkal nagyobb jelentősége van a koordinációnak abban, ahogy a dolgokat össze tudjunk kapcsolni. Akinek ez a képessége fiatal korában csiszolódik, kialakul, az az élet egyéb területén is minden más dologban segítségére lesz. Feltétlenül beszélnünk kell a zene lelki hatásáról. Tulajdonképpen mindenkinek kellene zenét tanulni. Mi mindent oldana meg egy családban, ha mind a két fél ilyen alapszinten kulturált lenne!

Véleménye szerint a különböző képességű gyerekekkel ugyan úgy kell foglalkozni?

Más a foglalkozás egy zseniális és más egy átlagos tehetségű gyerekkel. Egész más volt a véleményem fiatal tanár koromban, mint ma. Ma már úgy látom, úgy gondolom, hogy a fejlődésnek, és a kifejlődésnek a lehetősége a növendékben rejlik. Ebbe egy tanárnak túlzottan beleavatkozni nem szabad. Ez nem azt jelenti, hogy nem kell mindent megadni egy gyereknek. 9-10 éves korban még nem lehet valakiről eldönteni, hova fejlődik.

Ha nem is tudatosan szétbontva, de talán meg lehet fogalmazni, hogy az egyéniség mellett milyen tulajdonságok összetevőjeként bírálható egy versenyző előadása? Gondolom, erre a kérdésre adott válasza mindenkit érdekelne.

Legalább négy-öt kategóriára le kellene ezt a kérdést bontani. Például van egyfajta szellemi képesség, intelligencia, ami minden esetben átüt egy játékon. De ugyanakkor az okos zenélés „hazug” is lehet. Tanárom Zempléni Kornél zongoraművész fogalmazta meg ezt így. Az emberi karakter és kifejező készségen belül számtalan apró részlet megformálása, apró jellegzetességek tesznek végső fokon színessé egy produkciót.

A motorikus képességet, ha nincs is mögötte ez a bizonyos karakter, tudja Ön díjazni?

Én tudom! A virtuozitáson keresztül is ki tud egy gyerek tűnni. Ez is egy tehetség. Rám is hatással van, különösen, ha a gyerek még fiatal. De ha más szempontból is megfigyeljük, a gyakorlott fül számára hallható, hogy be van-e tanítva, olyan típus-e, aki zeneileg csak a tanárának kéréseit teljesíti. Van egy mozgásvágy a gyerekekben, és ha a hangszeren ez valamilyen módon megjelenik, egyfajta tehetségként értékelem, amire sok mindent rá lehet építeni. Ez is egy kapcsolási rendszer az agyban és nem tudjuk, hogy a reflexek hogy alakulnak majd ki. Még azt is ki merem mondani, hogy a gyorsaságnak van bizonyos esetekben művészi hatása. A darabtól függ. De természetesen értékesebbnek tartom a bonyolultabb lelkületű, intelligens zenész típust. Azt azonban nem merném állítani, hogy mindenkinél ki lehet alakítani az ennek kifejezéséhez szükséges virtuóz technikát. Ez is egyik ága annak a már említett legalább öt alapszempontnak, amit természetesen még sok ágra le lehetne bontani. De ha valakinek nincs meg a muzikalitása, akkor mit csinál? Nagyon fontos az, ahogy egy gyerek elkezd énekelni. Másik része viszont a manualitás, és az intelligencia, hogy milyen gyorsan tanul valaki. Ha egy gyerek lassan tanul, már eleve kiesik. Azt elég korán látni lehet, hogy a lehetőségek hogy vannak behatárolva, szellemileg nem veszi valaki a dolgokat, nem elég jó a memóriája, nem elég ügyes a keze, tehát valami hiányzik. Természetesen 9-10 éves korban egy gyerek zenei jövőjét még nem lehet minden esetben egyértelműen megítélni.

Rendkívül fontos az idegrendszer milyensége is. Sokszor hallottam már pici gyerekkel kapcsolatban is, hogy idegesség miatt nem játszott jól. Itt jönnek be aztán zavaró tényezőként az előadásra rárakódott külsőséges dolgok. De még az is nagyon fontos, hogy valaki hogy néz ki a színpadon. Viccesen szoktam mondani, hogy a hallgatóság egyik fele mindig a másik nemhez tartozik! Még ilyen befolyásoló tényezők és összefüggések is léteznek valaminek az elbírálása alkalmával.

Van olyan típusú diák is, aki soha nem lesz önálló. Ahogy megyünk az életben előre, érettebb korban már elvárható, hogy a diák átvált a felnőtt gondolkodásába és dönteni tudásába.

A műsorválasztásban cél olyan nehézségi fokot kitűzni, ami az illető tudását szinte meghaladja?

Ez teljesen attól függ, hogy egy tehetségnek milyen a kapacitása. A versenyzők között volt valaki, aki 15 évesen a Brahms: Paganini-variációk-ból játszott részleteket, nagyszerűen. Egy ilyen tehetségnek nem mondhatom azt, hogy ne tanulja a darabot. Ugyan akkor elképzelhetetlen, hogy egy átlagos képességű gyerek ezt el tudja játszani. Szerintem az anyag kiválasztásánál van egy nagyon személyre lebontható dolog. A kiemelkedő tehetségek például sokszor az órára minden tanítás nélkül már úgy hoznak el egy darabot, hogy az hihetetlen élményt és meglepetést okoz. Értelmetlen beleszólni, mert ő pontosan tudja, miről van szó. Nem gürcölve, hanem örömmel jutott el a saját megfogalmazásához. Én az etűdöknél mindig egy fokkal nehezebbet adok meg, hogy a gyerek küzdjön vele. Egyik legfontosabb szempont, hogy a tanár fel tudja mérni a „mettől-meddig” intervallumot. Ez a tanár legszentebb feladata, vagyis a darabválasztás következményeinek előzetes koordinálása. Ha például egy gyereknek nem jó a polifon hallása, ne játsszon túl nehéz Bachot. Ha nem ügyes, ne játsszon túl nehéz etűdöt. Az egyéni oktatás az értelmét itt kapja meg. Nincs két egyforma gyerek, nem lehet sémákat kimondani. Én ezért nem szeretem, amikor általában tananyagról beszélünk. Hogy mi a nehéz, az rendkívül relatív dolog.

Nemzetközi trend, hogy a legtöbb tanár feszíti a növendékeit a nehéz darabok felé….

Ústi nad Labem-ben egyik zsűrizésem alkalmával volt például 12 éves orosz gyerek, aki Liszt rapszódiát játszott. Természetesen ő nyerte meg a versenyt. Hiába játszik valaki egy ilyen produkció mellett csodálatosan egy kis noctürnt, nem nyerhet vele. A nehézségi fok ilyen értelemben döntő tud lenni. De a tanárnak meg kell hallani azt a pillanatot, amikor a gyerek már majdnem bele gebed egy nehéz darabba!

Emlékszem, lehettem tán 10-11 éves, amikor megkérdezték tőlem, hogy mi akarok lenni. „Zongoraművész” – válaszoltam. Én személy szerint mindég azt tűztem ki célul magam elé, hogy egy kicsit többet vállaljak, mint amit várhatóan meg tudok oldani.

Tehát kimondható, hogy jónak tartja a tendenciát, miszerint emeljük a tétet?

Nyilvánvalóan az a legfontosabb, hogy legyen öröme a gyereknek a saját zenélésében, de emellett a válaszom: igen, jónak tartom.

Mi a véleménye a csoportos oktatásról?

A zeneoktatásban individuumokat keresünk, és nem véletlen, hogy egy gyerek külön jár zeneórára. Fontos, hogy hogy figyel a tanár és növendék egymásra, ez egyfajta nagyon bensőséges kapcsolat. Ha ezt két vagy háromfelé kell megosztani, szétesik az egész. Lehetséges, hogy pici gyereknél a csoportban oktatás még hatékony. Lehet szolfézst, vagy táncot így oktatni, de minden, ami egy bizonyos profizmus felé megy, egyéni jellegű dolog kell legyen.

A digitális zongorákról mi a véleménye?

Én a harmadik helyre sorolnám. Az első az angol mechanikás nagy zongora, azután következik a pianínó, majd a digitális hangszer. Ezen lehet gyakorolni, nem olyan nehéz az átállás a hagyományos hangszerre. A probléma az, hogy bizonyos hangigényt nem elégít ki. Én igazából nem támogatom. De ha a mennyiségi oktatást veszem alapul, feltétlenül hasznos.

Tudom, hogy nagyon sokat tanít Japánban. Ilyen típusú versenyen zsűrizett-e? Az ottani elvárásoknak mik a szempontjai?

Körülbelül 16.000 résztvevője van az ottani zongoratanárok szövetségének. Nehéz összehasonlítást tenni, mert nem abból a mennyiségből merítenek, mint mi. Japánban szinte minden családban tanulnak zenét. Az ottani hasonló verseny egy hihetetlen nagy seregszemle, végtelenül széles sávon. De verseny. Ez egy piramis, és nyilván az csak a csúcsa, aki kijön belőle, akiket mi látunk. Minden korcsoportban 3-4 szűrős nagy előválogatók vannak. Szerintem minden népnek van egy nemzeti karaktere. Kétszer zsűriztem kint. Ott 8 korcsoportra osztják a gyerekeket. Az első díjas kap egy teljes ösztöndíjat a londoni Royal College-ba. Én ezt a társaságot zsűriztem. Nyolcan voltunk a zsűriben.

Válaszolva a kérdésre: először is a japánok hallatlanul rugalmasak, ügyesek. Kézügyességben születetten ügyes nép a japán. Van egy belső igény a családokban, hogy – bár tudják, hogy a gyerek nem lesz művész – igénylik, hogy a társadalomban ne maradjon hátrébb, mert nem tanul zenét. Bennük van a vágy, hogy menni kell előre. Sokkal nagyobb ügyet csinálnak abból, hogy valaki előre jusson, mint nálunk. De ha valaki igazán tehetséges, ott nincs nemzeti hátrány vagy előny. Most már nincs az a nagy elválasztó beton fal, ami volt egy évszázaddal ezelőtt. A zenei kultúrájuk teljesen versenyképes az amerikai, vagy az európai zenéléssel. Érzik a zene karakterét. Nagyszerű minőség és tudás birtokában vannak. A kisebb egyetemeken azonban megfigyelhető egyfajta erodálás.

A verseny egészét tekintve, a keresztmetszetére visszagondolva, mi az összbenyomása?

A nyíregyházi zongoraversenynél a minőség létrehozását már a több évtizedes hagyomány is kicsiszolta. A hátterében nagyon nemes és jó szándékú kollégák munkálkodnak. Azt kell mondanom, hogy ez a verseny európai színvonalú rendezvénnyé nőtte ki magát. Országos versenyen itt most egy fantasztikusan magas színvonal volt. Túlzás nélkül állíthatom, elképesztő tehetségek jöttek elő. Úgy gondolom, nemzetközileg ugyan úgy meg tudjuk állni a helyünket, mint évtizedekkel ezelőtt. A nagy tehetség széles látókörű, nem feladat teljesítő! Úgy éreztem, hogy akik első helyre kerültek, igazi nagy tehetségek. Elragadó és megható volt, annyira egybe volt az egész társaság. Öröm, hogy kisebb helyekről, fiatal tanárok is részt vettek. És meg kell állapítsam, hogy nagyon jó tanerők.

Mind a növendékek, mind a diákok nagy megelégedéssel távoztak, nem éreztem azt, hogy a kedv lankadna. Esetleges negatív hatása a versenynek, hogy a tanár vár valamit, és nem kapja meg. Ez sajnos minden versenyben benne van. Nem lehet ezzel mit kezdeni. A legjobb szülő és tanár az, akinek nincs elvárása a gyerekkel kapcsolatban. A verseny befejeztével azt a gondolatot kellene átérezni mindenkinek, amit mind a polgármester úr, mind az igazgató úr , és én is hangsúlyoztam, hogy a verseny mindenki számára hasznos volt, de szembe kell nézni már az indulásnál azzal a ténnyel, hogy nyerni csak néhány résztvevő tud. Ilyen keretben kellene elhelyezni annak megítélését, hogy elégedett-e valaki, vagy sem. Le kell vonni a tanulságot és máris a következő verseny felé tekinteni. Nem sikerült, nem baj, gyerünk tovább! Ez nagymértékben függ a tanár beállítottságától. Ha a tanári becsvágy nagyobb, mint amit az egész ügy megérdemel, ha kivetíti negatív érzéseit a növendékre, az rendkívül káros. Itt van a tanárnak irgalmatlanul nagy szerepe. Meg kell állapítania, hogy a másik növendék jobb vagy rosszabb. Állítom, hogy egy zsűriben mindég ott van a jó szándék. De egy sorrendet ki kell alakítani.

Mindemellett magát a verseny műfajt, mint olyant tekintve bennem sok idegenkedés is van, bizonyos negatív oldalát is látom. Ha nem lennének zenei versenyek az is nagy baj lenne. Ez az a bizonyos szükséges rossz. A verseny ténykérdés – meg kell mérettetnünk. Jó hogy van, de a végső kihatása sokszor negatív, mert sokkal kevesebb az öröm a végén, mint amit az ember elvárna. Ennek oka az a szigorú tény, hogy a gyerek nem kap díjat. Tehát elégedetlenséget, kiábrándultságot is eredményezhet. Az igazán jó és az igazán gyenge produkció nagyjából egyértelmű. A középmezőnnyel szokott probléma lenni. Ez egy elasztikus dolog. Sokszor szerencse kérdése is, ki hányadik lesz.

Én nem hiszem azt, hogy egy zsűri teljesen tévedhetetlen, de a tévedésnek azt a fajtáját, hogy ok nélkül, feltételezett szándékkal valakit kiejtünk, nem tudom elképzelni. Alapvetően a tanárnak kellene letisztázni a gyerek és a szülő részére is, hogy az emberi fejlődés számára, - bármilyen pálya irányába is váltson valaki - összes vonzatával együtt mennyire fontos a zenével való foglalkozás. Óriási jelentősége van annak, hogy a fellépés megtanít koncentrálni, színpadra kiállni, és ehhez gyakorlat kell. A verseny az a faktor, ami a gyerekből az adott életkorban az ő szellemi maximumát kihozhatja. Fontosak az előzetes területi megmérettetések. De már annak is, aki oda eljut, legyen a munkája kellőképpen megdicsérve. Fokozatosan haladjunk, de minden foknak legyen meg az az örömszerző funkciója, amiért érdemes volt a gyereknek megdolgozni. Sok múlik itt a szervezésen, semmiképpen ne az legyen a munka folyamatának végeredménye, hogy akár egy gyereknek is a kedvét elvegyük a zenéléstől. Az én egyik legfontosabb konklúzióm: többen kellene, hogy versenyen elinduljanak! Mindenki, aki teheti, próbáljon meg egy versenyre felkészülni. A verseny végeztével el kell mondani, hogy a gyerek milyen irányba menjen tovább, mit tanuljon. A versenyzésnek az egyik legfontosabb eleme a konzekvencia levonása. Ez kellene a lényeg legyen, mert ez visz tovább, ez segít a következőkben.

Hogy fogadták a tanárok a kritikát?

Hihetetlen tömeg volt jelen a megbeszélésen. Szinte mindenki ott volt, én minden gyerekről írtam néhány mondatot, és azt el is mondtam. A tanárok általában jegyzeteltek. Egyértelmű volt, hogy mennyire fontos és útmutató a véleménynyilvánításunk. Erkölcsileg lekötelező dolog ez, olyan hatalmas felkészítő munka van egy-egy produkció mögött. Teljesen levesz a lábamról ez a hihetetlen figyelemmel teli munka, mintha szellemileg, lelkileg a tanár anyja lenne a gyereknek. Meg kell mondjam, hogy én az alapfokú tanárokat tisztelem a legjobban. Azt is tudni lehet, hogy – különösen kisebb vidéki helyeken - nehéz körülmények között dolgoznak. Világosan látható a nyíregyházi seregszemlén, hogy megvan a tehetség-utánpótlás a gyerekek között, és bármilyen szempontot veszek alapul, nem vagyunk hátrébb. Nagyon pozitív érzéssel jöttem el, és úgy gondolom 99%-ban mások is.

Általános igény és elvárás volt már az elmúlt évtizedekben is, hogy a tehetséget a későbbiek folyamán gondozni kell! De meddig és hogyan?

Nagy változás van most ezen a téren. Létre jött egy új kezdeményezés az akadémián. Néhány kiválasztott szólista jelölt média előkészítő tanfolyamra jár. Arról van szó például, hogyan kell bemutatkozni egy interjún, hogy kell öltözködni a pódiumra, stb., tehát minden, ami nem a zene, de kell az érvényesüléshez. Ma már kimondhatjuk, hogy több mint 50-50 % a tehetség és az önmenedzselés aránya. Egyik külföldön élő volt növendékem szerint 20-80%. Ma egész más szemlélet uralkodik. Ezt a járulékos munkát nem szívesen vállalja át senki, de mondjuk ki, kötelező. Legjobb, ha a fiatal maga intézi ezt és megtanulja mindazt, ami ehhez szükséges. Ez egyre fontosabb lesz, és aki ezt nem teszi, óhatatlanul lemarad. Hogy, hogy alakul majd ezeknek a gyerekeknek a sorsa, arra nem tudjuk a választ, nem tudjuk, mit hoz a jövő. Magyarországra vetítve a kérdést, kimondhatjuk, hogy nálunk sok a tehetség, mindég túltermelők voltunk. Ma már adott a mozgástér, a tehetségeink elmehetnek külföldre is, részt vehetnek nemzetközi nagyobb versenyeken.

Bizonyára megfogalmazódott néhány általános észrevétele az előadott művekkel kapcsolatban…

Nem igazán győztek meg a Bach előadások, bár említhetnék néhány kiválót is. Általában mindenki kopogva, egy dinamikai szinten játszotta ezeket a műveket. Úgy tűnt, hogy ez tendencia. Nem értek vele egyet. Egyik favorit volt a B-dúr Partitából a Gigue. Ezt a legkülönbözőbb előadásokban hallottuk.

Ez befolyásolta a pontozást?

Nem mondható. Általában jellemző volt még az óvatos pedálozás. Én jobban megbocsájtom, ha valaki kockáztat, és beragad egy pedál, mint amikor hiányzik emiatt egy akkord alsó hangja. Kocsis mondta egyszer, hogy bizonyos helyeken „lehet pedálozni, de nem akarom hallani!” Vagyis annyit lehet, amennyi nem zavar. Emellett a pedáltól egy hang gazdagabb, felhangdúsabb is lesz.

Néhány nem zenei észrevételemet említeném még meg. Az összlétszámot kissé kevésnek tartottam, gondolván arra, hogy a versenyt három évenként rendezik.

Régebben úgy gondoltuk, hogy elnőiesedik a szakma. Itt pedig most sokkal több fiú volt – ez is újdonság. Mitől történt ez a változás vajon?

Figyelemre méltó volt, hogy a negyedik korcsoportban milyen sokan és valóban nagyon jól, felkészülten játszottak. Volt olyan versenyév, amikor csak hárman jelentkezek ebben a kategóriában, most pedig 21-en! Akár azt is jelentheti, hogy a családok a más pályára készülő fiatalok zenével való foglalkozását fontosnak, fontosabbnak tartják, mint korábban?

A nyíregyházi iskolának csodálatos kis koncertterme van, és nagyszerűek voltak a hangszerek is. A színpadon egy elsőrangú Kawai zongora és egy Bösendorfer állt. Érdekes, hogy csaknem mindenki a Kawait részesítette előnyben. Úgy tudom, intenzíven használják is a termet, részt vesznek a város kulturális életében, 60-70 koncertet rendeznek egy tanévben, és az események állandó közönséget vonzanak. Az iskola külföldi városokkal tartott kapcsolatrendszere is figyelemre méltó. A tradíció kötelez. A minisztérium, cégek, szövetségek, alapítványok, a hagyomány rangjának megfelelően nyújtottak támogatást a verseny bonyolításához. A zsűri nevében is köszönet ezért!

Én pedig köszönöm a gondolatébresztő, rendkívül értékes beszélgetést.

Dr. Ábrahám Mariann

XIII. Országos Zongoraverseny Sára Jenő emlékére

Nyíregyháza, 2013. 03. 22-24.

A BÍRÁLÓ BIZOTTSÁG

ELNÖKE:

NÁDOR GYÖRGY zongoraművész, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem professor emeritusa, Budapest

TAGJAI:

BECHT ERIKA, a Járdányi Pál Zeneiskola tanára, Budapest,

BÖGÖS-MINYA ÁGNES, a Kodály Zoltán Zeneművészeti Szakközépiskola és Zeneiskola Alapfokú Művészetoktatási Intézmény tanára, Debrecen,

CSABAY CSILLA, a Miskolci Egressy Béni – Erkel Ferenc Zeneiskola, Alapfokú Művészetoktatási Intézmény tanára, igazgatóhelyettese, Miskolc,

GRÜNWALD BÉLA, zongoraművész, a Debreceni Egyetem Zeneművészeti Kar és a Kodály Zoltán Zeneművészeti Szakközépiskola tanára, Debrecen.

EREDMÉNYEK

I. korcsoport

Versenyző neve	Helyezés
Boros Mihály Városközponti Iskola Liszt Ferenc Zeneiskolája, Pécs Tanára: Megyimóreczné Schmidt Ildikó	Kiemelt I. díj
Takács Kamilla Városközponti Iskola Liszt Ferenc Zeneiskolája, Pécs Tanára: Megyimóreczné Schmidt Ildikó	I. díj
Zentai Bálint Kispesti Alapfokú Művészetoktatási Intézmény, Budapest XIX. ker. Tanára: Czuczu Irina	II. díj
Lai Jinghao Vivian Vivaldi Alapfokú Művészetoktatási Intézmény, Apagy Tanára: Krokovay Gizella	III. díj
Csengery Bálint Rácz Aladár Zeneiskola Táncművészeti, Képző- és Iparművészeti Alapfokú Művészetoktatási Intézmény, Budapest XVI. ker. Tanára: Miskei Lászlóné	Különdíj

II. korcsoport

Versenyző neve	Helyezés
Magyar Valentin Rózsavölgyi Márk Alapfokú Művészetoktatási Intézmény, Balassagyarmat Tanára: Somogyvári Ildikó	Kiemelt I. díj
Karakas Benedek Tóth Aladár Zeneiskola Alapfokú Művészetoktatási Intézmény, Budapest VI. ker. Tanára: Réti Tamás	I. díj
Nagy Dorottya Kispesti Alapfokú Művészetoktatási Intézmény, Budapest XIX. ker. Tanára: Marczisákné Gödöllei Gyöngyi	II. díj
Nagy Dániel Kecskeméti Művészetoktatási Intézmények M. Bodon Pál Zeneiskolája, Kecskemét Tanára: Bujdosóné Csáki Edit	III. díj
Baross Ádám Liszt Ferenc Zeneiskola Alapfokú Művészetoktatási Intézmény, Győr Tanára: Domsi Géza	III. díj
Bakos Júlia Miskolci Egressy Béni – Erkel Ferenc Zeneiskola Alapfokú Művészetoktatási Intézmény, Miskolc Tanára: B. Csermely Zsuzsanna	III. díj
Pinnyey Márton Király-König Péter Zeneiskola Alapfokú Művészeti Iskola, Szeged Tanára: Szilvási Katalin	Különdíj
Buka Boglárka Kodály Zoltán Zeneművészeti Szakközépiskola és Zeneiskola – Alapfokú Művészetoktatási Intézmény, Debrecen Tanára: Illyésné Szűcs Zsuzsanna	Különdíj

III. korcsoport

Versenyző neve	Helyezés
Xu Qian Hermann László Zeneművészeti Szakközépiskola és Alapfokú Művészetoktatási Intézmény, Székesfehérvár Tanára: Kovács Éva Mária	Kiemelt I. díj
Komáromi-Nagy Márton Farkas Ferenc Zeneiskola Alapfokú Művészeti Iskola, Eger Tanára: Lajos Katalin	I. díj
Brindzik Borbála Bartók Béla Alapfokú Művészeti Iskola, Budapest XVII. ker. Tanára: Szelecsényiné Juhász Éva	II. díj
Mikulik Márton Frédéric Chopin Zeneiskola, Gödöllő Tanára: Telek Zsuzsa	II. díj
Lakatos Tamás Tóth Aladár Zeneiskola Alapfokú Művészetoktatási Intézmény, Budapest VI. ker. Tanárai: Halászné Veres Zsuzsa, Eckhardt Gábor	III. díj
Szalai Molli Ferencsik János Zeneiskola, Balatonfüred Tanára: Bánó Veronika	III. díj
Dömjén Szilveszter Márton Weiner Leó Zeneiskola és Zeneművészeti Szakközépiskola, Budapest XI. ker. Tanára: Heizer Zsófia	III. díj
Bárdos Csenge Farkas Ferenc Alapfokú Művészetoktatási Intézmény, Dunakeszi Tanára: dr. Domoszlai Erzsébet	Különdíj
Bede Domonkos Solti György Zeneiskola, Budapest XII. ker. Tanára: Aczélné Sályi Orsolya	Különdíj
Forgó Benjámin Apáczai Nevelési és Általános Művelődési Központ Művészeti Iskola, Pécs Tanára: Iván Katalin	Különdíj

IV. korcsoport

Versenyző neve	Helyezés
Szilasi Dávid Járdányi Pál Zeneiskola Alapfokú Művészeti Iskola, Budapest II. ker. Tanára: Nyírő Gábor	Kiemelt I. díj
Zou De Zsolt Fasang Árpád Zenei Alapfokú Művészetoktatási Intézmény, Budapest XXI. ker. Tanára: Szelecsényiné Juhász Éva	Kiemelt I. díj
Szívós Rebeka Lili Vujicsics Tihamér Alapfokú Művészeti Iskola, Szentendre Tanára: Gaál Natália	I. díj
Sas Dániel Palotásy János Zeneiskola Alapfokú Művészeti Iskola, Jászberény Tanára: Hagyó Lászlóné	II. díj
Sógor Tamás Vikár Sándor Zeneiskola Alapfokú Művészeti Iskola, Nyíregyháza Tanára: Fesztóry Ágnes	II. díj
Rozgonyi Marcell Váczi Gyula Alapfokú Művészetoktatási Intézmény, Salgótarján Tanára: Kovács László	III. díj
Gerber Patrik Róbert Kecskeméti Művészeti Óvoda, Általános Iskola, Középiskola és Alapfokú Művészetoktatási Intézmény Kodály Zoltán Ének-zenei iskolája, Kecskemét Tanára: Gerhát László	III. díj
Székely Kristóf Tóth Aladár Zeneiskola Alapfokú Művészetoktatási Intézmény, Budapest VI. ker. Tanára: Eckhardt Gábor	III. díj
Tóth Tamás Bendegúz Váczi Gyula Alapfokú Művészetoktatási Intézmény, Salgótarján Tanára: Szabó Istvánné	Különdíj
Martin Bogdán Király-König Péter Zeneiskola Alapfokú Művészeti Iskola, Szeged Tanára: Hotziné Ördögh Margit	Különdíj
Muhari Péter Palotásy János Zeneiskola Alapfokú Művészeti Iskola, Jászberény Tanára: Hagyó Lászlóné	Különdíj
Szamosközi Kinga Városközponti Iskola Liszt Ferenc Zeneiskolája, Pécs Tanára: Megyimóreczné Schmidt Ildikó	Különdíj
Sztanó András Ferencvárosi Ádám Jenő Zeneiskola Alapfokú Művészetoktatási Intézmény, Budapest IX. ker. Tanára: Kiss Julianna	Különdíj
Fenyves Krisztián Zsolt Nándor Alapfokú Zene-és Művészei Iskola, Esztergom Tanára: Lovas László	Különdíj

RÉSZTVEVŐ INTÉZMÉNYEK:

Apagy, Vivaldi AMI,

Balassagyarmat, Rózsavölgyi Márk AMI,

Balatonfüred, Ferencsik János Zeneiskola AMI,

Békéscsaba, Bartók Béla Művészeti Szakközépiskola és AMI,

Budakalász, Kalász Suli Általános Iskola és AMI,

Budapest XVII. ker., Bartók Béla AMI,

Budapest XXI. ker., Fasang Árpád AMI,

Budapest IX. ker., Ferencvárosi Ádám Jenő Zeneiskola AMI,

Budapest II. ker., Járdányi Pál Zeneiskola AMI,

Budapest VIII. ker., Józsefvárosi AMI,

Budapest XIX. ker., Kispesti AMI,

Budapest XVI. ker., Rácz Aladár Zeneiskola Táncművészeti, Képző- és Iparművészeti AMI,

Budapest XII. ker., Solti György Zeneiskola,

Budapest V. ker., Szabolcsi Bence Zeneiskola AMI,

Budapest VI. ker., Tóth Aladár Zeneiskola AMI,

Budapest XI. ker., Weiner Leó Zeneiskola és Zeneművészeti Szakközépiskola

Debrecen, Kodály Zoltán Zeneművészeti Szakközépiskola és Zeneiskola – AMI,

Dunakeszi, Farkas Ferenc AMI,

Eger, Farkas Ferenc Zeneiskola AMI,

Esztergom, Zsolt Nándor Alapfokú Zene- és Művészeti Iskola,

Érd, Lukin László AMI,

Gödöllő, Frédéric Chopin Zeneiskola,

Győr, Liszt Ferenc Zeneiskola AMI,

Jászberény, Palotásy János Zeneiskola AMI,

Kecskemét, Kecskeméti Művészetoktatási Intézmények M. Bodon Pál Zeneiskolája,

Kecskemét, Kecskeméti Művészeti Óvoda, Általános Iskola, Középiskola és Alapfokú Művészetoktatási Intézmény Kodály Zoltán Ének-zenei iskolája,

Miskolc, Miskolci Egressy Béni - Erkel Ferenc Zeneiskola AMI,

Nyíregyháza, Vikár Sándor Zeneiskola AMI,

Pécs, Apáczai Nevelési és Általános Művelődési Központ Művészeti Iskola,

Pécs, Városközponti Iskola Liszt Ferenc Zeneiskolája,

Salgótarján, Váczi Gyula AMI,

Szeged, Hammido AMI,

Szeged, Király-König Péter Zeneiskola AMI,

Szentendre, Vujicsics Tihamér AMI,

Székesfehérvár, Hermann László Zeneművészeti Szakközépiskola és AMI,

Vác, Bartók Béla Zeneiskola AMI,

Veszprém, Veszprémi Zeneművészeti Szakközépiskola és Csermák Antal AMI.

FELKÉSZÍTŐ TANÁROK

Aczélné Sályi Orsolya
Atyiné Baranyai Melinda
Bakonyiné Gasparics Mária
Barta Katalin

Bánó Veronika
B. Csermely Zsuzsanna
Borosné Sugár Ildikó
Bujdosóné Csáki Edit
Czuczu Irina
Dankovics Valéria
dr.Domoszlai Erzsébet
Domsi Géza
Do Nhu Phuong Hong
Eckhardt Gábor
Fesztóry Ágnes
Gaál Natália
Gerhát László
Gerhátné Papp Rita
Hagyó Lászlóné
Halászné Veres Zsuzsa
Heizer Zsófia
Hotziné Ördögh Margit
Illyésné Szűcs Zsuzsanna
Iván Katalin Jámborné Skripeczky Mariann
Kisrómay Andrea
Kiss Julianna
Kovács Éva Mária
Kovács László
Krokovay Gizella

Kruppáné Janka Erzsébet
Lajos Katalin

Losó Dávid
Lovas László
Marczisákné Gödöllei Gyöngyi
Megyimóreczné Schmidt Ildikó
Miskei Lászlóné
Nagy Gábor
Dr. Némethné Kovács Ildikó
Nyírő Gábor
Pólikné Smid Ildikó
Réti Tamás
Richter Annamária
Roszkos Péterné
Sármai József
Sigmondné Erős Andrea
Somogyvári Ildikó
Szabó Antalné
Szabó Istvánné
Szelecsényiné Juhász Éva

Szilvási Katalin
Szirmainé Szimon Edina
Telek Zsuzsa
Uhrin Sándorné
Valkóné Ivanics Mária
Varga Ákos
Vigh Kristóf
Vitárius Imréné
Zalavári Istvánné
Zsigmond Zoltán

A RENDEZVÉNY TÁMOGATÓI:

Antikvárium és Könyvesbolt A Babó-hoz, Nyíregyháza,

Charon-Trade Kft., Nyíregyháza,

Emberi Erőforrások Minisztériuma, Budapest,

Euroadvance Közgazdasági Tanácsadó Kft., Nyíregyháza,

Euro-Kontax Mérnök Iroda Tanácsadó, Szolgáltató és Könyvelő Kft., Debrecen,

Európa Hotel és Étterem, Nyíregyháza,

Felbermann Éva Édességbolt és Kávézó, Nyíregyháza,

Ferenczy György Alapítvány-Chopin Társaság, Budapest,

FHB Jelzálogbank Nyrt., Budapest,

Fidelio Média Kft., Budapest,

Fonalkód kézműves műhely, Nyíregyháza,

GHS Port Informatika Kft., Nyíregyháza,

Gprint Iroda, Nyíregyháza,

Hungaro Chemicals Kft., Nyíregyháza,

Integráció a Minőségi Fejlesztésért Közhasznú Alapítvány, Nyíregyháza,

Jeunesses Musicales Hungary Egyesület, Budapest,

Ke-Víz 21 Zrt., Nyíregyháza,

Körépterv Kft., Nyíregyháza,

Lap-X Könyvesbolt, Nyíregyháza,

Liszt Ferenc Társaság, Budapest,

Liszt Ferenc Zongoraszalon, Budapest,

Magyar Tehetségsegítő Szervezetek Szövetsége Tehetséghidak Program, Budapest,

Magyar Zeneiskolák és Művészeti Iskolák Szövetsége,

Magyar Zeneművészek és Táncművészek Szakszervezete,

Marso Kft., Nyíregyháza,

Mokka Cukrászda, Nyíregyháza,

Napfelkelte Közhasznú Alapítvány, Nyíregyháza,

Nyíregyházi Kenyérgyár Kft., Nyíregyháza,

Nyíregyháza Megyei Jogú Város Önkormányzata,

Nyírség Ital Kft., Nyíregyháza,

Oktatási Hivatal, Budapest,

Opus-Music Kft., Nyíregyháza,

Örökségünk Könyvkiadó Kft., Nyíregyháza,

Phoenix Légrugó Technológia Kft., Nyíregyháza,

Piano Bébi Alapítvány, Szombathely,

Polip Music Kft., Nyíregyháza,

START Rehabilitációs Foglalkoztató és Intézményei Közhasznú Nonprofit Kft., Nyíregyháza,

Tulipa Kereskedelmi Kft., Nyíregyháza,

Universal Music Publishing Editio Musica Budapest Zeneműkiadó Kft., Budapest,

Újfa-Vill Bt., Nyíregyháza,

Varró Margit Alapítvány, Fót,

Vinnai Ékszer Kft., Nyíregyháza,

Zeneakadémia Alapítvány, Budapest,

Zenekultúra Támogatásáért Alapítvány, Nyíregyháza,

Zsom-Tex Kft., Nyíregyháza.

---

* Sára Jenő (1939-2009) zongora tanszakvezető és megyei szakfelügyelő az 1977-ben indult Országos Zeneiskolai Zongoraverseny létrejöttének meghatározó egyénisége volt, aki a verseny anyagának összeállításán kívül sokat tett a verseny elfogadtatásáért az országos szervezeteknél. Az előkészületekhez, a verseny lebonyolításához megfelelő segítő partnerekkel, országos szaktekintélyekkel elsőként állt a verseny mellé. 1964-ben végzett Pécsett a Zeneművészeti Főiskolán. Ez évtől a Nyíregyházi Zeneiskola zongoratanára volt 20 éven át. 1984-től a Nyíregyházi Művészeti Szakiskola zongoratanára, mely intézmény megalapításában is része volt. Szakmai tudásával, gyermekszeretetével a zeneművészetbe vetett nagyfokú hivatástudatával gazdagította az iskola és Nyíregyháza város zenei életét. Több növendéke országos és nemzetközi versenyek díjazottja volt.

** Nádor György (Budapest, 1943. augusztus 4.) zongoraművész, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem professor emeritusa 1957-1961 között a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola és Gimnáziumban (tanárai Zempléni Kornél, Huzella Elek), 1961-től 1966-ig a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen (tanárai: Wehner Tibor, Sándor Frigyes) tanult, majd 1966-1968 között a moszkvai Csajkovszkij Konzervatóriumban volt aspiráns L. Natanszon osztályában.1968 óta a LFZE tanára. Tanítványainak sikereiből következzék néhány példa: Mocsári Károly (számos nagy nemzetközi verseny győztese és helyezettje), Tóth Péter (budapesti és weimari Liszt verseny győztese, és számos egyéb versenygyőzelem), Réti Balázs (Dublin, nemzetközi verseny: I. díj). Koczor Péter (Barcelona, nemzetközi verseny: I. díj), Krausz Adrienn (Cincinnati, nemzetközi verseny: I. díj), Fülei Balázs (XXV. „Ettore Pozzoli" Nemzetközi Zongoraverseny: III. díj; XIII. Nemzetközi Csajkovszkij verseny: a legjobb zongorakísérő díja; Arcangelo Speranza Nemzetközi Zongoraverseny: I. díj; The International Holland Music Sessions-től elnyerte a „New Masters On Tour" díja).